Kútházból nyúlház

Nyusziaink is szépen nődögélnek, olyannyira, hogy kinőtték a ketrecüket. Már régebben megszületett az az elképzelés, mely szerint a régi kút belécezett felső részét, a kútházat alakítjuk ki nyúlólnak. A kút 12 méter mély és amikor a MOL elkezdett fúrni a környéken, a kutakból eltűnt a víz, így már jó régóta száraz, mint a sivatag. Paraszttéglából van a fala kirakva, Laca szerint akár egy kisebb házhoz való téglamennyiség is lehet benne, de viszont ennek az a veszélye, hogy bármikor beomolhat. Így a férjem azt mondta, hogy ő bizony le nem enged oda senkit sem, mert szó esett arról, hogy esetleg ki kellene takaríttatni és tovább fúratni. De ennek rögvest ellentmond az a tény, hogy az előző tulaj (az, aki a boltíves pajtát is lebontatta) beleengedte a szennyvizét, így már szó sem lehet tisztításról. Voltak a kúttal terveink, esetlegesen megfordult a fejünkben az, hogy egy darabig feltöltjük sittel, utána betont öntünk bele, majd belevezetjük a csatornákat, így derítőként szolgálhatna tovább. De jöttek a nyuszik, és hát a legkézenfekvőbb megoldás a kútházból való nyúlház készítés. A nyulak nagyon jól érzik magukat, még kergetőzni és szoktak.

Még festeni kell majd és újracserepezni a tetejét, és természetesen valamit kitalálni télire (szigetelni), de amúgy nagyon jó nyúlház lett belőle.

Üdvözlünk, szélessáv!

Csoda történt: a Telekom egész rövid idő alatt beszerelte az internetet és a telefont. Érdekes a szituáció, mert tavaly ilyenkor elutasítottak azzal, hogy műszaki akadályba ütközik. Ez a műszaki probléma az volt, hogy a házunk 70 méterre van az úttól, és onnan még 10 méter az az oszlop, ahonnan a leágazást meg kellett volna oldani. Érdekes módon most egyből felajánlották, hogy telepítenek egy oszlopot a kertünkbe, nekünk csak bele kellett egyezni. Mert az E-onos villanyoszlop, ami már így is a telket csúfítja, nem jó, mert a szolgáltató nem engedélyezi más szolgáltató számára az oszlophasználatot. Na így születnek az oszloperdők.

Viszont mi meg belegyeztünk a telepítésbe, hiszen már nagyon régóta és nagyon akartuk, hogy normális internetünk legyen. És ha már lúd, legyen kövér: telefont is kaptunk, remélve ezzel, hogy csökkenteni tudjuk a mobilszámlánkat.

Isten ajándéka

Tegnap késő délután igazi meglepetés ért minket: kecskéink egy kis gödölyével gyarapodtak. Mindezt úgy, hogy nem is számítottunk a szaporulatra, hiszen Finci, a legcsinosabb kecskelányunk semmi jelét nem adta annak, hogy vemhes. A naptárban rögtön utána néztünk, és bizony Laca feljegyzése szerint napra pontosan 5 hónappal ezelőtt történt a dolog Ödönnel, így minden stimmel.  Laca szülinapi kecskéje Picur is a napokban fog elleni, de neki akkora a pocakja, hogy 2-3 gidára is számítunk.

Így az újszülött kiskecskét Isten ajándékának tekintjük, és ennek szellemében Dórinak kereszteltük el.

De hogy milyen is a sors: egyik kezével ad, a másikkal elvesz... ugyanis Rozika, a 9 éves öreg kecskénk itt hagyni látszik e földi létet... ő már félúton jár az örök vadászmezők felé. Nem beteg, csak nagyon öreg szegény és már akkor sem volt jó állapotban, amikor lányával, Lindával együtt magunkhoz vettük. Már nem tud lábra állni, csak fekszik, nem mozdul, a fejét sem bírja tartani. Ő  tegnap óta van ennyire rossz állapotban. Csak az vígasztal bennünket, hogy Rozi életének utolsó pár hónapját megszépítettük, ugyanis ahonnan elhoztuk, ott egy alig másfél méteres láncon volt egy istállóba kötve. Nálunk az utolsó pár hónapban kiteljesedhetett az élete: szabadon közlekedhetett a karámon belül, frissen kaszált zöldet kapott az abrak mellé és ő sokszor legelészhetett is.

