Kicsit aggódom...

... az időjárás miatt. Még ebben a szezonban nem esett egy csepp hó sem, és eső sem túl sok. Ha havas képet szeretnék, elő kell vennem az egy évvel ezelőtti fotókat. Hát ezért költöztünk mi az Alpokaljára? Annak idején, anno 2007. decemberében, amikor beleszerettünk az Őrségbe, több cm-es hóréteg borította a tájat... Igazából hidegnek sincs hideg, eddig talán a legalacsonyabb hőmérséklet -7 volt, még tavaly valamikor november vége körül. Ennek persze -főleg a fűtés szempontjából - örülni kéne, de én akkor is nagyon várom, hogy essen már végre egy kis hó! Nem csak a látvány miatt szeretném, hanem azért is, mert most van itt az ideje, és nem szeretném, ha esetleg márciusban kéne még havat lapátolni, amikor a veteménnyel kéne már foglalkozni.

Tavaly ilyen telünk volt:

Elkészült a kecskeól

Több variáció közül tudtunk választani, már ami a kecskeól helyét illeti. Régebben a házhoz tartozott egy óriási, boltíves pajta, amit az előző tulajdonos lebontatott (nem győzzük e miatt ismeretlenül is szidni), és csak egy összeomlófélben lévő gazdasági épület maradt meg, amely egykor az állatok elhelyezésére szolgált. Sokáig nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk az épülettel, aztán 2009 telén megrogyott a teteje és egy nap le is dőlt. Maga az épület viszont bivaly erős -boltíves beton födémmel-, így Laca lemondott az elbontásáról. Kitakarította, elbontotta az állatok elválasztását szolgáló falakat, felszedte a hídlásokat, és mivel több helyiségből állt, az egyiket berendezte műhelynek, a másikat tárolónak használjuk, a nagy helyiséget - az ajtónyílás megnagyobbításával - kineveztük garázsnak. Volt még egy kisebb rész is, amely le volt választva (itt tartottuk a kerékpárokat), innen egy faajtó nyílt a kertre. Az ajtó két részből áll, külön alsó és külön felsőrészből, amelyet ugyanúgy lehetett külön nyitni is. Emlékszem, egykor a vidéki nagyszüleim istállójának az ajtaja is így nyílt. Az épület tetejéről leszedtük a leomlott cserepet és az összedőlt gerendákat, kátránnyal leszigeteltük és azóta lapostetejű épületként üzemel.

Támadt egy gondolatom, mely szerint ki kéne használni az épületben rejlő lehetőségeket, nevezetesen a faajtós kis helyiséget, az pont elég lenne két kecske éjszakai tartózkodóhelyének. A nappali kifutójukat pedig az épület mellé terveztük közvetlenül. Az is két részből áll, plussz van egy fedett, zártabb rész is, ha le kell választani a bakkecskét az anya mellől, akkor azt is meg tudjuk oldani. A közeli fatelepen vásároltunk egy autónyi szélezetlen deszkát, és Laca abból építette a kecskéknek a kifutót. Így a régi gazdasági épület mára félig-meddig visszanyerte eredeti funkcióját.

Az első fotók

Együtt

Mici

Ödön

Ödönről és Miciről. Úgy vettem észre, hogy Ödön a kameraérzékenyebb, Mici még szégyenlős egy kicsit. Lassacskán szokjuk egymást :-)), remélem, jóban leszünk.

Megszaporodtunk!

Egyik nagy tervünk vált valóra tegnap este, amikor is két kecske érkezett hozzánk. Férjem egyik munkatársától vettük meg Ödönt, a 2 éves bakkecskét és Micit, az 1 éves anyakecskét, amely 2:1-ben (vagy 2:2-ben?) vétel volt, ugyanis kisgidát vár. Bájos pofijukkal azonnal meghódították a szívemet. Most a következő napokban igyekszünk kialakítani nekik a végleges helyüket, mert jelenleg az első éjszakát az autóm helyén, a garázsban töltötték.

Fényképekkel talán majd a hétvége felé tudok jelentkezni.

