2010-11-07

A szomoróci erdő

ilyenkor ősszel megkapó látványt és magával ragadó élményt nyújt:








Szeretem az őszt, főleg, amióta ilyen közel kerültem a természethez. A sok-sok év budapesti panel-élet után bizony testi-lelki és egyben szellemi felüdülés ilyen helyen élni. A novemberi jó időt kihasználva egy kora délután pár órára kisétáltunk a közeli erdőbe. Bokáig jártunk a rozsda színű avarban, a lombkoronájukat elvesztő fák között beszűrődő napfény mosolyt csalt az arcunkra és jókedvet varázsolt körénk. Kosarunk is hamar megtelt gombával, de ez már egy következő bejegyzés témája lesz.

2 megjegyzés:

Timi írta...

Gyönyörű!

Messzenéző Minyon írta...

Tudom, hogy szép az ősz, gyönyörűek tudnak lenni a színei, én mégsem szeretem. Ezt a korai sötétedést pláne nem szeretem. De lehet, hogy egyszer majd, ha az ősz eljövetele nem azt fogja jelenteni, hogy vissza kell hurcolkodnunk Pestre, szeretni fogom.