És akkor pár kép az immár egynapos kiskecskéről:

Vége a vizsgaidőszaknak!

Hipp-hipp hurrá, végre ezt is megértem! Tegnapi nappal vége lett a vizsgaidőszakomnak, ugyanis (belső)ellenőrzés tantárgyból sikeres szóbeli vizsgát tettem. Az írásbelim 91%-os, a tegnapi szóbelim súlyozott átlaga 89%-os lett. Egyetlen egy felhő van csak az égen: az a fránya számvitel, amelyből írásban majd október 25-én kell számot adnom, szóbelizni meg valamikor decemberben. Remélem a mérlegképes könyvelői bizonyítványomat már a karácsonyfa alá tehetem. Viszont egyetlen ellenségemnek sem kívánom ezt a szakmát, ezeket a tanulmányokat, ezekkel a vizsgákkal. És most megfogadtam (már sokadjára, de eddig nem sikerült betartanom): ha ezzel végzek, akkor soha többet iskolapad! Nesze neked permanens tanulás, én ha nem is életem végéig, de jócskán koptattam a különböző iskolapadokat, most viszont befejeztem.

A legjobb az egészben a tanulmányi szabi volt, hiszen a legmelegebb hetet töltöttem  itthon az állataimmal, virágaimmal és nem utolsó sorban a tételeimmel.

Most kezdtek el virágozni a kardvirágok, kedvencem a halványlila, és már mellette a halványsárga is kinyílt.

Kert fotók

A kedvenc leánderem

Ő sárgában pompázik

Ezt a virágot az őrségi vásárban vettem,
vajon ki tudja, hogy mi a neve? (pozsgás növény)

A tóka melletti sziklakert-féleség

Az idén tavasszal ültettük ezt a kis almafát, már van rajt' gyümölcs

A bambuszt is idén tavasszal ültettük

Az E-On oszlopa csak rontja a képet

Minden csupa zöld :-)

A veteményesünk: fent a káposzta, karalábé, cékla, hagyma stb.,

 az alsó képen a krumpli

A kert sarkában a kukorica

A kedvenc helyem a kemence környéke,

s mellette a kiülő

Ha nagyon süt a nap, leengedem a bambuszrolókat

A télen elfagyott a fügénk, de már újra hajt

Jelentkezem...

Jelentem, még élek... jó rég nem írtam már, de ennek az az oka, hogy vizsgaidőszakom van, és nem igen érek rá most blogot írni, de leginkább arra nem, hogy a mobilinternettel hosszú perceket várjak, amíg egy oldal betöltődik (az e-mailjeimre pedig nem is tudok válaszolni sem, annyira gyenge).

De megint kecsegtető, reménytkeltő ajánlatot kaptunk a nagyságos Magyar Telekomtól, hogy végre lesz vezetékes internetünk. De hogy mikor? Azt győzzem kivárni...

Vizsga terén: mint ahogy azt már írtam, a számvitel nem sikerült, ismétlés októberben. Az adózás talán sikeredett, és ellenőrzésből az 5 órás vizsga holnap vár rám.

Az autóm is sikeresen levizsgázott tegnap, hol másutt, mint Budapesten. Az agyam megáll, hogy itt falun megélnek olyan vállalkozások, mint a szomszéd falubéli vizsgáztató autószervíz (legszívesebben ide írnám a nevét, de a negatív reklám is reklám), akik eleve olyan feltételeket szabnak a vizsgára bocsátáshoz, ami teljesíthetetlen. Csak egy rövid példa: az ABS lámpa a műszerfalon fel-fel villant, valami kontakt baja volt, erre a szervízes azt mondja, hogy cseréltessünk benne ABS pumpát, ami kedvezménnyel is 550.000,- Ft. Az autót, meg ha el akarnám adni, 200 ezret nem kapnék érte. Normális az ilyen ember???  Mellesleg ez egy extra dolog a kocsiban, ettől még tökéletesen működik a fékrendszere, és ABS nélkül is biztonságosan tud részt venni a közúti közlekedésben. Na de túl vagyunk rajta, kemény 180 ezrünkben van, hogy 2 évre megkaptuk a műszakit, na meg persze egy teljes napunkba került és 2*320 km-be.

