... hiszen az elmúlt másfél hónap alatt - mióta véglegesen itt lakunk- többen látogattak meg bennünket, mint az utolsó másfél évben, amikor még Pest megyében laktunk. És ez jó érzés, nagyon jó. Ahogy elnézem a naptárunkat, egészen szeptember közepéig tele van programmal vagy vendéggel. Ma például unokatesóm látogatott meg kis családjával, no meg a velük együtt pihenő baráti társaságukkal, négyőjükön kívül vagy még 18 emberrel. Sok autóval jöttek, kicsit körbenéztek, aztán kétkerékre pattantak és bebringázták a környéket. Majd vissza hozzánk, ahol jéghideg üdítő, néhány jó szó várta őket. Úgy néztem, jól érezték magukat. Kattogtak a fényképezőgépek, állataink különösen nagy sikert arattak, nem győzték bezsebelni a rengeteg simogatást. A házban szinte tárlatvezetést folytattam, több csoportban jöttek körülnézni, kérdezősködni. Sokszor kellett, sok embernek elmesélnünk idevetődésünk történetét, a ház akkori állapotát, és a jövőbeli terveinket, de szívesen tettem, hiszen jó visszaemlékezni ezekre a történésekre. És bizony majd jó lesz visszaemlékezni a fagyos téli napokon ezekre a nyári látogatásokra is, hiszen télen nehezebben mozdulnak ki az emberek, főleg ilyen távolságra. Ami meglepett, hogy senki sem tette fel azt a kérdést: "Te jó ég, és mit akartok itt csinálni a világ végén?" Mert már ilyet is hallottunk. Vannak olyan emberek, akik nem tudják elképzelni az életüket Budapest nélkül, és akkor nekünk szegezik ezt a bugyuta kérdést. Megjegyzem, csak olyan ember tesz fel ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, aki nem látja meg a természetben megbújó kincseket és aki nem hallja a csend szavát.
Jól sikerült ez a nap is, jövő hétre viszont több napos, ittalvós vendégeket várunk, lélekben már arra készülök.
4 megjegyzés:
Sosem tudtam megérteni az ilyen embereket: ha ő elvárja tőlem, hogy én megértsem, hogy ő nem tud a város nélkül, miért nem lehet megérteni, hogy én meg igen??
Mi a helyzet a többi állatra (tyúkok, kecskék stb.) vonatkozó terveitekkel?
Kecskéket tavasszal tervezünk beszerezni, tyúkjaink nem lesznek, mert én biztos nem vágom le és másnak sem engedem. Hiába, én már csak ilyen vagyok, nálam minden állat családtag, még ha haszonállataink lennének, azok is. A 3-4 kecskén kívül egyelőre mást nem tervezünk, bár ki tudja ezt előre :-))
Mi momentán egy köpésre lakunk a fővárostól, de így is millióan felteszik a kérdést, hogy minek lakunk egy tanyán (mellesleg, nem tanya), minek tartunk állatokat és egyáltalán, minek nekünk ekkora kert, stb....
Kicsit irigykedem ahogy olvaslak, feltételezem, olyan a foglalkozásotok, hogy nem gond a világvégén élni. Talán egyszer mi is elmegyünk , csak a másik irányba :) Nekünk a Zemplén a szerelem...
Csodálatos érzés lehet ott ülni:) nagyon nagyon tetszik!!!
Bea
Megjegyzés küldése