Jó régen írtam és a kedvenc blogjaim háza táján sem jártam egy ideje, úgy hogy lesz mit olvasnom. Igazából még a blogíráshoz sem volt kedvem. Aki ismeri a címben szereplő diagnózist, az bizonyosan sejti, hogy miért... Kedvenc kiskutyám Nudli megbetegedett és nem is akárhogyan. Vasárnap reggel döbbenten álltam a kutya tányérja felett, ugyanis az tele volt az előző esti vacsorával. Ez nem volt eddig jellemző a kiskutyámra, hiszen ő a tipikus mindenevő, yorkshire terrier létére legalább 8 kg-mot nyom(ott), a 3 kg-mos standard kutyamérettel szemben. Na nem volt sosem kövér, csak jól táplált és a nagysága is meg volt hozzá. Nem értettem a teli tányért, de aztán el kezdtem őt figyelni és láttam, hogy nagyon gyenge, szinte alig áll a lábán. Mivel mostanában sokat elkóborol, arra gondoltam, hogy valamit összeszedhetett, esetleg gyomorrontást kaphatott. Aztán vasárnap este sem evett és még gyengébb lett, olyannyira, hogy fekvés közben már sokszor a fejét sem tudta tartani! Ahogy rámnézett a szomorú szemeivel, összefacsarodott a szívem és rettenetesen aggódtam. Több éjszakán keresztül másfél óránként néztem rá, milyen az orra, hűvös-e és nedves, vagy meleg és száraz. Hál'Isten, nem volt láza, de nem ivott egy kortyot sem. Hétfő reggel azt vettem észre, hogy a vizelete sötétbarna! Tudtam, hogy ez már nagy bajt jelent, Laca azonnal telefonált a régi, budapesti állatorvosunknak, aki a tünetekből szinte azonnal felállította a diagnózist: kullancsfertőzés, Babesiosis! Ha rövid időn belül nem kerül a kutya orvoshoz, már csak az ásóra lesz szükség. Még most is kiráz a hideg, ahogy írom ezeket a mondatokat. Hát nem így terveztük az itteni állatorvosnál a bemutatkozást, az biztos! Laca felhívta a helyi állatorvost, aki késő délutántól rendelt, bejelentkeztünk hozzá. Én, amíg el nem indultunk az orvoshoz, szinte 10 percenként ellenőriztem a kutyát, aki csak a helyén vagy a cserépkályha előtt feküdt és nézett maga elé a szomorú szemeivel...
Az állatorvoshoz érve ő is megállapította azt, amit már sajnos tudtunk. Viszont nagyon jó időben mentünk, a betegség kezdetén, így nem látott a kutyusnál semmiféle elváltozást. Két injekciót kapott szegénykém, bennünket pedig pár jó szóval, tanáccsal látott el.
Nudli ma már szépen evett-ivott, a kedve is kezd visszatérni, így az én hangulatom is megjött a blogíráshoz és olvasáshoz! Ma már nagyot sétáltunk, úgy látom, hogy a kondíciója is a régi, bár a három napi nemevés miatt valamicskét fogyott. Azért azt hozzáteszem, hogy minden állatunk kezelve van kullancs ellen, és mégis megtörtént a fertőzés! Az volt a szerencsénk, hogy nagyon hamar felismertük, hogy baj van és korán megkezdődhetett a gyógyító folyamat.
5 megjegyzés:
Hú, szerencse, hogy így alakult, mert bizony nagy baj is lehetett volna belőle! Mi nagyon kullancsfertőzött helyen élünk, úgyhogy a mi állatorvosunk már rég a lelkünkre kötötte: hasonló esetben egyből a vizelet színét kell nézni!
Biztos védekezés sajnos nincs. Nekünk a kiltix nyakörv vált be a legjobban, illetve az éves veszettség- és kombinált oltás mellett Mars kap valami kullancsbaj-ellenes oltást is, de azt hiszem, az csak Lyme-kór ellen véd.
Huh!! Mint kutyatulajdonos, rettegve olvastam a sorokat. Nagyon örülök, hogy megyógyult a lsi Nudli. Erős szervezete lehet, mert úgy tudom, hogy minél kisebb a kuytus ez a betegség annál veszélyesebb.
Jaj de féltem a bejegyzés elején, hogy rossz vége lesz! Megnyugodtam a végére. További jobbulást, élénk, eleven, egészséges Nudlit, és Neked író-olvasó kedvet kívánok :)
Köszönöm az együtt érző szavakat. Nudli már sokkal jobban van, visszatért a jókedve és az étvágya is. Nagyon megijedtünk, hogy nagy a baj, de viszonylag könnyen átvészelte a betegséget.
Most éljük át ugyanezt. Tegnap voltunk az állatorvosnál, kapott három injekciót, de hétfő óta nem eszik - most sem- két napig egyáltalán nem ivott vizet sem, ma ivott. Hétfőn kell visszamennünk a dokihoz (mi Cseszneken élünk, három éve költöztünk ide a fővárosból) a dokink meg Győrben van, csak benne bízom, de ez külön történet). Nagyon félek. A mája sem jó, a veséje sem, a szíve sem. Fekszik és egész testében remeg. Félek.
Még nem ismertem a blogodat, most fogom olvasni majd, de az Őrséget nagyon szeretem. Nyaraltunk ott régebben, Hegyhátszentjakab faluban, sokat fürödtünk a (hideg) Vadása tóban. Remélem, most is jól van a kutyusod, de majd biztosan megtudom a blogból, ha tovább olvasom.
Megjegyzés küldése