Vasárnap kora délután Lacám éppen a térdig érő fűvel próbált megbírkózni a telek út melletti részén, amikor két kerékpáros megállt mögötte. A biciklisek néztek fel a házhoz, kicsit tanakodtak, majd miután Laca segítőszándékkal érdeklődött, hogy mit vagy kit keresnek, megkérdezték: -Ön írja a házról a blogot? - Én ugyan nem! -hangzott a válasz, de folytatta is rögvest: a feleségem, ő igen!
Kiderült, hogy a két fiatalember olvassa a blogot. Zalaegerszegről érkeztek ide az Őrségbe a Vadása tóhoz, és miután úgy ítélték meg, hogy van még idejük és energiájuk Szomorócra elbiciklizni, így felkerestek bennünket. A srácok mondták, hogy nagyon kíváncsiak a blog alapján a házra és kérték, hogy mutassuk meg. Laca végigkísérte őket a házon, magyarázta nekik, hogy volt régen, körvonalazta, hogy lesz majd ha teljesen kész lesz. Kérdezték a házvásárlásunk és az Őrségbe keveredésünk történetét. Gratuláltak a bloghoz és egy hideg bodzaszörp után el is köszöntek, hiszen Zalaegerszeg tőlünk még vagy 50 km, és szerettek volna sötétedés előtt hazajutni. Laca búcsúzóul adott nekik egy fényvisszaverős mellényt arra az esetre, ha mégis rájuk esteledne, akkor legalább a hátul kerékpározó fiún legyen.
Néha el-elgondolkodom azon, hogy van-e értelme annak, hogy "papírra" vetem a gondolataimat, élményeimet, megosztva azokat sok-sok emberrel. Itt volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy igen, érdemes ezt csinálni, hiszen ha másra nem is, de arra jó a blogírás azonkívül, hogy magunknak mindenképpen egy maradandó emlék, de arra is hasznos, hogy ezáltal bemutatom szűkebb környezetemet, és talán sikerül felkelteni mások érdeklődését e vidék és életforma iránt.
8 megjegyzés:
Ha egyszer úgy adódik, hogy az őrségben járunk, mindenképpen tiszteletünket tesszük arra felé, hiszen egy hideg bodzaszörp nagyon csalogató tud lenni... :)))
Addig is Én is gratulálok a bloghoz és annak folytatására buzdítlak mindenképpen!!!!
Köszönöm a buzdítást, és sok szeretettel látunk Benneteket!
Nekem is van hasonló kedves élményem, hozzám is betoppant már blogolvasóm Kisrumpf személyében, aki Írországban él, és Erdélyből hazafelé menet meglátogattak engem is, és egy fincsi ír kecskesajtot kaptam tőle ajándékba. Én kecsketejes szappannal viszonoztam a kedvességet!
Tavaly történt, hogy Magyarszombatfán töltöttünk egy hosszú hétvégét. Kerékpároztunk a környező falvakban és megálltunk a blogodból már ismert ház előtt. Egy kicsit tanakodtunk, de mivel nem voltatok "otthon", nem találkozhattunk személyesen...
Reméljük, hogy az OTTHON szó hamarosan elhagyja az idézőjeleket és személyesen is találkozhatunk!
Írjad csak tovább Annamarie, hiszen olyan jól és érdekfeszítően írsz, hogy várjuk minden bejegyzésedet.
Ezenkívül jóbarátokra is szert tehetsz.
Köszi mindenkinek a bíztatást!
Bodzazsuzsi: jók ezek a kellemes élmények, emlékek!
Vályogvető: azóta is nagyon sajnálom, hogy pont azon a hétvégén nem voltunk itthon. Mivel a költözködést folyamatosan oldjuk meg, már inkább itt vagyunk itthon. :-)) Már csak pár hét, remélem rendeződik az én sorsom is a mh-en, mert még semmi hír, és akkor végleg idejövünk haza.
Péterbácsi: kedves személyedben is egy jóbarátra leltünk...
Fantasztikus történet!!!!!!Milyen jó ilyenkor!!!!
Én is örülök akkor,ha a blogírás révén rokonlélekre találok.:)
Ha-ha, itt most már muszáj írnom nekem is... akkorra terveztem miután végigolvastam az egész blogot. El sem tudod képzelni, hogy mekkora erőt adtok!!! Hajlamos az ember azt hinni, hogy szakemberek nélkül megvalósíthatatlan a felújítás... és itt a remek példa; nem lehetetlen! Másrészt olyan jó még így ismeretlenül is Veletek izgulni, kivárni a fejleményeket. Minden elismerésem a Tiétek! Haladok tovább az olvasásban. Köszönöm én is, hogy létrehoztad ezt a blogot.
Üdv;
Hajni
Megjegyzés küldése