Már a télre készülünk

Nekünk, egykori fővárosi embereknek először talán kissé furcsának tűnt, hogy a vidéki ember még alig ment ki a télből, de már a következő téli, sőt az azt követő téli tüzelőjét gyűjti. Minek ez a nagy sietség? - tettem fel magamban sokszor a kérdést, aztán amikor ide költöztünk véglegesen, akkor megértettem. Hiába, a panelház 10. emeletén eltöltött hosszú évek alatt soha nem kellett azon gondolkodnom, hogy honnan, miből lesz télire való tüzelő, mert ott október 15-től - április 15-ig fűtési szezon volt, így a radiátorok csak ontották magukból a meleget. Vidéken más a helyzet, főleg ott, ahol fatüzeléses kályhával történik a fűtés. A fának száradnia kell, mert a vizes fával való fűtés nem csak a cserépkályhát teszi tönkre, de hatásfoka sem megfelelő, mert csak pakoljuk a kályhát a vizes fával, az meg füstölög-bűzölög, de meleget nem ad. A cserépkályhába amúgy legalább két éve száradó fával illik fűteni, így tudjuk hosszú ideig megőrizni a kályha minőségét. Nálunk többféle fa is található, van méterfánk, amit el kell hasítani, mert ha úgy marad, ahogy hozták, úgy csak belerohad a kérgébe, a fűtőértéke egyenlő lesz a nullával. Hasítás után legjobb azonnal felvágni és úgy tárolni szellős helyen. Van ágfánk is, ami azért jó, mert nem kell hasítani meg hasogatni, csak darabolni, amit már úgy a legegyszerűbb, ha méretre vágjuk: kisebbeket a teatűzhely méretére, nagyobbakat a cserépkályha tűzterére szabva. Mikor ideköltöztünk, első nyáron Laca ácsolt két tüzifa tárolót a ház mindkét oldalára, így helyünk az bőven akad, most már csak meg kell pakolni a készre vágott tüzifával. 

A fa egy része már bestokizva a tároló alá

 A másik fontos dolog télire az állatok takarmánya. A mi telkünk hiába viszonylag nagy, de nincs hozzá kaszáló rét, így kénytelenek vagyunk szomszédtól, innen-onnan kaszálásért cserébe beszerezni a szénát. Vagy a másik lehetőség is adott, amikor megvesszük a szénabálát attól, akinek vannak területei, gépei. Csak hogy már tavaly ősszel igen csak elszálltak az árak, egy körbála mifelénk 9.000 Ft-ért volt kapható, aminek a 30%-át ki kellett dobnunk, mert penészes volt. Ez a helytelen tárolás következménye, szabad földön, szabad ég alatt tárolva könnyen tönkremegy. Van egy hely a faluban, ahol kb. fél hektárnyi területet kaptunk kaszálásra, de mivel nincsenek hozzá gépeink, így másokat kellett megkérni arra, hogy kaszálják le, sodorják be, majd bálázzák a lekaszált füvet. Így elsőre 62 kocka bálánk lett, de várjuk majd az augusztust, amikor a második kaszálással kb. ugyanennyi  bálánk lesz majd. Közben Laca is kaszálgat kisebb területeken, azt a szénát a mi kis saját járgányunkkal hordja és boglyába rakja. De azt is a kaszálás után forgatni kell, figyelni arra, hogy ne fülledjen be, ha megázik, akkor megfelelően kiszáradjon, és csak utána lehet behordani és boglyába rakni. Éberen figyeljük az időjárást, mert ha eső jön, akkor a szénaboglyát azon mód le kell takarni, ha napsütés, akkor meg kitakarni... Hát nem unatkozik otthon, az biztos!

Az elkészült kocka bálák

Milyen jó egy ilyen járgány a ház körül!

Ebből lesz az illatos szénaboglya