Reggelek

Amióta az új munkahelyemre járok dolgozni, egyszerűen imádom a reggeleket! Ezt régebben nem tudtam volna elmondani magamról, de most egészen más környezeti behatások érnek nap mint nap. Lakhelyem és a munkahelyem közötti távolság mindösszesen 22 km, persze csak akkor, ha a két település fekvése miatt utam nagyrészét a szomszédos Szlovénián keresztül teszem meg. Ha mindezt hazánk területén kéne megtennem, akkor 37 km lenne, és jelentősen megnövekedne az amúgy sem elhanyagolható üzemanyagköltség mellett az utazással eltöltött idő is.

Szlovénia csodaszép ország, itt a határ mellett is gyönyörű természeti környezettel megáldva. Mint a Vendvidéken, itt is jellemzőek a települések szerkezetére a szórványos építkezés. Szlovéniában is ugyanazok a közlekedési szabályok, mint Magyarországon, így ez sem okoz különösebb gondot.

Utam során sokszor találkozom az út mentén élelem után keresgélő gólyákkal, a kukoricaföldekről kiugráló vadnyulakkal, az utat keresztbe átszelő vaddisznó nyájjal és őzekkel. Párafelhőben úszó rétek és erdők váltják egymást, a települések közelében néhol szántó, kukorica és napraforgó földek váltakoznak. A porták rendezettek, virágosak, az emberek már megismernek, kedvesen intenek, köszönnek. Hosszú emelkedők és lejtők váltják egymást éles kanyarokkal, amely most nyáron még nem okoz gondot, viszont télre igen fel kell készülnöm vezetéstechnikailag is, továbbá 4 új téligumival, és a hólánc használatának elsajátításával.

A keskeny szerpentinen sokszor dejavu érzésem támad: az általam oly nagyon kedvelt Görögországban tett kirándulásaink jutnak eszembe, s már-már várom, hogy egy-egy kanyar után a völgyben mikor bukkan fel a tenger... aztán lassan elérem az országhatárt, ahol a határőrség régi, elhagyott épületének látványa juttat vissza a valóságba, amely esetemben nem is szomorú.

Falunap

Kercaszomor község Önkormányzata 2011. augusztus 12-14. között rendezi meg a már hagyománnyá vált Falunapokat,

amelyre sok szeretettel vár minden kedves érdeklődőt!


FALUNAPI PROGRAMOK

2011. augusztus 12. (péntek):

21:00 Videodisco


2011. augusztus 13. (szombat):

10:00 Fortissima-kupa kispályás labdarúgó torna

12:00 - 14:00 Hajdinából készült ételek, valamint a paraszti gazdálkodás régi szerszámainak bemutatója a Pongrácz-portán (Fő út 105.)

16:00 A Legbátrabb Község Ünnepe - megemlékezés a szomoróci haranglábnál. Ünnepi beszédet mond: Bebes István országgyűlési képviselő

16:30 Integrált Közösségi Szolgáltató Tér épületének ünnepélyes átadása (Fő út 57.). Avató beszédet mond: V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár

17:00 Kézdi Anna fotókiállításának megnyitója a Faluházban. A kiállítást megnyitja: V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár

19:00 Radiowaves koncert

21:00 Falunapi bál - A kellemes hangulatról a KO-DO együttes gondoskodik.


2011. augusztus 14. (vasárnap):

10:00 Ünnepi Istentisztelet a Református Templomban

14:00 órától színes gyermekprogramok és kulturális műsor (helyszín: focipálya)
Fellépők:
Bajánsenyei Színjátszók
Lábaspajtások Néptáncegyüttes

18:00 órától Zsoldos „Báró” Zoltán és Zenekara játszik

20:00 órától a Hétrét Együttes zenél

Szombaton és vasárnap gyermekprogramokkal (ugrálóvár, csúszda), állatsimogatóval, kocsikázási lehetőséggel,

és az Őrség Egyesület támogatásával íjászatra várjuk
az Őrséget, a családias hangulatú, színes programokat kedvelő érdeklődőket!

