Hosszú idő eltelt azóta, amióta utoljára írtam, de mostanában nincs túl sok időm blogot írni és sajnos olvasni sem, amiért a kedvenc blogjaim szerzőitől elnézést is kérek. Történt egy s más, amit most próbálok tematikusan összeszedni:
Suli fronton az idei vizsgázásokat befejeztem, májusban volt az utolsó számvitel-szervezés vizsgám, amely sikerült is, a legközelebbi vizsga már csak jövőre lesz. Suli kipipálva.
Munkahely terén viszont óriási változások történtek, ugyanis szerdától új munkahelyem van: egy közeli körjegyzőség pénzügyi ügyintézője lettem, és egy év kihagyás után újra köztisztviselői jogviszonyom lett. Amióta tervezgettük, hogy ideköltözünk, azóta vágytam egy ilyen típusú munkára, hiszen én előtte Pesten 12 évet töltöttem a közszolgálatban. A féléves munkanélküliségem alatt általában ilyen, vagy hasonló munkaköröket pályáztam meg, s most sikerült végre! Lám a türelem valóban rózsát, esetemben jó állást teremt(ett), csak ki kellett várni. Most úgy érzem, hogy nem hiába tanultam, illetve még tanulok is, ráadásul azt is csinálhatom főállásban, amit jelenleg tanulok. A turisztikában eltöltött 4 hónapra jó szívvel emlékszem vissza, csupa kellemes emlékem van, sokat tanultam a környék nevezetességeiről . Jó kitérő volt számomra, ráadásul sok embert ismerhettem meg, akik közül egy-kettővel remélem, hogy hosszabb barátság is létrejön.
Idehaza a kemence nagyon szépen üzemel, Lacám a kenyérsütés nagy mestere lett. Szebbnél-szebb, illatos frissen sült cipók kerülnek ki a kezei közül, már volt, hogy az osztrák szomszédunk megrendelésére egyszerre 12 kg kenyeret is sütött. A szomszéd és 60 fős vendégserege igazán elismerően nyilatkoztatták ki tetszésüket, Lacám ezáltal egyre bátrabban és egyre nagyobb kedvvel fog hozzá azóta is a héten egyszeri kenyérsütésnek, így mi is egyre kevesebb bolti kenyeret eszünk.
Idén tavasszal - kísérleti jelleggel - csináltunk egy pici konyhakertet, és bár nem mondhatnám mintakertnek, de a gazon kívül a növények is szépen fejlődnek benne. Ültettünk hagymát (az újhagymát már majdnem teljes egészében sikerült elpusztítanunk), fokhagymát, borsót, rukkolát, petrezselymet, mákot, uborkát, paradicsom-paprika palántákat és babot. Kedvet kaptunk ahhoz, hogy egyre több mindent saját magunk termeljünk meg, így el is terveztük, hogy jövőre az idei területnek a háromszorosa lesz a veteményes és több mindennel fogunk próbálkozni. Bár a földünk -ami inkább agyag - nem éppen termőföld, de úgy gondolom, hogy egy őszi alapos előkészítésnek jövőre meg lesz az erdeménye. Én annyira nem értek az ilyen dolgokhoz, hiszen pesti lány vagyok, ráadásul a rosszabbik fajtából: a lakótelepi 10. emeleti lakásban csak a cserepes dísznövényeket tudtam tutujgatni, de amióta itt lakunk, szorgalmasan tanulgatjuk a falusi lét szükséges összetevőit. Ráadásul amitől féltem, hogy esetleg tönkretehetik a veteményt, a spanyol csigáknak nyoma sincs, pedig az indiai futókacsáim a jövő hét végén érkeznek. Laca már építgeti nekik a kacsagarázst.
Pont a héten beszélgettünk Lacával arról, hogy annak ellenére, hogy egy-két emberrel kapcsolatosan ért bennünket nem kevés csalódás, nagyon szeretünk itt lakni, és semmi pénzért nem költöznénk vissza a fővárosba. Építgetjük, fejlesztgetjük a magunk kis 3000 nm-es birodalmát, és nagyon jól érezzük magunkat.
