2013-01-18

Végre igazi tél van!

Ebből is látszik, hogy öregszem. Vénségemre még a telet, mint évszakot is megszerettem. És a mostani tél az amolyan igazi, nagy hótakaróval, igaz, hogy csúszós, járhatatlan utakkal, de annál szebb látvánnyal tárul a szemlélő elé. Mi anno 5 évvel ezelőtt hasonló formában ismerkedtünk az Őrséggel, a hólepte fenyők, a hófehéren szikrázó gyönyörű táj egy életre bevéste magát a szívünkbe, a kristálytiszta levegő beitta magát a tüdőnkbe és nemigen akaródzott innen hazamenni. Pedig akkor 5 éve csak pár napra jöttünk ide, és ez a pár nap megváltoztatta az addigi egész életünket. Pár nap után itt akartuk leélni az életünket, függetlenül attól, hogy az összes rokoni szál, a munkahelyünk és addigi egzisztenciánk a fővároshoz kötött mindkettőnket. Itt mindent előlről kezdtünk és azóta is jó úton haladunk álmaink megvalósítása érdekében. Ez az idei tél már a harmadik telünk, amit itt töltünk, és elmondhatjuk, hogy egyre könnyebben abszolváljuk. Megtanultuk, hogy hogyan kell gazdaságosan fűteni, hogy már tavasszal el kell kezdeni a következő télre szükséges famennyiség beszerzését, hogy a kamrában nem árt, ha nem csak egy hétre való cukor, só, liszt áll... és még sorolhatnám, hogy mennyi minden hasznos dolgot tanul itt vidéken az emberlánya. Ha megfelelő alázattal és tisztelettel viseltetek a vidék, a föld és az itteni lakosok irányába, sokkal egyszerűbb az élet, a beilleszkedés.
A nyugalom szigete... imádok itt élni, itt lakni. És ez mostanra is igaz, amikor a média tele van azzal, hogy a nagy havazás miatt elzárt települések, járhatatlan utak vannak erre mifelénk. Engem nem zavar ez az állapot.
Ilyen most a tél nálunk:
A hósüveges kertilámpa

A kutyusaink élvezik a havat







Ilyenek voltak az utak a hét elején. Azóta legalább még 40 cm esett és még mindig esik.

16 megjegyzés:

Sheila G. írta...

nekem életemben ezóta a 3 év óta nem fáj a tél:)

szépen írtad.

Márta írta...

Én is szeretem, és nem is értem miért nagy cucc, hogy esik a hó?!
Élvezem a fehér csendet!

Éva írta...

Gyönyörűséges! Én mindig nyáron voltam eddig az Őrségben, a szívem már az is fogva tartja. Egyszer télen is ott a helyem.
Imádom a telet, különösen ezt a zord arcút minden szépségével.

Putrinka írta...

Gyönyörű a táj, én is legszivesebben a putriban lennék, arrafelé is jó nagy hó esett. De hát még a 4 km-re lévő munkahelyre eljutni is kalandos a szakadó hóesésben, pedig ez a főváros, ahol állítólag van hókotró. Putrifalván bezzeg nincs, ott csak a keddi szemetesautó után lesz járható autóval az út. Egyébként ezen a havas úton hogyan jársz be dolgozni?

Márta írta...

Mért hívod putrinak?!
Nem úgy néz ki...

Gandalf írta...

Szia!
Szavaidból, gondolataidból süt a melegség, a szeretet, a "végre a helyemre kerültem" érzés.
Gyönyörű az udvarotok, valóban a nyugalom szigete! Remélem a hó még jó darabig megmarad! És köszi a képet a kerti lámpáról! Meleg fénye akár egy világítótorony... Hogy vannak az állatok? Hogy tetszik nekik a tél? Kérünk róla posztot!

Holdgyöngy írta...

Szívemből szóltál!

Annamarie írta...

Putrinka: mivel nálunk a közösségi közlekedés nem igen létezik (de van, napi 3 busz!) így mindenképpen autóhoz vagyok kötve. A munkámból kifolyólag is, mivel minden nap másik településre járok... de ez majd egy következő poszt témája lesz. A havas úton is tudok közlekedni, ha nagyon havas, akkor hólánccal. Nem ördöngösség, lassan már azt is megtanulom, hogyan kell felszerelni.

