Pártalanul

... maradt Albi, a dolmányos varjúnk. Tegnap késő délután, mire hazaérkeztünk, a januártól velünk élő vetési varjú sajnos az örök vadászmezőkre költözött. Előzőleg nem láttunk rajta semmi különöset, még evett is, így nem tudjuk, hogy mi okozta a pusztulását.

Most, hogy egyedül maradt Albert, szó szerint kivirult: ugyanúgy kezd viselkedni, mint lábtörése, valamint a vetési varjú érkezése előtt. Ugyanúgy százféle hangot hallat, szinte kacag, többször követeli a gazdi simogatását, közelségét, mint amikor még ketten voltak. Így utólag visszagondolva, amíg élt a másik, Albinak is olyan zárkózottnak, visszafogottnak tűnt a viselkedése. Most viszont kifejezetten felszabadultnak látjuk. Hogy ki érti ezt?

A húsvéti hétvégénkről

Nem indult valami fényesen ez a hétvégénk, már ha azt nézzük, hogy odafele menetben tönkrement az autónk bal első kerekének csapágya. Viszont azzal, hogy kénytelenek voltunk az alkatrész beszerzés és a kocsi megszerelése miatt + egy napot időzni, így egész jól alakult a vége.

Megérkeztünkkor csodálatosan sütött a nap, így gyorsan kitártam az ablakokat, közben pedig begyújtottam az összes kályhába, és a kezdeti 8 fokból 2-3 óra múlva 18 lett. Szinte sajnáltam becsukni az ablakokat, annyira jól esett a beáramló meleg levegő. A napos időt kihasználva inkább a szabadban tevékenykedtünk: ágyást alakítottunk ki, ültetgettem, s közben tervezgettük, hogy hol is lenne jó a kiülő végleges helye. Délután Lacám hivatalos volt egy nagy össznépi focira, ahová kedves barátunkkal együtt ment autóval, én pedig két kerékre pattantam és lebrinyóztam a focipályához. Útközben gyönyörködtem az árokpartokat, útszéleket elborító, virágzó vadvirágok sokaságában, és szívtam magamba a kristálytiszta levegőt (na így szeretek kerékpározni, nem is tudom, hogy a városban hogyan tudnak a kerékpárosok levegőt venni; maximum az autók kipufogógázát szívják). Nagyon régóta nem voltak ennyien a pályán, szerintem mindenkit kicsalogatott a szép idő és biztos a mozgás is már hiányzott a hosszú tél után. Nem vártam meg a foci végét, így hazakerekeztem, na ez volt a húzós: visszafelé sokkal több az emelkedő, mint a lejtő, így én is szuszogtam rendesen a téli kihagyás után (no meg a magas páratartalom miatt). Az estét a barátainkkal, beszélgetéssel töltöttük.

Másnap folytattuk a kerti munkákat, bár közel sem volt olyan meleg, mint előző nap, viharos szél fújt. Füvet nyírtunk, gereblyéztünk, Laca a korhadt rönköket, száraz ágakat szedte össze, próbáltuk a kert - legalább - egyik felét kultúrálttá, rendezetté varázsolni (a másik fele - mivel a félig összeomlott gazdasági épület rekonstrukció alatt áll - építési, felvonulási terület). Maradt még előző napról ültetnivaló árvácska, százszorszép is, így azokat is elültettem. Megmetszettem a mályva-cserjéket, az öreg szőlőtőkét is (olyannyira, hogy szerintem az idén nem sok termés lesz rajta), vetettem különböző nyári virágmagokat, pld. estikét. Reggeltől estig kint voltunk a szabad levegőn, aminek hatása másnap reggel érződött: olyan izomláz kerekedett a karjaimban, lábaimban, hogy reggel alig bírtam felkelni az ágyból. Úgy terveztük, hogy másnap folytatjuk a vasárnap megkezdett munkákat, ám az időjárás közbeszólt: már kora reggeltől szakadt az eső, amit most nem bántam a frissen elültetett növények miatt.

