Szörp-szezon

Most van itt az ideje a szörpök készítésének. Kezdtem a pitypanggal (amelyből már alig van, de mindenkire az újdonság erejével hatott), és már alig várom, hogy a réteken újra megjelenjenek a sárga kis virágok, hogy utánpótlást készíthessek.  A héten virágzott az akác, ebből is sikerült beszereznem egy jó nagy szatyor virágot, amit el is készítettem. 13 üvegnyi lett, éppen az imént szedtem ki őket a száraz dunsztból és címkéztem fel az üvegeket. Most már csak a kamrában kéne nekik helyet találnom. És a hétvégére nálunk is tömegesen kinyíltak a bodzavirágok, így ők a következők. A bodza szörp után leszedem a hatalmas nőtt mentabokromat. Tavaly nagy sikere volt a mentaszörpnek, az idén sem hagyom ki. Utána már csak a citromfű marad, azt még egy picit növesztenem kell. 

A fent felsorolt szörpök mindegyike hasonlóképp készül: a virágok, illetve levelek 3-4 napig történő cukros, citromkarikás vízben áztatása után felfőzöm  a leszűrt levet cukorral, kevés citromsavval, forrón tisztára mosott üvegekbe töltöm, majd jöhet a száraz dunszt. Egyszerű az elkészítése, és mellesleg nagyon finom. Mindenképpen egészségesebb a bolti szörpnél, és jóval olcsóbb is.

A citromfű és a menta keverve, szódával, jégkockával igazi nyári üdítő, mindenkinek jó szívvel ajánlom!

Hangulatos május

A kedvenc hónapom...

...és a kedvenc jázmin bokrom

Virágzik a halványrózsaszínű rózsalonc 

A nyugalom szigete

A köcsögfa, mögötte a "kétszarvú" ekével (csak dekorációs kellékként használjuk). És egy kis retro: műanyag fonatú üvegek a földön

A régi kidobott zománcos lavór újrahasznosítása

Ezeket a cserjéket, örökzöldeket már mind mi telepítettük

Látkép a fürdőszoba ablakból

A bordó rózsalonc is virágzik

Szedrünk is lesz, csak locsolni kell, mert "besül"

Kerti gyöngyvessző

A sziklakertben is van nyíló virág

Házunk mögött - a kecskék birodalma

zöld, zöld, zöld... ameddig a szem ellát

A kis terasz az ajtó előtt. Újabban átmeneti tanuló- és dolgozó helyiségként is üzemel.

Próbálkozom

Olíva olajban eltett borsos kecskesajt - saját készítésem. Kíváncsi vagyok, hogy idővel milyen ízűvé érik a kecskesajtunk. Már ha lesz türelmünk kivárni, és nem bontjuk meg idő előtt.

Mérföldkő

Előrelépésnek nevezném azt a történést, hogy az első kecskék beszerzése után 1 év 3 hónap elteltével eljutottunk arra a szintre, hogy kiírhatjuk:

Alkalmanként

házi kecskesajt

kapható!

Persze, tényleg csak alkalmanként, hiszen 2 bakkecske gida leválasztása után a tejtermelésünk talán napi 4 liternyi, és abból próbálunk meg  natúr és különböző fűszerezésű (borsos, köményes, zelleres) sajtokat készíteni és némelyiket füstölt változatban is kipróbálni. A füstölés az egy elég komoly feladat, hiszen a hús/kolbász füstölésénél is nagy odafigyeléssel kell eljárni, ugyanez a helyzet a sajt füstölésével is. Mi egyelőre az udvari búbos kemencénk kürtőjében füstölünk akácfával, figyelve arra, hogy csak hideg füst érje el a sajtokat.

