2012-09-21

Malackák

Bővítettük az állatállományunkat: ma két vietnámi csüngőhasú babamalac érkezett hozzánk. Végigbeszéltük ezt Lacámmal már többször is, és megállapítottuk, hogy fel kell nőnöm ahhoz a gondolathoz, hogy a jószágokat nem hobbiból tartjuk. Ilyen húsárak és terményárak mellett sajnos nem tudjuk megengedni magunknak, hogy végelgyengülésig neveljük az összes állatunkat, így abban maradtunk, hogy kecskét nem vágunk semmiképpen, sőt azokból a tyúkokból sem, amelyek most megvannak, de a malacok ha megnőnek, illetve majd a tavaszi tyúkok már azért lesznek, hogy levágjuk őket. A tyúkok még csak hagyján, de disznóvágáson én biztos nem leszek itthon. Tehát a tervünk az, hogy a két kislány malac mellé veszünk egy kanmalacot is, bepároztatjuk őket, szaporodjanak csak, aztán majd meglátjuk, hogy melyik kerül levágásra. Húhh, még leírni is szörnyű, és higgyétek el, hogy keményen edzem hozzá a lelkemet.
 
 
Mint ahogy azon gondolathoz is, hogy hamarosan egy kecskével kevesebben leszünk :-(  A gyönyörű, hosszú szőrű, szoknyás Lindánk beteg, nagyon-nagyon rosszul van: valamit beevett, mert hétfőn már észleltük rajta, hogy nem olyan, mint szokott lenni. Lindus egyébként is a legfalánkabb kecskénk, képes az összeset elzavarni onnan, ahol kaja van. Aki tart kecskét, az jól tudhatja, hogy ők olyan állatok, akik képesek mindenféle sérülésből, betegségből meggyógyulni, kivéve azt a helyzetet, amikor a gyomrukkal van a gond. A gyomorbetegség minden kecskét ledönt a lábáról, és sajnos fel sem áll többet.  Lindánál már járt az állatorvos is, kapott injekciókat, meg mindenféle gyomorműködést serkentő szert, sajnos eddig egyik sem hatott. Fel vagyunk készülve a legrosszabbra... És ugye nem elég az, hogy az emberlánya érzelmileg is kötődik egy ilyen bájos jószághoz, de épp a minap beszéltük meg, hogy hazahozzuk Ödönt a külszolgálatból (a jurtásoknak adtuk kölcsön), és befedeztetjük vele Lindust, hiszen most ő van soron. A többi lányunk nem oly rég ellett, így őket most pihentetjük. Tehát ha Linda mégis a mamája után megy az örök vadászmezőkre legelészni, akkor nem csak érzelmi, de jócskán anyagi veszteség is ér minket.
 
De váltsunk vidámabb témára: ezek a kismalacok nagyon cukik, kisebbek a cicáimnál. Ha felnőnek sem lesznek olyan óriásiak, max. 70-80 kg lesz a súlyuk. A húsuk nagyon egészséges, tartásuk nem különbözik az átlagos házisertésétől. Igaz, én még nem tartottam disznót, de mostantól a konyhai hulladékot nem kell a kukába dobni. Igaz, hogy a kecskéknek, tyúkoknak sok mindent oda lehetett adni, de ezek a malacok szinte mindent megesznek. Éppen ezért elkezdjük szelektíven gyűjteni a szemetet, hiszen az ősz beálltával (ma reggel már vakarnom kellett a jeget a kocsim szélvédőjéről!) elkezdtünk fűteni is, egyelőre csak a konyhai teatűzhellyel, így a jószággal feletethető konyhai hulladék mellett az eltüzelhető szemetet is külön gyűjtjük. Még a nyáron áttértünk a palackozott ásványvízről a visszaváltható üvegű szóda fogyasztására, legalább a műanyag flakonoktól rövid úton meg tudtunk szabadulni. Alig marad valami a kukába :-)  "Zöld" háztartás leszünk!
 
 

5 megjegyzés:

Anyavirág írta...

Nagyon szépek a malackák! Hogy van Linda? Meg van még szegényke? Nálunk a Mariska néni tehenének gyomorproblémára élesztőt adott az állatorvos (az is valami rosszat evett), és meggyógyult. Nem értek egyik állathoz sem, de mondjuk mindkettő kérődző. Esetleg meg kéne kérdezni az állatorvost.

Annamarie írta...

Sajnos nem kell már megkérdezni az állatorvost :-( Úgy tapasztaltam, hogy nem igazából tudják itt errefelé kikezelni a jószágot egy ilyen típusú betegségből. Mindenesetre a szemünk állandóan a kecskéken van. A többiek jól vannak, szépek. Jó lenne még hozzájuk beszerezni két-három anyakecskét, de mostanában itt a környéken (Vas, Zala) nincs belőlük nagy kínálat. Mindenki csak bakkecskét árul, na meg kecske csordát egyben 430 ezerért...

Mézeskalács írta...

Kedves Annamarie!
Éppen most készülünk mi is két ilyen gyönyörűség beszerzésére. Élőben még soha nem láttam ilyen pici korukban. Szeretném megkérdezni, hogy a macskától kisebb mérettel kb. hány hetes korban rendelkeznek? A tapasztalataitok szerint mennyire mindenevők és hogy bírják a hideget? Előre is köszönöm a segítséged!:)

Annamarie írta...

A mieink kb. 8 hetesek voltak, és kb. akkorák, mint a macskák. Újszülött korukban ezek olyanok, mint a krinolinok. Aranyosak.
Mindenevők, de oda kell figyelni az élelmezésükre. Mi pld. a kruplihéját és magát az apró krumplit is megfőzzük nekik, még a mai napig is. A lekaszált zöldet is megeszik, de vigyázni kell, mert a bürök nevű növény mérgező, légzésbénulást okoz (mellesleg a kecskéink megeszik, és semmi bajuk). A hideget jól bírják, a lényeg, hogy legyen alattuk jócskán szalma, mert az alá bújnak be és nem fáznak és természetesen a fejük felett tető.

Mézeskalács írta...

Nagyon köszönöm a válaszodat. Most már a mieink is itthon vannak, rögtön beléjük szerettem mikor megláttam őket, pedig már nem is voltak olyan "picik":)