2013-08-24

Gyarapodtunk

Tegnap elmentem Lacáért Nagykanizsára, ahol kedves barátunknál épített kályhát az elmúlt 3 napban. Nem volt jó egyedül, de a rengeteg állat, ami körülvett és amely állandó gondoskodást kíván, kicsit tompította magányomat. Szépen elbírtam az összes állattal, büszke is vagyok magamra, csak az zavart, hogy sajnos a fejés nem sikerült. Hiába no, van ennek egy technikája, amit el kell sajátítani, a nélkül nem megy. Mert a kecskék odajöttek, meg is álltak nekem gyönyörűen, tűrték is ahogy próbálkoztam, de hiába, mert nekem ugyan nem jött semmi. Még az a szerencse, hogy már nem adnak annyi tejet, mint a nyár elején, elapasztófélben vannak, készülnek az őszi üzekedésre, így nem történt baj, hogy 3 napig nem lettek fejve. Viszont ami itt maradt tej, amit még Laca fejt, abból kitűnő fokhagymás sajtot készítettem, életemben először, mert ugye a sajtkészítés is eddig Laca feladata volt. 

Nagykanizsáról nem tértünk üres kézzel haza, Attilától kaptunk két aranyos nyuszit. Ugyanis arról nem írtam, hogy kb. 1 hónapja a meglévő gyönyörű nyuszijainkat egy erre tévedt róka az éjszaka közepén kinyírta :-( Sirattam is őket több napig, ráadásul közvetlenül a lépcső mellett van a kútházból lett nyúlház, így jöttömben-jártamban mindig oda-oda esett a pillantásom, most már az üres ólra.  Nehéz volt megbarátkozni a gondolattal, hogy nincsenek nyuszik, és azt tudtuk, hogy mindenképpen szeretnénk őket pótolni, hiszen hogy néz ki egy állatfarm nyuszkók nélkül. Attilának Kanizsán nagyon szép nyuszijai vannak, és mivel tudja, hogy mennyire szeretjük az állatokat, kaptunk tőle kettőt:


Ők Nózi és Lepke, akik mindketten kislány nyuszik, májusi születésűek. Pároztatni úgyis csak jövőre lehet őket, addig majd eldöntjük, hogy szeretnénk-e, vagy pedig maradnak ketten.
A nyúlház ajtaja megerősítésre került, itt már sem róka, sem nyest nem tud kárt tenni.




3 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Férjemuram mindig szidja Fekete Istvánt, hogy hogy is állíthatta be pozitív hősnek Vukot, aki szintén az emberektől vitte el a baromfikat. Nagyon dühítő, amikor eteted, nevelgeted, aztán meg puff, elviszi a róka.

Annamarie írta...

Igazad van Lajosodnak (boldog névnapot neki!), a regényben én is nagyon sajnálom és szeretem Vukot, viszont a valóságban már nem. Nagyon sajnáltam a nyuszijaimat, irtó szépek voltak és nagyon kár értük.

Alessia írta...

Nagyon cukik, különösen a baloldali azzal a szürke orrával! :-)