Egy éve már...

...hogy Szomorócon lakunk. Milyen gyorsan eltelt ez az egy év! Mintha csak tegnap költöztünk volna! Ez az egy év kellett ahhoz, hogy újra tudjunk mindent szervezni magunk körül, hogy újra felépítsük az életünket. Nehéz hónapok állnak mögöttünk (anyagi téren), bizony nem könnyű ezekről beszélni, így írni sem. De mostanra megtaláltuk mindketten önmagunkat, és a munkánkat is. És ami a legfontosabb, hogy egyikőnk sem bánta meg, hogy elköltöztünk a fővárosból. Itt más az élet. Bizony nem hiányzik a reggeli és délutáni csúcsforgalom, az utcán velem szemben jövő emberek közönyössége, a szmog, de nem hiányoznak a bevásárlóközpontok, a tömegközlekedés és egyéb más városi dolgok sem, amiről mások talán azt gondolják, hogy nem lehet létezni nélkülük.

Itt vidéken jól érezzük magunkat, mi egy éve hazaérkeztünk...

Kritikusan az Őrségi Vásárról

Az idén 31. alkalommal rendezték meg az Őrségi Vásárt, amely a térség kiemelt rendezvénye, és hagyományosan mindig június utolsó hétvégéjére esik. Ilyenkor nyáron errefelé mindig sok a program, szinte minden második hétre jut valami csemege. Most is nagy érdeklődéssel vetettük bele magunkat a vásári forgatagba, de sajnos csalódnunk kellett. Már tavaly is feltűnt, de az idén méginkább, hogy sokan vannak olyan "vásározók", akiknek köze sincs az Őrséghez - sőt a hagyományőrzés és a kézműves fogalmakat is csak hírből ismerik-, de még távolról sem ütik meg azt a színvonalat, amit elvárna az ide látogató. Az csak egy dolog, hogy a városi Önkormányzat autónként 500 Ft belépőt szedett, de nincsenek rendes parkolóhelyek, mindenki ott állt meg, ahol éppen helyet talált. Viszont a kipakolókat elnézve ez a régi, hagyományokkal és múlttal rendelkező vásár kezd teljesen elbazárosodni: a roma kisebbség az osztrák Fetzenmarkt-okon fillérekért összeszedett bútorokat és egyéb hulladék holmikat árulta, hegyekben állt náluk a használtruha, amelyhez senki nem nyúlt. Fogalmam sincs, hogy egy ilyen rendezvényen mit keresnek a román nemzetiségű cipőárusok, a Stihl fűrész-utánzatot és egyéb noname barkácsgépet, vagy alkatrészt árulók, valamint a csupa giccset, bóvli cuccot kipakolók, hiszen a helyi főszervező, a városi Önkormányzat által is a rendezvény fő célja idén is a hagyományok ápolása és őrzése volt, s azoknak az értékeknek a bemutatása, amelyeket a helyi kézművesek képviselnek. Természetesen az Erdélyből, Korondról érkező, ízléses, értékes kerámiákat kínáló és a székelyföldi, csodaszép kézimunkákat, terítőket, faliszőtteseket áruló nénik ellen semmi kifogásom nincs, sőt csodálattal adózom kézügyességük, árukínálatuk előtt. Viszont amit mi kerestünk volna, a kópickötőt -amely ugye abszolúte helyi érték lenne-, sehol sem találtuk. Pedig Lacát akartam volna meglepni 1-2 db kópiccal, hogy kenyérsütés alkalmával a második kelesztést már igazi, fonott szakajtóban végezhesse. Én megértem, hogy az Önkormányzatnak minden bevétel számít, így a helypénz is sokat jelent, de egy ilyen volumenű rendezvényen igenis ki kéne szűrni, akinek a portékája nem idevaló. Ahogy a vásározók felhígultak, ugyanúgy a közönség soraiban is lehetett látni nem egy látogatót, akik ha aznap távol maradtak volna, akkor többeknek megmaradt volna a táskája, pénze, mobiltelefonja. Mert itt nálunk az Őrségben a bűnőzés fogalma szinte ismeretlen volt... eddig...

