Az ónémetjuhász kutyánk örökül hagyta az őrző-védő pozíciót, hiszen egy szertelen golden retriever és egy patkányfogó yorkshire terrier alkalmatlan eme feladatra. Így megegyeztünk Lacival, hogy bármennyire is fájdalmas Roni elvesztése, bizony az utódlásról gondoskodnunk kell.
Én mindenképpen menhelyi kutyát szerettem volna, mert ezzel megmenthetünk egy kis életet, Laci pedig kölyök kutyát, hiszen az még tanítható, és abban is egyeztek az álláspontjaink, hogy németjuhászt semmiféleképpen nem szeretnénk, mert akkor mindig csak az összehasonlítgatás menne az előző kutyánkkal. Továbbá nekem az is fontos, hogy ne legyen fajtatiszta. Így bukkantam rá a zalaegerszegi Bogáncs Zalaegerszegi Állatvédő Egyesület honlapján egy csöppségre, aki már a mi mindennapjainkat színesíti és próbálja elterelni szomorú gondolatainkat az ónémetjuhászunkat ért tragédiáról.
Bemutatom Nektek Brandont, aki egy 12 hetes keverék kölyökkutya, staffordshire terrier anyával és pitbull terrier apával büszkélkedhet. Ugyan a házőrzéshez még fel kell nőnie, de biztos vagyok benne, hogy részünkről jó választás volt. Már most remekül kijön a kutyáinkkal, a cicákkal és a többi állatkával is már barátkozik. Még mielőtt bárki is rossz véleménnyel lenne a szülők fajtájáról, csak jusson eszébe az, hogy alap esetben minden kutya jónak születik, maga az ember, aki elrontja, és aki vadállatot nevel belőle.