2015-03-06

In memoriam


Nehezen ragadok "tollat", mert egy olyan eseményről kell hírt adnom, amely nagyon fájdalmas és igen megviselt bennünket. Drága szeretett kutyusunk, Roni tegnaptól már az örök vadászmezőkön rohangál. A szeptemberi műtétje (emlődaganat) után éppen kezdte visszanyerni régi önmagát úgy mentalitásban, mint súlyban, így csak bizakodni tudtunk, hogy a betegség talán végleg a múlté. És akkor olyan három héttel ezelőtt észrevettük, hogy sántikál az egyik lábára és mintha be is lenne neki dagadva. Egy daganat nyomta az eret, és attól volt duzzadt a lába. Napról-napra egyre rosszabb állapotba került, hiába evett, csak egyre vékonyabb lett - persze mert a rák felzabált mindent -, aztán már alig evett, csak ivott (napi több liter vizet), a műtéti hegek kinyíltak, mint egy tubarózsa és rettenetesen bűzlött. A testén egyre-másra kezdtek fekély-szerű valamik terjedni, és ő egy hang nélkül tűrte. Csak sírt, mert az a gyönyörű, meleg barna szeme mindig könnyes volt. Szeptember óta velünk élt bent a házban, ahol mindig is szeretett lenni, állandóan a nyomomban volt, ahová én mentem, ott volt ő is. Nem volt szívem kint hagyni az udvaron. A Doki bácsi pedig sajnos nem jó hírekkel szolgált, egész pontosan egy héttel ezelőtt kimondta a halálos ítéletet: nem lehet, nincs értelme megműteni, mert a daganat áttétes, és az egész testében eluralkodott már. Én azóta az összes könnyemet elsírtam már... tegnap reggel pedig mindörökre elaludt szegény. Nem akartuk, hogy tovább kínlódjon, hiszen láttuk a szemében a fájdalmat. Szeptemberben lett volna 9 éves, 8 hetes kora óta a családunk tagja. Ott, ahol egész nyáron a nagy melegben hűsölt, pihent, a vadrózsa bokor alá lett eltemetve. Sok-sok virágot szeretnék a sírjára... 

Ezek a fotók az utolsók róla, a múlt hét végén készültek.



4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Ó? szegényke. Megváltás lett neki halál. Milyen szomorúan néz. Aki az állatait szereti úgy bánt volna vele, mint ti.

kovtama írta...

Jaj sajnálom Annamarie :( Sajnos nekünk is pár éve rákban halt meg a németjuhászunk, el kellett altatni. Tudom mit érzel, én még mindig rengeteget gondolok rá.

chanson írta...

Ó, szegénykém... Nagyon sajnálom.

Andrea írta...

Nagyon mélyen sajnálom a történteket!(((
Egyben megijedtem még jobban, mert - ugyan nekünk a 16 éves cicánkat műtőtte meg a doki tüdődaganattal kb. 2 hónapja, szépen lábadozik - amilyen tüneteket leírtál a kutyusotokról, az egy az egyben kb. 2 hete előjött a cicánknál. A jobb hátsó lábára kicsit elkezdett sántikálni, a műtét óta - benti cica - állandóan a nyomomban van, vagy rajtam, vagy szorosan mellém fekszik. Aminek örülök, mert nem volt mindig ilyen, inkább félrehúzódó, de így is imádtuk.
Jól eszik, de nem hízik, és most a jeges-rémület vett erőt rajtam az írásod alapján mégjobban.((((
Tudom idős cicus, de rosszérzés, hogy esetleg.....((((