Net-bajok

Számunkra az internet fontos. Egyrészt munkaeszköz, másrészt a napi hírek begyűjtésének forrása, harmadrészt a kapcsolattartás eszköze. Míg nyáron, a kéthetes szabink alatt nem éreztük az internet hiányát, addig nem tudom elképzelni azt, hogy ha Szomorócra költözünk, internetkapcsolat nélkül legyünk, így már most elkezdtünk utánajárni a lehetőségeknek.

Legelőször is kb. 2 hónapja a vezetékes internetünk mellett van egy mobilinternetünk is, amelyet a férjem használ (ugyanis tönkrement a routerünk, amivel elosztódik a vezeték). Nagyon kedvezményesen jutottunk hozzá, úgy gondoltuk, hogy megér egy próbát. Idehaza mondhatni, hogy egész jól működik, bár a 3 Gb nem bizonyul túl soknak, de nincsen túlszámlázás, ha eléri a havi 3 Gb forgalmat, egyszerűen csak lelassul. Ez így ideális is lenne, viszont Szomorócon is kipróbáltuk... és itt kezdődnek a bajaink.

Először is Szomorócon sokszor előfordul a mobiltelefonnal is, hogy nincs térerő. Ott kezdődik az egész, hogy telefonjainkat átállítottuk kézi hálózatválasztásra, és ha jönnek hozzánk vendégek, nekik is nem győzzük hangsúlyozni, hogy még mielőtt tetemes rooming-díjjal megterhelt számlát kapnának, inkább otthon állítsák át készülékeiket. A szomszéd falu már Szlovénia, és sokszor előfordult, hogy telefonjaink automatikusan átváltottak szlovén hálózatra, mert az ott erősebb, mint a hazai. Kézi hálózatválasztás esetén ez azt eredményezi, hogy egyszerűen nincsen térerő, sokszor elérhetetlenek vagyunk (ami néha abszolút nem baj).

A mobilinternet ugyanezt csinálja, azzal kiegészítve, hogy beleszól az időjárás is. Ha fúj a szél, ha esik a hó vagy az eső, akkor már nem működik az internet, de ha gyönyörű az idő, akkor is perceket kell arra várni, amíg egy oldal letöltődik. Ez így nem lesz jó, pedig azt terveztük, hogy mikor odaköltözünk, veszünk még egy előfizetést, így nem kell egymásra várni, ha esetleg egyszerre szeretnénk a világhálót használni. Mivel van három mobilszolgáltató cég, ráadásul mindhárman úgy hirdetik mobilinternetes szolgáltatásaikat, hogy "országos lefedettséggel", így körülnéztünk a piacon, de nem lettünk okosabbak. Illetve az egyik helyen a kishölgy a pult másik végén, mikor meghallotta a falu nevét, tágra nyílt szemekkel visszakérdezett, majd belenézett a lefedettségi térképbe, és közölte: sajnos arrafelé nincsen lefedettség. Persze mi ebbe nem nagyon akartunk belenyugodni, és további kérdésekkel bombáztuk. Errő ő kifakadt: na de kérem, értsék meg, mutatom a térképet is, látják, ez a terület itt olyan fehér, hogy fehérebb, mint a hó! - Ez azt jelenti, hogy még a ház előtt a kertben sincs térerő. :-(((( De miért, mikor országos lefedettséget hirdetnek? - kérdésünk költőinek bizonyult, mert nem tudott rá válaszolni.

Kérdezem én laikusként a mobilszolgáltató cégeket, hogy miért nem olyan területeket próbálnak kiaknázni szolgáltatásaikkal, ahol egyébként a vezetékes hálózat sem teljesen megoldott, vagy esetleg hagy némi kívánnivalót maga után? Ha valaki ezt tudja, akkor megköszönöm neki, ha felhomályosítja elmémet...

Szomorócon azért működik hellyel-közzel vezetékes internet is, bár úgy hallottam, hogy inkább bosszúságot okoz, mint örömet. Mivel a házunk vagy 60 méterre van az úttól, és a légkábel egyre inkább a háttérbe szorul, bíztam abban, hogy nem kell 60 méteres hosszú árkot ásni az internetkábelnek. Pedig ez a megoldás a legvalószínűbb...

