Alakulunk I. - a nappali

Nemcsak a ház külső környezetét, hanem szép lassan a belsejét is szépítgetjük, próbáljuk otthonossá varázsolni. Egyre több bútor és kiegészítő kerül végleges elhelyezésre. Mostanra már a költözés oroszlánrészén is túl vagyunk, még egy-két nagyobb háztartási gép leszállítmányozása szükséges, utána már csak az apró, személyes tárgyak, ruhadarabok, na meg az akvárium és még a maradék szobanövény zárja a sort. Így azt mondhatjuk, hogy megúsztuk mindenféle nagyobb költség nélkül, hiszen amúgy is jöttünk volna, legalább kihasználtuk a kisteherautónk térkapacitását. A nappali már egyre jobban szépül, ugyan lesz még rajta némi változtatás, de ezek a fotók már majdnem a végleges képet mutatják:

Úgy tervezzük, hogy a televíziót egy falikonzol segítségével felszereljük a falra, a kisszekrényen pedig az akvárium helye lesz. Még egy függönycserét mindenképpen szükségesnek látok, így jártamban-keltemben nyitott szemekkel járok, és keresem a színben és minőségben megfelelő anyagot. A függönyök megvarrása a vizsgák utánra marad.

Aki a virágot szereti...

Váratlan látogatók

Vasárnap kora délután Lacám éppen a térdig érő fűvel próbált megbírkózni a telek út melletti részén, amikor két kerékpáros megállt mögötte. A biciklisek néztek fel a házhoz, kicsit tanakodtak, majd miután Laca segítőszándékkal érdeklődött, hogy mit vagy kit keresnek, megkérdezték: -Ön írja a házról a blogot? - Én ugyan nem! -hangzott a válasz, de folytatta is rögvest: a feleségem, ő igen!

Kiderült, hogy a két fiatalember olvassa a blogot. Zalaegerszegről érkeztek ide az Őrségbe a Vadása tóhoz, és miután úgy ítélték meg, hogy van még idejük és energiájuk Szomorócra elbiciklizni, így felkerestek bennünket. A srácok mondták, hogy nagyon kíváncsiak a blog alapján a házra és kérték, hogy mutassuk meg. Laca végigkísérte őket a házon, magyarázta nekik, hogy volt régen, körvonalazta, hogy lesz majd ha teljesen kész lesz. Kérdezték a házvásárlásunk és az Őrségbe keveredésünk történetét. Gratuláltak a bloghoz és egy hideg bodzaszörp után el is köszöntek, hiszen Zalaegerszeg tőlünk még vagy 50 km, és szerettek volna sötétedés előtt hazajutni. Laca búcsúzóul adott nekik egy fényvisszaverős mellényt arra az esetre, ha mégis rájuk esteledne, akkor legalább a hátul kerékpározó fiún legyen.

Néha el-elgondolkodom azon, hogy van-e értelme annak, hogy "papírra" vetem a gondolataimat, élményeimet, megosztva azokat sok-sok emberrel. Itt volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy igen, érdemes ezt csinálni, hiszen ha másra nem is, de arra jó a blogírás azonkívül, hogy magunknak mindenképpen egy maradandó emlék, de arra is hasznos, hogy ezáltal bemutatom szűkebb környezetemet, és talán sikerül felkelteni mások érdeklődését e vidék és életforma iránt.

Lendván jártunk...

... sajnos csak átutazóban. Vasárnap átautóztunk a tőlünk alig 50 km-re lévő szlovéniai kisvároshoz tartozó még kisebb településre, hogy Laca felmérje a helyszínt és megbeszélje a részleteket egy kerti búboskemence építésével kapcsolatban.

Lendva gyönyörű hely, ilyen rendezettséget, tisztaságot ritkán lát a pesti szeméthez szokott szemünk. Egy valamiben azért nekik is fejlődniük kéne, méghozzá az útszéli eligazítótáblák vonatkozásában: kevés is és pontatlan az információ, így aki először jár arra, annak szinte garantált az eltévedés. Ennek ellenére elhatároztuk, hogy a nyáron egy napra visszamegyünk Lendvára és megnézzük a nevezetességeit.

