Őrségi parasztházunk

Az új lakók

2012-01-28T15:08:00.008+01:00

Ödön és Mici új lakótársakat kapott két anyakecske személyében. Abban a faluban, ahol dolgozom, egy ott élő idősebb nénitől kaptuk őket, mert már nem tudja annyira a gondjukat viselni, így ránk bízta. Nem fiatal már egyik sem, Rozi igencsak benne van már a korban, hisz a néni szerint 8 éves, a lánya Linda 4 éves és már volt egyszer gidája. Szeretnénk még kecskéket, hisz két kecske nem kecske, most már négyen vannak, az már valami... de még mindig nem elég! Lacával már el is terveztük, hogy milyen módon fogjuk a karámot megnagyobbítani, hogy legyen bőven helyük a jószágoknak. A tároló helyiséget már ki is űrítette, és leválasztja a garázstól, hiszen a jelenlegi "hálószobájukban" négyen már szűkösen férnének el.

Ödinek igen sajátos udvarlási technikája van, a két új jövevényt azonnal birtokba is vette.

Szépen gyarapodik az állatállományunk, tavasszal szeretnénk nyuszikat is, meg még tyúkokat és kacsákat is. Lassan egy igazi farmon fogunk élni, amit mindketten nagyon élvezünk.

Kicsit aggódom...

2012-01-18T12:23:00.006+01:00

... az időjárás miatt. Még ebben a szezonban nem esett egy csepp hó sem, és eső sem túl sok. Ha havas képet szeretnék, elő kell vennem az egy évvel ezelőtti fotókat. Hát ezért költöztünk mi az Alpokaljára? Annak idején, anno 2007. decemberében, amikor beleszerettünk az Őrségbe, több cm-es hóréteg borította a tájat... Igazából hidegnek sincs hideg, eddig talán a legalacsonyabb hőmérséklet -7 volt, még tavaly valamikor november vége körül. Ennek persze -főleg a fűtés szempontjából - örülni kéne, de én akkor is nagyon várom, hogy essen már végre egy kis hó! Nem csak a látvány miatt szeretném, hanem azért is, mert most van itt az ideje, és nem szeretném, ha esetleg márciusban kéne még havat lapátolni, amikor a veteménnyel kéne már foglalkozni.

Tavaly ilyen telünk volt:

Elkészült a kecskeól

2012-01-11T12:53:00.005+01:00

Több variáció közül tudtunk választani, már ami a kecskeól helyét illeti. Régebben a házhoz tartozott egy óriási, boltíves pajta, amit az előző tulajdonos lebontatott (nem győzzük e miatt ismeretlenül is szidni), és csak egy összeomlófélben lévő gazdasági épület maradt meg, amely egykor az állatok elhelyezésére szolgált. Sokáig nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk az épülettel, aztán 2009 telén megrogyott a teteje és egy nap le is dőlt. Maga az épület viszont bivaly erős -boltíves beton födémmel-, így Laca lemondott az elbontásáról. Kitakarította, elbontotta az állatok elválasztását szolgáló falakat, felszedte a hídlásokat, és mivel több helyiségből állt, az egyiket berendezte műhelynek, a másikat tárolónak használjuk, a nagy helyiséget - az ajtónyílás megnagyobbításával - kineveztük garázsnak. Volt még egy kisebb rész is, amely le volt választva (itt tartottuk a kerékpárokat), innen egy faajtó nyílt a kertre. Az ajtó két részből áll, külön alsó és külön felsőrészből, amelyet ugyanúgy lehetett külön nyitni is. Emlékszem, egykor a vidéki nagyszüleim istállójának az ajtaja is így nyílt. Az épület tetejéről leszedtük a leomlott cserepet és az összedőlt gerendákat, kátránnyal leszigeteltük és azóta lapostetejű épületként üzemel.

