2010-06-28

Még ez a hét...

..., illetve 4 nap és teljes fizikai valónkban is végleg szomoróciak leszünk. Mivel a munkahelyemen csak július közepén kell megjelennem (addig szabadságoltak) - az elbocsátó szép üzenetért - így van időnk költözni, pakolni. A cuccunk 95%-a már Szomorócon van, de a vége, amit még ráadásul selejtezni is kéne, már nem megy olyan könnyen és látványosan. Pénteken reggel viszont a maradék holmit bepakolva a kocsiba és az összes állatsereglettel ( + két új kiscicával) belevágunk az új életbe. Ujjjjjjé!!!!!

8 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Hurrá!!!
Most még nincs okom irigykedni, de majd ősszel lesz.
Várjuk nagyon majd az új beszámolókat!
(Már egy megjegyzést küldtem, de úgy látszik, nem ment át, ha mégis, akkor légy szíves az előzőt töröld.)

Névtelen írta...

Gratulalok a sikeres vizsgahoz! A nagy ugrashoz valtozashoz pedig nagyon sok erot kitartast sikert es boldogsagot kivanok! Azt mondjak almodni merni kell. Ti megalmodtatok és most megvalosul!
Ferenc

Sheila G. írta...

kitartás:)

Fahéjasalma írta...

Gratulálok! Sok örömöt az új otthonotokban, sőt az új életetekben! :-))
A cicákról látunk majd fotót? ;-)

Vályogvető írta...

UJJJJJJÉ! Nagyon örülünk a terveitek megvalósulásának.
A ház eladva? Nem látjuk a blogon! Bővebben?

Annamarie írta...

Köszönöm minden kedves olvasómnak a jó kívánságokat!
Természetesen az új kiscicákról is lesz fotó hamarosan, ígérem közzéteszem, hiszen tudom jól, hogy vannak itt egy páran, akik imádják a cicusokat.

Vályogvető: igen ígértem már Minyonnak is, hogy ha megvalósulni látszik a ház dolga, akkor beszámolok róla. Nos, ahogy haladunk az időben előre, egyre inkább úgy érzem, hogy sikerülni fog ez a megoldás, ami ugyan nem 100%-os, de segít rajtunk, illetve a jelenlegi helyzetünkön. Még egy pár nap türelmet kérek szépen, csak nem szeretném elkiabálni.

Kata írta...

Őszintén örülök nektek és már szeretném a cicákat megdögönyözni:)))szombat reggel megyünk, vasárnap estig leszünk.ha van időtök ugorjatok be körül nézni.

Judit Újpalotárol írta...

Hát nem tudom hogy sirjak e vagy nevessek,azt hiszem mindkettö.Még távolabb lesztek ezért kicsit szomorú vagyok.Viszont ha arra gondolok hogy eléritek a célotokat akkor mosolygok, kevés ilyen embereket ismerek akik nehéz körülmények ellenére is mennek elöre.Csak igy tovább!A mielöbbi találkozás reményében.Sok puszi Nektek.J.