Műsorajánló

A "Magyarország madártávlatból - Fertő-Hanság, Őrség, Vendvidék" című műsort az m2-es csatornán 2009. november 28-án, 17,46-kor vetítették.

Aki nem látta és érdekli, az ide kattintva végignézheti (az Őrség 11.35-nél kezdődik).

Kellemes...

Ma reggel igazi meglepetésben részesültem (mint már eddig többször is blogger-életem folyamán), Palócprovence-től kaptam az alábbi bögrét (remélem, finom, tejszínes kávé van benne :-)), amelyet ezúton is nagyon köszönök:

Én is hasonlóan kellemesen érzem magam nagyon sok blogban, hiszen a kedvenc blogjaim sora is folyamatosan bővül, kiváltképp, ha parasztházas/kistelepülési, gaszto- avagy kertes blogokról van szó.

Természetesen kedvenc bloggereim közül sokan már előzőleg megkapták e kedves bögrét, én viszont most nekik szeretném (mindenféle továbbküldési kötelezettség nélkül) továbbadni:

- Bodza Zsuzsinak

- kedves Ferenc (kód715) barátunknak

- Vályogvetőnek

- Portának

Remélem, hogy állandó és alkalmi olvasóim a jövőben is kellemesen fogják magukat érezni, ha benéznek hozzám!

Visszaállt a régi rend

Hát itt vagyok újra. Igyekeztem mielőbb visszaállítani a blog ruháját, mert engem is zavart a hiányossága. Na de ebből már megint csak tanultam (igen: "a jó pap is hótig tanul"), legközelebb körültekintőbb leszek. Pláne úgy, hogy a beígért cserépkályhás blogot is majd nekem kell szerkesztenem. Egyelőre nincs még feltöltve, a tartalmat azért a férjem-uram határozza majd meg, hisz ő (lesz) a szaki...

A hétvégénk Szomorócon ragyogóan telt. Egy hónap után már nagyon éreztük hiányát az ottani levegőnek, környezetnek, barátoknak. Barátnőm egy ilyen gyönyörű, saját készítésű csokorral fogadott ----> amelynek nagyon örültem: rögtön vázába került az asztal közepére.

A házban 8 fok fogadott bennünket, ez talán betudható a mostani kedvező időjárásnak is: egész héten gyönyörű, napsütéses idő volt 15-18 fokokkal, így nem volt mitől oly nagyon kihűlnie a falaknak. Alapos, minden helyiségre kiterjedő szellőztetés közben az összes fűtésre alkalmas kályhát beindítottuk és nyitott ajtók mellett estére a házban mindenhol 20 fok körüli hőmérséklet uralkodott. Másnap a hőmérséklet miatt nem is kellett volna befűtenünk, de mi azért a konyhai teatűzhelyet beindítottuk, hiszen a falaknak kell a meleg. A falakról jut eszembe: gyönyörűen száradnak, szemmel láthatóan sokkal szárazabbak, mint tavaly ilyentájt. Persze ez köszönhető annak is, hogy a ház körben meg lett árkolva, hogy a csapadék ne a ház tövében szívódjon be a földbe és áztassa alulról a falakat. A csatornákat meghosszabbítottuk, így a háztól 2-3 méterrel elvezettük a csapadék kifolyását. Ennek a háznak egyetlen baja van: az, hogy nem lakunk ott. A gyakori szellőztetés és intenzív fafűtés a lehető legjobb gyógymód a vizesedő falakra. A változást már a házba történő belépéskor lehetett tapasztalni: nem volt dohos szag egy picit sem, pedig egy hónapja nem volt ajtó-ablak nyitva.