Gandalf: az állatok jól vannak, leginkább a kutyusok, akik élvezik a havat. De megígérem, írni fogok az összesről. És köszönöm a kedves érdeklődést.

baratella írta...

Szépen megírtad a vidékies életérzést és csak csodálni lehet ezt a váltást az életteretekben.Sok-sok szép megélt pillanatot,órát és napot kívánok.
Mi a párommal már tíz éve váltottunk városi létből falura, de még nagyon élvezzük.annyira belejöttem a kertészkedésbe, gyümölcs termelésbe, hogy a terményeim egy részét az Őriszentpéteri Termelői piacon tudtam értékesíteni.Vendvidék-Őrség-Hetés-Göcsej vidéke egy nyugodtabb szeglet.Imádom!

Gandalf írta...

Egy gondolat ütött szeget a fejembe. Ha azon bloggerek, és családjaik, barátaik, azaz mi itt néhányan, sőt, jó néhányan, akik figyelemmel követjük egymást, kommentelgetünk egymásnál, az ország bármely területén, hiszen sok szép és termékeny tájegysége van e kis országnak, legyen az akár az Őrség, vagy a zalai-dombság, vagy az Alföld, vagy bármelyik hegységünk..., szóval egy néhány tíz, vagy inkább százhektáros területet vennénk birtokba, azt hiszem, egy-két éven belül kicsiny országunk legdinamikusabban fejlődő, egyben legtermészetközelibb régióját hozhatnánk létre. S egyben egy olyan közösség állna össze, amely mind gazdaságilag, mind társadalmilag meghatározóvá válna a mindennapokban. Történelmünk elmúlt 20-30 évében egy-egy ember próbált létrehozni ilyen jelleggel kisebb nagyobb dolgokat, pl. Csiki-Bege Lajos, sajnos, sokszor nem a saját hibájukból, de csak kisebb siker koronázta munkájukat. Azonban egy közösség komoly húzóerő lehetne...

Sheila G. írta...

Gandalf: ugyan ismét feltaláltad a téeszt, de a gondolat jó. akár aktívan is benne lennék, ha lenne reális összefogás.

Gandalf írta...

Sheila G!
Nem, félreértesz. Én nem gazdasági társulásokról beszélek, hanem lakóközösségekről. Akik egymástól függetlenül képesek élni, megélni, ugyanakkor együtt is. Nem termelőszövetkezetekről van itt szó elsősorban, hanem egy példamutatásról. Természetközeli, ugyanakkor modern, jól élhető, fejlődő, szerethető életről.

Messzenéző Minyon írta...

1. Nem az öregedés miatt szeretted meg a telet, hanem mert ott élsz. Nagyon szeretném már én is szeretni a telet, de főleg az őszt. De már egyre többet beszélgetünk arról, hogy közeledik ennek is az ideje!
2. Gandalf, engem már egy egészen másféle gondolat foglalkoztat egz ideje. Az, hogy mi, akik már szinte virtuális barátok lettünk a hasonló gondolkodás miatt, egyszer közösen kibérelnénk egy buszt, ami elindulna valahonnan és mindannyiunk birtokát bejárná. Csak azt nem tudom, hogy azt hogy oldjuk meg, hogy mindannyian fönt is legyünk a buszon, meg várjuk is a többieket otthon.

Mézeskalács írta...

Most irigykedek, de nagyon:)) Imádom a havat, de nálunk sajnos csak megmutatta magát és mostanra már az is elolvadt:(

Gandalf írta...

MMinyon!
Ez nagy ötlet! De komolyan. Blogtalálkozót kell szervezni. Mindig másnál. Méghozzá batyus jelleggel. Lehetne ez egy hagyományteremtő gondolat... később tett. Na?

Messzenéző Minyon írta...

Így se lenne rossz! Mondjuk akkor sokkal tovább tartana, mint ha egy nap alatt menne körbe a busz, de sokkal alaposabban is meg tudnánk nézni egymást. Akár évekig is eltarthat, mert nyilván ezt nem lehet heti rendszerességgel csinálni, de elkezdhetjük megszervezni.
Na, az ilyen a legjobb: amikor két blogger egy harmadik blogban cserél eszmét :) Ha jól emlékszem, Annamarie-val is voltam már 1gy, csak azt nem tudom már, hogy melyik blogban :)