Megérkeztek!

Szombaton elmentünk végre a kiskacsákért Szalafőre, arra a portára, ahonnan az egész őrségi létünk ered. Ezek még egészen pici kacsák, most 1 hónaposak. Így aztán Laca sem igyekezett befejezni az elkezdett kacsagarázst, mert még egy nagyobb ketrecben is kényelmesen elférnek jó ideig. A leendő helyük kb. 20 nm-es bekerített terület, amely felülről is védve lesz tyúkhálóval. Természetesen lesz majd benne egy kacsaól és Laca már leásta nekik a kiszuperált zuhanytát is. Úgy ítéltük meg, hogy a kacsák mellett még igazán elférne 4-5 db csirke is - kizárólag tojástermelési céllal! - így eldöntöttük, hogy hamarosan beszerzésre is kerülnek, és a kacsagarázs onnantól kezdve mint baromfiudvar fog üzemelni.

A kiskacsák nagyon cukik, tegnap órákat ültem mellettük és gyönyörködtem bennük. Amúgy pedig állandóan éhesek, és nincsen az a vízmennyiség, amely ne fogyna el percek alatt. Krisztáék figyelmeztettek is bennünket, hogy vigyázzunk a vízzel, mert képesek úgy eláztatni magukat, hogy utána hajszárítóval kell őket megszárogatni. Ők jártak már úgy, hogy a nagy pocsálásban az egyik kiskacsa teljesen elázott és meg is fázott, aminek nem lett jó vége. Egyelőre csirkeindító tápot vettünk, amit dúsítunk apróra vágott új hagyma szárával, csalánnal, vagy egyéb zölddel, de adtam már nekik a tápba lereszelt főtt tojást is. Persze szívesen fogadok bármilyen jótanácsot a táplálásukkal kapcsolatban, úgy hogy akinek van valamilyen kipróbált menüje a kacsáim számára, azt kérem, hogy ossza meg velem!

Újra a közt szolgálom

Hosszú idő eltelt azóta, amióta utoljára írtam, de mostanában nincs túl sok időm blogot írni és sajnos olvasni sem, amiért a kedvenc blogjaim szerzőitől elnézést is kérek. Történt egy s más, amit most próbálok tematikusan összeszedni:

Suli fronton az idei vizsgázásokat befejeztem, májusban volt az utolsó számvitel-szervezés vizsgám, amely sikerült is, a legközelebbi vizsga már csak jövőre lesz. Suli kipipálva.

Munkahely terén viszont óriási változások történtek, ugyanis szerdától új munkahelyem van: egy közeli körjegyzőség pénzügyi ügyintézője lettem, és egy év kihagyás után újra köztisztviselői jogviszonyom lett. Amióta tervezgettük, hogy ideköltözünk, azóta vágytam egy ilyen típusú munkára, hiszen én előtte Pesten 12 évet töltöttem a közszolgálatban. A féléves munkanélküliségem alatt általában ilyen, vagy hasonló munkaköröket pályáztam meg, s most sikerült végre! Lám a türelem valóban rózsát, esetemben jó állást teremt(ett), csak ki kellett várni. Most úgy érzem, hogy nem hiába tanultam, illetve még tanulok is, ráadásul azt is csinálhatom főállásban, amit jelenleg tanulok. A turisztikában eltöltött 4 hónapra jó szívvel emlékszem vissza, csupa kellemes emlékem van, sokat tanultam a környék nevezetességeiről . Jó kitérő volt számomra, ráadásul sok embert ismerhettem meg, akik közül egy-kettővel remélem, hogy hosszabb barátság is létrejön.

