2012-12-23

Boldog karácsonyt!


Szeretetteljes, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves blogolvasónak!
 
 

2012-12-01

Villanypásztor

Sokáig tanakodtunk azon, hogy kecskéink szabadon legelhessenek, vagy pedig a karámban biztonságban bezárva Laca által lekaszált zöldet kapják. Mindkettő megoldás mellett szólnak jó és rossz érvek, azután mégis csak úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk nekik a házunk mögötti ligetes részen a villanypásztor által védett legelőt. Sheiláék is mikor nálunk jártak, mindenképpen javasolták a villanypásztoros legeltetést, és mi is hajlottunk inkább erre, így szép lassan elkezdtük összegyűjtögetni a hozzávalókat. Ma volt a főpróba, majdnem mindenkit hátra vittünk a legelőre, egyedül a kis bakkecskénk Csillag és Gombi, a bárány maradt a karámba. Nagyokat nevettünk, mikor hozzáértek a vezetékhez, akkorákat ugrottak hátra, és nem csak az, amelyiket megcsípte az áram, hanem az összes többi is. De ugyanakkor látszik rajtuk, hogy nagyon élvezik a szabadságot, és viszonylag addig, amíg jó idő van, szabadon legelészhetnek.
Tervünkben van még bővíteni a legelőt, hely van, fű van, akkor miért ne...
 


Kecskéink annyira jól érezték magukat, hogy Ödön a hős szerelmes nem rejtegette most éppen Picúr iránt érzett vonzalmát, így tanúi lehettünk röpke románcuknak. Bízunk benne, hogy bakkecskénk a falusi külszolgálatok után idehaza is megtette kötelességét, így talán tavasszal kecskeállományunk jó pár gidával fog gyarapodni. Most jelenleg tejhiányunk -így sajthiányunk is - van, alig várjuk már, hogy újra lehessen fejni őket. Addig is marad a bolti tej, illetve sajt.
 

2012-11-22

Elhagyom a falut...

... már ami a munkahelyet illeti. Jövő év január 2-tól itt hagyom ezt a gyönyörű lankás-dombos, hegyes-völgyes kis határszéli falut, ahol most a körjegyzőségben dolgozom. Megszakad a szívem érte, mert nagyon kedvelem e helyet és a lakóit is...  olyannyira, hogy ha lehetőségem volna arra, hogy megfogjam a szomoróci telkem 4 sarkát és egy rántással áthúzhatnám erre a vendvidéki településre, azonnal, gondolkodás nélkül megtenném.
 

Mindez persze köszönhető az új önkormányzati törvénynek, amely január 1-től lép majd életbe. Az én szempontomból a lényege, hogy 2000 fő alatt nem hozható létre önálló hivatal. És hiába vagyunk körjegyzőség 3 faluval, mindösszesen 600-as a lélekszám... így a jövő az, hogy csatlakozni kell más körjegyzőséghez, amellyel közös hivatalt hoznak létre és amely pont mégegyszer olyan messze van az otthonomtól, mint amennyire most járok, és a 9 Ft/km útiköltségtérítéssel ilyen üzemanyagárak mellett nem tudom felvállalni már azt a távolságot. A járások kialakításával viszont kapok egy lehetőséget arra, hogy bekerülhessek a kisvárosi járási hivatalba és én ezt elfogadtam. Szentgotthárd is gyönyörű hely, igazi ékszerdoboza a környéknek és biztos, hogy tetszeni fog az új munkám. Hogy mi lesz az, na arról még nincs hírem, hiszen január 1-vel alakulnak meg a járási hivatalok, így majd addig talán eldől. Ambivalens érzésekkel a lelkemben várom az újév első napját, de a lényeg az, hogy továbbra is lesz munkám.
 
 
 

2012-10-28

Az első hó...

Valahogy még nem hiányzott. Szeretem a telet, főleg a havat (havas tájat), de ez még nagyon korai. Október vége van, az ősz derekán még nem kéne esnie a hónak. Az a probléma, hogy az időjárás is összekuszálódott, mint ahogy általában a világ körülöttünk.