Támadt egy gondolatom, mely szerint ki kéne használni az épületben rejlő lehetőségeket, nevezetesen a faajtós kis helyiséget, az pont elég lenne két kecske éjszakai tartózkodóhelyének. A nappali kifutójukat pedig az épület mellé terveztük közvetlenül. Az is két részből áll, plussz van egy fedett, zártabb rész is, ha le kell választani a bakkecskét az anya mellől, akkor azt is meg tudjuk oldani. A közeli fatelepen vásároltunk egy autónyi szélezetlen deszkát, és Laca abból építette a kecskéknek a kifutót. Így a régi gazdasági épület mára félig-meddig visszanyerte eredeti funkcióját.

Az első fotók

2012-01-05T15:22:00.006+01:00

Együtt

Mici

Ödön

Ödönről és Miciről. Úgy vettem észre, hogy Ödön a kameraérzékenyebb, Mici még szégyenlős egy kicsit. Lassacskán szokjuk egymást :-)), remélem, jóban leszünk.

Megszaporodtunk!

2012-01-04T07:50:00.003+01:00

Egyik nagy tervünk vált valóra tegnap este, amikor is két kecske érkezett hozzánk. Férjem egyik munkatársától vettük meg Ödönt, a 2 éves bakkecskét és Micit, az 1 éves anyakecskét, amely 2:1-ben (vagy 2:2-ben?) vétel volt, ugyanis kisgidát vár. Bájos pofijukkal azonnal meghódították a szívemet. Most a következő napokban igyekszünk kialakítani nekik a végleges helyüket, mert jelenleg az első éjszakát az autóm helyén, a garázsban töltötték.

Fényképekkel talán majd a hétvége felé tudok jelentkezni.

Kálváriám az internettel

2012-01-02T12:12:00.006+01:00

Legelőször is Boldog Új Esztendőt kívánok Mindenkinek! Röviden csak erre mifelénk: BOLDOGULJ!

Jó régen nem írtam már, de ennek egyetlen oka az, hogy képtelen vagyok az otthoni mobilinternetemet normális működésre bírni. Az internettel kapcsolatos problémáink az ideköltözésünk pillanatában keletkeztek. A faluban van ugyan ADSL, de hozzánk már "műszaki okok" végett nem tudják bekötni. Három szolgáltatóval is próbálkoztunk, mindhárom azt ígérte, hogy lesz internet. Aztán nem lett, mert a főszolgáltatónál már nincsen szabad kapacitás. A kedves főszolgáltató is pont egy évvel ezelőtt azt ígérte, hogy nem csak internetünk, hanem vezetékes telefon és kábeltv is lesz egy csomagban, ebből csak SAT TV-nk lett, és egy óriási műholdas antenna a ház homlokzatán, amely csak rontja a képet. Marad a mobilinternet, itt is már a második szolgáltatót nyúzzuk, a harmadiknál, aki a kék színű hiper-szuper internetet kínálja az ország egész területén, pont a múlt héten jártunk. Mikor említjük, hogy hol lakunk, a hölgy nézi a lefedettségi térképet, örömmel mondja, hogy a falunkban tökéletes a lefedettség. Ha nem lett volna fülünk, akkor valószínűleg a szánk körbeszaladt volna a fejünkön, annyira nagyon örültünk. Aztán kicsit félve a kudarctól, de halkan megemlítjük, hogy mi az országhatártól kb. 600-700 méterre lakunk, erre a területre is vonatkozik? A hölgy viszi tovább a kurzorát a monitoron, és mondja, hogy Szomoróc... erre mi: igen, jó helyen jár, ott lakunk. Óhhh, hát itt már nincsen sajnos lefedettség, nézzék meg, egybefüggő piros ez a terület a térképen! Sőt, olyannyira nincsen, hogy nem is ajánlja, hogy elvigyük a mobilsticket 5 napos kipróbálásra, hiszen úgyis visszahoznánk. Puff neki, kár volt előre örülni. Az otthoni internetbe egész ünnepek alatt képtelen voltam hálózatot varázsolni, és ez sajnos nem csak az ünnepek alatt van így, hanem a szorgos hétköznapokon is, amikor mondjuk elektronikus kapcsolatot kéne teremtenem az APEH-es ügyfélkapuval. Így ezen alkalmakkor kénytelen vagyok leautózni a falusi IKSZT (Integrált Közösségi Szolgáltató Tér) épületébe (milyen jó, hogy létezik ez az intézmény!), ahol a wifin keresztül a saját laptopomon még dolgozni is tudok, a férjem meg addig ping-pongozik az oda betérővel. De hát valljuk be, hogy ez csak szükség megoldásnak jó. Így hát továbbra is keressük, kutatjuk a lehetőségeket, hogy hogyan juthatnánk egy stabil internethez. A nyáron vezették a falu másik határánál az optikai kábelt, a szolgáltatónak most, december 31-vel kellett volna átadni, de ebből idén december 31-én sem lesz semmi. Hiszen sem az EON, sem a Magyar Telekom nem engedélyezi az oszlopainak a használatát, így nincs mire rákötni a vezetéket. Van még egy műholdas lehetőség, de majd az is csak később derül ki, hogy működik-e nálunk. Szóval kitartást ajánlok saját magunknak, egyszer csak ez a probléma is megoldódik...

