2012-04-22

Kotlós lett a tyúkból

Kb. egy-másfél hónapja kezdődött, amikor a napi 3 tyúktojás mellett találtam egy teljesen másmilyent is. Nagyságra kisebb, színre pedig teljesen fehér. Az indiai futókacsám kezdett el tojni, naponta egy db tojást. Egy darabig elszedegettük, aztán hallottuk, vagy olvastuk valahol, hogy nem szabad elszedni, ott kell hagyni a fészekben, mert ha kitojta magát, akkor ráül. Hát aki ezeket a kacsákat ismeri, az tudja jól, hogy nem ülnek rá, mert állandóan csak futnak-szaladnak, kóborolnak a kertben.

Elkezdtünk a faluban kutakodni, kinek van keltetőgépe. Több is volt, de mind kölcsön volt éppen adva, így nem jött be a tervünk. Már vagy 20 db kacsatojás volt a fészekben, és az egyik tyúk is odatojta a napi adagját, amikor is azon kaptuk a tyúkot, hogy már több órája rajta ül a tojásokon. Megnéztük megint egy idő múlva, de még mindig ott ült, és azóta is ott ül. A tyúkunk -ahogy itt errefelé mondják - MEGKOTYÚT! Úgy hogy kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a kacsatojások sorsa. A kacsa persze azóta is tojik, de azt már összegyűjtjük külön (ha valakinek kell, szívesen odaadjuk). A kotlós szomszédjában a libamama is ül a tojásokon, kb 7-8 lúdtojásunk van, így hamarosan szaporodni fog a baromfiudvarunk állománya. S ha már a baromfiudvarnál tartok, akkor megemlítem a kispipiket is: ugye a nappalinkban kezdték nálunk a pályafutásukat, majd kikerültek az előszobába, ahol ugyanolyan büdösek voltak, mint a nappaliban, így talán 2 hét után nemes egyszerűséggel kitettük őket a baromfiudvarba. Óvatosan össze lettek szoktatva a nagyokkal meg a kakassal, most már mint a többiek, kapirgálnak, futkároznak a kertben és kutyabajuk sincs. Pedig mindenki azt mondta, hogy ne tegyük még össze őket, várjuk meg, míg felnőnek. De ennek egy tanulsága van az, hogy ha legközelebb veszek előnevelt csirkét, azt csak is májusra fogom kérni, amikor már nem kell attól félni, hogy megfáznak. Hiába, én az életem nagy részét egy pesti panelház 10. emeleti 56 nm-én éltem, így mindent tanulnom kell. De ezt örömmel és szeretettel teszem.

6 megjegyzés:

Lizi írta...

Ezek nagyszerű hírek.Én is évről évre tanulok valamit,általában a saját káromon...

Anikó írta...

Olyan jó olvasni, hogy ilyen jól tojnak a kétlábúak!:-)

Szerettem volna már írni neked, hogy mi jártunk ám felétek, Gábornál, és Nikinél voltunk a jurta szálláson. Ismered őket?

Névtelen írta...

Gratulálunk a további szaporulathoz. Kiváncsian várjuk a kiscsibék, kiskacsák és kislibák kikelését.

Üdvözlettel
leendő Szomoroci lakosok.
Feri és Gabi

Annamarie írta...

Anikó: igen, ismerem őket. Mi még tőlük jócskán a falu vége felé, a határhoz közelebb lakunk.

Feri és Gabi: már nagyon várunk Benneteket! :-)

Isabel írta...

A kacsatojások mennyire ehetőek? annak idején azt lehetett olvasni, hogy nagyon veszélyesek, de ha megfőzik-sütik, akkor is?

Annamarie írta...

Úgy olvastam, hogy a kacsatojások frissen -viszont nagyon jól, alaposan megfőzve, átsütve- emberi fogyasztásra alkalmasak. Én a múltkor a palacsintatésztába tettem kacsatojást. Még élünk :-) Főzni legalább 15 percig kell, süteményekbe és egyéb sütnivalókba bátran lehet használni.