2012-10-27

Hajnali pusztítás

Épp a minap olvastam falusisanzon blogjában, hogy a baromfiállománya milyen veszteséget szenvedett. És még kommentben vígasztaltam is... hát most én jutottam ugyanerre a sorsra...
Ma hajnalban arra ébredtem, hogy a baromfiaknál nagy a zűrzavar. Szoktak lenni egymás közötti attrocitások, de ez valahogy másmilyen volt. A furcsa az volt, hogy a kutya sem ugatott, pedig a baromfiudvar tőle talán 4 méterre van, és amúgy elmondható róla, hogy elég hisztis egy állat, sokszor egy falevél rezdülésre ugatásba kezd. Most bezzeg hallgatott. Szakadó esőben egy szál pendelyben meztéláb rohantam ki, persze egy darab elemlámpát sem találtam, így nem sokat láttam. Futottam vissza, felkeltettem Lacát is, hogy jöjjön, nézzük meg mi ez a ricsaj, mert nekem gyanús volt. Laca bement... és a lába előtt sorra hevertek a tetemek. Az eddig bombabiztosnak vélt tyúkólba beásta magát egy nyest és az végezte el a pusztítást. Azért tudjuk, hogy nem róka, mert a baromfiak szám szerint meg voltak, ha róka tette volna, akkor elvitt volna magával egyet-kettőt, vagy amennyit bír. De ezek majdnem egy kupacban voltak összehordva, körülöttük csupa toll minden. Utána már aludni sem bírtunk és ahogy kivilágosodott, férjem ment a kárt felmérni. Az 5 tyúkból egyetlen egy élte túl a támadást, és a Kuku (a kakasunk), aki igen megviselt állapotban volt. A 4 futókacsából mindösszesen ketten maradtak, és megmaradt a két libánk, de ők még a tyúkólon belül is le vannak kerítve. Aki átesett már hasonló eseten, az tudja, hogy most mit érzek... Annyira élveztem, ahogy ezek a kis jószágok csapatba verődve kószáltak az udvaron, öröm volt nézni őket. Most nagyon megfogyatkozott az állomány, akik maradtak, azok is sokkot kaptak és meghúzzák magukat valahol a kert egyik csendes zugában. Nekem pedig így az udvarra sincs kedvem kimenni...

2012-10-13

Szomoróczi állatfarmunk

Ma két kecskével bővült az állatfarmunk. Sajnos a nyáron létszámcsökkenés volt Rozi és Linda örök vadászlegelőkre való távozásával, így szükségét éreztük, hogy pótoljuk őket. Egyelőre tejügyben elég rosszul állunk, mert csak Micikét tudjuk fejni, és ő is már elapasztóban van, így  napi fél liter tejet ad. Finci és Picur a két nyáron ellő kecskénkre rájárnak a gidáik, őket nem tudjuk fejni. Le kéne a gidákat választanunk, de sajnáljuk őket, hiszen minél többet szopik a kiskecske, annál egészségesebb, erősebb lesz. Amúgy is terveztük az állomány gyarapítását, 10-12 anyakecskével lehet igazán kezdeni valamit, már ha sajtkészítésre gondolunk.
 
 
 
 
 
 
Vadóc és Mókuska Zala megyéből kerültek hozzánk, másfél évesek. Gyönyörű jószágok mindketten. További anyakecskék beszerzését is tervezzük az elkövetkező hetekben, valószínűleg arról a helyről, ahol ma jártunk.
Ödönünk, a bakkecskénk is hazatért ma a külszolgálatból, így az állományunk a következőképpen alakult:
- 1 db 3 éves bakkecske, Ödön
- 1 db 7 hónapos bakkecskegida, Csillag
- 3 db 2 éves anyakecske, Mici, Finci és Picur
- 2 db 1,5 éves anyakecske, Vadóc és Mókuska
- 2 db 7 hónapos gödölye, Barka és Franciska
- 1 db 3 hónapos gödölye, Dorka
- 1 db 2 hónapos gödölye, Rozi
Összesen: 11 db kecske
+ 1 db 10 hónapos racka-keverék bárány, Gombóc
 
Malacaink száma is immár 4 főre nőtt, a 2 lánymalac mellé hoztunk 2 herélt kanmalacot, ők hízók lesznek. Tavaszi beszerzés lesz majd egy kanmalac, és Gombóc mellé is szeretnénk egy kost.
 
