2014-06-30

Változó létszám

Állatfarmunk tekintetében változó tendenciájú  létszámról adhatok hírt, hol több, hol kevesebb jószág színesíti mindennapjainkat. Mostanában több állatka költözött hozzánk. Felsőszenterzsébetről érkezett Jenci, a vietnámi csüngőhasú kanmalac.


Felsőszenterzsébeten működik az Ózon Biofarm, gyönyörű környezetben és sok-sok állattal. Annyi csüngőhasú malackájuk van, hogy számát sem ismerik. A malacok szabadon vannak tartva, jó része az erdőben él, csak néha jönnek elő etetésre. Érdemes odalátogatni és megnézni az állatállományt, mert a malacokon kívül kecskék és nyulak is vannak. Jencit abból a célból vásároltuk, hogy az anyamalacunknak megfelelő párja legyen majd, ugyanis a két nálunk lévő kanmalac még babamalac korukban herélve lettek, így ők levágásra ítéltettek. A másik anyamalacot pedig továbbadtuk az egyik szomoróci szomszédunknak. 

A kecskéknél is történtek változások: az idei kis bakoktól igyekeztünk szabadulni (elajándékoztuk őket a faluba), viszont Szalafőről kaptunk egy egy éves, pici fülű, hosszú szőrű, igen impozáns külsejű bakkecskét (ő Gedeon), valamint egy egy éves fejős anyakecskét, Fruzsit.

Pont ma hoztuk ugyancsak Szalafőről (de nem ugyanarról a helyről) egy idei kis gödölyét Tincsőt, aki a hófehér vonalat erősíti.
Sajnos elhullás is volt, a férjem szavaival élve: "ott ahol élet van, halál is" - sajnáltam a kis kecskét, hiszen amikor született, nagyon erősnek látszott, aztán egyik napról a másikra elpusztult. 

Birkáink száma is nőtt: Béla és Gombóc mellé Rumból hoztunk két rackajuhot Kellyt és Mollyt. 

Most már csak Bélának kéne ügyeskednie - 3 nője is lett hirtelen -, hogy karácsonyra kis bárányunk szülessen.

Nyusziaink is megsokasodtak: 2 anyanyulunk mellé kaptunk Öriszentpéterről 3 nyúlfit, amelyikből egyik rögtön szerelembe is esett a mi Lepkénkkel, így most kisnyulaink is vannak, de hogy mennyi, azt még nem tudjuk.

Galambjaink már csak heten vannak (1 elment és nem jött vissza, 2 elpusztult).

Baromfiudvarunkat sem kímélte a változás: 2 kakastól meg kellett válnunk, őket levágtuk. Keltettünk 8 libát és 1 futókacsát, amelyből 4+2-öt elajándékoztunk, két kislibánk és a futókacsa pedig gyönyörűen szocializálódott a baromfiudvarba. Keltettünk még csibéket is, amiből 4 db-ot elajándékoztunk, a többi 8 pedig külön ketrecben várja, hogy végre ők is teljes értékű lakói legyenek a baromfiudvarnak. Kaptunk Farkasfáról egy gyöngykakast (fiú létére Gyöngyike), szeretnénk mellé legalább egy gyöngytyúkot is majd beszerezni. 


Külön ólban várja a cseperedést  2 db pulykacsemete, akiket úgy kaptunk ajándékba, illetve cserébe a libákért és a pipikért. Tegnap a faluból kaptunk egy libát és egy pecsenyekacsát, akik nagyon könnyen összeszoktak a többiekkel.

Az öt cicám közül egy, a Kormi Húsvét óta nem jött haza, gyanítom, hogy már nem is fog :-(  őt nagyon sajnálom, 6 éves, jó cicám volt. Megint csak a férjemet tudom idézni: "A macska fogyóeszköz".

Na de ezt leszámítva jó sokan vagyunk :-)



4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Én csak macskában vagyok érdekelt, de nagyon megvisel, ha eltűnnek, elpusztulnak. Hiába tudom, s igaza van a férjednek, hogy fogyóeszköz. Sajnos szeretem őket.

Juhmeli írta...

Már nagyon vártam, hogy jelentkezz!:)

Jó sok állat terem nálatok, öröm nézni, hallani róluk. A veszteség engem is bánt, ezért is halogatom a nyusziügyet, de baromfira már érettnek tartom magam.:)

Messzenéző Minyon írta...

A legszörnyűbb, amikor úgy nincs meg az állat, hogy nem is tudunk róla semmit, mint nálatok Kormi. Ennél még a kegyetlen bizonyosság is sokkal jobb. Mivel még a nyaralásból nem tértünk vissza Kisfaluba, Pesten vagyunk még egy pár órát, én is csak remélem, hogy Kacor rendben megvan.

Lovas Éva írta...

"Ő a hely áldó szelleme,
mindent birodalmában ő visz:
ítél, kormányoz, ihlet, őriz;
tündére tán, tán istene."

(Charles Baudelaire: A MACSKA 2., részlet, Babits ford.)