Húsvéti locsolkodás nálunk nincsen, ugyanis én kevés dolgot utálok annyira, mint azt, ha az embert nyakon öntik valami bűzlő kölnivel és idióta, néha közönséges locsolóverseket szavalnak előtte. Már kislánykoromtól fogva Húsvét hétfőjén a testvéremmel együtt inkább bezárkóztunk a lakásba és nem fogadtunk senkit sem, vagy elmentünk otthonról, hogy megússzuk a locsolkodást. Hál'Isten, itt ezen a környéken sem divat, mert aki falubéli hozzánk jött látogatóba, az sem locsolószándékkal. Különben is tapasztalatom alapján ma már a locsolkodás ritkán szól a néphagyományról, sajnos a gyerekeket legfőképpen a locsolásért kapott pénz motíválja, a felnőtteket pedig az ital. Tavaly Húsvétkor odahaza voltunk, és a pénzszerzés reményében olyan gyerekek is becsöngettek, akiket nem is ismertünk (naná, hogy nem engedtem be őket!). Mivel ez a nap végig esős volt, így benti elfoglaltságot találtunk magunknak. És itt említeném meg, hogy érdekes módon - a múltkori bejegyzésemmel ellentétben - még a mobilinternetünk is működött!

Másnap délelőtt az autószerelésé volt a főszerep, és mivel már kicsit jobb volt az idő is - legalábbis az eső nem esett - így újra csak a kertben tevékenykedtünk. Laca összeszedte a téli fakivágás rönkjeit, és felhalmozta a ház fala mellé. Itt ugyanis - és szimmetrikusan a kódisállás másik felén is - egy előtető fog épülni, amely a tüzifa, kerékpárok tárolásása mellett a téglás, boltíves pincénknek is megfelelő védelmet fog nyújtani az eső ellen. Az oszlopokat tartó vasak már be is lettek betonozva.

Ez viszont már egy következő bejegyzés témája lesz.

Kedvenceim

A leanderek mellett nagy kedvencem a magnólia. Ezt a kis fát - amely egyetlen virágot hozott - és még egy másikat tavaly kaptam Lacától, akkor nem láttam őket virágozni. A másik magnólia Szomorócon lett elültetve, sajnos úgy néz ki, az idén nem hoz virágot (bár ott későbbre jár a természet, de a magnóliafák már azon a környéken is mindenütt ontják a virágjaikat).

Másik virágos vágyam már régóta egy hortenzia volt, amelyet mostanában sikerült beszerezni. Most még cserépben van, de hamarosan ki fogom ültetni Szomorócon. Majd kíváncsi leszek, hogy mennyire bírja az őrségi agyagos talajt, ugyanis egy hatalmas bokrot szeretnék belőle nevelni.

Autó-bajok

Ez a hétvége -várakozásainkkal ellentétben - nem három, hanem négynaposra sikeredett. Persze rajtunk kívül álló okok miatt nyújtottuk meg a Húsvétot. Szombaton hajnalok hajnalán elindultunk a szokásos útvonalon. Úgy terveztük, hogy a reggeli órákban érkezünk Szomorócra, e helyett már majdnem a déli harang szólt, mikor odakanyarodtunk a házunkhoz felvezető útra. Az ok pedig egészen egyszerű: útközben megadta magát az autónk, így nem tudtunk olyan sebességgel közlekedni, továbbá útközben többször is meg kellett állnunk. Egy ilyen öregecske (15 éves) kishaszongépjármű esetében talán nem meglepő, hogy néha néha akadnak bibik a működésében. A bal első futóműnél éreztük a bajt, így az utolsó 30 km-t szinte lépésben tettük meg. Mire megérkeztünk, kedves barátunk már szerzett egy, a faluban lakó hozzáértő szakit, aki a kerék levétele után fel is állította a diagnózist: a bal első kerék csapágya tönkrement, de oly módon, hogy azt már összerakni nem lehetett, hanem új alkatrész után kellett néznünk.

Ez a feladat nem volt oly egyszerű, hiszen szombat délután 1 órakor már minden zárva, ráadásul hosszú hétvége előtt álltunk, legkorábban kedden délelőtt tudtunk alkatrész után telefonálgatni. Szerencsénkre kedden a falugondnok éppen a megyeszékhelyen járt, így a bolttal való előzetes egyeztetés (típusszám, méret stb.) után meg tudta vásárolni az alkatrészt és házhoz is szállította, így egyetlen km-t sem kellett megtenni érte. Ezúton is köszönjük a segítségét! Ezek után az autószerelő negyedóra alatt összerakta és felszerelte a kereket, így a járgány újra menetre készen várta az indulás időpontját.

A hétvége további történéseiről egy másik bejegyzésben számolok be.

Kreatívkodok

Még Húsvét előtt Erától kaptam ezt a díjat, amit köszönök szépen! Valami hasonló már hónapokkal ezelőtt keringett a bloggerek között, de úgy látszik, hogy időről-időre megújulnak ezek a blogger-díjak, ami egyáltalán nem baj, hiszen ezáltal egyre többet tudunk meg arról az emberről, akinek a naplóját naponta olvassuk. A díjjal együtt járó kötelezettségeimnek - Erának tett ígéretemnek megfelelően - most próbálok eleget tenni.

A szabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat.
2. A logót ki kell tennem a blogra.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

(A szabályok szerint már az első 3 pontot teljesítettem is. )


7 dolog rólam:

1. Szeretem az egyszerű dolgokat, a letisztult stílusokat, formákat és színeket. Viszont nem szeretem a hivalkodó, feltűnő életet, a csiricsáré környezetet.

2. A férjem a másik felem. Ez már a megismerkedésünk pillanatában kiderült számomra, amely nagyon jó dolog, hiszen egész életemben egy ilyen emberre vártam.

3. Nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott, optimista nézeteket vallok, de túlfejlett az igazságérzetem. Ergo: az igazságtalanság nagyon ki tud hozni a sodromból.

4. Mindennek nagyon tudok örülni, a legcsekélyebb dolognak is.

5. Számomra nem az érték a fontos, hanem a szándék.

6. Minden vágyam, hogy vidékre költözzünk, a parasztházunkba. Ez a nyáron meg is valósul.

7. Nagyon szeretem az állatokat. Nélkülük az életem nem lenne teljes.

És akiknek továbbadom (sajnos nem lesz 7, mert akiknek még adnám, azok is már megkapták):

Vályogvető, Ági és Hédi a gizgazos lányok, Fahéjasalma, BodzaZsuzsa, Csibe.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Ezzel az édes pofa, logófülű nyuszikával kívánok minden kedves Olvasómnak

kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Készülődünk...

... a hétvégére. És mily kegyes a sors hozzánk, most nekünk is három napos hétvégénk lesz, ugyanis Lacámnak nem lesz suli szombaton. Apró örömök az életben, de milyen jó is az, hogy mi egyetlen napnak is ennyire tudunk örülni (a férjem szerint én egy papírszalvétának is úgy örülök, míg más pld. egy aranyékszernek). Ugye azt írnom sem kell, hogy szombaton hajnalban indul a mandula Vas megye irányába.

Tervezgettük, hogy mihez is fogunk kezdeni. A múltkori rossz időjárás miatt ezen a hétvégén szeretnénk a gazdasági épület leomlott sarkát visszafalazni, benne a tárolónak szánt helyiséget kitakarítani, előkészíteni, elégetni a kerti hulladékokat, összerendezgetni a kivágott fák rönkjeit (azt fel is kéne hasogatni, de lehet, hogy nem lesz rá már időnk), én kertezni szeretnék, ültetgetni (Adj Uram, Istenem, hogy szép időnk legyen!). Úgy terveztem, hogy kisebb átmérőjű virág "szigeteket" fogok majd képezni, nem lesz nagyobb, egybefüggő virágágyás. A szigeteket fából készült ágyásszegéllyel szándékozom majd körbevenni, az agyagos földet feljavítom virágfölddel, és amit biztosan most ültetni szeretnék, az árvácska, százszorszép, sok és sokszínű rózsa, a többit majd meglátom. Beszereztem nem csekély mennyiségű virágmagot is, úgy hogy vethetek kedvemre. Idehaza balkonládában már veteményeztem magról: jelenleg az oly divatos és egészségesnek tartott rukkolát, tárkonyt, metélőhagymát, bazsalikomot, kaprot, valamint háromféle paradicsomot: normált, sárgát és lucullust. Na mindezek közül egyedül csak a rukkola volt ezidáig kíváncsi a világra, a többi még meg sem mozdult. A zöldfűszereknek lesz egy külön fűszeres-sziget :-)).

Természetesen most is viszünk itthonról kiültetnivalót: a trombitavirágom gyönyörűen áttelelt a spajzban (a varjúk társaságában), és van egy zöldes-kék színű kis tujánk is, valamint tegnapelőtt vettük észre, hogy a rebarbarák is kezdenek kibújni, így őket is kiássuk, és visszük új otthonukba. Én már legszívesebben az összes (nem kevés) leánderemet is levinném és kiültetném, csak hát ők a kedvenc növényeim, és - ha átmenetileg is, de - nehezen válok meg tőlük. Szerintem ők majd megvárják a költözés előtti utolsó pillanatokat - addig is idehaza szépítik a kertet.

A hétvégén biztosan akad idő a baráti kapcsolatok ápolására is, férjem készül a szombati focira én pedig egy kiadós bringázásra.

Már számoljuk az órákat visszafelé...