Paradicsom

Az idén először próbálkozunk - igaz, kísérleti jelleggel - veteménnyel, amely eddig igazán jól sikerült. Lett borsónk, uborkánk, fokhagymánk, az újhagyma isteni volt (le is legeltük idő előtt), még ebben az agyagos földben a petrezselyem is szép lett. Arra nem is számítottam, hogy a gyökerét is hasznosítani tudjuk, így igazi meglepetéssel bírt, amikor egyre-másra szedem fel a friss fehérrépát. Lesz fejtett babunk, paprikánk is van bőven a hegyes piros, valamint a cseresznyepaprika fajtából, és a nagy kedvencem, amit annyit tutujgattam a paradicsom is szépen érik. Olyannyira, hogy nem győzzük enni, így az elmúlt hétvégén pár üveggel befőzésre is került. Ezen a héten megint csak annyi érett, hogy újra elő kell vennem a passzírozót, és még lecsót is szeretnék télire befőzni. Ez egy lédús fajta paradicsom, amelyet nem kell megvárni, hogy teljesen megpirosodjon, már narancssárgán is isteni íze van.

Viszont a nagy örömömbe egy kis szomorúság is vegyül: ugyanis el kezdtek leszáradni az amúgy bivalyerős tövek levelei, sőt, némely paradicsom még zölden bebarnul és megrohad. Pedig még virágoznak is a tövek, így biztosítva lenne jó ideig az utánpótlás, de ebben már kezdek kételkedni. Kérdeztem már másokat is erről a kórról, sajnos sok mindenki járt a paradicsomával hasonlóan, sőt még rosszabbul, mint mi, ugyanis volt olyan, aki 4 szemnél többet nem tudott leszedni, mert az összes bebarnult, a tő meg elszáradt. Így arra a döntésre jutottam, hogy az ép zöldparadicsomokat leszedem, és férjem kérésére zöldparadicsom lekvárt főzök belőle. Az eredményt majd egy következő bejegyzésben közzéteszem.

Baromfiudvar

Most már nevezhetjük annak, mert eddig csak "kacsagarázs" volt, de egy hete bővült az állatállományunk három jércével és egy kakassal - kifejezetten csakis tojástermelő céllal (ez azt jelenti, hogy nálunk bizony nem lesz egyetlen csirkének sem elvágva a nyaka). Féltem, hogy fognak kijönni a kacsák a tyúkokkal, de úgy látom, hogy semmi gond.

A baromfiudvar egy kb. 16 nm-es lekerített udvarrész, amely gondosan körbe van kerítve, és még a tetején is csirkeháló van elsősorban a cicáim, másodsorban pedig a magasban szárnyaló egerészölyvek támadása ellen. Van külön a csirkéknek is és a kacsáknak is éjjeli hálóhelyük, amelyet természetesen majd télire valamilyen komolyabb építmény fog felváltani. Egyelőre megteszi ez is, a lényeg, hogy be lehet zárni, bár róka vagy nyest támadástól nem igen tartok, de biztos ami biztos. A kacsáknak az egyik sarokba leástunk egy kiszuperált zuhanytálcát, amelyet ha teleengedünk vízzel, akkor nagy locsi-pocsit rendeznek, de terveink között szerepel egy tóka-ásás is, csak ahhoz előbb egy markológépest kell szereznünk.

Reggelek

Amióta az új munkahelyemre járok dolgozni, egyszerűen imádom a reggeleket! Ezt régebben nem tudtam volna elmondani magamról, de most egészen más környezeti behatások érnek nap mint nap. Lakhelyem és a munkahelyem közötti távolság mindösszesen 22 km, persze csak akkor, ha a két település fekvése miatt utam nagyrészét a szomszédos Szlovénián keresztül teszem meg. Ha mindezt hazánk területén kéne megtennem, akkor 37 km lenne, és jelentősen megnövekedne az amúgy sem elhanyagolható üzemanyagköltség mellett az utazással eltöltött idő is.

Szlovénia csodaszép ország, itt a határ mellett is gyönyörű természeti környezettel megáldva. Mint a Vendvidéken, itt is jellemzőek a települések szerkezetére a szórványos építkezés. Szlovéniában is ugyanazok a közlekedési szabályok, mint Magyarországon, így ez sem okoz különösebb gondot.

