Végre egy olyan hétvégét tudunk a hátunk mögött, amely nem a szokásos szombat hajnali megérkezés -vasárnap délutáni elindulásról szólt, hanem 1-1 nappal megtoldva kicsit több időt tölthettünk házunkban. Az Őrség talán ősszel a legszebb, ezer színben pompáznak az erdők, a rétek. Ezen a hosszú hétvégén magunkkal vittük férjem előző házasságából származó kisfiát is. Patrik 10 éves, most jelenleg őszi szünet van a suliban, így örömmel és némi izgalommal telve jött velünk, hiszen először járt ezen a vidéken. A kocsiban odefelé sok mindent meséltünk neki az Őrségről, remélem, hogy majd ha tanulnak e tájegységről, hasznát veszi ezen információknak. Állataink közül csak a yorkshire terrierem, a nagy cicánk és a legújabb családtagunk, a 3 hónapos Kormi cicánk jött velünk (a képen ő látható, ahogy a műszerfalra fekve utazik).
A többi otthon maradt állatállomány élelmezéséről a nagyfiam gondoskodott. A házba érkezvén 8 C° fogadott, így nagyon gyorsan nekiláttunk az összes fűtőberendezés beindításának. Alig telt el egy fél óra, s már érezni lehetett a kellemes meleget. Nem csak mi éreztük, hanem a hidegben ledermedt legyek sokasága is, így a begyújtás után majd' egy órán keresztül legyetlenítettünk, amiben a cicák is segédkeztek. Délutánra ragyogó napsütés kerekedett, így mindhárman kerékpárra pattantunk és Patriknak megmutattuk a falut. Közben Lacám leragadt egy helyen segédkezni, ahol éppen bozótirtás folyt, hiszen a szorgos kéz mindenhol jól jön. Másnap szakadó esőre ébredtünk, de mivel aznapra férjem öccsééket vártuk, így nagy, világmegváltó munkálatokat sem terveztünk. A vendégek délutáni távozását követően Laca részt vett a helyi footballmeccsen (már megint csak a győztes csapat tagja volt), mi pedig Patrikkal átmentünk a szomszédba, ahol a lányok nagy szeretettel fogadták és óriási játékra került sor. Vasárnap Lacám folytatta az előzőleg megkezdett nappali téglás belépőjét, utána pedig a növények ültetésére is sort kerítettünk. Végül is a trombitafolyondárból és a lila akácból nem hoztunk sarjat, de a többi, eredetileg tervezett növénynek sikerült remélhetőleg jó helyet találni, majd tavasszal meglátjuk, hogy mennyire eredményesen. Ültetéskor, amint Laci próbálta az agyagos földbe nyomni az ásót, valami kemény dolog az ásó útját állta. Óvatosan körbe döfködte, megpróbálta azt a valamit a földből kifordítani, amit sikerült is. Ez a valami nem volt más, mint itt a képen látható kályhacsempe. 
Utána pedig még egy csempe, de az már más fajta, ráadásul törött, ránézésre legalább 100 éves. Tovább ásott, és ennek a törött csempének a darabjait találta meg, amit később össze is ragasztott. Mindkét talált csempe eredeti kézimunka, aprólékos minta kidolgozással. Mivel Laci éppen kályhásnak tanul, számára ezek igazi kincsnek bizonyulnak. Úgy megörült ennek a "leletnek", hogy legközelebbi alkalomkor, de tavasszal mindenképpen szeretné feltárni azt a részt, hátha még több kályhacsempe kerül elő. És akkor még mondja azt valaki, hogy az ember sorsa nincsen valami nagy könyvben megírva...
Utána pedig még egy csempe, de az már más fajta, ráadásul törött, ránézésre legalább 100 éves. Tovább ásott, és ennek a törött csempének a darabjait találta meg, amit később össze is ragasztott. Mindkét talált csempe eredeti kézimunka, aprólékos minta kidolgozással. Mivel Laci éppen kályhásnak tanul, számára ezek igazi kincsnek bizonyulnak. Úgy megörült ennek a "leletnek", hogy legközelebbi alkalomkor, de tavasszal mindenképpen szeretné feltárni azt a részt, hátha még több kályhacsempe kerül elő. És akkor még mondja azt valaki, hogy az ember sorsa nincsen valami nagy könyvben megírva... Délután Lacám a szomszédban segédkezett, mi pedig Patrikkal bicajra ültünk és megmutattam neki a szomszédos Szlovéniát. Szájtátva nézte a gondozott portákat, a jó minőségű utat, s az embereket, akik ha "Jó napot"-tal köszöntünk, ugyanúgy köszöntek vissza. Ő azt gondolta, hogy ott már csak idegennyelven folyik a beszélgetés. Felbrinyóztunk az evangélikus templomig (én a felétől csak toltam a szekerem) és nagy örömmel gurultunk a kanyargós lejtőn lefelé. Azt követően azért elmentünk még a falu végéig, majd haza. Ez kb. olyan 10 km-es "túra" volt.
Utolsó napunk már a pakolás-rendrakás-rendhagyás jegyében telt el. Fájó szívvel vettük útunkat hazafelé, főleg abban a tudatban, hogy a legközelebbi látogatásunk egy hónap múlva lesz esedékes, és mivel szombatonként a férjemnek suli van (ráadásul az pedig a vizsga előtti utolsó alkalom lesz), így valószínűsítem, hogy időnkből csak egy villámlátogatásra futja majd.
Másnap idehaza aklimatizálódtunk: leszüreteltük a pár darab tőkénkről a szőlőt, kb. 1 mázsányi termés lett. Én 2,5 kg-ból lekvárt főztem, a többiből pedig bor készül.
