Töklámpás hokkaido tökből

A Gradi vár és a Bakonaki-tó, ...

... avagy barangolás a szlovén Mura-vidéken

Ennek a bejegyzésnek már legalább egy hónapja meg kellett volna születnie, csak a munka és leginkább az itthoni net hiánya, illetve megbízhatatlansága miatt nem igazán volt kedvem nekiülni. Nos, házasságunk 5. éves évfordulóját szeptember 16-án egy egynapos, szlovéniai barangolással spékeltük meg. A szlovéniai Mura-vidéket látogattuk meg, kitűzött célunk volt a Gradi vár és utána dél-keleti irányban tovább indulva a Dobronak melletti Bakonaki-tó felfedezése. Az idő csodálatos volt, kimondottan kirándulóidőnek indult, aztán mire úti célunk második helyszínére értünk, az időjárás már inkább egy igazi nyári nap délutánjára emlékeztetett.

A Gradi vár otthonunktól észak-nyugati irányban mindösszesen 35 km-re található. Rendezett környezetű, virágos, tiszta kis falvakon keresztül és kanyargós erdei utakon át jutottunk a várhoz. Mai formájában barokk stílusú vár magán viseli a román, késő gótikus és reneszánsz építészet jellemzőit. A vár egy része nagyon szépen, igényesen felújítva áll a látogatók rendelkezésére. A másik rész felújítása éppen zajlik, illetve folyamatban van, természetesen Szlovéniában is, mint mindenhol máshol az anyagi erőforrások hiánya nagy nyomást gyakorol a kulturális javak megőrzésére. A várban sétálva órákat lehet eltölteni azzal, hogy megtekinthetjük a különböző kiállításokat, korhűen berendezett bemutatókat az egykori mesterségekről.

Kovács a kovácsműhelyben :-)

A vár pincéjében borkiállítás is van, ahol a palackozott nedűket meg is lehet vásárolni. Engem leginkább az építészet kötött le, imádtam a gótikus építészetre jellemző boltíves nyitott folyosók csúcsíves keresztboltozatait bámulni. A várban található a Goričko tájvédelmi körzet információs központja is.

A bakonaki-tó - az ébredező szépség

Dél-keleti irányba továbbindultunk második úti célunkhoz, a Bakonaki-tóhoz. Ez a tó Dobronak község mellett található, és méltán híres a közelében található energiapontokról. Csodálatos természeti környezet veszi körül a tavat, amelynek partján egy stégen lehorgonyoztunk. Kosarunkból otthonról hozott elemózsia került elő, majd utána a pléden elterülve süttettük magunkat az őszi nappal, amely intenzitását tekintve cseppet sem volt nevezhető őszinek. A hőgutát elkerülvén inkább felfedeztük a tó környékét. A tavat körülvevő bükkösben található Szt. Vid kápolna mára már védjegyévé vált a Bakonaki tónak.

A kápolna közelében található a Vid kút, amely gyógyforrás jellegéből adódóan számos látogatót vonz a természetgyógyászok által elismert számozott energiapontokkal együtt. Minden energiapont más-más szervünkre hat, és hogy éppen melyikre, ez le van írva egy ismertetőben, és az eltölteni kívánt szükséges idő is. Mi szorgalmasan végigültük az összes energiapontot, bár bevallom őszintén, hogy én egy cseppet sem hiszek az ilyesfajta gyógyító erőben, számomra ez túl misztikus, én pedig realistaként túlzottan is két lábon a Földön járok. Ennek ellenére még a Vid kút gyógyító vizéből is hoztunk egy üveggel. Úgy tartja a mondás, hogy aki abban a vízben megmossa a szemét, annak megjavul a látása. Ezt én saját tapasztalattal nem tudom sajnos alátámasztani, mivel mostanában már a laptop monitorját is csak az 1-es olvasószemüveggel bírom tökéletesen olvasni, nyilván a munkámból kifolyólag, a mindennapi, sok-sok számlának köszönhetően. Viszont rengeteg turista megfordul ezeken az energiapontokon, és jó látni, hogy az embereknek még maradt valami, amiben hihetnek…
Akinek felkeltettem az érdeklődését ezen két kitűnő úti cél iránt, az alábbi linkekre kattintva még több információhoz juthat:

* Gradi vár

* Bakonaki-tó

Kirándulásunk végén az évfordulónkat a bajánsenyei Határ Csárdában egy kiadós vacsorával ünnepeltük meg. Ez a nap mind a testnek, mind a léleknek teljes kikapcsolódást és feltöltődést nyújtott.

Tök, tök, tökfesztivál!