Natúr, köményes, színes borsos sajtok és ezek füstölt változatai

Megkóstolva őket minden elfogultság nélkül állítom, hogy úgy ízre, mint külsőleg a környék legjobb sajtjai. Van viszonyítási alapom, a többi környékbeli "sajtgyártóknál" is volt szerencsém kóstolni, de egyik sem nyerte meg a tetszésemet. Sokan viszolyognak a kecskesajttól, mert "érezni" lehet rajta a kecskeízt. Ugyan nem tudom, hogy mit értenek ez alatt, de a miénk nem kecskeszagú, hanem aromás, jól fűszerezett, gusztusos. Nem véletlenül írtam úgy, hogy sajtgyártók; mi nem futószalagon gyártjuk, mi nem fölözzük le a tejet, a férjem kézzel feji a kecskéket, a sajtkészítés minden folyamata az ő keze alól kerül ki, igazi kézműves sajt a mienk. A tejszínt érezni is lehet a sajtok ízén, és leginkább azt, hogy beletesszük szívünket-lelkünket, hiszen elsősorban nem potenciális pénzforrási lehetőséget látunk benne, mert hogy sajtkészítésből  nem lehet megélni. 

Pitypang

Ilyenkor tavasszal gyönyörű erre mifelénk. Szinte egyik napról a másikra robban a természet, akárhová nézek a zöld szín millió változatát lehet látni. A nagy zöldben a vadvirágok, gyógynövények virágzása üde

színfoltot jelent. A harsány zöld rétek sárgállanak a pitypangoktól, és ez a látvány kellőképpen felcsigázta az érdeklődésemet. Mivel nagyon gyakori vendég vagyok a Facebookon, ott láttam először, hogy a pitypangból mézet, szörpöt is lehet készíteni. 

A pitypang -gyermekláncfűnek vagy akár kutyatejnek is nevezik- amúgy gyógynövény, zöld részeit, szárát és levelét salátába szokták használni. Most viszont jött ez a ragyogó ötlet, a pitypang szörp készítésének lehetősége, és én munkából való megérkezés után azonnal neki láttam pitypang virágot gyűjteni. Nem volt nehéz dolgom, mert rengeteg volt. De mivel nem ismertem az ízt, az állagot, úgy gondoltam, hogy elsőre csak keveset készítek, próbaképpen. Hát legelőször is a zöld részeitől kellett megfosztanom a virágfejeket, óvatosan megmostam, majd feltettem egy nagy lábas vízben "főni". Pár perc rotyogás után levettem a tűzről, és betettem a kamrába, 2 napig elfeledkeztem róla. 2 nap után leszűrtem, magát a levet lemértem, ami összesen 1 literre sikeredett. 1 kg cukor és valamennyi citromsav hozzáadásával újra feltettem főni, közben néha megkevertem, majd amikor már láttam, hogy sűrűsödik, akkor tiszta üvegekbe mertem, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni. Másnap kóstoltuk meg: az íze isteni finom, az állaga leginkább a mézhez hasonlít. El is terveztem, hogy ha legközelebb megint pitypang virágzás lesz, akkor újra szedek, hiszen ebből a két üvegből már csak az egyik egyharmada van meg. De csak jó nagy türelemmel és sok szabadidővel rendelkezőknek ajánlom, mert igen sziszifuszi meló a virágszedés, majd tisztítás.

A látszat néha csal -  a wiskey-s üvegben is pitypang szirup van

Az Őrségben nem őshonos az akácfa, de azért nagyon elvétve találunk itt errefelé is. Már várom, hogy mikor fog virágozni, mert a következő, amit ki szeretnék próbálni, az az akácvirág szörp. Az akác után virágzik a bodza, abból nekünk is van a kertben, és minden évben szoktam bodzaszörpöt készíteni. Az újdonság nálunk majd a bodzabogyóból készült lekvár lesz, mert azt még nem próbáltam. Mindig megfogadjuk, hogy ezeket a tavaszi ízeket eltesszük télre, de a többségük a nyár végét nem éri meg a kamrapolcon. Nem tudok belőlük eleget csinálni.