Kálváriám az internettel

Legelőször is Boldog Új Esztendőt kívánok Mindenkinek! Röviden csak erre mifelénk: BOLDOGULJ!

Jó régen nem írtam már, de ennek egyetlen oka az, hogy képtelen vagyok az otthoni mobilinternetemet normális működésre bírni. Az internettel kapcsolatos problémáink az ideköltözésünk pillanatában keletkeztek. A faluban van ugyan ADSL, de hozzánk már "műszaki okok" végett nem tudják bekötni. Három szolgáltatóval is próbálkoztunk, mindhárom azt ígérte, hogy lesz internet. Aztán nem lett, mert a főszolgáltatónál már nincsen szabad kapacitás. A kedves főszolgáltató is pont egy évvel ezelőtt azt ígérte, hogy nem csak internetünk, hanem vezetékes telefon és kábeltv is lesz egy csomagban, ebből csak SAT TV-nk lett, és egy óriási műholdas antenna a ház homlokzatán, amely csak rontja a képet. Marad a mobilinternet, itt is már a második szolgáltatót nyúzzuk, a harmadiknál, aki a kék színű hiper-szuper internetet kínálja az ország egész területén, pont a múlt héten jártunk. Mikor említjük, hogy hol lakunk, a hölgy nézi a lefedettségi térképet, örömmel mondja, hogy a falunkban tökéletes a lefedettség. Ha nem lett volna fülünk, akkor valószínűleg a szánk körbeszaladt volna a fejünkön, annyira nagyon örültünk. Aztán kicsit félve a kudarctól, de halkan megemlítjük, hogy mi az országhatártól kb. 600-700 méterre lakunk, erre a területre is vonatkozik? A hölgy viszi tovább a kurzorát a monitoron, és mondja, hogy Szomoróc... erre mi: igen, jó helyen jár, ott lakunk. Óhhh, hát itt már nincsen sajnos lefedettség, nézzék meg, egybefüggő piros ez a terület a térképen! Sőt, olyannyira nincsen, hogy nem is ajánlja, hogy elvigyük a mobilsticket 5 napos kipróbálásra, hiszen úgyis visszahoznánk. Puff neki, kár volt előre örülni. Az otthoni internetbe egész ünnepek alatt képtelen voltam hálózatot varázsolni, és ez sajnos nem csak az ünnepek alatt van így, hanem a szorgos hétköznapokon is, amikor mondjuk elektronikus kapcsolatot kéne teremtenem az APEH-es ügyfélkapuval. Így ezen alkalmakkor kénytelen vagyok leautózni a falusi IKSZT (Integrált Közösségi Szolgáltató Tér) épületébe (milyen jó, hogy létezik ez az intézmény!), ahol a wifin keresztül a saját laptopomon még dolgozni is tudok, a férjem meg addig ping-pongozik az oda betérővel. De hát valljuk be, hogy ez csak szükség megoldásnak jó. Így hát továbbra is keressük, kutatjuk a lehetőségeket, hogy hogyan juthatnánk egy stabil internethez. A nyáron vezették a falu másik határánál az optikai kábelt, a szolgáltatónak most, december 31-vel kellett volna átadni, de ebből idén december 31-én sem lesz semmi. Hiszen sem az EON, sem a Magyar Telekom nem engedélyezi az oszlopainak a használatát, így nincs mire rákötni a vezetéket. Van még egy műholdas lehetőség, de majd az is csak később derül ki, hogy működik-e nálunk. Szóval kitartást ajánlok saját magunknak, egyszer csak ez a probléma is megoldódik...

Töklámpás hokkaido tökből

A Gradi vár és a Bakonaki-tó, ...

