Párosan szép az élet!

Bővült kis családunk... méghozzá egy varjúval! Most már minden állat páros számban található nálunk: 2 kutya, 2 cica, 2 törpe Fischer papagáj és most már Albi sem fog egyedül unatkozni! Az akváriumi halakat még nem számoltam meg, de azt tudom, hogy a törpe karmos békáink is ketten vannak :-)) Akik régebbről olvasnak, azok állatállományunkból emlékezhetnek még a tengerimalacainkra, nos, ők sajnos egy gyönyörű nyári délutánon elmentek az örök répamezőkre rágcsálni :-(

Még az új varjúnak nem is adtunk nevet, így hát ha valakinek van valami varjú-név ötlete, szívesen fogadjuk! A hozzánk kerülésének története pedig a következő:

Szilveszter délutánján, miután férjem megjött a gumicsizmás fociból, egyszer csak csöngött a telefonja, és az állatorvosunk volt a vonalban. Elmesélte, hogy a klinikán éppen van náluk egy szárnya-törött vetési varjú, és megkérdezte, hogy nem fogadnánk-e be... Mi természetesen azonnal igent mondtunk, mivel azt valljuk, hogy ahol egy varjúnak van helye, ott van egy másodiknak is. A mi Albink ugyan dolmányos varjú, de csak külsőleg van közöttük különbség, mert a vetési varjú tiszta fekete, a dolmányosnak pedig szürke kis kabátkája van. Nem egy igényes jószág, a röpdében ketten is elférnek, élelmezésük sem egy egetrengető összeg, mivel hol száraz macskatápot, hol meg kutyakonzervet esznek, az meg mindig van otthon. És dióból is van otthon mindig, amit imádnak, szinte csemegeként fogyasztják, a túrós tésztáról meg ne is beszéljünk, mert Albi egyenesen rajong érte. A doktorúr úr rögtön tudta, hogy kire lehet a madarat rábízni, hiszen már régóta jár hozzánk, ismeri az állatainkat, az állattartási körülményeinket. Egy alkalommal mondta is, hogy "ejj Kovács úr, de szívesen lennék én maguknál állat" - azt hiszem ebből az egy mondatból sok mindenre lehet következtetni.

Visszatérve az új varjúhoz, most ő is lábadozik, mint Albika. De szépen eszik és úgy néztük, hogy elég szelíd is. A spajzban tároljuk őt is, mint Albit, ugyanis a spajzunk elég nagy alapterületű, ablakos, így világos is van, no meg tél lévén a Fischerek is itt vannak, így jó társaságban tudják a napot múlatni. Ahogy rendbejön egyiknek a lába, a másiknak meg a szárnya és kicsit jobb idő is lesz, akkor visszaköltöztetjük őket a röpdébe, ahol remélhetőleg békésen éldegélhetnek egymás mellett.