2010-01-05

December utolsó teliholdja

Hát megjöttünk! És ez a felkiáltójel a mondat végén inkább a szomorúságunkat tükrözi, mint a jókedvünket. A Szomorócon töltött egy hét valóságos felüdülés volt számunkra, oly annyira, hogy a hazautazás tényét szinte katasztrófaként éltük meg. Egy újév kezdetén sok mindenki valamiféle számvetést, mérleget készít az előző év történéseiből, én ezt most kihagynám; mivel sok jót nem tudok írni, a rosszat meg nem zúdítom olvasóim fejére, hisz gondolom, hogy különféle problémáimmal nem vagyok egyedül... "Ember küzdj és bízva bízzál" - Madách Imre gondolata mostanra személyes jelmondatommá vált, hiszen bízunk abban, hogy a jelenlegi fedélt nyújtó családi házunkat előbb-utóbb sikerül eladnunk és akkor már semmi nem szegi útját a költözésünknek.


A szomoróci egy hetünk fantasztikusan telt, a házunk egyre jobban bizonyítja, hogy igenis lelke van. Meghálálja, hogy ennyit törődünk vele. Leérkezésünkkor 5 fok fogadott a házban, de ez csak is annak köszönhető, hogy kedves barátunk, szomszédunk előzőleg begyújtott. Megérkezésünk után végigjártuk a házat, megszemléltük, hogy esetleg a kemény fagyok hagytak-e maradandó emléket. Szerencsére mindent rendben találtunk, a víz nem fagyott el, a vízcsövek nem repedtek szét, a csapok normálisan működtek. Az igaz, hogy előző ottlétünkkor a vizet az aknában elzártuk, de a boylerből elfelejtettük leengedni. A fürdőszoba annak idején a ház kódisállásába lett beépítve, tehát ez a rész kiugrik a ház síkjából. Szerencsénkre déli fekvése miatt az ablakon keresztül beáramló napsugarak valamelyest melegítik, így megúsztuk a decemberi fagyos napokat.


Két nap kellett ahhoz, hogy a házat fel tudjuk fűteni. Első este mindösszesen 17 fokig kúszott fel a higany szála, de az egészséges alváshoz ez bőven elég. Pedig mind a 4 fűtésre alkalmas eszközbe begyújtottunk, ugyanúgy, mint a második napon. Harmadik naptól kezdve a napi átlaghőmérséklet a házban 23-24 fok, a reggeli 20 fok volt, és mindössze a cserépkályhában és a hálóban lévő vaskályhában tüzeltünk. Jó hír, hogy az összenyitott helyiségeknek köszönhetően a fürdőszobában is megfelelő hőmérséklet alakult ki, pedig ott az első két nap próbáltuk olajradiátorral temperálni a hőt, szinte sikertelenül. Így a harmadik naptól kezdődően már nem is használtuk.


Ebben az egy hétben Laca leginkább a ház körül tevékenykedett. Még amikor megvettük a házat, már akkor mondta, hogy közvetlenül a ház mellett lévő öreg körtefát ki kell vágni, mert szerinte bevezeti a vizet a házba, a gyökerei meg esetleg mozgathatják is a falakat. Így a körtefától érzékeny búcsút vettünk, segítséggel kivágták, összefűrészelték és jó szolgálatot tesz majd jövőre, amikor a hasábjai mellett melegedhetünk.
Erre a sorsra jutott sok más fa is, amelyek a ház mögötti ligetes részen nőttek. Erősen meg lett ritkítva ez a rész, mivel ide tervezzük majd a szabadtéri kemencét, a kiülőt és még egy tókát is.


Bánatunkra mire mi leérkeztünk, már az összes hó elolvadt, így mi csak a felázott, agyagos talajba való "cuppogást" élvezhettük. Mivel a gazdasági épület bontásából származó téglahalmok még ott csúfoskodtak az út mellett, így ezeket a halmokat eltüntettük, bedolgoztuk a téglákat az útba. Másra úgy sem lettek volna alkalmasak, mivel ahogy dobáltam, úgy málltak szét a kezemben. Bár még ez is kevés, de már több a semminél. Erre az útra hozatnunk kell valamilyen kavics-szerűséget, mert a csapadékos időjárás szinte járhatatlanná teszi.


Szilveszterünk igazán kellemesen telt. Férjem délután hivatalos volt egy szilveszteri gumicsizmás focimeccsre, én pedig jót sétáltam a kutyákkal. Az év utolsó napján gyönyörű telihold volt, amelyet meg is örökítettem. A felvétel 16,28-kor készült.


Az estét barátainknál töltöttük a szomszédban, az éjféli koccintást követően pedig hazamentünk.

A következő három nap úgy elillant, mintha csupán három óra lett volna. Vasárnap délben fájó szívvel hagytuk ott a házunkat, és még nagyon sokára lesz, hogy ismételten látni fogjuk.