A szombat az mindig az akklimatizálódás napja: szabályszerűen fejbevág bennünket az erős, kristálytiszta levegő és a nagy csend, amelyet néha egy-egy szajkó-csapat civakodása tör meg. Már szinte kialakult menetrend szerint működünk: megérkezés után kipakolás, szellőztetés-fűtés, némi élelembevitel, majd a szokásos foci és az estig tartó beszélgetés a szomszédban. Vasárnap délelőtt viszont behozzuk az előző napi láblógatást. Laca a nappali téglás belépőjét folytatta a küszöb beszabásával, erről jut eszembe, hogy fényképet elfelejtettem róla készíteni. Én pedig nem győztem az ablakok közét takarítani a rengeteg légytetemtől.

Tesómék októberben Erdélyben jártak, Korondról kaptuk ezt a kerámiát - eredeti rendeltetését tekintve fakanál-tartót - ami fel is került a falra. Hugi tudja, hogy minden kerámiát nagyon kedvelek, így ez volt a meglepi. Ráadásul vagy másfél órán keresztül válogatta őket, hiszen zöld nem igazán volt, de aztán rálelt :-)

Mielőtt elindultunk volna hazafelé, férjem víztelenítette a házat, így nem kell attól félni, hogy esetleg jönnek a mínuszok és szétfagy a vízvezeték.

Sajnos megint csak egy jó hónap múlva fogunk jönni, de akkor valószínűleg több napra. Már most nagyon várjuk...

Technikai malőr

Ezt most jól elszúrtam... elnézést kérek kedves Olvasóimtól, de történt egy kis technikai malőr: férjemnek szerettem volna egy cserépkályhás blogot létrehozni, és az ő templétjét a sajátomba másoltam... JAJJ, HELP!!!!!

Amíg visszaállítom a régi köntöst, az időbe telik, annál is inkább, mert hétfőre egy modulzáró vizsgám lesz pénzügyi és vállalkozásfinanszírozási, valamint adózási ismeretekből... így most nem fogok tudni vele foglalkozni.

Az alapsablont már megtaláltam, viszont az összes többi menüt, linket újra kell szerkesztenem.

Vizsga utáni napokon viszont gőzerővel dolgozom az ügyön.

Az otthon melege

Még régebben, talán az előző blogban már szó esett pár sorban a ház fűtéséről. Azóta persze folyamatosan teszteljük a kályháinkat, és örömmel nyugtáztuk, hogy jól gondolkodtunk, amikor még a házvásárlás után rögtön kijelentettük, hogy "ebben a házban ugyan a gáz biztosan nem lesz bevezetve". Házunk két elég nagy méretű kéménnyel rendelkezik, azonkívül egy gyönyörű, padkás, falköztes cserépkályhával, amely a konyhát és a nappalit fűti. A házvétel óta vásároltunk egy salgó típusú teatűzhelyet a konyhába, és egy üvegajtós vaskályhát a hálószobába, valamint egy pici, öregecske "jancsi-kályhát", amely először csak dísznek lett szánva, de aztán Lacám kisamottozta, és azóta tökéletesen működik. A felsorolt fűtőberendezések - nyitott ajtók mellett - tökéletesen be tudják fűteni a 76 nm-es házat, ez már a múlt télen 100%-ig bizonyítást nyert. Igaz, hogy nem túl kényelmes a minden reggeli hamuzás és begyújtás, a vele járó koszról már ne is beszéljünk. Viszont házunkat nem csúfítják el a csövek és radiátorok, amelyek véleményem szerint egy ilyen öreg - 110 éves - parasztházban környezetidegennek tűnnének. Az égő fa ropogása, illata és látványa jóval nagyobb melegérzetet ad, és arról még szó sem esett, hogy mennyivel nagyobb az energiahordozó-, illetve leadó képessége, mint a gáznak. Nem véletlenül kezdték el újra gyártani a régi konyhai salgó

