2009-11-25

Visszaállt a régi rend

Hát itt vagyok újra. Igyekeztem mielőbb visszaállítani a blog ruháját, mert engem is zavart a hiányossága. Na de ebből már megint csak tanultam (igen: "a jó pap is hótig tanul"), legközelebb körültekintőbb leszek. Pláne úgy, hogy a beígért cserépkályhás blogot is majd nekem kell szerkesztenem. Egyelőre nincs még feltöltve, a tartalmat azért a férjem-uram határozza majd meg, hisz ő (lesz) a szaki...

A hétvégénk Szomorócon ragyogóan telt. Egy hónap után már nagyon éreztük hiányát az ottani levegőnek, környezetnek, barátoknak. Barátnőm egy ilyen gyönyörű, saját készítésű csokorral fogadott ----> amelynek nagyon örültem: rögtön vázába került az asztal közepére.
A házban 8 fok fogadott bennünket, ez talán betudható a mostani kedvező időjárásnak is: egész héten gyönyörű, napsütéses idő volt 15-18 fokokkal, így nem volt mitől oly nagyon kihűlnie a falaknak. Alapos, minden helyiségre kiterjedő szellőztetés közben az összes fűtésre alkalmas kályhát beindítottuk és nyitott ajtók mellett estére a házban mindenhol 20 fok körüli hőmérséklet uralkodott. Másnap a hőmérséklet miatt nem is kellett volna befűtenünk, de mi azért a konyhai teatűzhelyet beindítottuk, hiszen a falaknak kell a meleg. A falakról jut eszembe: gyönyörűen száradnak, szemmel láthatóan sokkal szárazabbak, mint tavaly ilyentájt. Persze ez köszönhető annak is, hogy a ház körben meg lett árkolva, hogy a csapadék ne a ház tövében szívódjon be a földbe és áztassa alulról a falakat. A csatornákat meghosszabbítottuk, így a háztól 2-3 méterrel elvezettük a csapadék kifolyását. Ennek a háznak egyetlen baja van: az, hogy nem lakunk ott. A gyakori szellőztetés és intenzív fafűtés a lehető legjobb gyógymód a vizesedő falakra. A változást már a házba történő belépéskor lehetett tapasztalni: nem volt dohos szag egy picit sem, pedig egy hónapja nem volt ajtó-ablak nyitva.
A szombat az mindig az akklimatizálódás napja: szabályszerűen fejbevág bennünket az erős, kristálytiszta levegő és a nagy csend, amelyet néha egy-egy szajkó-csapat civakodása tör meg. Már szinte kialakult menetrend szerint működünk: megérkezés után kipakolás, szellőztetés-fűtés, némi élelembevitel, majd a szokásos foci és az estig tartó beszélgetés a szomszédban. Vasárnap délelőtt viszont behozzuk az előző napi láblógatást. Laca a nappali téglás belépőjét folytatta a küszöb beszabásával, erről jut eszembe, hogy fényképet elfelejtettem róla készíteni. Én pedig nem győztem az ablakok közét takarítani a rengeteg légytetemtől.

Tesómék októberben Erdélyben jártak, Korondról kaptuk ezt a kerámiát - eredeti rendeltetését tekintve fakanál-tartót - ami fel is került a falra. Hugi tudja, hogy minden kerámiát nagyon kedvelek, így ez volt a meglepi. Ráadásul vagy másfél órán keresztül válogatta őket, hiszen zöld nem igazán volt, de aztán rálelt :-)
Mielőtt elindultunk volna hazafelé, férjem víztelenítette a házat, így nem kell attól félni, hogy esetleg jönnek a mínuszok és szétfagy a vízvezeték.
Sajnos megint csak egy jó hónap múlva fogunk jönni, de akkor valószínűleg több napra. Már most nagyon várjuk...

11 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

A mi házunknak is ez a nagy baja: hogy nem lakunk benne. Vagy inkább nekem ez a nagy bajom??

Annamarie írta...

Minyonka, szerintem nekünk közös a bajunk :-)

Vállalkozásom megszűnt írta...

Én is tudom, milyen izgalmas lemenni a tanyára, mindíg nagyon várom!
Én is tettem fel újabb képeket, ha látni akarjátok!

Bodzás Vendégház írta...

Örülök, hogy sikerült visszaállítanod az oldalsávot, ügyes vagy! Azt nem tudod, véletlenül, hogyan állíthatnám vissza a profilképem a Rendszeresn olvasott blogokra? Szőrén-szálán eltűnt a kecske-profilom...

Kata írta...

GYÖNYÖRŰ EZ A KERÁMIA!BÜSZKE LEHETSZ RÁ:))

Házunk tája írta...

Az a korondi fakanál tartó....
Ejj de gyönyörű!!

Egy vidéki ház nem is lenne teljes egy korondi tányér vagy más korondi edény nélkül.

És házi áldás van már?

Annamarie írta...

Kata: köszönöm! Örültem is neki nagyon!


házunktája: köszi! :-)) nem ő az egyedüli, amely Korondról származik :-)
naná, hogy van háziáldás! Illetve lesz (pironkodós szmájli) ugyanis még nem végeztem a kihímzésével, sajátkezűlek készül!!!

Csermely írta...

Szia!

Bocsi hogy így ismeretlenül írok, de most akadtam rá a blogodra. Hol tanulja a párod a kályhásságot? Mert az enyém is erre a mesterségre adta a fejét és ő is decemberben végez az egyik Budapesti tanfolyamon. Lehet ismerik is egymást.

Annamarie írta...

csermely: az OKTÁV tanfolyamára jár szombatonként a Tolnay L. utcába a Blahához. nevetnék nagyot, ha ismernék egymást!

Csermely írta...

Az én párom is oda jár!
De nem egy kommunikatív fajta. Majd mutatok neki képet rólatok...

Palócprovence írta...

Jó Nálad lenni! :))
http://palocprovence.blogspot.com/2009/11/ahol-jo-lenni.html