Motorosok látogatása

A múlt héten kaptam egy kedves e-mailt a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesület egyik tagjától. Szerették volna, ha a hétvégi őrségi kirándulásuk alkalmával a haranglábnál egy rövid előadást tartok nekik falunk múltjáról, történetéről. Én úgy jöttem a képbe, hogy Csilla, az e-mail író tag rátalált a blogomra, és azt gondolta, hogy ha már ilyen lelkes lakója vagyok a falunak, akkor megkér erre a feladatra. Én ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, de nem igazán éreztem magam erre alkalmasnak, így megadtam a polgármesterünk elérhetőségét, hogy inkább őt kérjék fel, hiszen ő volt az, akinek kitartásának köszönhetően a falu megkaphatta a "Communitas Fortissima", a Legbátrabb település címet. A találkozó összejött, a motorosok itt jártak, meghallgatták az előadást, megkoszorúzták a haranglábat, megnézték az egykori határt, betekintést nyerhettek pár szó erejéig a falu jelenébe is. Nagy örömömre egy jót motorozhattam is, mert a határra két, illetve négy keréken gurultunk. Barátsággal váltunk el, ha legközelebb erre járnak, szeretettel látjuk őket!

... mennyire igaz!

"Az embernek ott van az igazi otthona,

ahol a természettől kedvet és bátorságot nyer önmagához."

(Németh László)

Paradicsom

Az idén először próbálkozunk - igaz, kísérleti jelleggel - veteménnyel, amely eddig igazán jól sikerült. Lett borsónk, uborkánk, fokhagymánk, az újhagyma isteni volt (le is legeltük idő előtt), még ebben az agyagos földben a petrezselyem is szép lett. Arra nem is számítottam, hogy a gyökerét is hasznosítani tudjuk, így igazi meglepetéssel bírt, amikor egyre-másra szedem fel a friss fehérrépát. Lesz fejtett babunk, paprikánk is van bőven a hegyes piros, valamint a cseresznyepaprika fajtából, és a nagy kedvencem, amit annyit tutujgattam a paradicsom is szépen érik. Olyannyira, hogy nem győzzük enni, így az elmúlt hétvégén pár üveggel befőzésre is került. Ezen a héten megint csak annyi érett, hogy újra elő kell vennem a passzírozót, és még lecsót is szeretnék télire befőzni. Ez egy lédús fajta paradicsom, amelyet nem kell megvárni, hogy teljesen megpirosodjon, már narancssárgán is isteni íze van.

Viszont a nagy örömömbe egy kis szomorúság is vegyül: ugyanis el kezdtek leszáradni az amúgy bivalyerős tövek levelei, sőt, némely paradicsom még zölden bebarnul és megrohad. Pedig még virágoznak is a tövek, így biztosítva lenne jó ideig az utánpótlás, de ebben már kezdek kételkedni. Kérdeztem már másokat is erről a kórról, sajnos sok mindenki járt a paradicsomával hasonlóan, sőt még rosszabbul, mint mi, ugyanis volt olyan, aki 4 szemnél többet nem tudott leszedni, mert az összes bebarnult, a tő meg elszáradt. Így arra a döntésre jutottam, hogy az ép zöldparadicsomokat leszedem, és férjem kérésére zöldparadicsom lekvárt főzök belőle. Az eredményt majd egy következő bejegyzésben közzéteszem.

Baromfiudvar

Most már nevezhetjük annak, mert eddig csak "kacsagarázs" volt, de egy hete bővült az állatállományunk három jércével és egy kakassal - kifejezetten csakis tojástermelő céllal (ez azt jelenti, hogy nálunk bizony nem lesz egyetlen csirkének sem elvágva a nyaka). Féltem, hogy fognak kijönni a kacsák a tyúkokkal, de úgy látom, hogy semmi gond.

A baromfiudvar egy kb. 16 nm-es lekerített udvarrész, amely gondosan körbe van kerítve, és még a tetején is csirkeháló van elsősorban a cicáim, másodsorban pedig a magasban szárnyaló egerészölyvek támadása ellen. Van külön a csirkéknek is és a kacsáknak is éjjeli hálóhelyük, amelyet természetesen majd télire valamilyen komolyabb építmény fog felváltani. Egyelőre megteszi ez is, a lényeg, hogy be lehet zárni, bár róka vagy nyest támadástól nem igen tartok, de biztos ami biztos. A kacsáknak az egyik sarokba leástunk egy kiszuperált zuhanytálcát, amelyet ha teleengedünk vízzel, akkor nagy locsi-pocsit rendeznek, de terveink között szerepel egy tóka-ásás is, csak ahhoz előbb egy markológépest kell szereznünk.