2014-01-05

Búcsú a karácsonyfától


Ma leszedtem a karácsonyfát, így búcsúzom tőle, de csak mint karácsonyfa minőségében, ugyanis fenyőfaként kiültetve tovább él a kertünkben. Évek óta gyökeresen vásároljuk a karácsonyi fenyőinket, 1 kivétellel -amely sajnos kiszáradt -  mind megtalálható itt a ház körül. Igyekszünk figyelni rá, hogy amíg feldíszítve a nappaliban él, addig is kapjon megfelelő mennyiségű vizet, és amilyen hamar csak lehet, újra ki a természetbe. Most a langy idő kedvezett abból a szempontból, hogy rögtön el is tudtuk ültetni. Ez a mostani fánk egy alig 60-70 centis ezüstfenyő, amely először elég picinek tűnt, de aztán megbékéltem vele. Minél kisebb a gyökeres fa, annál nagyobbak az esélyei a túlélésre, ezt már az évek alatt megtanultuk. Mellesleg itt a környéken nem is nagyon lehet gyökeres fát kapni, én meg vágottat - elvből -  nem veszek. Nem bírnám a gondolatát sem elviselni annak, hogy miattam haljon meg egy fenyő, így is fáj a szívem a sok feleslegesen kivágott fáért. Ilyenkor mindig eszembe jut egy mese a kis fenyőfáról. Aki már nem emlékszik rá, és kedve van hozzá, itt elolvashatja:
Andersen: A fenyőfa

7 megjegyzés:

kavics írta...

Nagyon szép bejegyzés, nemes gondolatokkal és elvekkel!
Üdv. Kavics :-)

kovtama írta...

Azokat a fenyőket (mert sokan nem tudják) direkt azért ültetik évekkel előtte, hogy karácsonykor ez legyen a dolguk. :) Nem csak úgy kivágják itt ott őket, hanem ezért termesztik. Ahogy azokat az állatokat is azért tartják, amiket levágnak, hogy megegyük, fogyasztásra. Ettől még én is sajnálok mindent, amit ezért termelünk, tartunk, csak olyan sokat azt hiszik, hogy a fenyőket csak úgy hobbiból vagdossák ki. Nem, van akinek csak ez a munkája, ebből él. Jaj, ez most úgy hangzott, mintha bántanálak ezért, pedig nem azért irtam Annamarie :)

Annamarie írta...

kovtama: igen, tudom, ismerem az érem másik oldalát is. Tudom, hogy nagyon sokan ebből élnek, és nekik a boldogulásukat jelenti. De sajnálni akkor is sajnálom a fenyőket. Mint ahogy a haszonállatot is, amely vágásra van tartva. (Abból sem vágok :-)) de ebből már volt itt vita, illetve nem is vita, csak eszmecsere itt a blogon.

chanson írta...

Mi is tudjuk, hogy a vásárolt fenyő ezért van ültetve, de úgy vagyunk vele, ha egy kivágásra ítélt fát is megmenthetünk, az már pont annyival több... Mi ezért veszünk minden évben gyökereset. Olyan öröm, mikor elkezdi májusban az új hajtásait bontani... :-)

Mamka írta...

Én is nagyon sajnálom a fenyőfákat.Igen,tudom,hogy részben butaság, de nem tudok ellene tenni.Annyival vígasztalom magam,hogy a cserépkályhában lel végső nyugalmára, még utoljára meleget és illatot is ad.Végülis ,ha arra gondolok,hogy a tüzifánk is egykor élő fából van,akkor megsirathatnám és nem lenne fatüzelés.

kavics írta...

Chanson, így igaz, ha mindenki így gondolkodna, akkor a tömeg meg tudná menteni a sok-sok kivágott fát. Nem csak a fák miatt, hanem a jövő nemzedéke miatt, a ti gyerekeitek, unokátok miatt, nekik.

baratella írta...

szép gondolatok.....,néhányan ültetgetünk, de a többség....
Az én környezetemben egyre ritkulnak az erdők, tarra vágják, és újak ültetése nincs.