Állataink jól vannak, ugyan a tyúkok kevesebb tojást tojnak, de gondolom, hogy ez a hőség számlájára írható. A tojáskeltetőben éppen félidő van, na még két hét és meglátjuk, hogy az 51 kacsatojásból mennyi kiskacsa lesz. Nagyon úgy sandítjuk, hogy Picur nevű hófehér kecskénk (Laca szülinapi kecskéje) hasas. A kiskecskéinket már leválasztottuk az anyjukról, így Micike napi másfél liter tejjel járul hozzá piciny sajtkészítő műhelyünk virágzásához, de egyelőre csak saját és vendégeink fogyasztására. A sajtok egyre jobbak, egyre finomabbak. Többfélét is kipróbáltunk, pld. az újdonság a metélőfokhagymás, isteni finom lett. De szoktunk zellerest, köményest, csilist, darált paprikást, kaprost, sima fokhagymást is készíteni. Eddig nem volt túl sok tejünk, de a mostani napi adaggal már 3 naponta neki lehet kezdeni a sajtkészítésnek.

A vendégeskedés azóta is tart... nem unatkozunk!

Vendégjárás

Itt a jóidő, beindult nálunk a szokásos vendégjárás, aminek mi nagyon örülünk, hiszen ebből is látszik, hogy hiába költöztünk el 300 km-re, attól még gondolnak ránk és szeretnek minket.

A pünkösdi hétvégén kedves pesti barátaink jöttek el hozzánk. A paradicsom és zeller palánták mellett megleptek bennünket két kis teljesítményű, ám annál takarékosabb üzemmódú   "fűnyíróval" :-)

Így az állatállományunk két nyuszival gyarapodott.

Az elmúlt hétvégén kedves rokonaim látogattak meg: két unokatestvérem a férjeikkel és gyerekeikkel, és a keresztmamám is velük tartott. 9 embert már bajosan tudtunk volna elszállásolni, így kibérelték a három házzal odébb lévő két apartmant, így közel is voltunk egymáshoz és ők is kényelmesen elfértek. Tőlük egy hiper-szuper digitális kijelzőjű tojáskeltetőgépet kaptunk, pára- és hőfokmérővel, tojásforgatóval. Hát ezt rögvest ki kell próbálnunk, így Lacám szerzett 51 db indiai futókacsa-tojást és bele is pakoltuk őket a gépbe.

Hát hogy mi lesz a végeredmény, azt bő egy hónap múlva megtudjuk.

Vizsgák: Ismétlés a tudás anyja - tartja a közmondás, és hát sajnos a számvitel vizsgán elért 51 pontom kevés a boldoguláshoz, legalább 60 kellett volna. Így októberben ismételhetek... Sokat jártam iskolába, sőt, anno már "vén fejjel", 39 évesen kezdtem a főiskolát, de még egyetlenegyszer sem volt olyan, hogy ne sikeredett volna elsőre egy vizsgám. Nehéz ezt már ennyi idősen megtapasztalni, feldolgozni meg még inkább. Na de most a héten egy újabb akadályt kell legyűrnöm, így inkább arra koncentrálok. Csak ha belegondolok abba, hogy ha sikerül minden írásbelim, akkor július közepén már kezemben lehetett volna a mérlegképes bizonyítványom... minden kedvem elszáll a következő két vizsgától.

Ráadásul nemcsak én vizsgázom, hanem az autómnak is vizsgáznia kell(ett) volna már vagy 2 héttel ezelőtt. 16 éves a lelkem, és most érkezett el az idő, hogy ahová nyúl a szerelő, ott mindenütt már rohadást tapasztal. Ez kívülről nem látszik rajta, mert igen szemrevaló jószág, de már a gatyámat is ráfizettem a sok alkatrészre. Így elmondhatom, hogy az elmúlt hét nem kimondottan az én hetem volt. Remélem, hogy a sok rossz után jönnek a kellemesebb napok is.