13 megjegyzés:

Kata írta...

:) :(
Az egyik szemem sír a másik nevet.Sokat gondoltam rátok, picit irigykedve, hogy milyen csodás helyen lehettek.Remélem idén többet találkozunk majd!!

Annamarie írta...

Kata, :-)) BÚÉK!

Mi is gondoltunk ám Rátok! Én is bízom, hogy 2010-ben többet találkozunk.

Messzenéző Minyon írta...

Már futottam is olvasni :))
Gumicsizmás focimeccs?? Nagyon izgi lehetett! Nem nézted meg?
Szívfájdalmadat teljes mértékben megértem... Nekünk is rossz volt eljönni, de mi legalább hétvégén megyünk ismét. De hátha majd idén már tartóssá válik az ottlétetek! A boldog új évvel együtt ezt kívánom!

Annamarie írta...

Minyon, köszi a jókívánságot, ránk fér!

A gumicsizmás focimeccset nem néztem meg (amit most már sajnálok), de kaptam képeket, így szánok neki egy posztot :-)

Bodzás Vendégház írta...

Jó volt újra hallani rólatok: mintha csak az én gondolataim lettek volna úgy 20-25 évvel ezelőtt....Akkor még mi is csak hétvégi vendégek voltunk falunkban, s az időnk javarészt ugyanígy telt: fűtés, romeltakarítás, toldozgatás-foldozgatás.
Az azonban nem világos, hogy miért kell a házeladásra várni a szomoróci költözéshez? Sokat kellene még a házra költeni, hogy folyamatosan lakhatóvá váljék? Ha lent élnétek, még munka mellett is többet tudnátok tenni a házért, mint így a ritka hétvégéken. Nálunk hasonló gondok adták meg a löketet a költözéshez, ám tisztában vagyok vele, hogy más-más az életünk:)

Annamarie írta...

Zsuzsi, a válasz egészen egyszerű: a házat azért kell eladnunk, mert magas havi törlesztőrészlet terheli. Hosszú ügy, de megpróbálom rövidre fogni: részben a férjem exfeleségét kellett kifizetnünk a jelenleg lakott házból, részben az őrségi házat vettük meg belőle. De így az őrségi házunk tehermentes maradt.
Ahhoz, hogy fizetni tudjuk a havi törlesztőt, bizony jó kereset szükséges, és az csak itt van jelenleg Pesten. Ott lenn örülünk majd mindketten, ha a minimálbérért tudunk majd elhelyezkedni, abból a bérből már hitelt nem tudnánk fizetni. Hát ezért szükséges várni. De türelmesek vagyunk, bár ebben az esetben nagyon nehéz annak lenni.

Bodzás Vendégház írta...

Szurkolok nektek, hogy mielőbb megvalósíthassátok az álmaitokat!

Vályogvető írta...

Először is BUÉK nektek!
Irigykedünk ám az elmúlt ~2 hét élményeiért rátok. Mi csak 1/2 napot voltunk két ünnep között BUÉK-olni és körülnézni...
Mi is kívánjuk, hogy 2010-ben minden megoldódjon!

Annamarie írta...

Köszi Neked is, és természetesen BÚÉK Nektek is! :-))

Vállalkozásom megszűnt írta...

Örülök, hogy ilyen kellemesen tellt az évutó!Gondolom rengeteg fát el is fűtöttetek, mert ha kihűl a ház, az a hideget is tartja, nem csak a meleget.Én sajnos nem voltam már régen Tercsen, pedig hiányzik. Még decemberben lefagytalanítottam, így várom a márciust, mikoris már enyhül az idő!
Sikerekben gazdag újévet kívánok és Lacának sok kemence és kályhaépítő munkát ill. megrendelést!

Annamarie írta...

Péterbácsi: hát bizony fűtöttünk eleget :-) mi azért megyünk még most a télen is, legközelebb február elején.

Köszönjük a jókívánságot, neked is viszont kívánunk nagyon boldog új esztendőt!

csibe írta...

Én is Boldog Új Évet Kívánok, és szurkolok, hogy el tudjátok adni a pest megyei házat, hogy minél előbb költözhessetek :) Régóta olvasgatom a blogodat, és nagyon tetszik, át tudom érezni amiket írsz.. A két ünnep közt gondoltam is Rátok, hogy itt vagytok és biztos nagyon jól érzitek magatokat (azért írtam hogy itt, mert nem messze, zalában lakom:)
Párommal mi is parasztház-szerelmesek vagyunk, de a mi történetünk még nem tart itt, ha gondolod kukkants be hozzánk: http://kiskuckonk.blogspot.com/ :)

Annamarie írta...

csibe: már megtörtént, írtam is :-)) Akkor majdnem szomszédok leszünk, de jó!!!