tűzhelyeket, hiszen aki teheti, a bizonytalan gázszolgáltatás helyett inkább a fatüzelést választja. Persze van ennek a módszernek negatív oldala is, méghozzá az, hogy mivel nem állandóan lakjuk a házat, így nagyon gyorsan kihűl, hiába vannak 60 cm vastagságú téglafalak. Így, amikor odaérkezünk, az első napunk a felfűtéssel telik. Téli időszak előtt a vizet is le kell engednünk és el kell zárnunk, hiszen megfagyhat. Erre a 3 hónapra (december-február) hordókba letározunk vizet, a fürdés melegített vízzel, lavorban történik. Ez így valóban nem túl kényelmes, mellesleg megjegyzem, hogy a tisztálkodás a régi időkben sem történt másként és mégis éltek így emberek, születtek gyerekek (talán több is, mint manapság), és bocsánat, de nem volt ennyi ápolatlan, büdös, koszos ember, mint ma.

Terveink is voltak, illetve vannak a fűtést illetően: Laca a jövő hónapban végez a suliban, így már papírja is lesz a kályhaépítésről. Gondolkodik egy második cserépkályhában, amely a hálószobába kerülne a vaskályha helyett. Még kiforratlan a terv, hiszen eddig több ötlet is felmerült. Először arra gondoltunk, hogy kellene egy ún. vízteres kályhát építeni, amelyet ha fával felfűtenénk, akkor az egész házban cirkulálhatna a melegvíz a radiátorokban. De már megint itt ez a fránya "radiátor-kérdés", amelynek én nagy ellensége vagyok, így élből leszavaztam. Második érvként pedig felmerült, hogy ehhez a fajta megoldáshoz egy keringető szivattyú is szükséges, amely elektromos árammal működik. Viszont ezen a környéken gyakoriak az áramkimaradások, így ha a szivattyú nem működik, és épp nem vagyunk otthon, hogy ki tudnánk lapátolni a forró parazsat a kályhából, akár fel is robbanhat az egész. Harmadik érv, amely ellene szól, csupán elvi: Laca azt mondja, hogy egy vízteres cserépkályha építése maga a cserépkályha megcsúfolása... tehát ez az ötlet elvetve.

Volt még egy felvetés Laca részéről: méghozzá egy ugyancsak falköztes cserépkályha építése, amely kívülről lenne fűthető, a hálószobában pedig lenne egy üvegajtó, amin keresztül látszódna, ahogy ég a tűz... ez az a bizonyos kandalló-feeling. A ház elrendezése olyan, hogy van egy nagy konyha, amely az étkező is, viszont ebből nyílik egy kisebb helyiség, a "kiskonyha", ahol van az én "boszorkány-konyhám", tehát a főzés-sütés itt történik. A hálószoba és a kiskonyha közös fala lenne az, ahová be lenne építve a falköztes kályha, a kiskonyhából történne a kályha táplálása. Viszont az ilyen falköztes kályhákat nem lehet rés nélkül beépíteni, tehát körben legalább 5-10 cm-es rést kéne hagyni, ami ugye egy hálószoba esetében nem túl szerencsés... így ez az ötlet is elvetésre került.

Marad a hétköznapi cserépkályha, de még egy padkás, "szemes" búboskemencét is el tudnék oda képzelni... no majd kiforrja magát az ötlet!

Miután a naptárban igencsak gyors iramban haladunk előre a tél felé, és mindezt az elmúlt napok időjárása is alátámasztja, a jövő hét végét újra Szomorócon töltjük, téliesítünk, víztelenítünk. De ez már a következő poszt témája lesz.

Csempe, amit ígértem

Két poszttal ezelőtt, ahol a legutolsó szomoróci látogatásunkról írtam, ígértem, hogy a másik, földben talált csempéről is készítünk fotót, és megmutatom. Hát íme:

Ez a kályhacsempe erősen kopottas, ráadásul több darabból is vérzik, így Laca megpróbálta összeragasztani. Viszont látszik rajta, hogy nem mai darab és az is, hogy igazi kézimunka.

Új korában egészen biztos, hogy csodaszép lehetett...