Boldog karácsonyt!

Szeretetteljes, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves blogolvasónak!

 

 

Villanypásztor

Sokáig tanakodtunk azon, hogy kecskéink szabadon legelhessenek, vagy pedig a karámban biztonságban bezárva Laca által lekaszált zöldet kapják. Mindkettő megoldás mellett szólnak jó és rossz érvek, azután mégis csak úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk nekik a házunk mögötti ligetes részen a villanypásztor által védett legelőt. Sheiláék is mikor nálunk jártak, mindenképpen javasolták a villanypásztoros legeltetést, és mi is hajlottunk inkább erre, így szép lassan elkezdtük összegyűjtögetni a hozzávalókat. Ma volt a főpróba, majdnem mindenkit hátra vittünk a legelőre, egyedül a kis bakkecskénk Csillag és Gombi, a bárány maradt a karámba. Nagyokat nevettünk, mikor hozzáértek a vezetékhez, akkorákat ugrottak hátra, és nem csak az, amelyiket megcsípte az áram, hanem az összes többi is. De ugyanakkor látszik rajtuk, hogy nagyon élvezik a szabadságot, és viszonylag addig, amíg jó idő van, szabadon legelészhetnek.

Tervünkben van még bővíteni a legelőt, hely van, fű van, akkor miért ne...

 

Kecskéink annyira jól érezték magukat, hogy Ödön a hős szerelmes nem rejtegette most éppen Picúr iránt érzett vonzalmát, így tanúi lehettünk röpke románcuknak. Bízunk benne, hogy bakkecskénk a falusi külszolgálatok után idehaza is megtette kötelességét, így talán tavasszal kecskeállományunk jó pár gidával fog gyarapodni. Most jelenleg tejhiányunk -így sajthiányunk is - van, alig várjuk már, hogy újra lehessen fejni őket. Addig is marad a bolti tej, illetve sajt.

 

Elhagyom a falut...

... már ami a munkahelyet illeti. Jövő év január 2-tól itt hagyom ezt a gyönyörű lankás-dombos, hegyes-völgyes kis határszéli falut, ahol most a körjegyzőségben dolgozom. Megszakad a szívem érte, mert nagyon kedvelem e helyet és a lakóit is...  olyannyira, hogy ha lehetőségem volna arra, hogy megfogjam a szomoróci telkem 4 sarkát és egy rántással áthúzhatnám erre a vendvidéki településre, azonnal, gondolkodás nélkül megtenném.

 

Mindez persze köszönhető az új önkormányzati törvénynek, amely január 1-től lép majd életbe. Az én szempontomból a lényege, hogy 2000 fő alatt nem hozható létre önálló hivatal. És hiába vagyunk körjegyzőség 3 faluval, mindösszesen 600-as a lélekszám... így a jövő az, hogy csatlakozni kell más körjegyzőséghez, amellyel közös hivatalt hoznak létre és amely pont mégegyszer olyan messze van az otthonomtól, mint amennyire most járok, és a 9 Ft/km útiköltségtérítéssel ilyen üzemanyagárak mellett nem tudom felvállalni már azt a távolságot. A járások kialakításával viszont kapok egy lehetőséget arra, hogy bekerülhessek a kisvárosi járási hivatalba és én ezt elfogadtam. Szentgotthárd is gyönyörű hely, igazi ékszerdoboza a környéknek és biztos, hogy tetszeni fog az új munkám. Hogy mi lesz az, na arról még nincs hírem, hiszen január 1-vel alakulnak meg a járási hivatalok, így majd addig talán eldől. Ambivalens érzésekkel a lelkemben várom az újév első napját, de a lényeg az, hogy továbbra is lesz munkám.

 

 

 

Az első hó...

Valahogy még nem hiányzott. Szeretem a telet, főleg a havat (havas tájat), de ez még nagyon korai. Október vége van, az ősz derekán még nem kéne esnie a hónak. Az a probléma, hogy az időjárás is összekuszálódott, mint ahogy általában a világ körülöttünk.

Hajnali pusztítás

Épp a minap olvastam falusisanzon blogjában, hogy a baromfiállománya milyen veszteséget szenvedett. És még kommentben vígasztaltam is... hát most én jutottam ugyanerre a sorsra...

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy a baromfiaknál nagy a zűrzavar. Szoktak lenni egymás közötti attrocitások, de ez valahogy másmilyen volt. A furcsa az volt, hogy a kutya sem ugatott, pedig a baromfiudvar tőle talán 4 méterre van, és amúgy elmondható róla, hogy elég hisztis egy állat, sokszor egy falevél rezdülésre ugatásba kezd. Most bezzeg hallgatott. Szakadó esőben egy szál pendelyben meztéláb rohantam ki, persze egy darab elemlámpát sem találtam, így nem sokat láttam. Futottam vissza, felkeltettem Lacát is, hogy jöjjön, nézzük meg mi ez a ricsaj, mert nekem gyanús volt. Laca bement... és a lába előtt sorra hevertek a tetemek. Az eddig bombabiztosnak vélt tyúkólba beásta magát egy nyest és az végezte el a pusztítást. Azért tudjuk, hogy nem róka, mert a baromfiak szám szerint meg voltak, ha róka tette volna, akkor elvitt volna magával egyet-kettőt, vagy amennyit bír. De ezek majdnem egy kupacban voltak összehordva, körülöttük csupa toll minden. Utána már aludni sem bírtunk és ahogy kivilágosodott, férjem ment a kárt felmérni. Az 5 tyúkból egyetlen egy élte túl a támadást, és a Kuku (a kakasunk), aki igen megviselt állapotban volt. A 4 futókacsából mindösszesen ketten maradtak, és megmaradt a két libánk, de ők még a tyúkólon belül is le vannak kerítve. Aki átesett már hasonló eseten, az tudja, hogy most mit érzek... Annyira élveztem, ahogy ezek a kis jószágok csapatba verődve kószáltak az udvaron, öröm volt nézni őket. Most nagyon megfogyatkozott az állomány, akik maradtak, azok is sokkot kaptak és meghúzzák magukat valahol a kert egyik csendes zugában. Nekem pedig így az udvarra sincs kedvem kimenni...

Szomoróczi állatfarmunk

Ma két kecskével bővült az állatfarmunk. Sajnos a nyáron létszámcsökkenés volt Rozi és Linda örök vadászlegelőkre való távozásával, így szükségét éreztük, hogy pótoljuk őket. Egyelőre tejügyben elég rosszul állunk, mert csak Micikét tudjuk fejni, és ő is már elapasztóban van, így  napi fél liter tejet ad. Finci és Picur a két nyáron ellő kecskénkre rájárnak a gidáik, őket nem tudjuk fejni. Le kéne a gidákat választanunk, de sajnáljuk őket, hiszen minél többet szopik a kiskecske, annál egészségesebb, erősebb lesz. Amúgy is terveztük az állomány gyarapítását, 10-12 anyakecskével lehet igazán kezdeni valamit, már ha sajtkészítésre gondolunk.

 

 

 

 

 

 

Vadóc és Mókuska Zala megyéből kerültek hozzánk, másfél évesek. Gyönyörű jószágok mindketten. További anyakecskék beszerzését is tervezzük az elkövetkező hetekben, valószínűleg arról a helyről, ahol ma jártunk.

Ödönünk, a bakkecskénk is hazatért ma a külszolgálatból, így az állományunk a következőképpen alakult:

- 1 db 3 éves bakkecske, Ödön

- 1 db 7 hónapos bakkecskegida, Csillag

- 3 db 2 éves anyakecske, Mici, Finci és Picur

- 2 db 1,5 éves anyakecske, Vadóc és Mókuska

- 2 db 7 hónapos gödölye, Barka és Franciska

- 1 db 3 hónapos gödölye, Dorka

- 1 db 2 hónapos gödölye, Rozi

Összesen: 11 db kecske

+ 1 db 10 hónapos racka-keverék bárány, Gombóc

 

Malacaink száma is immár 4 főre nőtt, a 2 lánymalac mellé hoztunk 2 herélt kanmalacot, ők hízók lesznek. Tavaszi beszerzés lesz majd egy kanmalac, és Gombóc mellé is szeretnénk egy kost.

 

Ha már leltározunk, akkor nem hagyom ki állatfarmunk többi lakóját sem:

- 4 db futókacsa

- 2 db liba

- 1 db kakas

- 6 db tyúk

- 2 db nyúl

- 2 kutya: Roni a házőrző fajtatiszta ónémetjuhász és Nudli, a yorkshire terrier, mindketten 6 évesek

- 5 db különböző korú macsek, ők mind kandúrok.

 

Ennyi jószág mellett nem unatkozik az ember, és bizony szép percekben is bővelkedünk. "A jó gazda szeme hízlalja a jószágot" - tartja a közmondás, és milyen igaz! Mi mindketten olyanok vagyunk a férjemmel, hogy úgy tartjuk: első a jószág, és csak azután következhet minden egyéb más. Én ebből a szempontból kicsit elvakultabb is vagyok az átlag embernél: amíg az állatomat nem tudom biztonságban, teli gyomorral, addig nekem sincs nyugodt percem. Azt hiszem, megváltozni már nem fogok.

 

 

 

Gépesítettünk

Lacának volt egy háromkerekű track motorja, jó széles, terepes gumikkal, de nem igazán tudtunk vele mit kezdeni itt a ház körül. Ez a fajta jármű inkább a szórakozási tevékenységet szolgálja, így úgy döntöttünk, hogy meghirdetjük és megpróbáljuk eladni vagy elcserélni, mondjuk egy kisebb, régi típusú traktorra, amit itt a ház körüli munkák során jól tudnánk hasznosítani. A faluban akadt is a motorra vevő. Már egy ideje nézegettük a kistraktorok hirdetéseit, így az adásvételt követően nyakunkba vettük Zala megyét. Három címünk is volt -amit Laca lebeszélt előzőleg- ahol Trabant-motoros kistraktort hirdettek. Nekem is meg volt a favoritom a hirdetés és a képek alapján, és szerencsére Lacánál is ő lett a befutó.

Ahol ennyi jószág van, mint nálunk, ott bizony elkél a gépi segítség. Annál is inkább, mivel mi nem legeltetjük a kecskéinket, hanem karámban vannak, így nap mint nap kaszálni kell nekik a friss füvet, ami több talicskányi mennyiséget tesz ki. A trakihoz utánfutó is tartozik, ami nagyon jó szolgálatot tesz, hiszen 4-5 talicskányi füvet egyszerre tud Lacám hozni. A traki ára pedig nagyon kedvező volt számunkra, csak egy kevéssel kellett kiegészíteni a motor után kapott összeget, de azt is csak azért, mert trélerrel kellett hazahozatni. Az eladóval és családjával pedig reméljük, hogy ez az adásvétel egy új barátság kezdetét jelenti.

Azóta beszereztünk egy ősrégi terménydarálót is, mert a kismalacoknak darálva kell adni a kukoricát. Most már kezdünk egy amolyan igazi mikrogazdasághoz hasonlítani, az állatok mellett már gépeink is vannak. Szép lassan fejlődünk...