16 megjegyzés:
Miiii?? Szölő lekvár???Erről olvasnék picit többet is!
Laca meg lehet tavasszal kiás egy egész kályhára való csempét. Ha addig kibírja, hogy ne ásson elő esetleg újabb darabo(ka)t. :-)
Minden esetre nagyon szép!! Szépen restauráltátok!!:-)
Lászlóné: mi még tavaly kaptunk ajándékba egy üveggel, már akkor megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom én is a szőlőlekvárral. Aztán Limaránál olvastam róla (http://limarapeksege.blogspot.com/2009/10/szololekvar.html)
így meglett a mankó, hogy is kezdjek hozzá. Nem nagy őrdöngösség, csak elég macerás, vigyázni kell, hogy ne nagyon fröcsögjön, mert olyan színe van, hogy mindent megfog.
Laca valószínűleg nem fogja kibírni tavaszig, hogy ne ásson. Ha még egy napot maradunk, akkor nekiállt volna, annyira felvillanyozta amit talált.
De jó hétvégétek volt! Az biztos, hogy Patrik emlékezni fog ezekre a dolgokra. A gyerekek már sokkal fiatalabb, óvodás korban is emlékeznek a meghatározó élményekre, ez az én gyerekeimnél is így volt. Sőt, azokra az oviskori dolgokra még ma is emlékeznek.
Gyönyörű ez a kályhacsempe! Meg tudom érteni Laca lelkesedését! Üzenem neki, hogy nem kizárt, hogy itt nálam a veteményesben is van néhány, hátha eljönne és fölásná :)
Na ez csak vicc volt, Miki fiam már fölásta az egészet és csak egy féltéglát, meg egy patakkövet talált benne.
Minyon: :-) hehe, ez jó kis vicc volt. Azért nem bánnám, mert akkor végre személyesen is találkoznánk.
:)
Én csak csendben jegyezném meg, hogy volt szerencsém megkóstolni a hétvégén a paprika pálinkát....valószínű, hogy nem volt őszinte a mosolyom, ott, akkor:))
De így vissza gondolván, nem is volt ám olyan durva!!Mégegyszer köszönöm a lehetőséget:))))))
Kata, a lehetőség máskor is adott! Eltegyük a házszentelőtökre???? :-) :-) :-)
Aranyos vagy, köszönöm elfogadom!:))de azért a biztonság kedvéért kezdjünk majd valami gyengébbel;)
Gondolhatod, hogy milyen izgatottan várjuk már, hogy a kezünkben legyen a határozat!!!
De még milyen házszentelő lesz!!!!
Sajnos vasarnap nekem nem sikerult ... nagyon hig lett pedig mindent a recept szerint csinaltam.. igaz nem Limara receptje alapjan lehet hogy ez volt az elso hiba .. nem baj ivolenek jo lehet meg... :-)
Nagyon szépek a csempék. Egyet mi is találtunk, de az sima felületű és bugyikék volt. Ilyen rondát még nem láttam. :)
A cicára azért vigyázzatok, mert nem életbiztosítás a sofőr mellett egy mozgó állat.
Tényleg kellemes lehetett a hosszú hétvégétek!
És a ki Timike nem vágyik ismét az őrségbe?
Ügyes vagy, öröm olvasni a tartalmas beszámolókat!
István: ha van még türelmetek hozzá, akkor főzzétek fel még egyszer úgy, hogy tesztek hozzá még cukrot és 3:1-ben dzsemfixet. Sajnos az enyém is híg lett, pedig én a recept alapján készítettem, de ugyanezt fogom tenni.
Porta: jaj, el tudom képzelni a bugyikék csempét... láttam már olyat én is. Ezek valóban szépek, majd a másikról is teszek fel képet, az az öregebb és töröttebb, de még így is szép.
Péterbácsi: köszi! Timike unokahúgom családostul jelenleg Erdélyben tartózkodik, kihasználva az őszi szünetet. Édesapja marosvásárhelyi származású és családlátogatáson vannak. De vágyik visza, valószínűleg majd a nyáron mind a két gyerek velünk jön.
Szia Annamária!Hétvégék után mindig pásztázom az oldalad és soha nem csalodom.Mindg találok valami érdekeset,hát ez a kályhacsempe gyönyörü.Eltudnék képzelni ebböl egy kályhát.Már a szemem elött van.Na és a programok is.Ti aztán soha nem unatkoztok.Sok puszi Nektek.
Szeretettel Jutka és Feri.
Kedves Judit! Örülök, hogy olvasod az írásaimat. A csempe tényleg szép, örülnénk, ha még találnánk belőle, mert ha nem is egy egész kályháravalót, de hasonló színvilágú, egyszerű, minta nélküli csempék között jól mutatna néhány régebbi.
Nálunk nem lehet unatkozni, remélem, hogy egyszer megtapasztaljátok.
Örülök, hogy jól telt az ottlétetek!
Biztos forrásból tudom, hogy a kertünk földje tele van kályhacsempékkel! :)) Gyönyörű a csempétek, kályhás szemmel meg különösen az lehet.
Palócprovence: :-) Minyonnak is rögtön a kertfelásás jutott az eszébe...
Amúgy jó lesz ez a csempe-projekt nekem is, hisz éppen arra a területre terveztem a virágoskertemet, amit tavasszal szeretnék majd kialakítani. Így lesz értelme az ásásnak, még ha nem találunk több csempét, akkor is.
Így már teljesen érthető, hogy miért pont onnan került elő a csempe. :-)
Megjegyzés küldése