Visszaállt a régi rend

Hát itt vagyok újra. Igyekeztem mielőbb visszaállítani a blog ruháját, mert engem is zavart a hiányossága. Na de ebből már megint csak tanultam (igen: "a jó pap is hótig tanul"), legközelebb körültekintőbb leszek. Pláne úgy, hogy a beígért cserépkályhás blogot is majd nekem kell szerkesztenem. Egyelőre nincs még feltöltve, a tartalmat azért a férjem-uram határozza majd meg, hisz ő (lesz) a szaki...

A hétvégénk Szomorócon ragyogóan telt. Egy hónap után már nagyon éreztük hiányát az ottani levegőnek, környezetnek, barátoknak. Barátnőm egy ilyen gyönyörű, saját készítésű csokorral fogadott ----> amelynek nagyon örültem: rögtön vázába került az asztal közepére.

A házban 8 fok fogadott bennünket, ez talán betudható a mostani kedvező időjárásnak is: egész héten gyönyörű, napsütéses idő volt 15-18 fokokkal, így nem volt mitől oly nagyon kihűlnie a falaknak. Alapos, minden helyiségre kiterjedő szellőztetés közben az összes fűtésre alkalmas kályhát beindítottuk és nyitott ajtók mellett estére a házban mindenhol 20 fok körüli hőmérséklet uralkodott. Másnap a hőmérséklet miatt nem is kellett volna befűtenünk, de mi azért a konyhai teatűzhelyet beindítottuk, hiszen a falaknak kell a meleg. A falakról jut eszembe: gyönyörűen száradnak, szemmel láthatóan sokkal szárazabbak, mint tavaly ilyentájt. Persze ez köszönhető annak is, hogy a ház körben meg lett árkolva, hogy a csapadék ne a ház tövében szívódjon be a földbe és áztassa alulról a falakat. A csatornákat meghosszabbítottuk, így a háztól 2-3 méterrel elvezettük a csapadék kifolyását. Ennek a háznak egyetlen baja van: az, hogy nem lakunk ott. A gyakori szellőztetés és intenzív fafűtés a lehető legjobb gyógymód a vizesedő falakra. A változást már a házba történő belépéskor lehetett tapasztalni: nem volt dohos szag egy picit sem, pedig egy hónapja nem volt ajtó-ablak nyitva.

A szombat az mindig az akklimatizálódás napja: szabályszerűen fejbevág bennünket az erős, kristálytiszta levegő és a nagy csend, amelyet néha egy-egy szajkó-csapat civakodása tör meg. Már szinte kialakult menetrend szerint működünk: megérkezés után kipakolás, szellőztetés-fűtés, némi élelembevitel, majd a szokásos foci és az estig tartó beszélgetés a szomszédban. Vasárnap délelőtt viszont behozzuk az előző napi láblógatást. Laca a nappali téglás belépőjét folytatta a küszöb beszabásával, erről jut eszembe, hogy fényképet elfelejtettem róla készíteni. Én pedig nem győztem az ablakok közét takarítani a rengeteg légytetemtől.

Tesómék októberben Erdélyben jártak, Korondról kaptuk ezt a kerámiát - eredeti rendeltetését tekintve fakanál-tartót - ami fel is került a falra. Hugi tudja, hogy minden kerámiát nagyon kedvelek, így ez volt a meglepi. Ráadásul vagy másfél órán keresztül válogatta őket, hiszen zöld nem igazán volt, de aztán rálelt :-)

Mielőtt elindultunk volna hazafelé, férjem víztelenítette a házat, így nem kell attól félni, hogy esetleg jönnek a mínuszok és szétfagy a vízvezeték.

Sajnos megint csak egy jó hónap múlva fogunk jönni, de akkor valószínűleg több napra. Már most nagyon várjuk...