Egy mérlegképes könyvelői bizonyítvány rövid története

Sikerült! Nem hittem volna, nem bíztam magamban, de ma kezembe foghattam végre a mérlegképes könyvelői bizonyítványom! Sok éves munka eredménye ez a bizonyítvány, már régóta dédelgetett vágyam volt a megszerzése. Legelőször valamikor az 1997-es évek tájékán vágtam bele, akkor az első tárgyak és vizsgák alkalmával búcsút is intettem a képzésnek. Aztán ismét próbálkoztam 2001 körül, akkor elvégeztem magát az iskolát, majdnem az összes vizsgám meg is lett, kivéve a szóbeli záróvizsgát. Közben elkezdtem a főiskolát, és mivel a főiskolai vizsgaidőszak teljesen egybeesett a mérlegképesével, így úgy gondoltam jónak, hogy inkább a főiskolai félév 15 tárgyára készülök, és a mérlegképest halasztottam. Egészen addig, ameddig már nem volt hova tovább: 2 év után elvesztek az addig letett vizsgáim, az iskolát is elölről kellett volna kezdenem. A főiskolát befejeztem közben 4,7-es eredménnyel, utána még jöttek a közigazgatási alap- és szakvizsgák, ECDL, majd mivel még mindig terveim voltak a mérlegképessel, s közben változtak a felvételiről szóló jogszabályok is, el kellett előtte végeznem egy pénzügyi és számviteli ügyintézői képzést.  Utána költöztünk ide Szomorócra, és mivel itt 7 hónapon keresztül munkanélküli voltam, jött a világmegváltó gondolat: végre elvégzem a mérlegképest és nyitok egy könyvelőirodát. Na ja, csak nem eszik ilyen forrón a kását! A modulzárókon elért jó eredményeim inspiráltak, azonban a záróvizsga - már ami a számvitel-elemzést illeti -  az nem sikerült először, illetve másodszor sem. Közben változott a jogszabály, és előírták, hogy a mérlegképes könyvelőnek nem elég a bizonyítványa, hanem regisztrálnia is kell akkor még a Pénzügy-, ma már a Nemzetgazdasági Minisztériumnál. A regisztrációt viszont nem adják ingyen, egészen pontosan évenkénti továbbképzésekkel tarkítva a bizonyítvány megszerzésétől számított 3 év könyvelői gyakorlatot kell igazolni, e nélkül nem lehet könyvelőirodát nyitni (sőt, szinte elhelyezkedni sem).  A célzott álláshirdetések már csak úgy szólnak, hogy regisztrált mérlegképes könyvelőt keresnek... Ez aztán végképp betett az álmaimnak, most már nem is pénzügyi vonalon dolgozok, hanem hatósági ügyintéző vagyok. Éppen ezért erős dilemmába estem idén augusztusban, hogy van-e értelme az újra megfizetett vizsgadíjnak, a rengeteg tanulásnak, főleg annak fényében, hogy közben megint egy másik -a jelenlegi munkámhoz kapcsolódó- posztgraduális képzésre jártam a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. De úgy gondoltam, hogy adok ennek egy utolsó esélyt, és megpróbálom. Októberben sikerült az 5 órás írásbelim, ma pedig a szóbelim... és most itt állok a hőn áhított végzettséggel, amelyet egyelőre nem tudok hol és miként kamatoztatni, de meg van, és én dolgoztam meg érte. Soha rosszabb novembert nem kívánok magamnak: 2 héten belül 2 oklevéllel lettem gazdagabb...

Na de most itt ünnepélyesen leteszem a nagy esküt és fogadom, hogy többé iskolapad közelébe nem megyek!

Gyarapodtunk

Még hozzá 10 galambbal. Kedves őriszentpéteri ismerőseink leptek meg bennünket a galambszállítmánnyal. Most még ideiglenes helyükön vannak, de már megrendeltük nekik a galambdúcot, és Laca is igyekszik mielőbb összetákolni nekik egy végleges helyet.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem csak az állatállományunk gazdagodott, hanem én magam is egy jeles minősítésű egyetemi oklevéllel!)

Helyzetjelentés

Ma kezdődött hosszú szabadságom örömére gondoltam, hogy adok egy kis helyzetjelentést házunk tájáról. A szabadságom egészen a hónap végéig szól, ebben van tanulmányi szabi is, na meg a rendes évi, de tanulmányi céllal. A vizsgákat tekintve eddig jól állok, még kettő van hátra, két nap múlva az egyetemi képzés záróvizsgája, majd a hónap végén pedig a mérlegképes számvitel szóbeli 30 db A-B tétellel. Na az lesz csak az igazán húzós!

Időjárásunkról dióhéjban csak annyit, hogy mostanra megérkezett az őszi idő "nemszeretem" része, sötét- borús, szemerkélős-zuhogós, párás-ködös, csontig hatoló. Most már fűtünk rendszeresen, de nem panaszkodhatunk, mert az időjárás idáig kegyes volt hozzánk. 