Utam során sokszor találkozom az út mentén élelem után keresgélő gólyákkal, a kukoricaföldekről kiugráló vadnyulakkal, az utat keresztbe átszelő vaddisznó nyájjal és őzekkel. Párafelhőben úszó rétek és erdők váltják egymást, a települések közelében néhol szántó, kukorica és napraforgó földek váltakoznak. A porták rendezettek, virágosak, az emberek már megismernek, kedvesen intenek, köszönnek. Hosszú emelkedők és lejtők váltják egymást éles kanyarokkal, amely most nyáron még nem okoz gondot, viszont télre igen fel kell készülnöm vezetéstechnikailag is, továbbá 4 új téligumival, és a hólánc használatának elsajátításával.

A keskeny szerpentinen sokszor dejavu érzésem támad: az általam oly nagyon kedvelt Görögországban tett kirándulásaink jutnak eszembe, s már-már várom, hogy egy-egy kanyar után a völgyben mikor bukkan fel a tenger... aztán lassan elérem az országhatárt, ahol a határőrség régi, elhagyott épületének látványa juttat vissza a valóságba, amely esetemben nem is szomorú.

Falunap

Kercaszomor község Önkormányzata 2011. augusztus 12-14. között rendezi meg a már hagyománnyá vált Falunapokat,

amelyre sok szeretettel vár minden kedves érdeklődőt!


FALUNAPI PROGRAMOK

2011. augusztus 12. (péntek):

21:00 Videodisco


2011. augusztus 13. (szombat):

10:00 Fortissima-kupa kispályás labdarúgó torna

12:00 - 14:00 Hajdinából készült ételek, valamint a paraszti gazdálkodás régi szerszámainak bemutatója a Pongrácz-portán (Fő út 105.)

16:00 A Legbátrabb Község Ünnepe - megemlékezés a szomoróci haranglábnál. Ünnepi beszédet mond: Bebes István országgyűlési képviselő

16:30 Integrált Közösségi Szolgáltató Tér épületének ünnepélyes átadása (Fő út 57.). Avató beszédet mond: V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár

17:00 Kézdi Anna fotókiállításának megnyitója a Faluházban. A kiállítást megnyitja: V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár

19:00 Radiowaves koncert

21:00 Falunapi bál - A kellemes hangulatról a KO-DO együttes gondoskodik.


2011. augusztus 14. (vasárnap):

10:00 Ünnepi Istentisztelet a Református Templomban

14:00 órától színes gyermekprogramok és kulturális műsor (helyszín: focipálya)
Fellépők:
Bajánsenyei Színjátszók
Lábaspajtások Néptáncegyüttes

18:00 órától Zsoldos „Báró” Zoltán és Zenekara játszik

20:00 órától a Hétrét Együttes zenél

Szombaton és vasárnap gyermekprogramokkal (ugrálóvár, csúszda), állatsimogatóval, kocsikázási lehetőséggel,

és az Őrség Egyesület támogatásával íjászatra várjuk
az Őrséget, a családias hangulatú, színes programokat kedvelő érdeklődőket!

Egy éve már...

...hogy Szomorócon lakunk. Milyen gyorsan eltelt ez az egy év! Mintha csak tegnap költöztünk volna! Ez az egy év kellett ahhoz, hogy újra tudjunk mindent szervezni magunk körül, hogy újra felépítsük az életünket. Nehéz hónapok állnak mögöttünk (anyagi téren), bizony nem könnyű ezekről beszélni, így írni sem. De mostanra megtaláltuk mindketten önmagunkat, és a munkánkat is. És ami a legfontosabb, hogy egyikőnk sem bánta meg, hogy elköltöztünk a fővárosból. Itt más az élet. Bizony nem hiányzik a reggeli és délutáni csúcsforgalom, az utcán velem szemben jövő emberek közönyössége, a szmog, de nem hiányoznak a bevásárlóközpontok, a tömegközlekedés és egyéb más városi dolgok sem, amiről mások talán azt gondolják, hogy nem lehet létezni nélkülük.

Itt vidéken jól érezzük magunkat, mi egy éve hazaérkeztünk...