Dióhéjban a hétvégéről

A három napos hétvége számunkra csak kettőnek bizonyult - Laca szombaton iskolában volt, és már nem indultunk neki a hosszú útnak. Csak azért nem, mert 4 óra 20 perces menetidővel számolva már igencsak késő este érkeztünk volna meg, amit nyári időszakban még simán bevállalunk, de most még keményen fűteni kell. Így vasárnap hajnalban indultunk és ott tartózkodásunk felért egy egyszerű, sima hétvégével, amikor is egyik nap jövünk, másik nap megyünk. Éppen 0 fok volt a házban, így gyorsan nekiláttunk befűteni. Az 50 centis falak bizony cudarul le tudnak hűlni, így ennek tulajdonítom azt a tényt, hogy hiába egy (gyorsan temperáló) vaskályha, egy teatűzhely és egy kitűnő cserépkályha, este még mindig csak 15 fokig kúszott fel a higany szála, és amíg ott voltunk, nem is lett több, pedig rendesen raktuk a kályhákat.

Leérkeztünkkor nagyobb foltokban volt hó, de látszott, hogy már erősen olvadásnak indult, amely azt eredményezte, hogy megint térdig jártunk a felázott agyagban. Gumicsizma nélkül képtelenség volt közlekedni, az autó úgy-ahogy még csak felment a dombon, de óriási vályút hagyott a sáros agyagban maga után. Ezt legkésőbb ősszel muszáj lesz megcsinálnunk, hozatni kell valamilyen folyami kavicsot, vagy vasúti töltéskövet, és azzal vastagon felszórni az utat. Ugyan még a gazdasági épület pucerájozásából fog az útba kerülni törmelék, tört tégla, tört beton, de az még mindig kevés a boldoguláshoz.

Vasárnap megérkezésünk után Laca ráengedte a vizet a házra, de még előtte egy vizes szakember közreműködésével a vízóra-aknában beszereltek egy leeresztő csapot, így ezek után már csak ezt kell megnyitni, ha valamiért le szeretnénk engedni a házból a vizet. Már most nem engedtük le, hiszen itt a tavasz! Ezen kívül beszereltek még egy kerti csapot is a majdani öntözőcsőnek, amivel a leanderjeimet és a rózsakertemet szeretném majd öntözni.

Délután a Faluházban részt vettünk a március 15-ei ünnepségen, amely igen elnyerte a tetszésemet. A helyi és a közeli falvak általános iskolás, 3-4. osztályos tanulói léptek fel és adtak elő korabeli verseket, történeteket. Ezzel az előadással felléptek még aznap két másik településen, majd másnap is egy helyen. Az iskolások színvonalas műsora után Polgármester úr idézte fel az 1848-49-es őrségi eseményeket. Én igen hasznosnak találtam az újonnan hallott információkat, hiszen a történelemkönyvekben jóformán mindenhol csak a Pest-Buda történései szerepelnek, így az, hogy mi történt akkor vidéken, esetleg csak az ottlakók tudják.

Jó, hogy mégiscsak elvittük magunkkal a gyökeres fenyőnket, mert hétfőn egy tuja és egy kecskerágó bokor társaságában elültetésre kerültek. Már tervezem a virágoskertemet, így húsvétkor, amikor legközelebb ott leszünk, neki is állunk a megvalósításának. Mármint én, mert Laca a gazdasági épületet kezdi rendberakni, előkészíteni a költözés alkalmával kirakni szándékozott bútorok letárolására.

Igen nehezen indultunk el hazafelé, mondhatni, hogy egyikőnknek sem volt kedvére a hazaút. Megfigyeltem, hogy ahogy haladunk előre az időben, ahogy közeledik a költözés ideje, egyre nehezebben indulunk el, és visszafelé az út is valahogy sokkal, de sokkal hosszadalmasabbnak tűnik, mint odafele. Pedig mindig ugyanazon az útvonalon jövünk, illetve megyünk. Hogy ki érti ezt??

Terveink a közeljövőben

Több szemfüles olvasóm is észrevette az előző bejegyzésemben a költözési hírt és azt is, hogy erről egy külön poszt fog szólni. Eddig a tegnapi számvitel modulzáró vizsgámra készültem, azért késtem picit az újabb bejegyzéssel, de most eleget teszek ígéretemnek.

Bonyolult ügy a miénk, teli pénzügyi problémával, amelyet nem szívesen tárnék részleteiben a nyilvánosság elé. Minden optimizmusom ellenére egyet biztosan tudok: a jelenleg lakott, súlyos milliókkal terhelt családi házunkat - bármennyire is jó elrendezésű és nyugodt helyen található - jelen gazdasági helyzetben nem fogjuk tudni záros határidőn belül eladni. A havi anyagi terhünk rettentő sok: máshol egy négyfős család gazdálkodik egy hónapban ennyi pénzből, amelyet mi a banknak havonta utalunk. Mellesleg, amikor felvettük a hitelt, épp a felét fizettük a mostani törlesztőnek, tehát a válság és a bankok nem éppen ügyfélbarát programja szépen kibabrált velünk.