Kiskacsák

Kikeltek a kiskacsáink! Induláskor 13 db tojás került a keltetőbe, majd hétvégén a hozzáértő kanizsai barátunk lámpázása után kiszelektálódott 3 db. A megmaradt 10 db tojásból hétről egyértelműen meg tudta állapítani, hogy abban lüktet egy kis élet, három kérdőjeles maradt. Hát kérem szépen, Attila (ha olvasol) nagyon ügyes voltál, ugyanis 7 db kacsánk kelt ki, a kérdőjeles 3 pedig ment a kukába. Nagyon jó dolog ez a tojáslámpázó, azt hiszem be fogok egyet szerezni. Én életemben most láttam először, hogy hogyan kel ki a kacsa. Engem leginkább horror-, de lehet, hogy sci-fi filmre emlékeztet az, hogy napokon keresztül próbálja magát kiszabadítani a tojáshéj alatt lévő dupla hártya alól. Persze megtapasztaltuk, hogy ilyenkor nagyon magas páratartalom kell, hogy legyen a keltetőben, mert attól puhul a tojáshéj. Rá is segítettünk némelyiknél óvatosan, megpattintottuk a már repedt tojáshéjat, a lényeg, hogy kapjanak levegőt. Ilyenkor nagyon csúnya látvány, megállapítottam, hogy a pipiknek sokkal egyszerűbb és könnyebb dolga van. Na de itt vannak, jól vannak és remélem, hogy egészségben felnőnek!

Elmaradtam...

... picit az írással, de így vagyok mindennel: a takarítással, a virágos kerttel, a veteménnyel. Kötelezettségem volt, mégpedig nem is kevés: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az I. félévet kellett abszolválnom. Jelentem, sikeresen túl vagyok a vizsgán, így most már mindenre lesz talán időm. Közben Lidikétől kaptam egy díjat is, amit ezúton is köszönök, ígérem továbbadom hamarosan...

Közben nálunk is zajlott ám az élet: Franciska nevű kecskénk egy kisgidának adott életet, még két héttel ezelőtt. És hát milyen az élet: Hópihe is bakkecske. Az idén tavasszal nem állunk túl jól az ivararányban: 4 bakkecske, 1 gödölye. Ebből ma már vittek is el két kis bakot, terményt kaptunk helyettük, ugyanis a bakkecskét szinte lehetetlen eladni, de elcserélni már igen. A harmadikért is jönnek a napokban.

Hópihe a születése utáni percekben

A hófehér Picur kecskénk pedig ma egy kis gödölyét ellett (így most már 2 gödölye van), én tudtam, hogy benne bízhatunk! Lacám szorgalmasan feji a kecskéket, és noha nem valami kimagasló a tejhozam, azért 3 naponta csak-csak összejön 25-30 dkg-nyi sajtocska.

Pipik

Nagy tojáskeltető projektünk vége felé járunk, holnap-holnaputánra várjuk a kiskacsák kelését. Múlt héten vasárnap és e hét hétfőn és kedden (még szerencse, hogy itthon voltam tanulmányi szabin) pedig kikeltek a csibéink. 40%-os lett a kelési arány, jelenleg 12 kiscsibénk van, abból 6 db Brahma, a többiek pedig vegyesek. Ez így elsőre nem is olyan rossz, elterveztük, hogy indítunk még egy keltetést, hátha sikeresebbek leszünk.

A veteménnyel meg még nem állok sehogy. Először is a kert nem akar magától felásódni, mert ha ez megtörténne valami csoda folytán, akkor csak erőt vennék magamon - mert időm most már lesz rá -  hogy vessek belé valamit. Annyi vetőmagom van itthon, hogy egy szaküzlet árukészletét is felülmúlja lassan, de hogy az idén ebből mi fog kikelni, azt még nem tudom.

Amúgy imádom ezt az évszakot a kertben. Ahogy kiteszem a lábam a házból, erős virágillat csapja meg az orromat. Viszont szúnyogok is vannak szép számmal, ami a tavalyi száraz időjárás után most nem annyira kellemes. És a közeli pataknak köszönhetően esténként béka-koncert is hallható. Hajnalban pedig egykori kedves jószágunk Albi, a dolmányos varjú szólongat bennünket a szomszéd fa csúcsáról.