Kritikusan az Őrségi Vásárról

Az idén 31. alkalommal rendezték meg az Őrségi Vásárt, amely a térség kiemelt rendezvénye, és hagyományosan mindig június utolsó hétvégéjére esik. Ilyenkor nyáron errefelé mindig sok a program, szinte minden második hétre jut valami csemege. Most is nagy érdeklődéssel vetettük bele magunkat a vásári forgatagba, de sajnos csalódnunk kellett. Már tavaly is feltűnt, de az idén méginkább, hogy sokan vannak olyan "vásározók", akiknek köze sincs az Őrséghez - sőt a hagyományőrzés és a kézműves fogalmakat is csak hírből ismerik-, de még távolról sem ütik meg azt a színvonalat, amit elvárna az ide látogató. Az csak egy dolog, hogy a városi Önkormányzat autónként 500 Ft belépőt szedett, de nincsenek rendes parkolóhelyek, mindenki ott állt meg, ahol éppen helyet talált. Viszont a kipakolókat elnézve ez a régi, hagyományokkal és múlttal rendelkező vásár kezd teljesen elbazárosodni: a roma kisebbség az osztrák Fetzenmarkt-okon fillérekért összeszedett bútorokat és egyéb hulladék holmikat árulta, hegyekben állt náluk a használtruha, amelyhez senki nem nyúlt. Fogalmam sincs, hogy egy ilyen rendezvényen mit keresnek a román nemzetiségű cipőárusok, a Stihl fűrész-utánzatot és egyéb noname barkácsgépet, vagy alkatrészt árulók, valamint a csupa giccset, bóvli cuccot kipakolók, hiszen a helyi főszervező, a városi Önkormányzat által is a rendezvény fő célja idén is a hagyományok ápolása és őrzése volt, s azoknak az értékeknek a bemutatása, amelyeket a helyi kézművesek képviselnek. Természetesen az Erdélyből, Korondról érkező, ízléses, értékes kerámiákat kínáló és a székelyföldi, csodaszép kézimunkákat, terítőket, faliszőtteseket áruló nénik ellen semmi kifogásom nincs, sőt csodálattal adózom kézügyességük, árukínálatuk előtt. Viszont amit mi kerestünk volna, a kópickötőt -amely ugye abszolúte helyi érték lenne-, sehol sem találtuk. Pedig Lacát akartam volna meglepni 1-2 db kópiccal, hogy kenyérsütés alkalmával a második kelesztést már igazi, fonott szakajtóban végezhesse. Én megértem, hogy az Önkormányzatnak minden bevétel számít, így a helypénz is sokat jelent, de egy ilyen volumenű rendezvényen igenis ki kéne szűrni, akinek a portékája nem idevaló. Ahogy a vásározók felhígultak, ugyanúgy a közönség soraiban is lehetett látni nem egy látogatót, akik ha aznap távol maradtak volna, akkor többeknek megmaradt volna a táskája, pénze, mobiltelefonja. Mert itt nálunk az Őrségben a bűnőzés fogalma szinte ismeretlen volt... eddig...

Megérkeztek!

Szombaton elmentünk végre a kiskacsákért Szalafőre, arra a portára, ahonnan az egész őrségi létünk ered. Ezek még egészen pici kacsák, most 1 hónaposak. Így aztán Laca sem igyekezett befejezni az elkezdett kacsagarázst, mert még egy nagyobb ketrecben is kényelmesen elférnek jó ideig. A leendő helyük kb. 20 nm-es bekerített terület, amely felülről is védve lesz tyúkhálóval. Természetesen lesz majd benne egy kacsaól és Laca már leásta nekik a kiszuperált zuhanytát is. Úgy ítéltük meg, hogy a kacsák mellett még igazán elférne 4-5 db csirke is - kizárólag tojástermelési céllal! - így eldöntöttük, hogy hamarosan beszerzésre is kerülnek, és a kacsagarázs onnantól kezdve mint baromfiudvar fog üzemelni.

A kiskacsák nagyon cukik, tegnap órákat ültem mellettük és gyönyörködtem bennük. Amúgy pedig állandóan éhesek, és nincsen az a vízmennyiség, amely ne fogyna el percek alatt. Krisztáék figyelmeztettek is bennünket, hogy vigyázzunk a vízzel, mert képesek úgy eláztatni magukat, hogy utána hajszárítóval kell őket megszárogatni. Ők jártak már úgy, hogy a nagy pocsálásban az egyik kiskacsa teljesen elázott és meg is fázott, aminek nem lett jó vége. Egyelőre csirkeindító tápot vettünk, amit dúsítunk apróra vágott új hagyma szárával, csalánnal, vagy egyéb zölddel, de adtam már nekik a tápba lereszelt főtt tojást is. Persze szívesen fogadok bármilyen jótanácsot a táplálásukkal kapcsolatban, úgy hogy akinek van valamilyen kipróbált menüje a kacsáim számára, azt kérem, hogy ossza meg velem!