Pipik a nappaliban

Még tavaly valamikor november-december tájékán írattunk 5 darab csirkét, ami most érkezett meg. (Délelőtt telefonáltak, hogy délután 4-kor érkeznek a csirkék, úgy hogy nem volt időnk sem lelkileg, sem pedig gyakorlatilag felkészülni.) Igen ám, de mi csirke, illetve tyúktartásban elég kezdők vagyunk, és egy picit meg is ijedtünk a feladattól, amikor megláttuk a csirkéket. Most előnevelt csirkéket kaptunk, és úgy érzem, hogy fel kell nőnünk ahhoz, hogy ezekből tojást tojó tyúkocskák legyenek. Az előző 3 tyúkunk már kifejlett jószágok voltak amikor megvettük, nem kellett félteni őket, csak a tyúkólat megcsinálni úgy, hogy sem négylábú, sem pedig szárnyas ragadozó ne tudjon hozzájuk férni.

Ezek a pipik még elég kicsik, így egyértelmű, hogy nem tudjuk őket kint tartani. Volt egy nagyobb állattartó ketrecünk, rögtön berendeztük nekik átmeneti otthonnak, és betettük őket a nappaliba. Aki tart vagy tartott már csirkét, az jól tudja, hogy bizony meglehetősen átható szaguk van, így pár nap után kikerültek a külső előszobába. Már nagyon várjuk a jó időt, amikor onnan is kikerülhetnek (mert szaguk ott is van) és persze azt is, hogy minél hamarább nőjenek, hogy összerakhassuk őket a többiekkel.

Ha már baromfiakról írok, nem felejtem el a többieket sem: 3 db tyúkocskánk szorgalmasan tojik napi 1-1 db tojást. Kuku őrmester óvja, vigyázza őket, akár élete kockáztatásával is megvédi a tyúkjait. A libákkal szokott összetűzésbe keveredni, de nagyon gyorsan lejátszák a meccset, nem kell közbelépni. Futókacsáink - 1 tojó és 1 gácsér - is a csapathoz tartoznak, sőt gácsérunk bizony néha kedvet kap Kukutól egy-egy tyúkocskára :-) A tojónk már a 13 db tojásnál tart, amit nem veszünk ki a fészekből, hátha egyszer csak eszébe jut ráülni. Bár a futókacsa természetéből adódóan ez majdnem lehetetlen, de mi mégis reménykedünk benne. Libáink nagyon szépen és gyorsan megszokták az új helyüket azzal, hogy hozzánk kerültek. Külön elkerített helyük van a baromfiudvarban, és láss csodát: már 6 tojással meg is örvendeztettek bennünket. A tojó viszont szépen rendezgeti a fészkét és sokat is ül rajta, így bízunk abban, hogy hamarosan kislibáink is lesznek. Az egész állományt minden délután, illetve hétvégén már reggel ki szoktuk engedni legelészni. Bejárják a birtokot, sütkéreznek, sokszor befekszenek és fürdenek a homokban, úgy pihengetnek, láthatóan jól érzik magukat. Ugyan nálunk nincsen kerítés, de tudják, hogy meddig mehetnek és ha messzebb el is csatangolnak, estére mindig hazatérnek. A libák, mint valami házőrzők, soha nem mennek messzebbre, mindig a ház közelében legelésznek, vagy a tókában (ami lassan teljesen kiapad) fürdenek egyet. Amikor kertészkedek, azt egyenesen imádja az összes baromfi. Mindenki ott van körülöttem és kapirgálásukkal segítenek porhanyítani a talajt. :-) Na de ennek hamarosan vége, mert a veteményest most a hétvégén bekerteljük, így nem lesz bejárkálás, kapirgálás...