Ha már leltározunk, akkor nem hagyom ki állatfarmunk többi lakóját sem:
- 4 db futókacsa
- 2 db liba
- 1 db kakas
- 6 db tyúk
- 2 db nyúl
- 2 kutya: Roni a házőrző fajtatiszta ónémetjuhász és Nudli, a yorkshire terrier, mindketten 6 évesek
- 5 db különböző korú macsek, ők mind kandúrok.
 
Ennyi jószág mellett nem unatkozik az ember, és bizony szép percekben is bővelkedünk. "A jó gazda szeme hízlalja a jószágot" - tartja a közmondás, és milyen igaz! Mi mindketten olyanok vagyunk a férjemmel, hogy úgy tartjuk: első a jószág, és csak azután következhet minden egyéb más. Én ebből a szempontból kicsit elvakultabb is vagyok az átlag embernél: amíg az állatomat nem tudom biztonságban, teli gyomorral, addig nekem sincs nyugodt percem. Azt hiszem, megváltozni már nem fogok.
 


 
 

2012-10-02

Gépesítettünk

Lacának volt egy háromkerekű track motorja, jó széles, terepes gumikkal, de nem igazán tudtunk vele mit kezdeni itt a ház körül. Ez a fajta jármű inkább a szórakozási tevékenységet szolgálja, így úgy döntöttünk, hogy meghirdetjük és megpróbáljuk eladni vagy elcserélni, mondjuk egy kisebb, régi típusú traktorra, amit itt a ház körüli munkák során jól tudnánk hasznosítani. A faluban akadt is a motorra vevő. Már egy ideje nézegettük a kistraktorok hirdetéseit, így az adásvételt követően nyakunkba vettük Zala megyét. Három címünk is volt -amit Laca lebeszélt előzőleg- ahol Trabant-motoros kistraktort hirdettek. Nekem is meg volt a favoritom a hirdetés és a képek alapján, és szerencsére Lacánál is ő lett a befutó.


Ahol ennyi jószág van, mint nálunk, ott bizony elkél a gépi segítség. Annál is inkább, mivel mi nem legeltetjük a kecskéinket, hanem karámban vannak, így nap mint nap kaszálni kell nekik a friss füvet, ami több talicskányi mennyiséget tesz ki. A trakihoz utánfutó is tartozik, ami nagyon jó szolgálatot tesz, hiszen 4-5 talicskányi füvet egyszerre tud Lacám hozni. A traki ára pedig nagyon kedvező volt számunkra, csak egy kevéssel kellett kiegészíteni a motor után kapott összeget, de azt is csak azért, mert trélerrel kellett hazahozatni. Az eladóval és családjával pedig reméljük, hogy ez az adásvétel egy új barátság kezdetét jelenti.
Azóta beszereztünk egy ősrégi terménydarálót is, mert a kismalacoknak darálva kell adni a kukoricát. Most már kezdünk egy amolyan igazi mikrogazdasághoz hasonlítani, az állatok mellett már gépeink is vannak. Szép lassan fejlődünk...

2012-09-30

Tökös nap

A hétvégén rendezték meg a IX. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivált, amelynek keretében a szomszéd faluban, Magyarszombatfán is programokkal várták a közönséget. A faluban létezik egy gyönyörű panzió, a Kosbor, amely ugyancsak képviseltette magát ezen a rendezvényen, méghozzá tökös ételek kóstoltatásával. A tökös ételek nagy részét kedves barátunk, Szikora Imre nemzetközi hírű szakácsmester kreálta, melyek kitalálásához és előkészítéséhez a panzió tulajdonosa, a fesztiválon való megjelenéshez pedig Lacával mi ketten adtuk a segítséget.
 
A Kosbor Panzió standján Szikora Imrével és Farkas Ágnessel
Itt minden a tökről szólt: a krémes állagú, fűszeres sütőtökleves mellett kakukkfüves sütőtök-cékla saslik, gorgonzolával és sütőtökpürével töltött sütőtök-tekercs, zsályás, camamberes sült tök, és töklecsós pite szerepelt a kínálatban. A rendezvény kimondottan jól sikerült, hosszú sor kígyózott a pultunk előtt, és kora délutánra szinte majdnem minden el is fogyott. Nagyon jól éreztük magunkat.
 
 

2012-09-21

Malackák

Bővítettük az állatállományunkat: ma két vietnámi csüngőhasú babamalac érkezett hozzánk. Végigbeszéltük ezt Lacámmal már többször is, és megállapítottuk, hogy fel kell nőnöm ahhoz a gondolathoz, hogy a jószágokat nem hobbiból tartjuk. Ilyen húsárak és terményárak mellett sajnos nem tudjuk megengedni magunknak, hogy végelgyengülésig neveljük az összes állatunkat, így abban maradtunk, hogy kecskét nem vágunk semmiképpen, sőt azokból a tyúkokból sem, amelyek most megvannak, de a malacok ha megnőnek, illetve majd a tavaszi tyúkok már azért lesznek, hogy levágjuk őket. A tyúkok még csak hagyján, de disznóvágáson én biztos nem leszek itthon. Tehát a tervünk az, hogy a két kislány malac mellé veszünk egy kanmalacot is, bepároztatjuk őket, szaporodjanak csak, aztán majd meglátjuk, hogy melyik kerül levágásra. Húhh, még leírni is szörnyű, és higgyétek el, hogy keményen edzem hozzá a lelkemet.
 
 
Mint ahogy azon gondolathoz is, hogy hamarosan egy kecskével kevesebben leszünk :-(  A gyönyörű, hosszú szőrű, szoknyás Lindánk beteg, nagyon-nagyon rosszul van: valamit beevett, mert hétfőn már észleltük rajta, hogy nem olyan, mint szokott lenni. Lindus egyébként is a legfalánkabb kecskénk, képes az összeset elzavarni onnan, ahol kaja van. Aki tart kecskét, az jól tudhatja, hogy ők olyan állatok, akik képesek mindenféle sérülésből, betegségből meggyógyulni, kivéve azt a helyzetet, amikor a gyomrukkal van a gond. A gyomorbetegség minden kecskét ledönt a lábáról, és sajnos fel sem áll többet.  Lindánál már járt az állatorvos is, kapott injekciókat, meg mindenféle gyomorműködést serkentő szert, sajnos eddig egyik sem hatott. Fel vagyunk készülve a legrosszabbra... És ugye nem elég az, hogy az emberlánya érzelmileg is kötődik egy ilyen bájos jószághoz, de épp a minap beszéltük meg, hogy hazahozzuk Ödönt a külszolgálatból (a jurtásoknak adtuk kölcsön), és befedeztetjük vele Lindust, hiszen most ő van soron. A többi lányunk nem oly rég ellett, így őket most pihentetjük. Tehát ha Linda mégis a mamája után megy az örök vadászmezőkre legelészni, akkor nem csak érzelmi, de jócskán anyagi veszteség is ér minket.
 
De váltsunk vidámabb témára: ezek a kismalacok nagyon cukik, kisebbek a cicáimnál. Ha felnőnek sem lesznek olyan óriásiak, max. 70-80 kg lesz a súlyuk. A húsuk nagyon egészséges, tartásuk nem különbözik az átlagos házisertésétől. Igaz, én még nem tartottam disznót, de mostantól a konyhai hulladékot nem kell a kukába dobni. Igaz, hogy a kecskéknek, tyúkoknak sok mindent oda lehetett adni, de ezek a malacok szinte mindent megesznek. Éppen ezért elkezdjük szelektíven gyűjteni a szemetet, hiszen az ősz beálltával (ma reggel már vakarnom kellett a jeget a kocsim szélvédőjéről!) elkezdtünk fűteni is, egyelőre csak a konyhai teatűzhellyel, így a jószággal feletethető konyhai hulladék mellett az eltüzelhető szemetet is külön gyűjtjük. Még a nyáron áttértünk a palackozott ásványvízről a visszaváltható üvegű szóda fogyasztására, legalább a műanyag flakonoktól rövid úton meg tudtunk szabadulni. Alig marad valami a kukába :-)  "Zöld" háztartás leszünk!
 
 

2012-09-17

"A só helye" - kirándulás Hallstattban

6. éves házassági évfordulónk alkalmával egy rövid, 2 napos kirándulást tettünk Hallsattban, a gyönyörű, felső-ausztriai kisvárosba, ahová kedves szomszédaink hívtak meg panziójukba. Én egyszer már évekkel ezelőtt jártam ezen a vidéken, tehát fel voltam készülve a látványra, amely fogadott. Nem sokat változott azóta a városka, most is ugyanolyan szép, mesebeli, mint akkor volt. A látvánnyal alig tudtunk betelni, rengeteg fotót is készítettünk, amelyből egy pár darabot itt is közzéteszek, hisz ezt a csodát mindenkinek látnia kell. Ha valakit picit bővebben érdekelné a kisváros, akkor látványosságainak leírását ITT találja.
 






 
 







 
 

2012-08-26

A Porta "kincse"

Ezt a posztot az első "Nyitott porta" napunk összefoglalásaként írom. Hirtelen ötletként villant az agyamba, hogy az idén meg kéne próbálnunk a Hétrétország berkein belül megmutatni magunkat, és sokat gondolkodtunk rajta, hogy jó ötlet-e egyáltalán. A látogatók számából és a visszajelzésekből egyértelműen úgy tűnik, hogy megérte a fáradtságot, és jövőre már két nappal ismétlünk.
 
Vasárnap 14-17 óráig volt meghirdetve a nyitott porta nap, de még este fél 8-kor is jöttek a vendégek. Eredetileg a szervezők szerint 5-kor be kellett volna vennünk a nyitva tartást jelző hétrétországos zászlót, de erre sem időnk nem volt, sem túlzott kedvem sem, hiszen fél 5 tájban csúcsosodott ki a program.
Kettőkor még Lacámmal ott ültünk a kiülő alatt, és azt tervezgettük, hogy ha nem jön senki, akkor az elkészített ételekkel mit fogunk kezdeni. A kenyereket lefagyasztjuk, a túrós burek másnap hidegen is kitünő, a három tepsi langallót meg úgy gondoltuk, hogy az aznap érkezett privát vendégeinkkel majd vacsorára elfogyasztjuk, a maradék meg jó lesz másnap reggel kicsit megmikrózva. Még véget sem értünk a gondolatmenetnek, amikor megérkezett az első portajáró vendég, és utána folyamatosan nagyon sokan követték. Nem számoltuk össze, de aznap minimum 70-en jártak nálunk. Általánosságban mindenkinek nagyon tetszettek az állatok, a kertünk, a házunk. Bennünket arról faggattak, hogy miért költöztünk ide, hogy találtuk meg a házunkat, van-e a környéken munkalehetőség, visszaköltöznénk-e Pestre, van-e eladó kecskesajt, miért neveztünk be a nyitott portákra, valamint a falunk történetéről. Lacámat leginkább a kemence építéséről, működéséről kérdezgették. Egybehangzóan többen állították, hogy a langalló és a burek iszonyatosan finom, persze a frissen sült kenyér is, és hát a kecskesajtok azok isteniek, pedig többen nem is szeretik, de a miénken nem érezni azt a tipikus kecskeízt, ami miatt sokan nem szeretik.
 
És hát a porta kincse... ez egy játék, amit az Őrségi Teleház hirdetett, és a lényege, hogy minden portán van valami "kincs", amit a portajárónak meg kell találnia, azt beviheti leadni a Teleházba, és a kincs fejében értékes Hétrétországos tárgyakból választhat.
Most már elárulhatom, hogy a mi kincsünk egy fotómontázs volt, amely nagyban ábrázolja a házunkat, és három kicsi képben a kecskéket, a sajtokat és a kemencét. Mindezt egy fakeretben, feliratozva felfüggesztettük a kiülő falára, mintha örökösen ott lett volna. Egy kisfiú -ha jól emlékszem a nevére- Matyi, miután az összes bokor alját, csirkeólat és miegymást megnézett, nagy nehézségek árán megtalálta. Nagy volt az öröm, boldogan ölelte magához, és mondták is, hogy ezt bizony ők hazaviszik Budapestre.
 
Matyi és a porta "kincse"
Vendégkönyvet is nyitottunk, amelyben több beírás is született. A záróra után örömmel olvastuk a portajárók véleményét, amely nagyban megerősített bennünket abban az elhatározásunkban, hogy jövőre is nyitott porta leszünk.
  
 
A kemencében 6 kenyér sült, déli 12 órára készen is lett

Terített asztallal vártuk a vendégeket. Sokszor kevés volt az ülőhely
és az 50 db műanyag pohár és tányér is kevésnek bizonyult.

A kiülő alatt volt elhelyezve a vendégkönyv és néhány képes kiadvány,
amely a vidékről, vidéki gazdálkodásról szól
 
Csak jönnek és jönnek...
 
Jól érezték magukat

A szomoróci szomszédok is megtisztelték portánkat a jelenlétükkel

 
 
 
Kedves portajáró vendégeink, ha valaki közületek olvassa a blogot, köszönetünket fejezzük ki a nagy számú érdeklődésért és reméljük, hogy jövőre is találkozunk!
 
A fotókért külön köszönet Bukor Feri barátunknak.

2012-08-21

Végre szabadságon!

Már nagyon vártam ezt a 20-ai hetet, mert 4 nap szabi árán 9 napot tölthetek itthon. Reggelente egyre nehezebben mentek már a felkelések, nálam ez azt jelzi, hogy lemerülőben van az elem :-). Most egy hét itthon, ráadásul Lacával együtt. Tervezgettük, hogy mihez fogjunk, végül is van mit tenni... Először is kipihentük a nyitott porta napunkat, amelyről a következő bejegyzésemben írok részletesen. Elöljáróban annyit róla, hogy nagyon jól sikerült. Azután le kell szigetelni a padlást, mert ugyan 6 m3 fával kifűtöttük az elmúlt telet is, de sok hőt elszív a padlás, hiszen gerendás mennyezetünk van, a fa födém felett annak idején maximum sárral kenték be a padlásteret. Ez ma meg is történt. Van egy-két mázolni való is: csináltattunk a fürdőszobába és a kiskonyhába új ablakszárnyakat, azokat kell lazúrozni. Már vagy két éve is van, hogy a szomszédból kaptunk régi spalettákat, ezeket Laca beépítette az ajtó előtti nyitott terasz felső részébe, így nem nyargal a szél közvetlen a bejárati ajtó előtt, és az eső és a hó sem esik be. Viszont ezekre a spalettákra jócskán ráfér a mázolás. Terveztünk még egy általános meszelést is a ház minden helyiségére kiterjedően, de előtte egy-két helyen a falat glettelni is kell, úgy hogy ez egy hosszabb folyamat lesz. Aztán vannak újabb terveink: a meglévő garázst teljes egészében a kecskék veszik birtokba, és ha beáll a rossz idő, akkor is tető lesz a fejük felett. Így az autóm kiszorul a garázsból, Laca viszont tervezett egy két autós kocsibeállót, ő a szabadsága alatt leginkább annak megácsolásával szeretne foglalatoskodni.

Ma elkészült a padlás szigetelése, amely a padlástér kitakarításából, majd hőtükrös fólia és rá tőzeggyapot leterítéséből állt. Szerencsére Lacának volt segítsége, így egy délután alatt meg is lett.

Ilyen állapotok voltak fenn a padláson

Dolgoznak a fiúk. Lacának volt segítsége, így könnyen ment a munka

A leterített tőzeggyapot, alatta hőtükrös fólia van

Megint megállapítottuk, hogy óriási a padlástér, ráadásul igen jó állapotúak a szarufák, tetőlécek, lehet, hogy érdemes lenne kezdeni vele valamit. Például két hálószoba simán elférne, mondjuk hátrafelé néző tetősík ablakokkal... de hát kettőnknek a meglévő hálószoba és nappali is bőven elég.

Szép munka volt mára, holnap én a mázolásokkal, Laca pedig a kocsibeálló ácsolásával folytatjuk a munkát.


2012-08-15

"Nyitott porta" lettünk

A Hétrétország - a szerek és porták fesztiválja elnevezésű, hagyományosan minden év augusztusában megrendezett rendezvénysorozat keretein belül 2012. augusztus 19-én vasárnap délután 14 - 17 óráig szeretettel invitálunk mindenkit a mi saját "nyitott porta" napunkra, ahol kedvedre simogathatod a kecskéket és egyéb háziállatokat (ha hagyják magukat), megkóstolhatod a férjem által épített kültéri búboskemencében frissen sült kenyeret, az általam készített langallót (kenyérlángost, tökipompost, ki hogy hívja), s ha a tejhozamunk is engedi, akkor saját készítésű kecskesajtunkba is belekóstolhatsz.

 


 Mindezeken túl mi is részt veszünk a "Kincskereső" játékban, ami azt jelenti, hogy egy általunk készített, a portánkra jellemző szerény ajándékot elrejtünk a portán, és a portán portyázók közül aki kitalálja, illetve meg is találja a "kincset", az haza is viheti, vagy leadja a Hétrétországot szervező Őrségi Teleházban, ahol becserélheti más, becses hétrétországi ajándékra. Nem árulom el a titkot, csak azt, hogy nálunk már készülőben van a kincs!

A hétrétországos "nyitott portákat" egy zászló jelzi, illetve egy kiadványban falvanként fel is vannak sorolva. A nyitott portára belépni egy előzőleg, a Teleházban megvásárolt portajáró füzettel és a hozzá tartozó karszalaggal lehet. Azonban kevés darabszámban a portákon is fellelhető ez a füzet és karszalag, így aki egyből az általa kiszemelt nyitott portát célozza be, nem kell külön Őriszentpéterre mennie. A  portalátogató füzetben van egy oldalon matricagyűjtő hely, nálunk portásoknál pedig a megfelelő számozású matrica. Aki kirakja matricából a füzetben lévő képet, és visszaküldi vagy leadja a Teleházban, az a jövő évi rendezvény programjaira nyerhet belépőjegyeket.

Nekünk ez az első "nyitott portánk", így előszörre csak egy napot mertünk bevállalni, mert nem lehet tudni, hogy milyen lesz az érdeklődés irántunk. Ha jól sikerül, akkor jövőre akár több napot is nyitva lehetünk, majd meglátjuk!

Mi már az elmúlt héten vasárnap amolyan elő-nyitott porta napot tartottunk, hiszen sokan meglátogattak bennünket. A látogatók között volt kedves blogíró társunk is,  vidéki porta családjával. Kedves emberek, jót beszélgettünk és sajnáltuk, amikor menniük kellett.

Portára fel, szeretettel várunk mindenkit, aki éppen erre vagy a közelben jár! 


