Párosan szép az élet!

Bővült kis családunk... méghozzá egy varjúval! Most már minden állat páros számban található nálunk: 2 kutya, 2 cica, 2 törpe Fischer papagáj és most már Albi sem fog egyedül unatkozni! Az akváriumi halakat még nem számoltam meg, de azt tudom, hogy a törpe karmos békáink is ketten vannak :-)) Akik régebbről olvasnak, azok állatállományunkból emlékezhetnek még a tengerimalacainkra, nos, ők sajnos egy gyönyörű nyári délutánon elmentek az örök répamezőkre rágcsálni :-(

Még az új varjúnak nem is adtunk nevet, így hát ha valakinek van valami varjú-név ötlete, szívesen fogadjuk! A hozzánk kerülésének története pedig a következő:

Szilveszter délutánján, miután férjem megjött a gumicsizmás fociból, egyszer csak csöngött a telefonja, és az állatorvosunk volt a vonalban. Elmesélte, hogy a klinikán éppen van náluk egy szárnya-törött vetési varjú, és megkérdezte, hogy nem fogadnánk-e be... Mi természetesen azonnal igent mondtunk, mivel azt valljuk, hogy ahol egy varjúnak van helye, ott van egy másodiknak is. A mi Albink ugyan dolmányos varjú, de csak külsőleg van közöttük különbség, mert a vetési varjú tiszta fekete, a dolmányosnak pedig szürke kis kabátkája van. Nem egy igényes jószág, a röpdében ketten is elférnek, élelmezésük sem egy egetrengető összeg, mivel hol száraz macskatápot, hol meg kutyakonzervet esznek, az meg mindig van otthon. És dióból is van otthon mindig, amit imádnak, szinte csemegeként fogyasztják, a túrós tésztáról meg ne is beszéljünk, mert Albi egyenesen rajong érte. A doktorúr úr rögtön tudta, hogy kire lehet a madarat rábízni, hiszen már régóta jár hozzánk, ismeri az állatainkat, az állattartási körülményeinket. Egy alkalommal mondta is, hogy "ejj Kovács úr, de szívesen lennék én maguknál állat" - azt hiszem ebből az egy mondatból sok mindenre lehet következtetni.

Visszatérve az új varjúhoz, most ő is lábadozik, mint Albika. De szépen eszik és úgy néztük, hogy elég szelíd is. A spajzban tároljuk őt is, mint Albit, ugyanis a spajzunk elég nagy alapterületű, ablakos, így világos is van, no meg tél lévén a Fischerek is itt vannak, így jó társaságban tudják a napot múlatni. Ahogy rendbejön egyiknek a lába, a másiknak meg a szárnya és kicsit jobb idő is lesz, akkor visszaköltöztetjük őket a röpdébe, ahol remélhetőleg békésen éldegélhetnek egymás mellett.

Az a bizonyos szilveszter napi gumicsizmás foci...

Fotók: Lengyel Zoltán

December utolsó teliholdja

Hát megjöttünk! És ez a felkiáltójel a mondat végén inkább a szomorúságunkat tükrözi, mint a jókedvünket. A Szomorócon töltött egy hét valóságos felüdülés volt számunkra, oly annyira, hogy a hazautazás tényét szinte katasztrófaként éltük meg. Egy újév kezdetén sok mindenki valamiféle számvetést, mérleget készít az előző év történéseiből, én ezt most kihagynám; mivel sok jót nem tudok írni, a rosszat meg nem zúdítom olvasóim fejére, hisz gondolom, hogy különféle problémáimmal nem vagyok egyedül... "Ember küzdj és bízva bízzál" - Madách Imre gondolata mostanra személyes jelmondatommá vált, hiszen bízunk abban, hogy a jelenlegi fedélt nyújtó családi házunkat előbb-utóbb sikerül eladnunk és akkor már semmi nem szegi útját a költözésünknek.

A szomoróci egy hetünk fantasztikusan telt, a házunk egyre jobban bizonyítja, hogy igenis lelke van. Meghálálja, hogy ennyit törődünk vele. Leérkezésünkkor 5 fok fogadott a házban, de ez csak is annak köszönhető, hogy kedves barátunk, szomszédunk előzőleg begyújtott. Megérkezésünk után végigjártuk a házat, megszemléltük, hogy esetleg a kemény fagyok hagytak-e maradandó emléket. Szerencsére mindent rendben találtunk, a víz nem fagyott el, a vízcsövek nem repedtek szét, a csapok normálisan működtek. Az igaz, hogy előző ottlétünkkor a vizet az aknában elzártuk, de a boylerből elfelejtettük leengedni. A fürdőszoba annak idején a ház kódisállásába lett beépítve, tehát ez a rész kiugrik a ház síkjából. Szerencsénkre déli fekvése miatt az ablakon keresztül beáramló napsugarak valamelyest melegítik, így megúsztuk a decemberi fagyos napokat.