A közeljövőben választásokra kerül sor, és nem kell ahhoz politológia szakos főiskolát elvégezni, hogy megjósoljuk, hogy kormányváltás fog bekövetkezni. A jelenlegi munkahelyem viszont szorosan kapcsolódik az aktuális politikai helyzethez, függetlenül attól, hogy én nem politizálok, és megpróbálom reális szemmel - függetlenként - nézni a történéseket. A kormányváltás azt hozza magával, hogy megszűnik a munkahelyem, mivel ilyenkor kicserélődnek az emberek. Már 12 éve dolgozom a közigazgatásban, így volt alkalmam megtapasztalni ezzel kapcsolatban néhány dolgot, amely arra tökéletes, hogy az ember idejében fel tud készülni a várható eseményekre. Ennek az lesz a következménye, hogy a havi törlesztőt sem fogjuk tudni hamarosan fizetni, így bedől a hitel, a bank viszi a házat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ház menekülő értéke annak idején elég magasan lett megállapítva, amely közjegyzői okiratban is benne foglaltatik, így a fennmaradó tartozásunk a bank felé már nem lesz annyira számottevő, főleg úgy, hogy elég nagy összeget törlesztettünk idáig is. A másik szerencsénk, hogy van hová mennünk, hiszen van egy teljesen tehermentes őrségi parasztházunk. Annak idején úgy gondoltuk, hogy a költözésünk határidejét az én munkahelyem megszűnési idejével hozzuk párhuzamba, és ez az idő most a nyáron a legnagyobb örömünkre el is jő.

Hogy mihez kezdünk a jövőben? Laca több síkon tud majd dolgozni, én pedig úgy gondolom, hogy 28 év munkaviszony után 2-3 hónap pihenés nem elítélendő. Húzom-halasztom az időt, több megoldás jár a fejemben, természetesen a köztisztviselői törvény által adott lehetőségeket is meg fogom ragadni. Ősztől már tervezem a továbbtanulásomat is, pénzügy-számvitel vonalon szeretném ismereteimet bővíteni és bizonyítványaim számát növelni. Természetesen közben munkát is keresek, már egy jóideje figyelemmel kísérem a Vas és Zala megyei álláskínálatot. Nem vágyom nagy fizetésre, magas pozícióra, csak annyira, amivel vidéken az ember lánya hozzá tud járulni egy nagyon egyszerű (mondhatnám puritán) kétszemélyes háztartás fenntartásához. Tisztában vagyok azzal is, hogy helyben nincs lehetőségem, viszont úgy gondolom, hogy 40-50 km-es körben a 4-5 szakmámmal fogok magamnak találni olyan elfoglaltságot, amely megfelelő lesz. Amúgy most is vidékről járok Budapestre dolgozni.

A költözésünk előkészítése nem kevés feladattal jár. Ahhoz, hogy ne fizessünk súlyos százezreket egy költöztető brigádnak -hasonlóan a ház felújításához-, ezt is magunk próbáljuk majd megoldani. Már most azt tervezzük, hogy mely bútorokat szállítmányozzuk legelőször. Ezzel együtt fog járni, hogy talán hetekig majd papírdobozból kell öltözködnünk, és az is, hogy majd nézzük az üres nappali négy falát, de azt mondtuk: ez még belefér... csak menjünk már.

A márciusi hó

keresztülhúzza minden számításunkat. Ugyanis a hosszú hétvégéből két napot Szomorócon töltünk és én már jó előre elgondoltam, hogy mivel fogunk foglalatoskodni. Először is a gazdasági épületet szerettük volna úgy-ahogy helyrehozni: a leomlott sarokrészt visszafalazni, a tetejét kátránnyal leszigetelni, belül pedig teljesen kitakarítani, mivel, hogy a ház előző potenciális gazdája (nem az, akitől vettük, hanem az őt megelőző) jórészt szeméttárolónak használta. Az ajtó-ablakok megerősítésítése is tervbe van véve, ugyanis ezzel a rendbetétellel már készülődünk a nyár közepi költözésre (ez majd egy külön bejegyzés témája lesz). Mivel két háznyi (130 nm + 76 nm) bútorunk van, így sok mindent a gazdasági épület egy részében fogunk tudni letárolni.

