Állataink télen

Nehéz időszak ez állatnak, gazdának egyaránt. A száraz, csapadékhiányos nyár nem sok szénát, kukoricát adott, így akiknek állataik vannak, azok most már  kínlódva fohászkodnak a tavaszért. Így vagyunk ezzel mi is. A szénabálát aranyárban adják, ráadásul a legtöbbje penészes, így almozáson kívül másra nem igazából használható. Ha akad olyan bála, aminek legalább a közepe száraznak mondható, annak is  a 35%-át el kell dobnunk, mert a vizes széna semmire sem jó, még alomnak sem. Kukoricából az idén nagyon kevés termett, így az ára a csillagos ég - pedig a malacnak, kecskének, tyúkoknak, libáknak ebben a téli időszakban muszáj abrakot adni. Keverve szoktuk abrakolni az állatainkat, kukoricát, zabot, valamikor búzát is darálunk, és azt kapják vegyesen egy-egy etetésre. Tőlünk nem olyan messze működik egy tejfeldolgozó kis üzem, így onnan térítésmentesen hozhatunk savót, amit a malacok és a kecskék is imádnak.  Igaz, gyönyörűek is egytől-egyig úgy a kecskék, mint a malacok. 1-2 hónap múlva több kisgida születését várjuk, izgalmas tavasz elébe nézünk. Már alig várjuk, hogy olvadjon az a rengeteg hó, ami az idén télen leesett (előző bejegyzésem óta is esett 35 cm), és a kecskéket az ősszel elkészült villanypásztoros karámban szabadon legeltetni tudjuk. Közben Laca megbeszélte mindkét szomszédunkkal (igaz, hogy ők csak ritkán jönnek Szomorócra), hogy egy-egy kisebb-nagyobb területet közrefoghatunk villanypásztorral, így legalább az ő területük is rendezett lesz és a mi kecskéink is jól fognak lakni.

Konnektor orrú malacaink

A négy malacból kettő levágásra kerül :-(

A kecskekarámban

Ödön nem csak itthon, de a faluban más helyeken is jól teljesített
oldalt Franci és Gombi

Picur, talán ő is anya lesz hamarosan

Elöl Mici és Vadóc (ők gidázni fognak hamarosan)
hátul Gombi a bárány, és Mókus

A baromfiállomány az őszi nyesttámadás óta igen csekély létszámú: 2 tyúkocskánk van mindössze, 1 kakas, 2 liba és 2 indiai futókacsa. Tavasszal szeretnénk az állományt felfejleszteni, valamint a baromfiólat is átalakítani, nagyobbat, biztonságosabbat szeretnénk. Amikor itthon vagyunk, ezt a pár jószágot kiengedjük a kertbe, hadd kapirgáljanak a hóban.

Jenny hamar megtanulta, nem jó a baromfiakkal packázni
A libáink belevesznek a fehérségbe.

 

Roni jól tűri a hideget

Jenny a cicusokkal is jól kijön

A havat leginkább az új kiskutyánk, Jenny élvezi. Ugrál, fetreng benne, harapja, prüszköl... Nudlit, a yorkshire terrieremet most éppen már hasig ellepi a hó, ő nincs oda érte, bár így, hogy a nagy hóban nehezebben tud közlekedni, legalább nem szökik meg. Roni, a házőrző ónémetjuhászunk rezignáltan veszi tudomásul, hogy ez a természetes, ő rendkívül jól tűri a szélsőséges időjárást.

Nudli és Jenny

És akkor még az 5 cicánkról: na őket nem sokat látni napközben, leginkább reggel és este kajaosztáskor tűnnek elő a szomszédos pajták rejtekeiből. Hát ők sem szeretik a havat, sokszor csak a vizes-havas mancsaikat rázzák.

Az idén Holle anyó nagyon szorgalmas szobalányt alkalmazhatott, mert hóban nincsen hiány. A táj szépsége lenyűgöző, és ha a közlekedésben akadtak is kisebb-nagyobb fennakadások, ezt a telet egész jól kihúztuk.

A gyönyörű táj - itt éppen a Hársas-tó felé menet közben

 

Tüzelővel is jól állunk, eddig talán 6 köbméter fa fogyhatott, aminek jórészét 2 cserépkályhában, és egy nagyon keveset a sparheltban tüzeltünk el. A házban esténként 24-25 fok körül van a hőmérséklet, és mivel napközben nem vagyunk itthon, hogy tüzeljünk, délutánonként, mikor hazajövünk, akkor sem megy 20-21 fok alá. Ez azt jelenti, hogy a nyári padlásszigetelésnek meg van az eredménye. Na jó, arra is kell számítani, hogy a tél elköszöntével a fűtési szezonnak korán sincsen vége.

Már várjuk a tavaszt nagyon... Szívesen rendezgetném már a kertet, tervezném a vetni-, ültetnivalót, de egyelőre türelmesen várjuk, hogy a 35 cm hó a kertünkből eltűnjön.

A konyhaablakomban már tavasz van