December utolsó teliholdja

Hát megjöttünk! És ez a felkiáltójel a mondat végén inkább a szomorúságunkat tükrözi, mint a jókedvünket. A Szomorócon töltött egy hét valóságos felüdülés volt számunkra, oly annyira, hogy a hazautazás tényét szinte katasztrófaként éltük meg. Egy újév kezdetén sok mindenki valamiféle számvetést, mérleget készít az előző év történéseiből, én ezt most kihagynám; mivel sok jót nem tudok írni, a rosszat meg nem zúdítom olvasóim fejére, hisz gondolom, hogy különféle problémáimmal nem vagyok egyedül... "Ember küzdj és bízva bízzál" - Madách Imre gondolata mostanra személyes jelmondatommá vált, hiszen bízunk abban, hogy a jelenlegi fedélt nyújtó családi házunkat előbb-utóbb sikerül eladnunk és akkor már semmi nem szegi útját a költözésünknek.

A szomoróci egy hetünk fantasztikusan telt, a házunk egyre jobban bizonyítja, hogy igenis lelke van. Meghálálja, hogy ennyit törődünk vele. Leérkezésünkkor 5 fok fogadott a házban, de ez csak is annak köszönhető, hogy kedves barátunk, szomszédunk előzőleg begyújtott. Megérkezésünk után végigjártuk a házat, megszemléltük, hogy esetleg a kemény fagyok hagytak-e maradandó emléket. Szerencsére mindent rendben találtunk, a víz nem fagyott el, a vízcsövek nem repedtek szét, a csapok normálisan működtek. Az igaz, hogy előző ottlétünkkor a vizet az aknában elzártuk, de a boylerből elfelejtettük leengedni. A fürdőszoba annak idején a ház kódisállásába lett beépítve, tehát ez a rész kiugrik a ház síkjából. Szerencsénkre déli fekvése miatt az ablakon keresztül beáramló napsugarak valamelyest melegítik, így megúsztuk a decemberi fagyos napokat.

Két nap kellett ahhoz, hogy a házat fel tudjuk fűteni. Első este mindösszesen 17 fokig kúszott fel a higany szála, de az egészséges alváshoz ez bőven elég. Pedig mind a 4 fűtésre alkalmas eszközbe begyújtottunk, ugyanúgy, mint a második napon. Harmadik naptól kezdve a napi átlaghőmérséklet a házban 23-24 fok, a reggeli 20 fok volt, és mindössze a cserépkályhában és a hálóban lévő vaskályhában tüzeltünk. Jó hír, hogy az összenyitott helyiségeknek köszönhetően a fürdőszobában is megfelelő hőmérséklet alakult ki, pedig ott az első két nap próbáltuk olajradiátorral temperálni a hőt, szinte sikertelenül. Így a harmadik naptól kezdődően már nem is használtuk.

Ebben az egy hétben Laca leginkább a ház körül tevékenykedett. Még amikor megvettük a házat, már akkor mondta, hogy közvetlenül a ház mellett lévő öreg körtefát ki kell vágni, mert szerinte bevezeti a vizet a házba, a gyökerei meg esetleg mozgathatják is a falakat. Így a körtefától érzékeny búcsút vettünk, segítséggel kivágták, összefűrészelték és jó szolgálatot tesz majd jövőre, amikor a hasábjai mellett melegedhetünk.

Erre a sorsra jutott sok más fa is, amelyek a ház mögötti ligetes részen nőttek. Erősen meg lett ritkítva ez a rész, mivel ide tervezzük majd a szabadtéri kemencét, a kiülőt és még egy tókát is.

Bánatunkra mire mi leérkeztünk, már az összes hó elolvadt, így mi csak a felázott, agyagos talajba való "cuppogást" élvezhettük. Mivel a gazdasági épület bontásából származó téglahalmok még ott csúfoskodtak az út mellett, így ezeket a halmokat eltüntettük, bedolgoztuk a téglákat az útba. Másra úgy sem lettek volna alkalmasak, mivel ahogy dobáltam, úgy málltak szét a kezemben. Bár még ez is kevés, de már több a semminél. Erre az útra hozatnunk kell valamilyen kavics-szerűséget, mert a csapadékos időjárás szinte járhatatlanná teszi.

Szilveszterünk igazán kellemesen telt. Férjem délután hivatalos volt egy szilveszteri gumicsizmás focimeccsre, én pedig jót sétáltam a kutyákkal. Az év utolsó napján gyönyörű telihold volt, amelyet meg is örökítettem. A felvétel 16,28-kor készült.

Az estét barátainknál töltöttük a szomszédban, az éjféli koccintást követően pedig hazamentünk.

A következő három nap úgy elillant, mintha csupán három óra lett volna. Vasárnap délben fájó szívvel hagytuk ott a házunkat, és még nagyon sokára lesz, hogy ismételten látni fogjuk.