Sikerült! Nem hittem volna, nem bíztam magamban, de ma kezembe foghattam végre a mérlegképes könyvelői bizonyítványom! Sok éves munka eredménye ez a bizonyítvány, már régóta dédelgetett vágyam volt a megszerzése. Legelőször valamikor az 1997-es évek tájékán vágtam bele, akkor az első tárgyak és vizsgák alkalmával búcsút is intettem a képzésnek. Aztán ismét próbálkoztam 2001 körül, akkor elvégeztem magát az iskolát, majdnem az összes vizsgám meg is lett, kivéve a szóbeli záróvizsgát. Közben elkezdtem a főiskolát, és mivel a főiskolai vizsgaidőszak teljesen egybeesett a mérlegképesével, így úgy gondoltam jónak, hogy inkább a főiskolai félév 15 tárgyára készülök, és a mérlegképest halasztottam. Egészen addig, ameddig már nem volt hova tovább: 2 év után elvesztek az addig letett vizsgáim, az iskolát is elölről kellett volna kezdenem. A főiskolát befejeztem közben 4,7-es eredménnyel, utána még jöttek a közigazgatási alap- és szakvizsgák, ECDL, majd mivel még mindig terveim voltak a mérlegképessel, s közben változtak a felvételiről szóló jogszabályok is, el kellett előtte végeznem egy pénzügyi és számviteli ügyintézői képzést. Utána költöztünk ide Szomorócra, és mivel itt 7 hónapon keresztül munkanélküli voltam, jött a világmegváltó gondolat: végre elvégzem a mérlegképest és nyitok egy könyvelőirodát. Na ja, csak nem eszik ilyen forrón a kását! A modulzárókon elért jó eredményeim inspiráltak, azonban a záróvizsga - már ami a számvitel-elemzést illeti - az nem sikerült először, illetve másodszor sem. Közben változott a jogszabály, és előírták, hogy a mérlegképes könyvelőnek nem elég a bizonyítványa, hanem regisztrálnia is kell akkor még a Pénzügy-, ma már a Nemzetgazdasági Minisztériumnál. A regisztrációt viszont nem adják ingyen, egészen pontosan évenkénti továbbképzésekkel tarkítva a bizonyítvány megszerzésétől számított 3 év könyvelői gyakorlatot kell igazolni, e nélkül nem lehet könyvelőirodát nyitni (sőt, szinte elhelyezkedni sem). A célzott álláshirdetések már csak úgy szólnak, hogy regisztrált mérlegképes könyvelőt keresnek... Ez aztán végképp betett az álmaimnak, most már nem is pénzügyi vonalon dolgozok, hanem hatósági ügyintéző vagyok. Éppen ezért erős dilemmába estem idén augusztusban, hogy van-e értelme az újra megfizetett vizsgadíjnak, a rengeteg tanulásnak, főleg annak fényében, hogy közben megint egy másik -a jelenlegi munkámhoz kapcsolódó- posztgraduális képzésre jártam a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. De úgy gondoltam, hogy adok ennek egy utolsó esélyt, és megpróbálom. Októberben sikerült az 5 órás írásbelim, ma pedig a szóbelim... és most itt állok a hőn áhított végzettséggel, amelyet egyelőre nem tudok hol és miként kamatoztatni, de meg van, és én dolgoztam meg érte. Soha rosszabb novembert nem kívánok magamnak: 2 héten belül 2 oklevéllel lettem gazdagabb...
Na de most itt ünnepélyesen leteszem a nagy esküt és fogadom, hogy többé iskolapad közelébe nem megyek!