Töklámpás hokkaido tökből

2011-11-01T15:52:00.004+01:00

A Gradi vár és a Bakonaki-tó, ...

2011-10-25T18:39:00.029+02:00

... avagy barangolás a szlovén Mura-vidéken

Ennek a bejegyzésnek már legalább egy hónapja meg kellett volna születnie, csak a munka és leginkább az itthoni net hiánya, illetve megbízhatatlansága miatt nem igazán volt kedvem nekiülni. Nos, házasságunk 5. éves évfordulóját szeptember 16-án egy egynapos, szlovéniai barangolással spékeltük meg. A szlovéniai Mura-vidéket látogattuk meg, kitűzött célunk volt a Gradi vár és utána dél-keleti irányban tovább indulva a Dobronak melletti Bakonaki-tó felfedezése. Az idő csodálatos volt, kimondottan kirándulóidőnek indult, aztán mire úti célunk második helyszínére értünk, az időjárás már inkább egy igazi nyári nap délutánjára emlékeztetett.

A Gradi vár otthonunktól észak-nyugati irányban mindösszesen 35 km-re található. Rendezett környezetű, virágos, tiszta kis falvakon keresztül és kanyargós erdei utakon át jutottunk a várhoz. Mai formájában barokk stílusú vár magán viseli a román, késő gótikus és reneszánsz építészet jellemzőit. A vár egy része nagyon szépen, igényesen felújítva áll a látogatók rendelkezésére. A másik rész felújítása éppen zajlik, illetve folyamatban van, természetesen Szlovéniában is, mint mindenhol máshol az anyagi erőforrások hiánya nagy nyomást gyakorol a kulturális javak megőrzésére. A várban sétálva órákat lehet eltölteni azzal, hogy megtekinthetjük a különböző kiállításokat, korhűen berendezett bemutatókat az egykori mesterségekről.

Kovács a kovácsműhelyben :-)

A vár pincéjében borkiállítás is van, ahol a palackozott nedűket meg is lehet vásárolni. Engem leginkább az építészet kötött le, imádtam a gótikus építészetre jellemző boltíves nyitott folyosók csúcsíves keresztboltozatait bámulni. A várban található a Goričko tájvédelmi körzet információs központja is.

A bakonaki-tó - az ébredező szépség

Dél-keleti irányba továbbindultunk második úti célunkhoz, a Bakonaki-tóhoz. Ez a tó Dobronak község mellett található, és méltán híres a közelében található energiapontokról. Csodálatos természeti környezet veszi körül a tavat, amelynek partján egy stégen lehorgonyoztunk. Kosarunkból otthonról hozott elemózsia került elő, majd utána a pléden elterülve süttettük magunkat az őszi nappal, amely intenzitását tekintve cseppet sem volt nevezhető őszinek. A hőgutát elkerülvén inkább felfedeztük a tó környékét. A tavat körülvevő bükkösben található Szt. Vid kápolna mára már védjegyévé vált a Bakonaki tónak.

