2010-01-07

Párosan szép az élet!

Bővült kis családunk... méghozzá egy varjúval! Most már minden állat páros számban található nálunk: 2 kutya, 2 cica, 2 törpe Fischer papagáj és most már Albi sem fog egyedül unatkozni! Az akváriumi halakat még nem számoltam meg, de azt tudom, hogy a törpe karmos békáink is ketten vannak :-)) Akik régebbről olvasnak, azok állatállományunkból emlékezhetnek még a tengerimalacainkra, nos, ők sajnos egy gyönyörű nyári délutánon elmentek az örök répamezőkre rágcsálni :-(
Még az új varjúnak nem is adtunk nevet, így hát ha valakinek van valami varjú-név ötlete, szívesen fogadjuk! A hozzánk kerülésének története pedig a következő:
Szilveszter délutánján, miután férjem megjött a gumicsizmás fociból, egyszer csak csöngött a telefonja, és az állatorvosunk volt a vonalban. Elmesélte, hogy a klinikán éppen van náluk egy szárnya-törött vetési varjú, és megkérdezte, hogy nem fogadnánk-e be... Mi természetesen azonnal igent mondtunk, mivel azt valljuk, hogy ahol egy varjúnak van helye, ott van egy másodiknak is. A mi Albink ugyan dolmányos varjú, de csak külsőleg van közöttük különbség, mert a vetési varjú tiszta fekete, a dolmányosnak pedig szürke kis kabátkája van. Nem egy igényes jószág, a röpdében ketten is elférnek, élelmezésük sem egy egetrengető összeg, mivel hol száraz macskatápot, hol meg kutyakonzervet esznek, az meg mindig van otthon. És dióból is van otthon mindig, amit imádnak, szinte csemegeként fogyasztják, a túrós tésztáról meg ne is beszéljünk, mert Albi egyenesen rajong érte. A doktorúr úr rögtön tudta, hogy kire lehet a madarat rábízni, hiszen már régóta jár hozzánk, ismeri az állatainkat, az állattartási körülményeinket. Egy alkalommal mondta is, hogy "ejj Kovács úr, de szívesen lennék én maguknál állat" - azt hiszem ebből az egy mondatból sok mindenre lehet következtetni.
Visszatérve az új varjúhoz, most ő is lábadozik, mint Albika. De szépen eszik és úgy néztük, hogy elég szelíd is. A spajzban tároljuk őt is, mint Albit, ugyanis a spajzunk elég nagy alapterületű, ablakos, így világos is van, no meg tél lévén a Fischerek is itt vannak, így jó társaságban tudják a napot múlatni. Ahogy rendbejön egyiknek a lába, a másiknak meg a szárnya és kicsit jobb idő is lesz, akkor visszaköltöztetjük őket a röpdébe, ahol remélhetőleg békésen éldegélhetnek egymás mellett.

12 megjegyzés:

Palócprovence írta...

Wow! Ez már valami! :))Fiú vagy lány?

Annamarie írta...

A nemét sajnos nem tudjuk. Orvos sem tudta megállapítani. Mint ahogy Albi sem biztos, hogy hímnemű, így neki is valami jópofa nevet keresünk, ami illik egy nagy szárnya-szegett felete madárra :-)

bodzazsuzsa írta...

Gyerekkoromban csókám volt, azt Setétnek neveztük...

Messzenéző Minyon írta...

Névadásban sajnos nem tudok segíteni, abban nem vagyok jó. Ha jó nevet adok, azt meg szoktam álmodni, ígérem, hogy amint a varjútokkal álmodom, jelentkezem :)
Az állatorvosotok gondolom, "itteni", ugye? Nem fog a szívetek fájni érte, ha elmentek? Mi már, mint tudod, szerencsére beszereztünk egy állatorvost ott, de az emberorvosunkat sajnálni fogjuk elhagyni, ha egyszer végre elköltözünk.

Annamarie írta...

Zsuzsi, köszi, megfontoljuk

Minyonka: Igen, az állatorvosunk itteni. Nagyon jó fej és nagy koponya. Sajnáljuk, mint ahogy ő is minket, hiszen ilyen állatszerető emberekre nagy szükség van.
Már érdeklődtünk odalenn is, állatorvosilag. És lám, milyen kicsi a világ: lehetséges, hogy a mostani orvosunk egyik jó barátja fogja kezelni az állatainkat, ha majd egyszer végre elköltözünk.

Messzenéző Minyon írta...

Na, ez jó hír :)
Most tűnt föl, ahogy megnéztem mindkettőnk írását: ugyanúgy fejeződnek be :) Nagyon egy húron pendülnek a vágyaink :)

Hédi írta...

Atyaég, a varjak már a spájzban vannak :-)

Vályogvető írta...

Én az Alfred nevet adnám, egyenesen Hitchcock után!-)
Albi és Alfi... jobbulást nekik!

Annamarie írta...

Vályogvető: köszi, ez nagggggyon jó!!!!! :-)


Hédi: inkább a varjak legyenek, mint a ruszkik :-)

csibe írta...

Szia!
Jó hallani, hogy Albinak lesz pajtása! :) Arra azért kíváncsi lennék, milyen neműek. Ugyanis a varjúfélék a legtöbb vadon élő madárral ellentétben, nem zavartatják magukat, és fogságban is hajlandóak szaporodni. Ráadásul az sem érdekli őket, ha nem azonos fajtól származnak. Én például láttam már holló és vetési varjú szerelmespárt is, had ne mondjam mennyit gondolkodtam a fiókáik láttán, hogy ezek meg mik lehetnek :) Leginkább kormos varjúnak tűntek... Aztán kiderült, hogy varjú + holló keverékek! :)
Sok örömöt hozzájuk és persze jobbulást nekik!

Péter bácsi írta...

Nyugdíjas korotokra meglessz az állatkert és szedhetitek a belépőket!Abból megéltek!

Palócprovence írta...

Már lehet, hogy lekéstük a névadót, de mindenkinek megvan a maga javaslata: Betty a Cicerót ajánlja, Frédi a Karolát, én pedig az Igort.
Tetszik az Alfréd is, Vályogvető! :)