Idehaza a kemence nagyon szépen üzemel, Lacám a kenyérsütés nagy mestere lett. Szebbnél-szebb, illatos frissen sült cipók kerülnek ki a kezei közül, már volt, hogy az osztrák szomszédunk megrendelésére egyszerre 12 kg kenyeret is sütött. A szomszéd és 60 fős vendégserege igazán elismerően nyilatkoztatták ki tetszésüket, Lacám ezáltal egyre bátrabban és egyre nagyobb kedvvel fog hozzá azóta is a héten egyszeri kenyérsütésnek, így mi is egyre kevesebb bolti kenyeret eszünk.

Idén tavasszal - kísérleti jelleggel - csináltunk egy pici konyhakertet, és bár nem mondhatnám mintakertnek, de a gazon kívül a növények is szépen fejlődnek benne. Ültettünk hagymát (az újhagymát már majdnem teljes egészében sikerült elpusztítanunk), fokhagymát, borsót, rukkolát, petrezselymet, mákot, uborkát, paradicsom-paprika palántákat és babot. Kedvet kaptunk ahhoz, hogy egyre több mindent saját magunk termeljünk meg, így el is terveztük, hogy jövőre az idei területnek a háromszorosa lesz a veteményes és több mindennel fogunk próbálkozni. Bár a földünk -ami inkább agyag - nem éppen termőföld, de úgy gondolom, hogy egy őszi alapos előkészítésnek jövőre meg lesz az erdeménye. Én annyira nem értek az ilyen dolgokhoz, hiszen pesti lány vagyok, ráadásul a rosszabbik fajtából: a lakótelepi 10. emeleti lakásban csak a cserepes dísznövényeket tudtam tutujgatni, de amióta itt lakunk, szorgalmasan tanulgatjuk a falusi lét szükséges összetevőit. Ráadásul amitől féltem, hogy esetleg tönkretehetik a veteményt, a spanyol csigáknak nyoma sincs, pedig az indiai futókacsáim a jövő hét végén érkeznek. Laca már építgeti nekik a kacsagarázst.

Pont a héten beszélgettünk Lacával arról, hogy annak ellenére, hogy egy-két emberrel kapcsolatosan ért bennünket nem kevés csalódás, nagyon szeretünk itt lakni, és semmi pénzért nem költöznénk vissza a fővárosba. Építgetjük, fejlesztgetjük a magunk kis 3000 nm-es birodalmát, és nagyon jól érezzük magunkat.

Kemencés nap

Szombaton megsütöttük az első igazi kenyerünket! Budapestről érkeztek hozzánk barátaink, és együtt próbáltuk ki a még novemberben elkészült kemencét. A búbjában kenyeret, a grillező részén pedig finom husikat sütögettünk. Jó idő lévén szinte egész nap a szabadban voltunk, élveztük a verőfényes napsütést, és a kemence irányából áradó finom illatokat. A sült hús mellé görög salátát készítettem és befejezésül csipkebogyó borral öblítettük le az ebédet.

Egy hete Laca már próbálkozott a kenyérsütéssel, amely még nem volt az igazi (de attól még hipp-hopp elfogyott). Ezt is tanulni kell, kitapasztalni, milyen legyen a tészta, meddig keljen, meddig fűtsük a kemencét, meddig süssük a kenyeret... sok-sok összetevője van egy ilyen kenyérsütésnek, amely mind befolyással bír az eredményre. A mostani kenyereink igazán jól sikerültek, helyes kis cipók lettek, és nagyon finomak. Rájöttünk, hogy egy ilyen kenyérsütési akciót szinkronba kell hozni egyéb más kemencés tevékenységgel is, hogy megfelelően ki legyen használva a felfűtött kemence. Gondolok itt pld. akár egy székelykáposzta főzésre, vagy más kelt tészta vagy sütemény sütésre, gyümölcs aszalásra... stb. A grillező részén akár kürtös kalácsot is lehet sütni. Próbálkozni kell, hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, hisz a gyakorlat teszi a mestert. Lehet, hogy minket ezek után már nem igen fog érinteni a kenyéráremelés?

És a főszereplő: amely most már nem csak kert dísze: