2009-12-02

Albert

Akik rendszeresen olvassák naplómat, ők tudják, hogy idehaza nem kevés háziállat színesíti hétköznapjainkat, akik hosszabb őrségi tartózkodás alkalmával velünk utaznak. Ilyenkor a kisteherautónk, mint Noé bárkája működik.
Nem hétköznapi háziasított állatunk Albert - nemes egyszerűséggel: Albi - a dolmányos varjú. Ő már két éve él velünk. Férjem egy alkalommal, amikor a Duna-parton várta ki az időt, hogy indulhasson a munkahelyem elé, egy bokor aljából iszonyatos rikácsolásra lett figyelmes. Egy babavarjú volt, valószínűleg vagy kieshetett a fészekből, vagy pedig első szárnypróbálgatásai során nem volt ereje visszarepülni családjához. Laca miután megállapította, hogy a kisvarjú látszólag egészséges, betette az autóba és hazahoztuk. Kezdetben kézből etette mindenféle - általam nagyon utált férgekkel, gilisztákkal - majd kipróbáltuk a macska- és kutyakonzervet és száraztápot is, amely ízlett Albinak, így a továbbiakban ezek, és természetesen a házikoszt alkotják az élelmét. Kialakítottunk neki egy védett, fedett röpdét is, így kényelmes helye lett.

Mostanra gyönyörűen kifejlődött. Szürke mellénykéje (dolmánya) van, és nagyon szép, kékes-fekete színben játszó tolla. A varjú nagyon intelligens jószág, könnyen tanul és könnyen szelídíthető. Laca meg tudja simogatni, sőt, igényli is a naponkénti foglalkozást, törődést, közelséget. Rengeteg féle hangot tud produkálni, amely néha köztünk nevetség tárgya is. Amikor Szomorócon vagyunk, ki szoktuk őt engedni, sétálgat a ház körül, elballag 40-50 méterre, aztán visszajön, és még a kutyákkal is játszik.


Férjem két nappal ezelőtt észrevette, hogy Albi csak az egyik lábát használja, a másik csak lóg mellette. Nem tudtuk megállapítani, hogy mi baja lehet, így elvitte az orvoshoz, ahol sajnos beigazolódott félelmünk: eltörött a lába. Kicsit megijesztettek bennünket, hogy ha nem kerül sor mielőbb műtétre, akkor amputálni kell majd a törött végtagot. Férjem felhívta a hortobágyi Madárkórházat, ahol tudták volna fogadni, de Budapesttől elég messze esik, így maradt a budapesti Állatorvostudományi Egyetem. Tegnap délután Laca elvitte Albit, először megröntgenezték, amely alapján megállapítható volt, hogy szilánkos combcsonttörést szenvedett, utána pedig megműtötték a lábát. Most úgy néz ki, hogy a műtét sikerült, majd 6 hét múlva kell őt kontrollra visszavinni, reméljük, hogy addig megfelelően összeforr a csontja. Albert, aki már megannyi boldog percet szerzett nekünk a jelenlétével most a ház egy nem annyira forgalmas szegletében, a ketrecében lábadozik.

11 megjegyzés:

Vályogvető írta...

Jobbulást Albinak! Nagyon szép madárka.

Kata írta...

Azt nem lehet tudni, hogy történt a baleset?:((
Jobbulást ennek az ékes hangú madárkának:))

Annamarie írta...

Köszönöm a jó kívánságokat!

Kata: valószínűleg valamibe beakadhatott vagy beszorulhatott a lába. Most egy darabig úgysem tartózkodhat a röpdéjében, addig utánanézünk és balesetmentesítjük a kecót.

porta írta...

Szegény Albi! Hogy gyógyítják a madárcsont törést? Repülőgipszet kapott?

Messzenéző Minyon írta...

Jobbulást Albinak!
Ez engem is érdekel: begipszelik? Biztos nem...

Palócprovence írta...

Jaj, szegény Albi! Mielőbbi jobbulást kívánok neki!

Annamarie írta...

Köszönöm!

A gyógyításáról én is nagyon keveset tudok: orvosi fémmel rögzítették a csontot, és körbe van ragasztva. A műtétet (gázzal való)altatásban végezték és nem volt egyszerű, mivel szilánkosan tört, ezért fennállt annak a lehetősége, hogy a csontszilánk megsérti az artériát. De sikeresen ki tudták szedni a szilánkot. Nagyon lelkiismeretes orvoscsapat van ott az egyetemen.

Hedvig írta...

Hihetetlen történet!
Jobbulást Albinak!

Unknown írta...

Jobbulást a madárkának. Kérlek írj róla, ha jobban lesz!

Annamarie írta...

Hédi, Ágnes: köszönöm!

Természetesen azt is közzé fogom tenni!

Névtelen írta...

Imádom a varjakat, remélem Albi mihamarabb meggyógyul ! :-)