A kápolna közelében található a Vid kút, amely gyógyforrás jellegéből adódóan számos látogatót vonz a természetgyógyászok által elismert számozott energiapontokkal együtt. Minden energiapont más-más szervünkre hat, és hogy éppen melyikre, ez le van írva egy ismertetőben, és az eltölteni kívánt szükséges idő is. Mi szorgalmasan végigültük az összes energiapontot, bár bevallom őszintén, hogy én egy cseppet sem hiszek az ilyesfajta gyógyító erőben, számomra ez túl misztikus, én pedig realistaként túlzottan is két lábon a Földön járok. Ennek ellenére még a Vid kút gyógyító vizéből is hoztunk egy üveggel. Úgy tartja a mondás, hogy aki abban a vízben megmossa a szemét, annak megjavul a látása. Ezt én saját tapasztalattal nem tudom sajnos alátámasztani, mivel mostanában már a laptop monitorját is csak az 1-es olvasószemüveggel bírom tökéletesen olvasni, nyilván a munkámból kifolyólag, a mindennapi, sok-sok számlának köszönhetően. Viszont rengeteg turista megfordul ezeken az energiapontokon, és jó látni, hogy az embereknek még maradt valami, amiben hihetnek…
Akinek felkeltettem az érdeklődését ezen két kitűnő úti cél iránt, az alábbi linkekre kattintva még több információhoz juthat:

* Gradi vár

* Bakonaki-tó

Kirándulásunk végén az évfordulónkat a bajánsenyei Határ Csárdában egy kiadós vacsorával ünnepeltük meg. Ez a nap mind a testnek, mind a léleknek teljes kikapcsolódást és feltöltődést nyújtott.

Tök, tök, tökfesztivál!

2011-10-06T15:30:00.002+02:00

Motorosok látogatása

2011-09-14T12:14:00.012+02:00

A múlt héten kaptam egy kedves e-mailt a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesület egyik tagjától. Szerették volna, ha a hétvégi őrségi kirándulásuk alkalmával a haranglábnál egy rövid előadást tartok nekik falunk múltjáról, történetéről. Én úgy jöttem a képbe, hogy Csilla, az e-mail író tag rátalált a blogomra, és azt gondolta, hogy ha már ilyen lelkes lakója vagyok a falunak, akkor megkér erre a feladatra. Én ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, de nem igazán éreztem magam erre alkalmasnak, így megadtam a polgármesterünk elérhetőségét, hogy inkább őt kérjék fel, hiszen ő volt az, akinek kitartásának köszönhetően a falu megkaphatta a "Communitas Fortissima", a Legbátrabb település címet. A találkozó összejött, a motorosok itt jártak, meghallgatták az előadást, megkoszorúzták a haranglábat, megnézték az egykori határt, betekintést nyerhettek pár szó erejéig a falu jelenébe is. Nagy örömömre egy jót motorozhattam is, mert a határra két, illetve négy keréken gurultunk. Barátsággal váltunk el, ha legközelebb erre járnak, szeretettel látjuk őket!

... mennyire igaz!

2011-09-01T14:41:00.009+02:00

"Az embernek ott van az igazi otthona,

ahol a természettől kedvet és bátorságot nyer önmagához."