2012-08-13

Átrendeződtünk

Jóval "kuckósabb", melegebb hatása van így a szobának
Éppen két éve lakunk itt, de most éreztük először azt, hogy muszáj valamit változtatni a házbelsőn. A meszelést is beütemeztük, és akkor el is döntöttük, hogy majd egy kalap alatt átrendezzük a hálószobánkat, ám nem bírtunk addig várni vele, így előző szombaton nekiugrottunk, és az eredmény nagyon tetszetős lett, legalábbis számunkra. Jóval nagyobb szabad tér lett azzal, hogy a franciaágyat betoltuk a sarokba, és nem a szoba közepén terpeszkedik. Ezzel együtt meghittebb, kuckósabb lett az egész. Kicsit távolabb kerültünk a Laca által épített cserépkályhától (na erről még nem is írtam, pedig már majd' egy éve meg van), ami nem baj, hiszen ha befűtöttünk télen, volt éjszaka, hogy nem tudtunk aludni, annyira meleg volt. Közelebb kerültünk az ablakhoz, ami nekem nagyon kedves, mert imádok nyitott ablak mellett aludni.

A cserépkályha még nincs teljesen kész - vakolt lesz és fehérre meszelt a felső része

A dolgozó sarkom a hálószobában
Aztán kitaláltam azt, hogy a konyhában is hajtsunk végre egy kis változtatást. Jelszavam: vissza a gyökerekhez! Még mikor legelőször kezdtük berendezni a házat, és még nem laktunk itt, eredetileg egy Salgó típusú teatűzhelyet tettünk a konyhába. Laca, mikor kövezte a konyhát, direkt a tűzhely alá téglából külön dobogót épített, hogy picit magasabban legyen a tűzhely. Mikor véglegesen ideköltöztünk, akkor száműztük szegény kis tűzhelyet a konyhából, használaton kívüli lett, mert kellett a helye a hűtőnek és a kis fagyasztóládának.

Visszakerült az eredeti helyére a teatűzhely

Most viszont, amikor hétvégén főzés közben elfogyott a palackos gáz, a hiper-szuper kombi gáztűzhelyem villannyal működő sütő része is már jó ideje elromlott, hirtelen nagyon elegem lett ezekből a modern gépekből. Az egyik szomszédnál is jártunk, ahol a konyhában Laca egy gyönyörű, régi, beépített, platnis, kemencés tűzhelyet újított fel, és annyira hangulatosnak találtam, hogy a szomszéd még nyáron is ezen a tűzhelyen süt-főz, így Lacának mondtam is, hogy én is szeretnék valami hasonlót. Most megegyeztünk, hogy egyelőre visszakerül a teatűzhely, hiszen nemsokára jönnek majd már a hidegebb, szeptemberi napok, akkor milyen jól fog esni egy kis melegség, és mégsem kell a cserépkályhákat egyből begyújtani. Ismerek amúgy olyan házakat, ahol egyetlen Salgó sparhelttal fűtik ki az egész lakást. És továbbgondoljuk ezt az ötletet, hogy téglából milyen komplexumot (platnis rész, sütő, melegen tartó doboz) lehetne építeni, esetleg belefoglalni a teatűzhelyet - na ez majd még kialakul. A Vendvidéken láttunk olyan tűzhelyeket, amelyek elfoglalják ugyan a fél konyhát, külsejüket csempével borították, de abban a platnis résztől kezdve a moslékmelegítőig, sőt a füstölőig minden egyben megtalálható. Igazából egy ilyenre fájna a fogunk, de ehhez nincsen elég helyünk. 
A tűzhely helyén lévő hűtő és fagyasztóláda bekerült a kamrába, ahol most mindösszesen annyi hely maradt, hogy épp, hogy be tudok lépni. A lényeg, hogy mindig jár az agyam valami újításon, szegény uram meg fogja a fejét, mert neki kell az ötleteimet megvalósítani. 

A hűtő és a fagasztó bekerült a kamrába

Így jóval kisebb lett a hely