Én némi kertészkedést is be szerettem volna ütemezni, egyrészt a karácsonyi ezüstfenyőnket - amely egy nagy cserépben várja, hogy végleges helyére kerülhessen - szerettem volna elültetni, másrészt már nézegettem az otthon fellelhető virágmagjaimat, hogy melyeket tudnám most elszórni. Hát egyiket sem! Ugyanis most beszéltem szomoróci barátunkkal, aki mesélte, hogy 15 cm-es hó van, és az el sem fog olvadni, mert -10 fok volt az éjjel is.

Így hát marad a házban való szorgalmas tüzelgetés, a barátokkal való találkozás, valamint az első, ott töltött nemzeti ünnepségen való részvétel, amely egy kicsit számomra már azt jelzi, hogy lassan mi is odatartozunk.

A gazdasági épület rendberakását, az ültetgetést pedig prolongáltuk a húsvéti hétvégére!

Gerendaházak - magazin ajánló

Színes, színvonalas, meseszép fotókkal teli magazint kaptam kölcsön a szomszédból, a címe: Gerendaházak, a Starfield Kft. gondozásában jelenik meg kéthavonta. A február-márciusi számában falunk is érintve van a "Mint a mesében... boldogság 60 négyzetméteren" című cikk folytán, ahol is egy gerendaház születését mutatják be, amely Kercaszomoron található. Nagyon jó ötleteket lehet meríteni a magazinból, akár műszaki információt tekintve, akár lakberendezés témakörben.

Parasztház-blogos társaim figyelmébe ajánlom a Veranda című lapot, amely ugyancsak a Starfield Magazin-családban jelenik meg egy évben 6 alkalommal. Parasztházakat, antik és romantikus stílusú házakat mutatnak be a magazinban, amelyben a kapcsolódó cikkek is e témakör körül forognak.

Fotó innen

Varjú-dombi hírek

A tegnapi gyönyörű napsütésben Laca kitelepítette a varjúinkat a röpdébe. Biztosan emlékeztek rá, hogy egy régebbi bejegyzésemben megírtam, hogy a már két éve nálunk élő dolmányos varjúnknak december elején szilánkosra törött az egyik lába. Albi a műtétet követően a spajzban, egy ketrecben telelt át. Járt már orvosi felülvizsgálaton is, most már csak a végső vizsgálat kellene, ahol eltávolítják az acéldrótot a lábából. Úgy néztük, hogy sérült lábát elég jól használja, biztos fogása van. A műtétet végző állatorvossal történő telefonos konzultáció után döntöttünk úgy, hogy a gyengélkedőt elhagyhatja és visszakerülhet a jól ismert helyére. A röpdébe kikerülve első dolga az volt, hogy jó alaposan megfürdött, majd boldogan ugrált egyik ágról a másikra. Laca úgy látja, hogy Albi a régi: ugyanúgy tartja a csőrét, dugja ki a rácson a fejét, hogy bezsebelje a neki járó simogatásokat, mint betegsége előtt.

Január elején került hozzánk állatorvosunk által egy fiatal vetési varjú, akinek Vályogvető javaslata alapján az Alfréd, Alfi nevet adtuk. (Jut eszembe, a keresztelőt még meg sem ültük!)

Alfinak az egyik szárnya volt törött, de a nyugalomban töltött 2 hónap alatt rendbejött: lekerült szárnyáról a rögzítő leokoplaszt, így ő is követte Albit a madárröpdébe. Neki még minden új, ő még most ismerkedik a környezetével, de láthatóan nagyon jól érzi magát Albert társaságában. Reméljük, hogy hamar, problémamentesen összeszoknak, és Alfi is hamarosan olyan kezes"bárány" lesz, mint játszópajtása.

Világszám - műsorajánló

Nem vagyok egy aktív televíziónéző, így csak utólag tudom ezt a műsort azoknak ajánlani, akik vasárnap délelőtt esetleg nem a televíziókészülékek előtt punnyadtak.

A Világszám legutóbbi adásában a műsor készítői az Őrség falvai között barangoltak, szerepel benne szeretett falunk is. A műsorban megszólaltatott szereplők is ugyanazt a megmagyarázhatatlan vonzódást érzik e tájegységhez, mint amit mi érzünk folyamatosan, amióta megismertük az őrségi vidéket, az őrségi embereket.