Még hozzá ezzel Gombócnak, a fél-racka bárányunknak szerettünk volna kedvezni, hogy legyen már neki is egy párja. Rigyácról, Zala megyéből hoztuk Bélát, aki egy lacaune (ejtsd: lakon) fajtájú, áprilisban született kis kos. Béla első napja nálunk nem volt túl boldog, végig anyukáját, tesóját és a többi megszokott fajtatársát kereste és keresésének hangot is adott. Már kezdtem magam rosszul érezni e miatt, hiszen az egyik szomszédunk egy vendégház, ahol most éppen vendégek vannak és nem biztos, hogy Béla üvöltését szeretnék az őrségi nyaralásukkor hallgatni. Szerencsére átjöttek hozzánk állatnézőbe/simogatóba, rögtön megmagyaráztam nekik Béla rossz kedvének okát és mondhatom, hogy igazán megértőek voltak. Amúgy nagyon szeretik az állatokat, a hajnali kakas kukorékolás duett sem zavarja őket.
Bélát elsősorban azzal a megfontolásból hoztuk, hogy ivaréretté válása után Gombóccal egy párt alkossanak, és majdan a szaporodásra is sort kerítsenek. Szeretnénk a juhsajt, juhtúró készítést is itthon kipróbálni, remélhetőleg ugyanolyan sikerrel, mint kecskesajtjaink esetében.
2 megjegyzés:
A két anyabarink nekünk is lacaune és valami keverékek:) Nagyon kedves, közvetlen barik. Az egyikük elpárzott a racka kosunkkal, gyönyörű kicsinek adott életet és nagyon jó anya. Sok szerencsét kívánok hozzájuk és kíváncsian várom a híreket!:)
Erdélyben, a háznál volt több bari és kecske is, de javarészük nyárra ki volt adva nyájba. Csak kettő maradt otthon, a két legkisebb. Ezek ketten annyira szorosan összenőttek, hogy elég volt a kiskecskét lekötni, a kisbari nem ment el mellőle soha. Sőt, ha valaki meg merészelte simogatni a kiskecskét (mert ő azt nagyon szereti), akkor a bari odament, félrelökte a simogatót (legalábbis megpróbálta) és még morgott is hozzá.
Megjegyzés küldése