Legeltetünk

Hát biz'a nálunk sem hó, sem jégvirág és talán -6 foknál hidegebb sem volt még a mostani téli szezonban. Ennek jórészt az előnyeit élvezzük, hiszen a réten ha nem is túl nagy, de zöldellik a fű, így a kecskéinket legeltetni tudjuk. Bár tudjuk, hogy ilyenkor a fű íze inkább kesernyés, mégis a kecskék meg vannak érte veszve. A legelés mellett jócskán kapnak száraz szénát-szalmát és abrakot is. Március-áprilisra az összes anyától számítunk gidára, reméljük, hogy az idei ivararány kedvezőbb lesz, mint a tavalyi. 11 kecskénk van összesen, amiből 2 bak, a többi anya, illetve gödölye. Talán 7 olyan kecskénk van, aki potenciálisan anya lehet tavasszal, és ha jól szemrevételezzük őket, akkor igencsak látszik már rajtuk a vemhesség. A kecskék mellett a 2 birkánk igen jól el van, talán a nyáron Béla bepározza Gombócot és a következő karácsonyra reméljük, hogy lesznek bárányaink is.

A kétlábúak is élvezik az enyhe időt. Most az ünnepi időszakban mindennap ki voltak engedve, ők is csipkedik a zöld füvet, kotorják az avart. A napi kapirgálás mellett azért szoktak kapni kukoricadarát is.

Ez az ezüstös brahma pipi a kedvencünk.
Ő kézhez szokott, sokszor ölbe kapjuk, simogatjuk.
Rajtuk kívül még 2 brahmánk van, az ezüstöst kivéve mindegyik fekete.

A baromfiaknál sem kedvező az ivararány, sok a kakas,
viszont olyan szépek, hogy sajnálnám őket pörköltnek.
Egészen addig, amíg össze nem vesznek,
mert akkor mennie kell valamelyiknek.

A kopasz nyakú "hadvezír"

A libusok is szépek

Nagyszájú banda, valamikor harsog tőlük a környék.
2 liba, 3 házi (pecsenye) kacsa és 5 indiai futókacsa színesíti a baromfiudvart.

Ha kint vagyunk az udvaron, ezek állandóan a nyomunkban vannak,
kísérgetnek bennünket.