Megszülettek!

Mici ma délután világra hozta két kis gidáját. Az első fotók még nem a legjobbak, de mivel a kisgidák kb. egyórásak lehetnek, így nem akartuk őket bolygatni.

A kisgidák életében az első napok nagyon fontosak, reméljük, hogy a tejecskét is megtalálják. Micinek megemeltük az abrak-adagját, amíg szoptat, addig lényeges, hogy többet kapjon, mint a többiek. Pár nap múlva jelentkezem további fotókkal, remélhetőleg már jobb minőségűekkel.

Újabb jószágok

Ma megérkezett hozzánk a hatodik kecske, méghozzá ugyancsak Zalaboldogfáról, ahonnan az előzőt is hoztuk. Finci annyira bájos, kezes, kedves jószág, hogy eldöntöttük, hogyha még meg van az a fehér kecskelány, akivel a zalaboldogfai kétnégyzetméterét megosztotta, akkor őt is elhozzuk. Így történt az, hogy Laca felhívta a tulajdonosokat és rákérdezett a másik kecske meglétére és mi örömmel nyugtáztuk, hogy ő is a miénk lesz. Ma el is autóztunk érte, így Pici már a mai nap nagy részét ismerkedéssel töltötte. Kíváncsi voltam, hogy vajon a két kecske három hét elteltével megismeri-e egymást, és azt véltük felfedezni, hogy igen! Pici is másfél év körüli, hófehér szőrű kecske, akinek egyszer már volt gidája, így reménykedünk abban, hogy az eddigiektől eltérő táplálás után talán neki is visszajön a teje, mint Fincinek. Az előző tulajék azt mondták, hogy Pici sokkal kezesebb, mint Finci, és valóban ez a nap folyamán beigazolódni látszik.

A mai napon nem csak egy kecskével lettünk többen, hanem a baromfiudvarunk is két libával gyarapodott. Holnap viszont valami megoldást kell találnunk, ugyanis a libák valamiért nem szívelik a tyúkokat, Kukuval meg már az egyik össze is verekedett. Biztos, hogy még szokniuk kell egymást, de addig is a baromfiudvarnak egy részét le kell választani a libáknak.

Szezonnyitó kenyerünk

Már nagyon várjuk a tavaszt, függetlenül attól, hogy az idén hóból sem volt sok. Tegnap a kiülő oszlopára felszegezett hőmérő 22 C-ot mutatott, így nagy erőkkel nekiestünk a kertnek. Túl sok mindent nem csináltunk, csak próbáltuk rendezgetni, szemetet, téglákat összeszedni, a letört gallyakat, ágakat, faleveleket elégetni, s közben tervezgettük, hogy mit és hogyan fogunk csinálni, ha végre már az időjárás is engedni fogja. Többek között azt is elterveztük, hogy ha már ilyen csodás az idő, másnap a kemencében kenyeret sütünk.

Ez meg is történt, ugyan mára már nem annyira mondhatom szépnek az időt, hiszen Laca szakadó esőben vetette be a kemencébe a kenyereket. Igaz, mire megsült, akkor már újra sütött a nap...

Azt hiszem, hűek maradunk mindenképpen azon elképzelésünkhöz, hogy a kenyeret ezek után is magunk sütjük, hiszen egész télen boltit ettünk, és abból már jócskán elegünk van. Az itthon sütött kenyérnek teljesen más az íze, állaga. Míg a bolti harmadnap már ehetetlen, addig az itthonit egy hetesen is szívesen fogyasztjuk.

Az első lépések...

Finci jóvoltából tejhozamunk igencsak megnövekedett, így neki kezdhetünk a sajtkészítés művészetének gyakorlásához. Először a saját fejésű kecsketejünket próbálta Lacám feldolgozni, és mondhatom, hogy sikerrel. Az interneten néztünk utána mindenféle praktikáknak, kiválasztottuk a legegyszerűbb receptúrát, és annak alapján elkészítettük az első saját kecskesajtunkat (nem az oltóanyagosat - bár azt is ki fogjuk próbálni!). Fotót sajnos csak részben tudok róla mutatni, ugyanis a hozzánk betérő szombathelyi barátainkkal együtt kóstoltuk meg, amely azt eredményezte, hogy csak egy igen kicsi darab maradt belőle (az a nagyon pici darab látszik az alábbi fotón, az, amely nem zöldfűszeres, a kép bal oldalán).

