Tetők, ácsolatok

Már a múltkor említettem, hogy Laca megácsolta a pince előtti előtetőt, amelyet a kódisállás másik oldalára is szándékunkban áll mielőbb megépíteni. A faanyag már meg van hozzá, néhány spéci csavar még ami hiányzik, és a jövő héten hozzá is lehet kezdeni. Persze a kész tető alatt most még némi rendetlenség uralkodik, ugyanis oda rakunk mindent, amit nem kéne, hogy eső érjen. A tetők a télire való fa tárolására fognak szolgálni.

Igaz, hogy már kifelé megyünk a nyárból, de most készült el a ház előtti kiülő is, amelynek nagyon örülök. Előtte egy pavilonunk volt, amit jó néhányszor elsodort az erős szél oly módon, hogy a vékony anyagot teljesen összegyűrte, használhatatlanná tette. Ennek az állapotnak a megszüntetésére találtuk ki, hogy mindenképpen fából kell ácsolni egy kiülőt, amely ad némi árnyékot, hiszen a ház déli fekvése végett napközben egy szemernyi védelmünk sincs az erős napsütés ellen és az is fontos, hogy ellenálljon a szélnek is. Persze nem ártott volna egy olyan, amely az eső ellen is véd, de ennek a tetőnek bizony története van. Még 2007-ben saját szervezésben voltunk Lacámmal kettesben egy kis Balkán-túrán, ahol átautóztuk Görögországot, onnan Albániába, majd Montenegróba vezetett az utunk. (Aki ráér, és akit érdekel pld. az albán kultúra, szokások, az albán élet, szép fotók az elolvashatja az útról írt beszámolómat IDE kattintva.) Albániában megálltunk a kies tengerpart mellett egy kis kávézónál, amelynek ugyanilyen teteje volt, mint amilyen most a mi kiülőnknek. Egyszerű nádszövetes fedés volt rajta, azon át szűrődött a napfény, olyan hangulata volt az egésznek, hogy azt keressük azóta is. Miután hazatértünk, nézegettük a házunkat, hogy lehetne egy ilyen tetőt hozzászerkeszteni, de közbejött az őrségi ház projekt, így maradt csak az álmainkban, az emlékeinkben. Olyannyira nem ezzel foglalkoztunk, hogy már szinte feledésbe is merült. Most, amikor a kiülő tervezgetésénél tartottunk, egészen más terveink voltak. Nyeregtetőt szerettünk volna, 5 cm-es nádpadlóval a tetején, aztán közbe szólt több dolog: nem volt elég faanyag hozzá, anyagiakban is szűken vagyunk, Laca kicsit óczkodott a nyeregtető elkészítésétől, ugyanis ő ilyet még nem csinált, így azt sem tudta, hogy az oszlopok beásása után hogyan folytassa a munkát. És akkor, amikor mindketten ott álltunk a már beásott oszlopok között és nézegettük, hogy hogyan tovább, szinte egyszerre hasított belénk a közösen szerzett emlék: hát csak egy egyszerű, lapos tető legyen, a tetején egy nádszövettel. Majd október végén téliesítjük (leszedjük a nádszövetet, vagy az egészet letakarjuk az erősebb fóliával), így talán használható lesz a következő szezonban is. Laca betetőlécezte, beszereztük a tetejére a nádszövetet, és ma, amikor a kávénkat kortyolgattuk alatta, mindkettőnknek eszébe jutott az a régi kép… és megtaláltuk a régóta keresett feelinget is. Még kap egy jó lazúros festést és számunkra tökéletes.