... avagy barangolás a szlovén Mura-vidéken

Ennek a bejegyzésnek már legalább egy hónapja meg kellett volna születnie, csak a munka és leginkább az itthoni net hiánya, illetve megbízhatatlansága miatt nem igazán volt kedvem nekiülni. Nos, házasságunk 5. éves évfordulóját szeptember 16-án egy egynapos, szlovéniai barangolással spékeltük meg. A szlovéniai Mura-vidéket látogattuk meg, kitűzött célunk volt a Gradi vár és utána dél-keleti irányban tovább indulva a Dobronak melletti Bakonaki-tó felfedezése. Az idő csodálatos volt, kimondottan kirándulóidőnek indult, aztán mire úti célunk második helyszínére értünk, az időjárás már inkább egy igazi nyári nap délutánjára emlékeztetett.

A Gradi vár otthonunktól észak-nyugati irányban mindösszesen 35 km-re található. Rendezett környezetű, virágos, tiszta kis falvakon keresztül és kanyargós erdei utakon át jutottunk a várhoz. Mai formájában barokk stílusú vár magán viseli a román, késő gótikus és reneszánsz építészet jellemzőit. A vár egy része nagyon szépen, igényesen felújítva áll a látogatók rendelkezésére. A másik rész felújítása éppen zajlik, illetve folyamatban van, természetesen Szlovéniában is, mint mindenhol máshol az anyagi erőforrások hiánya nagy nyomást gyakorol a kulturális javak megőrzésére. A várban sétálva órákat lehet eltölteni azzal, hogy megtekinthetjük a különböző kiállításokat, korhűen berendezett bemutatókat az egykori mesterségekről.

Kovács a kovácsműhelyben :-)

A vár pincéjében borkiállítás is van, ahol a palackozott nedűket meg is lehet vásárolni. Engem leginkább az építészet kötött le, imádtam a gótikus építészetre jellemző boltíves nyitott folyosók csúcsíves keresztboltozatait bámulni. A várban található a Goričko tájvédelmi körzet információs központja is.

A bakonaki-tó - az ébredező szépség

Dél-keleti irányba továbbindultunk második úti célunkhoz, a Bakonaki-tóhoz. Ez a tó Dobronak község mellett található, és méltán híres a közelében található energiapontokról. Csodálatos természeti környezet veszi körül a tavat, amelynek partján egy stégen lehorgonyoztunk. Kosarunkból otthonról hozott elemózsia került elő, majd utána a pléden elterülve süttettük magunkat az őszi nappal, amely intenzitását tekintve cseppet sem volt nevezhető őszinek. A hőgutát elkerülvén inkább felfedeztük a tó környékét. A tavat körülvevő bükkösben található Szt. Vid kápolna mára már védjegyévé vált a Bakonaki tónak.

A kápolna közelében található a Vid kút, amely gyógyforrás jellegéből adódóan számos látogatót vonz a természetgyógyászok által elismert számozott energiapontokkal együtt. Minden energiapont más-más szervünkre hat, és hogy éppen melyikre, ez le van írva egy ismertetőben, és az eltölteni kívánt szükséges idő is. Mi szorgalmasan végigültük az összes energiapontot, bár bevallom őszintén, hogy én egy cseppet sem hiszek az ilyesfajta gyógyító erőben, számomra ez túl misztikus, én pedig realistaként túlzottan is két lábon a Földön járok. Ennek ellenére még a Vid kút gyógyító vizéből is hoztunk egy üveggel. Úgy tartja a mondás, hogy aki abban a vízben megmossa a szemét, annak megjavul a látása. Ezt én saját tapasztalattal nem tudom sajnos alátámasztani, mivel mostanában már a laptop monitorját is csak az 1-es olvasószemüveggel bírom tökéletesen olvasni, nyilván a munkámból kifolyólag, a mindennapi, sok-sok számlának köszönhetően. Viszont rengeteg turista megfordul ezeken az energiapontokon, és jó látni, hogy az embereknek még maradt valami, amiben hihetnek…
Akinek felkeltettem az érdeklődését ezen két kitűnő úti cél iránt, az alábbi linkekre kattintva még több információhoz juthat:

* Gradi vár

* Bakonaki-tó

Kirándulásunk végén az évfordulónkat a bajánsenyei Határ Csárdában egy kiadós vacsorával ünnepeltük meg. Ez a nap mind a testnek, mind a léleknek teljes kikapcsolódást és feltöltődést nyújtott.