Nemzetközi Simson Motoros Találkozó

Szombaton, immáron második alkalommal került megrendezésre Kercaszomoron a Nemzetközi Simson Motoros Találkozó és felvonulás. Nemzetköziségét az adta, hogy a szomszédos Szlovéniából is érkeztek vendégek. Ami a motorok típusát illeti, a legtöbb járgány valóban a címben szereplő Simson gyártmány volt, de akadtak olyanok is, akik különböző márkájú, retro motorral jelentek meg. A motoros felvonulás alkalmával körbemotorozták az Őrség falvait, majd a visszaérkezés után egy jó bográcsos mellett felevenítették útiélményeiket.

A napot - számunkra - Zsoldos Báró Zoltán és zenekara tette felejthetetlenné a Steppenwolf együttes Born To Be Wild nagysikerű száma mellett sok más ismert bluesnóta megszólaltatásával.

Helyzetjelentés

Úgy is mondhatnánk, hogy helyzet az van... főleg mostanában zajlik az élet rendesen körülöttem/tünk. Először is a munkahelyemen van a legnagyobb helyzet: zajlik az átadás-átvétel, sok kolléganőt már ki is ebrudaltak az ország háza-béli irodájából. Várjuk a fejleményeket, és közben nem csinálunk semmit sem, csak az esélyeket latolgatjuk a folyóson. Nekem az egyetlen esélyem az, ha felmentenének, így boldogan költözhetnénk vidékre. Politikából legyen ennyi elég...

Közben túléltem május 31-ét, amely dátum minden, számvitel területén dolgozó részére felkiáltójeles dátum a naptárban. Éves beszámolókkal, társasági- és iparűzésiadó bevallásokkal keltem és feküdtem, pedig nem is volt sok, de valahogy most mégis olybá tűnt, hogy soha nem érek a végére. Közben kaptam egy soron kívüli áfa-ellenőrzést, így két napig az Apehba jártam. Valószínűleg azért tűnt kevésnek az idő, mivel közvetlenül előtte írásbeli vizsgára készültem és eleve későn álltam neki a mérlegösszeállításoknak. Na de letudtam, így rögtön el is felejtem, ki is törlöm a május 31-ét az emlékezetemből.

És akkor itt ez a fránya vizsga is, amely már két hete volt és még mindig nincsen eredménye! Pedig én már a jövő héttől tanulmányi szabira készülök, hogy megfelelően fel tudjak a júniusi szóbelire készülni, de amelyik modulból nem sikerült az írásbeli, abból szóbelizni sem lehet. Na de ki beszél itt kérem sikertelenségről... :-) remélem, hogy pénteken az iskolából csupa jó híreket kapok sms-ben.

Így ennek tudatában péntek késő délután újra indul a mandula, és én újra két hetet töltök nyugalomban és békességben a tételsorommal (kivéve, ha a hivatali mobilon nem keresnek az ügyben, hogy azonnal jelenjek meg, hogy átadják a felmentési okiratot - mert azért képes leszek azonnal felutazni). És addig, amíg Magyarország legkülönbözőbb területein a víz az úr, addig nálunk, Alpokalján - a híreink szerint - csak nagyon kevés eső esett, viszont volt szárazság, forróság. Reményeim szerint az elkövetkező két hétben is jóidőben lesz részem.

Vasárnapra kirándulást tervezünk a szlovéniai Lendvára, illetve Lendva mellé egy kistelepülésre, ugyanis Lacát megkeresték kerti búboskemence építés ügyében, így el kell mennünk megnézni a helyszínt, megbeszélni a részleteket. Ha egy üzlet beindul... (csak már indulna).

Jázmin

Itthon a legszebb bokrom a kertben. Édeskés illata, amely a parfümipar egy meghatározó illatalapanyaga, szinte belengi a környéket. A fele bokrot már ősszel letelepítettük Szomorócra, azt gondoltam, hogy megsínyli majd, de talán még nagyobb, még sűrűbb lett, mint volt. A szomoróci jázmin is megeredt, egy héttel ezelőtt még csak bimbózott, mivel ott egy kicsit későbbre jár a természet, így remélem, hogy mire 2 hét múlva megyünk, éppen teljes pompájában fogad majd bennünket.

Nudli ül a fűben... yorki kutyusunk élvezi a bokor által nyújtott árnyékot és közben izeg-mozog a nózija: ő is érzi a jázmin bódító illatát, és ahogy elnézem, igencsak tetszik neki. Én is szeretek a bokor közelében időzni: szépségével és illatával nem tudok betelni.