A címet olvasván nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, hiszen Lacát nem cserélném fel senkire sem. Egyszerűen arról van szó, hogy állattartás fronton egy újabb szerelem van nálam kialakulóban: ez a kacsaőrület, és nem is akármilyen: az indiai futókacsa. A munkahelyem előtt reggelente szoktam látni a kis csapatot, ahogy szinte futnak a tóka felé. Bájosak, s mindamellett nagyon hasznosak is: ez a kacsafajta a spanyol csiga természetes ellenszere.
Már tavaly megfigyeltem a kertünkben, hogy ezek a randa vöröses-barna dögök napról-napra többen vannak, és annyira gusztustalan jószágok, hogy összeszedni sincs nagy hajlandóságom. Most, hogy az idén veteményeztünk is, fokozottan figyelnünk kell majd erre a veszélyre. Hallottam már olyanról is, hogy sózzák a csigákat, de az már nem használ nekik, a sózás egyébként sem egy környezetkímélő megoldás. Marad a kacsabeszerzés, és már van is ajánlatunk, nagyon drukkolunk, hogy mielőbb kikeljenek a kacsatojások. Lacámnak addig is lesz ideje, hogy megépítse a kacsa-lakot.
