Bocsátassék meg nekem, hogy parasztház témában írt naplómba bele-belecsempészek egy-egy gasztronómiai történetet, vagy receptet. Az igazság az, hogy talán akkor tudnék hetente újabb és újabb parasztházas történetet vagy cselekvést leírni, ha sűrűbben látogatnánk az Őrségbe, vagy ott helyben laknánk. A legutóbbi látogatásunk történetét már megírtam, azonban nem szeretném, ha blogom hetekig nem frissülne újabb írásokkal. Ezért szoktam néha írni a konyhai élményeimről, noha tudásban igen messze állok a tipikus gasztroblogok szerzőitől, de hobbiszinten azért elég jól sikerült próbálkozásaim vannak.
Akik rendszeresen olvasnak, biztos emlékeznek még arra, hogy augusztus 25-i bejegyzésemben leírtam, hogy Ircsi kolléganőmék szomoróci látogatásuk alkalmával -nem direkt módon- hogyan leptek meg bennünket: a szalonnasütésre nem a füstölt szalonnát, hanem a szilvalekvárt hozták el. Most vasárnap jött el az idő, amikor idehaza is meglátogattak bennünket, mivel a környékünkön akadt dolguk.
Megirigyelve Messzenéző Minyon által leírt, a kisfalusi szilvanapon készített rengeteg szilvás finomságot, megleptem őket a tőlük kapott "szalonnából" készített gombóccal, ami természetesen szilvalekváros mákos gombóc volt. Tipikus szilvásgombóc alaprecept, csak a gombócba a fahéjas szilva helyett az a bizonyos lekvár került, pirított zsemlemorzsa helyett pedig porcukros darált mákba lett forgatva. Mit mondjak: sokkal finomabb, mint az egyszerű szilvásgombóc, bátran ajánlom mindenkinek. Azért, hogy teljes legyen az ebéd, legényfogó levest készítettem a gombócokat megelőzvén. Ez a leves nem más, mint egy kiadós ragu: kockára vágott sertéscomb, csirkemáj, sárgahüvelyű zöldbab, zöldborsó, burgonya, sárgarépa, zöldség és vargánya összetevőkből főztem levest, amelyet ízesítettem sóval, borssal, pici szerecsendióval és tárkonnyal, majd a végén behabartam tejföl, mustár és tejszín elegyével. Aki kipróbálja, annak jó étvágyat hozzá!
12 megjegyzés:
A cím alapján el nem tudtam képzelni, milyen is lehet az a szalonnás gombóc!! De így biztos, hogy nagyon finom volt, azzal a legényfogó levessel együtt.
(Én nem vagyok édesszájú, nálam a szilvanapon is a gulyás simán legyőzte a gombócát és a puharast.)
Minyon, gondolkoztam én is puharason, amit leírtál. Végül a gombóc mellett döntöttem, de legközelebb kipróbálom a purarast is, ugyanis a lekvár fele még meg van. :-)
Annamarie, ne becsüld le "hobbiszintű" főzőtudományod, nem mindenki képes ötletelni a főzőkanál mellett...
Ennek a puharasnak, meg gombócának hol lehet utánanézni?
bodzazsuzsi, a belinkelt szilvanap leírásban találsz ötleteken Minyon blogjában. Csak kattints rá!
ma már írni sem tudok, előző hsz-emben elírtam a puharast és most meg az ötleteket. Bocsánat!
Nagyon kreatív menyecske vagy, a Lacád örvendezhet! Én is megkívántam ezt a mákosgombócot.
:-))
Péterbécsi: jó étvágyat hozzá!
A lekváros gombócot is és a mákos tésztát is szeretem. Milyen fincsi lehet így együtt... és akkor a porcukorról nem is beszéltem!
Annamarie, hallgasd a Kossuth rádiót most! Ha nem teheted, hallgasd meg a Hangtárból: 2009.09.24., 14.05., Arcvonások.
Minyonka, köszi a jelzést. Krisztáékat személyesen ismerjük, sőt, jó barátaink. Az Őrség-imádatunk tőlük indult, hiszen legelőször náluk szálltunk meg és onnan jártuk be a vidéket.
Akkor jó helyre ment az üzenet :)
Érdekes műsor volt, tetszett.
Igen, én is végighallgattam, ráadásul én ismerem a portát, a rengeteg munkát, ami vele jár, tudom, hogy kerültek oda, hogy lépésről-lépésre jutottak el ezidáig és hogy még mindig tart az építkezés náluk. Isteni a tőlük hozott tehéntej, a kecskesajtuk. Itt a blogban a kedvenc linkjeim alatt találod a Bioporta és szálláshely Szalafőn, - ők azok.
Megjegyzés küldése