Két nap kellett ahhoz, hogy a házat fel tudjuk fűteni. Első este mindösszesen 17 fokig kúszott fel a higany szála, de az egészséges alváshoz ez bőven elég. Pedig mind a 4 fűtésre alkalmas eszközbe begyújtottunk, ugyanúgy, mint a második napon. Harmadik naptól kezdve a napi átlaghőmérséklet a házban 23-24 fok, a reggeli 20 fok volt, és mindössze a cserépkályhában és a hálóban lévő vaskályhában tüzeltünk. Jó hír, hogy az összenyitott helyiségeknek köszönhetően a fürdőszobában is megfelelő hőmérséklet alakult ki, pedig ott az első két nap próbáltuk olajradiátorral temperálni a hőt, szinte sikertelenül. Így a harmadik naptól kezdődően már nem is használtuk.

Ebben az egy hétben Laca leginkább a ház körül tevékenykedett. Még amikor megvettük a házat, már akkor mondta, hogy közvetlenül a ház mellett lévő öreg körtefát ki kell vágni, mert szerinte bevezeti a vizet a házba, a gyökerei meg esetleg mozgathatják is a falakat. Így a körtefától érzékeny búcsút vettünk, segítséggel kivágták, összefűrészelték és jó szolgálatot tesz majd jövőre, amikor a hasábjai mellett melegedhetünk.

Erre a sorsra jutott sok más fa is, amelyek a ház mögötti ligetes részen nőttek. Erősen meg lett ritkítva ez a rész, mivel ide tervezzük majd a szabadtéri kemencét, a kiülőt és még egy tókát is.

Bánatunkra mire mi leérkeztünk, már az összes hó elolvadt, így mi csak a felázott, agyagos talajba való "cuppogást" élvezhettük. Mivel a gazdasági épület bontásából származó téglahalmok még ott csúfoskodtak az út mellett, így ezeket a halmokat eltüntettük, bedolgoztuk a téglákat az útba. Másra úgy sem lettek volna alkalmasak, mivel ahogy dobáltam, úgy málltak szét a kezemben. Bár még ez is kevés, de már több a semminél. Erre az útra hozatnunk kell valamilyen kavics-szerűséget, mert a csapadékos időjárás szinte járhatatlanná teszi.

Szilveszterünk igazán kellemesen telt. Férjem délután hivatalos volt egy szilveszteri gumicsizmás focimeccsre, én pedig jót sétáltam a kutyákkal. Az év utolsó napján gyönyörű telihold volt, amelyet meg is örökítettem. A felvétel 16,28-kor készült.

Az estét barátainknál töltöttük a szomszédban, az éjféli koccintást követően pedig hazamentünk.

A következő három nap úgy elillant, mintha csupán három óra lett volna. Vasárnap délben fájó szívvel hagytuk ott a házunkat, és még nagyon sokára lesz, hogy ismételten látni fogjuk.

Áldott, békés Karácsonyt!

"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,

Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld,

Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink

Ma hó takarja.

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,

Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Ahogyan én Neked.

Kívánj a szónak nyílt utat,

És a dalnak tiszta hangokat,

Kívánd hogy mindig úgy szeresselek,

Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Kívánd, hogy mindaz amit ma éjjel gondoltál,

Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Békés karácsonyt mindenkinek!"

(szöveg, zene: Som Lajos-Horváth Attila, előadó: Piramis együttes)

Apró örömeink

Örömhírrel jöttem: Lacám ma sikeresen levizsgázott, a bizonyítványába 4-es osztályzat került, így most már teljes felelősséggel kezdhet hozzá majd új szakmájához, a kályhássághoz. Ez a kályhás mesterség magába foglalja a cserépkályha, kandalló, kemence és egyéb más, fűtésre-főzésre-sütésre használatos eszközök építését és karbantartását. Nagyon büszke vagyok rá, hiszen még nem is oly rég - talán 3,5 évvel ezelőtt - amikor megismerkedtünk, ő azt mondta, hogy tőle ne várjam el, hogy leérettségizzen vagy hogy egyáltalán bármikor is iskolapadba üljön. Én nem is vártam el tőle, úgy fogadtam el, ahogy van. A tanulási igénye belülről, saját magából fakadt és én ezt díjazom a legjobban! Ezúton is gratulálok neki!