Szombaton a sokadik szomoróci szomszédunkban disznóvágásra voltunk hivatalosak, melyen becsületesen helyt álltunk. Én ugyan később érkeztem pontosan abból a megfontolásból, hogy ne legyek szem-és fültanúja a 240 kilós disznó leölésének. Ez sikerült is, mert mire megérkeztem, már jócskán feldarabolva és válogatva voltak a húsok. Viszont nálunk is lesz hamarosan disznóvágás, a jövő hét végén a két vietnámi csüngőhasú kandisznónkat szeretnénk levágni. Igyekeztem lelkileg nem közel kerülni hozzájuk, mert ők kimondottan azzal a céllal lettek hozva annak idején, hogy levágásra kerülnek. Marad még a cocaólban két anyamalac, őket szaporítási céllal tovább nevelgetjük.

Állataink jól vannak, tyúkjaim-kacsáim-libáim teljes létszámban, kecskéink-birkáink is élvezik még a szabadon legelés örömeit. A közeljövőben Csillag nevű fekete kis bakkecskénk, az első szülöttünket elcseréljük itt a faluban 1 anyakecskére 2 gödölyéjével, úgy hogy +2-vel gyarapodik az állomány.

Nyulaink szépen nőnek, nagyon kezesek. Cicáink, kutyáink is jól vannak, Jenny a legfiatalabb (aki nem a legkisebb) kutyusunk pont ma 1 éves.

Jenny - golden retriever lévén -  imádja ugyan a vizet, de a nyirkos időt ő sem kedveli.
Ilyenkor képes egész nap az ágyon henyélni.

Tegnap volt egy éve

azaz 2012. október 28-án, hogy megírtam az első havazásról szóló posztot, ezzel a fotóval:

Ezzel szemben tegnap 24 fokos ragyogó napsütésben tanultam a csütörtöki vizsgára (a sorban az első október 8-i vizsgám, a rettegett 5 órás számvitel írásbeli SIKERÜLT, így készülhetek majd a november végi szóbelire). Most azonban az NKE II. féléves, illetve azt követően a képzés záróvizsgájára kell koncentrálnom.

Ma viszont már érezhetően hidegebb volt az idő, és az előrejelzéseket figyelembe véve valószínű, hogy holnaptól nálunk is beindul a fűtési szezon. Egész jól kitoltuk a fűtés kezdetét, mióta itt lakunk - immáron már a 4. őszünket-telünket töltjük itt - ilyenre még nem volt példa.

Ősz: munka, tanulás...

Itt van az ősz... ugyan már jó ideje, de valahogy nem jutottam a blog közelébe. Szeptembertől változás következett be a munkámban, egy sokkal felelősségteljesebb, nagyobb odafigyelést igénylő munkakörbe helyeztek át. A hónap elején az utódom betanításában még én voltam a tanár, mára pedig tanulóvá váltam egy teljesen más területen. Sok minden új számomra, és én nagyon szeretnék megfelelni. Közben elindult a kormányablak képzésen a II. félév, és mivel gyorsított, így hamarosan itt lesz a vizsga. Bejelentkeztem a fránya számvitel pótvizsgára is (bár nem tudom, hogy minek, hiszen a jövőben biztos nem lesz rá szükségem), de sajnálnám kidobni az ablakon azt a rengeteg időt, pénzt és energiát, amit eddig belefektettem, és csak ez az egyetlen tárgyi vizsga hiányzik (először 5 órás írásbeli és ha sikerül, akkor szóbeli). Az október-november hónapokért  igazán nem irigylem saját magam. Lehetne már december...

Itthon pedig éljük a szokásos kis életünket, az egyre kevesebb szabadidővel. Szokásunkhoz híven mi tervezünk, aztán idő híján pedig minden dolog és tennivaló csak tolódik... ez egy "nemszeretem" állapot. Túl kell élni, mi pedig tervezünk tovább, jövő tavaszra. Itt leginkább a kertet említeném, amely szörnyű állapotban van. Mivel építkezni szerettünk volna (kocsibeálló, karám nagyobbítás a kecskéknek, baromfiól átépítés), így a faanyagok kupacokban hevernek szerte-szana, a veteményesünk is ahogy kinéz... hát nem szívesen dicsekszem vele az biztos. Viszont az idén legalább lett paradicsomunk, igaz, más szinte semmi, hiszen mindent felvetett a gaz. Az öreg gyümölcsfák (körte, szilva) is szépen teremtek, bár kényelmességünknek lustaságunknak köszönhetően alig-alig sikerült valamicskét télire elrakni a termésükből. 

Amiben mostanában jeleskedünk, az a gombaszedés. A nyár száraz volt, így a gombatermést most lehet igazán learatni. Laca rajta is van a témán, sokszor hoz haza kosárnyi gombát az erdőről, amelyet természetesen átnézetünk hozzáértővel, még mielőtt feldolgoznánk, vagy fogyasztanánk. Már tettem el dobozban a fagyasztóba is, de a látványosabb és talán szerencsésebb elrakási módja a gombának az a szárítás. 

Az esték már elég hidegek, a kis teatűzhely munkálkodik a konyhában, így nem csak kellemes meleg van, hanem a gombát is van hol szárítani.