A "puding próbája az evés" - szól a mondás, és ha ezt vesszük alapul, akkor az első próba nagyon jól sikeredett.

Ahogy szétolvadt a kecskesajt a számban, az íze különösen szép emlékeket idézett fel bennem. Görögország-imádó lévén legutoljára ott éreztem ezt az ízt, egyrészt a görögsalátán lévő fetasajtnak volt nagyon hasonló zamata, másrészt pedig annak a házi készítésű sajtnak, amelyet akkor kóstoltunk, amikor még nagyon sok évvel ezelőtt, talán a második görögországi nyaralásunkkor befizettünk egy öszvér-túrára, és a vezetőnk, Krisztos kínált meg bennünket belőle.

A kecskesajt sikerén felbúzdulva a szomszédból hoztunk 4 liter frissen fejt tehéntejet, amelyet Laca hasonlóképpen dolgozott fel, csak ebbe ízesítésképpen zellert kevertünk. Mondhatom, hogy úgy állagra, mint ízre világbajnok lett!

Összegzésképpen elmondhatom, hogy a próba nagyon jól sikerült, a kemencés kenyér után sajtot is fogunk rendszeresen készíteni. Aki betér hozzánk, az mindkettőből kaphat kóstolót is!

Majd ha fagy, hó lesz nagy!

Hát végre hozzánk is megérkezett az igazi tél! A második hullámban, azaz a hét elején, hétfőn-kedden kaptuk a havat, ami elég maszívan tartja magát. Mondjuk ilyen alacsony hőmérsékletek mellett nehéz lenne elolvadnia. Engem nem zavar a hideg, a hónak meg kifejezetten örülök, csak a jószágaimat féltem nagyon. A cicusok elbújnak védett helyre, a kecskéknek van rendes épületük, a baromfiaknak is van tető a fejük felett, de leginkább ők azok, akikért aggódom... a házőrző németjuhászunknak óriási bundája van, no meg ő is kapott szalmát a kutyaólba, csakúgy, mint az összes jószág.

A tyúkok most álltak le a tojással, ami a hideg miatt érthető is. A három tyúktól napi három tojás volt, de a három közül egy mindig jóval nagyobb:

A napi három tojás ugyan nem tűnik soknak, de nálunk mégis: volt, hogy a spájzban 60-70 db is volt. Most lehet, hogy megérjük azt, hogy a boltban vehetünk utánpótlást.

A lenti fotó Apátistvánfalván készült, ahol dolgozom. Nyáron is gyönyörű hely, de télen talán még szebb: a háttérben a havas domboldallal a templom alatt:

Az étolajos flakon új funkciója

Újrahasznosítunk... ami a mi házunk táján nem meglepő, hisz új anyagokra csak a legritkább esetben kerül anyagi forrás. Általában mindent fel szoktunk használni, amit úgy ítélünk meg, hogy még használható, így épült csupa bontott anyagból pld. a nyári kiülő is.

Most egy sokkal kisebb volumenű dolog kapott teljesen új funkciót: a kiürült 5 literes étolajos flakon.

Na de mit keres felakasztva a faágra? Vágtam rajta egy kör alakú lyukat, az alját megtöltöttem madáreleséggel és felakasztottuk a diófa ágára. Még innen az ablakból is látom, hogy a kismadarak sorban ülnek a szomszédos ágakon a sorukra várva, egymást váltva röpködnek ki-be. Az etetőt két-három naponta újra kell tölteni eleséggel, főleg most a nagyon hidegben. Jaaaa......majd el felejtettem: végre leesett az első hó is!

Ő az ötödik

Egyre növekvő létszámú "kecskefarmunk" legújabb lakója egy bájos, gyönyörű kecskelány, Finci. Őt tegnap egy zalaboldogfai tanyáról vásároltuk, másfél éves, kedves, szelíd jószág. Látszik, hogy gyerekek közelében volt, nem öklelget, mint a többi, hagyja magát simizni. Ma reggel, ahogy néztük őket, megállapítottuk, hogy Finci igen gyorsan beilleszkedett az új közösségbe.

Még legalább két kis gödölyét szeretnénk, és ha Mici is megellik, akkor már nyolcan lesznek.

Lacám a héten Lindát 2 naponta fejte. Egy fejés alkalmával 2-3 dl tejet ad, látszik, hogy már lassan elapasztja a tejét. Mindenesetre arra nagyon jó, hogy mire "nagyüzem" lesz, addigra Laci is belerázódik a kecskefejésbe.