Albi kismadarunk nagyon szépen gyógyulgat, már egyre többet mozog, szépen eszik. Igaz, egyelőre nem került vissza a kinti röpdéjébe, hanem a házban van a ketrecében, így aktív részese az ünnepi fényeknek, hangulatnak. Januárban visszük vissza az állatkórházba, hogy kiszedjék azt a két acéldrótot, amely arra szolgál, hogy rögzítse az eltört csontját.

Nekem már csak 2 nap az évből a munka, aztán otthon takarítok és tervezem a karácsonyi menüt. Jó hír, hogy december 28-tól Szomorócon töltünk egy egész hetet. Mivel egy hét hosszú idő, így az összes állatunk velünk tart, és ez nem kevés logisztikai szervezést igényel.

Kincsre leltem...

... a Holdviola együttes Madárka című CD-jének tárgyában. Ez a miskolci zenekar elektro-folk stílusban szólaltatja meg rég elfeledett gyönyörű népdalainkat, előadásukat ötvözve a színpadi élmény hatásával is.

Már egy ideje láthatjátok, hallhatjátok őket a blogom video-sávjában. Kedvencem tőlük a Bánat utca, amely már a telefonom csengőhangjaként is szolgál.

CD-jük mai nap jelent meg, rendelés az együttes honlapján lehetséges.

Albert

Akik rendszeresen olvassák naplómat, ők tudják, hogy idehaza nem kevés háziállat színesíti hétköznapjainkat, akik hosszabb őrségi tartózkodás alkalmával velünk utaznak. Ilyenkor a kisteherautónk, mint Noé bárkája működik.

Nem hétköznapi háziasított állatunk Albert - nemes egyszerűséggel: Albi - a dolmányos varjú. Ő már két éve él velünk. Férjem egy alkalommal, amikor a Duna-parton várta ki az időt, hogy indulhasson a munkahelyem elé, egy bokor aljából iszonyatos rikácsolásra lett figyelmes. Egy babavarjú volt, valószínűleg vagy kieshetett a fészekből, vagy pedig első szárnypróbálgatásai során nem volt ereje visszarepülni családjához. Laca miután megállapította, hogy a kisvarjú látszólag egészséges, betette az autóba és hazahoztuk. Kezdetben kézből etette mindenféle - általam nagyon utált férgekkel, gilisztákkal - majd kipróbáltuk a macska- és kutyakonzervet és száraztápot is, amely ízlett Albinak, így a továbbiakban ezek, és természetesen a házikoszt alkotják az élelmét. Kialakítottunk neki egy védett, fedett röpdét is, így kényelmes helye lett.

Mostanra gyönyörűen kifejlődött. Szürke mellénykéje (dolmánya) van, és nagyon szép, kékes-fekete színben játszó tolla. A varjú nagyon intelligens jószág, könnyen tanul és könnyen szelídíthető. Laca meg tudja simogatni, sőt, igényli is a naponkénti foglalkozást, törődést, közelséget. Rengeteg féle hangot tud produkálni, amely néha köztünk nevetség tárgya is. Amikor Szomorócon vagyunk, ki szoktuk őt engedni, sétálgat a ház körül, elballag 40-50 méterre, aztán visszajön, és még a kutyákkal is játszik.

Férjem két nappal ezelőtt észrevette, hogy Albi csak az egyik lábát használja, a másik csak lóg mellette. Nem tudtuk megállapítani, hogy mi baja lehet, így elvitte az orvoshoz, ahol sajnos beigazolódott félelmünk: eltörött a lába. Kicsit megijesztettek bennünket, hogy ha nem kerül sor mielőbb műtétre, akkor amputálni kell majd a törött végtagot. Férjem felhívta a hortobágyi Madárkórházat, ahol tudták volna fogadni, de Budapesttől elég messze esik, így maradt a budapesti Állatorvostudományi Egyetem. Tegnap délután Laca elvitte Albit, először megröntgenezték, amely alapján megállapítható volt, hogy szilánkos combcsonttörést szenvedett, utána pedig megműtötték a lábát. Most úgy néz ki, hogy a műtét sikerült, majd 6 hét múlva kell őt kontrollra visszavinni, reméljük, hogy addig megfelelően összeforr a csontja. Albert, aki már megannyi boldog percet szerzett nekünk a jelenlétével most a ház egy nem annyira forgalmas szegletében, a ketrecében lábadozik.