Tavaly év vége felé készült el a villanypásztor által felügyelt kecskelegelő, amelyet Laca áprilisban tovább fejlesztett. Még több területet foglalt bele, s úgy tűnik, hogy maga a szerkezet már kicsi ehhez a terület mennyiséghez. Ugyanis a kecskéink gyönyörűen át tudnak rajta bújni. Így történt egy alkalommal, amikor csak a faluba szaladtunk el valakihez, mire hazaértünk, már késő volt... Azok a fránya kecskék megdézsmálták az újonnan telepített rózsakertem legszebbjeit, a régi rózsám kifejlett és már nyílásra kész rózsabimbóit, lezabálták a rebarbarám leveleit hosszú szárastól (pont leszedni (és befőzni) készültem a napokban), megrágták a szép reményű szederbokromat, lecsupaszították Laca édesapjától kapott szőlőtőkéket, legrágták a boglárkacserjéimet. Amikor megláttam, legszívesebben sírva fakadtam volna...
Miután a kecskekarám és a legeltető terület között van kb. 70 méter, amit a ház előtti füves, virágos részen kell megtenniük, azóta már jobbára ketten vigyázzuk a ki- és bevonulásukat. Sokszor ketten sem vagyunk elég éberek, így áldozatul esett a tavaly ültetett Jonatán almafánk egy része, az ugyancsak tavaly ültetett meggyfánk nagy része, és egy tormabokor, de az úgyis útban volt.... Hogy fognak mindezek rendbe jönni, még nem tudom. A rózsák már nagyjából kezdik összekapni magukat, a boglárkacserjémen azóta sincs virág, a szőlőkről meg ne is beszéljünk... Veszélyeztetett még a bambuszunk, és a legnagyobb ezüst fenyőnk, mert néha azokat is egyik-másik nyargalás közben jól megcibálja. Még szerencse, hogy a rebarbara bokrom elég gyorsan regenerálódott, így újra növeszti hatalmas leveleit, hamarosan szedhetem!
4 megjegyzés:
A kecske csak kecske marad. Mindig az kell neki, ami tilos.
Sajnálom, nekünk is voltak keserű tapasztalataink a kecskékkel, hiába voltak tündériek, kezesek amikor a ruhaszárító kötélről lerágták a ruhákat, amikor a kocsi tetején ugráltak és amikor az alacsony tetőn át a szomszéd udvarába jutottak akkor mondtuk ki, hogy a kecskékkel ezzel befejeztük. A villanypásztoron röhögve átbújtak...
Vagy fenyőnk ami talán 4-5 év után tudta pótolni a lerágott hajtásait, a cseresznyefánk is életben maradt utánuk...
Csak sok sikert kívánhatok a kecskékhez, sajnos tanácsot nem tudok adni, mi feladtuk, néha a férjem elcsábul és felveti, hogy esetleg hozhatnánk kiskecskét, de rövid úton le tudom beszélni róla :)
Szép napot!
Eszter'
Régóta figyelem a kecskés blogokat, ki hogyan oldja meg a tartásukat, legeltetésüket. 6 évig nálam is voltak. A villanypásztorról eddig csak azt hittem, nálunk azért nem vált be, mert dimbes-dombos terepviszonyaink vannak... Virágoskert mellettük elképzelhetetlen volt. A legeltetésükhöz pár órára szabaddá kellett tennem magam, ezért később inkább mindennap kaszáltam és bokrokat pusztítottam nekik. Aztán már sajnos erre se nagyon maradt időm...
Eddig azt hittem, hogy nálunk van csak gond a villanypásztorral - ezek szerint nem. Azért továbbra is legeltetjük őket, de szigorúan csak akkor, amikor otthon vagyunk és időnként tudunk rájuk nézni. A lerágott növényeim már kezdenek magukhoz térni :-)
Megjegyzés küldése