Én nagyon szeretem az őszt, mint évszakot, ám most mégis a telet várom, mert szeretnék már túl lenni a nem éppen kellemes vizsgakötelezettségeimen. Kedvenc blogjaim íróitól pedig elnézést kérek azért, mert mostanában nincs időm látogatni őket, remélhetőleg hamar eltelik ez a két hónap, és akkor újra visszatérek mindenkihez.

Gyarapodtunk

Tegnap elmentem Lacáért Nagykanizsára, ahol kedves barátunknál épített kályhát az elmúlt 3 napban. Nem volt jó egyedül, de a rengeteg állat, ami körülvett és amely állandó gondoskodást kíván, kicsit tompította magányomat. Szépen elbírtam az összes állattal, büszke is vagyok magamra, csak az zavart, hogy sajnos a fejés nem sikerült. Hiába no, van ennek egy technikája, amit el kell sajátítani, a nélkül nem megy. Mert a kecskék odajöttek, meg is álltak nekem gyönyörűen, tűrték is ahogy próbálkoztam, de hiába, mert nekem ugyan nem jött semmi. Még az a szerencse, hogy már nem adnak annyi tejet, mint a nyár elején, elapasztófélben vannak, készülnek az őszi üzekedésre, így nem történt baj, hogy 3 napig nem lettek fejve. Viszont ami itt maradt tej, amit még Laca fejt, abból kitűnő fokhagymás sajtot készítettem, életemben először, mert ugye a sajtkészítés is eddig Laca feladata volt. 

Nagykanizsáról nem tértünk üres kézzel haza, Attilától kaptunk két aranyos nyuszit. Ugyanis arról nem írtam, hogy kb. 1 hónapja a meglévő gyönyörű nyuszijainkat egy erre tévedt róka az éjszaka közepén kinyírta :-( Sirattam is őket több napig, ráadásul közvetlenül a lépcső mellett van a kútházból lett nyúlház, így jöttömben-jártamban mindig oda-oda esett a pillantásom, most már az üres ólra.  Nehéz volt megbarátkozni a gondolattal, hogy nincsenek nyuszik, és azt tudtuk, hogy mindenképpen szeretnénk őket pótolni, hiszen hogy néz ki egy állatfarm nyuszkók nélkül. Attilának Kanizsán nagyon szép nyuszijai vannak, és mivel tudja, hogy mennyire szeretjük az állatokat, kaptunk tőle kettőt:

Ők Nózi és Lepke, akik mindketten kislány nyuszik, májusi születésűek. Pároztatni úgyis csak jövőre lehet őket, addig majd eldöntjük, hogy szeretnénk-e, vagy pedig maradnak ketten.

A nyúlház ajtaja megerősítésre került, itt már sem róka, sem nyest nem tud kárt tenni.

Befőzök, aszalok...

... s közben szabadságon vagyok már a múlt szerda óta. Élvezem is minden pillanatát :-) , csak egy a baj, hogy mától mindezt egyedül. Lacám elment picit távolabbra kedves barátainkhoz kályhát építeni, én pedig maradtam, mert az állatokat valakinek az idő alatt is el kell látni. Az elmúlt napokban próbáltam a nyarat üvegekbe tölteni és eltenni télire. Erőteljesen hullanak a körték az egyik fánkról -ugyan Laci szerint semmire való - én meg próbálok belőle szebbeket menteni: fahéjas körtedzsemet és pár üveg körte befőttet főztem belőle. Mindkettő jól sikerült, így további körték is esélyesek arra, hogy a fazékban és ne a disznók vagy kecskék előtt végezzék. Aztán engem sem hagy hidegen, ha valami újdonságot látok vagy hallok, most ez nálam a dinnyehéj-dzsem. Nem hittem volna, hogy ennyire finom lesz a végeredmény, így mivel még tart a dinnye szezon, talán további üvegek is megtelnek majd. Most kettő kis üveggel készítettem, csak a próba kedvéért, az egyiket rögvest el is ajándékoztam.

Akkor itt van ez az aszalósdi, mostanában elég felkapott téma. A kemencénkben egy kenyérsütés után nagyon jól lehet aszalni, most viszont  kihasználtam az elmúlt napok ragyogó napsütését. 3 nap alatt megaszaltam 2 tálca paradicsomot, üvegbe tettem és felöntöttem olajjal. Milyen jó lesz majd télvíz idején elővenni és a zsíroskenyér tetejét díszíteni, vagy valamilyen ételt ízesíteni vele. 

A héten vár még rám a sárga szilva, ami most indult erős potyogásnak. Benne csak az a rossz, hogy a hús nem válik el a magjától, így elég idő- és türelemigényes, míg pár üveg dzsem lesz belőle. De 2 évvel ezelőtt már készítettem (tavaly nem volt egy szem szilvánk sem!) és igen elnyerte a tetszésünket. 

Terveim között szerepelt a bodzabogyó szörp készítése. Ez az idén elmarad, mert olyan meleg volt és szárazság, hogy besültek a bogyók. "Ember tervez, Isten végez" - ez most (és majdnem mindig) nagyon is igaz.