(Németh László)

Paradicsom

2011-08-19T09:38:00.005+02:00

Az idén először próbálkozunk - igaz, kísérleti jelleggel - veteménnyel, amely eddig igazán jól sikerült. Lett borsónk, uborkánk, fokhagymánk, az újhagyma isteni volt (le is legeltük idő előtt), még ebben az agyagos földben a petrezselyem is szép lett. Arra nem is számítottam, hogy a gyökerét is hasznosítani tudjuk, így igazi meglepetéssel bírt, amikor egyre-másra szedem fel a friss fehérrépát. Lesz fejtett babunk, paprikánk is van bőven a hegyes piros, valamint a cseresznyepaprika fajtából, és a nagy kedvencem, amit annyit tutujgattam a paradicsom is szépen érik. Olyannyira, hogy nem győzzük enni, így az elmúlt hétvégén pár üveggel befőzésre is került. Ezen a héten megint csak annyi érett, hogy újra elő kell vennem a passzírozót, és még lecsót is szeretnék télire befőzni. Ez egy lédús fajta paradicsom, amelyet nem kell megvárni, hogy teljesen megpirosodjon, már narancssárgán is isteni íze van.

Viszont a nagy örömömbe egy kis szomorúság is vegyül: ugyanis el kezdtek leszáradni az amúgy bivalyerős tövek levelei, sőt, némely paradicsom még zölden bebarnul és megrohad. Pedig még virágoznak is a tövek, így biztosítva lenne jó ideig az utánpótlás, de ebben már kezdek kételkedni. Kérdeztem már másokat is erről a kórról, sajnos sok mindenki járt a paradicsomával hasonlóan, sőt még rosszabbul, mint mi, ugyanis volt olyan, aki 4 szemnél többet nem tudott leszedni, mert az összes bebarnult, a tő meg elszáradt. Így arra a döntésre jutottam, hogy az ép zöldparadicsomokat leszedem, és férjem kérésére zöldparadicsom lekvárt főzök belőle. Az eredményt majd egy következő bejegyzésben közzéteszem.

Baromfiudvar

2011-08-17T11:52:00.006+02:00

Most már nevezhetjük annak, mert eddig csak "kacsagarázs" volt, de egy hete bővült az állatállományunk három jércével és egy kakassal - kifejezetten csakis tojástermelő céllal (ez azt jelenti, hogy nálunk bizony nem lesz egyetlen csirkének sem elvágva a nyaka). Féltem, hogy fognak kijönni a kacsák a tyúkokkal, de úgy látom, hogy semmi gond.

A baromfiudvar egy kb. 16 nm-es lekerített udvarrész, amely gondosan körbe van kerítve, és még a tetején is csirkeháló van elsősorban a cicáim, másodsorban pedig a magasban szárnyaló egerészölyvek támadása ellen. Van külön a csirkéknek is és a kacsáknak is éjjeli hálóhelyük, amelyet természetesen majd télire valamilyen komolyabb építmény fog felváltani. Egyelőre megteszi ez is, a lényeg, hogy be lehet zárni, bár róka vagy nyest támadástól nem igen tartok, de biztos ami biztos. A kacsáknak az egyik sarokba leástunk egy kiszuperált zuhanytálcát, amelyet ha teleengedünk vízzel, akkor nagy locsi-pocsit rendeznek, de terveink között szerepel egy tóka-ásás is, csak ahhoz előbb egy markológépest kell szereznünk.

Reggelek

2011-08-10T07:59:00.006+02:00

Amióta az új munkahelyemre járok dolgozni, egyszerűen imádom a reggeleket! Ezt régebben nem tudtam volna elmondani magamról, de most egészen más környezeti behatások érnek nap mint nap. Lakhelyem és a munkahelyem közötti távolság mindösszesen 22 km, persze csak akkor, ha a két település fekvése miatt utam nagyrészét a szomszédos Szlovénián keresztül teszem meg. Ha mindezt hazánk területén kéne megtennem, akkor 37 km lenne, és jelentősen megnövekedne az amúgy sem elhanyagolható üzemanyagköltség mellett az utazással eltöltött idő is.

Szlovénia csodaszép ország, itt a határ mellett is gyönyörű természeti környezettel megáldva. Mint a Vendvidéken, itt is jellemzőek a települések szerkezetére a szórványos építkezés. Szlovéniában is ugyanazok a közlekedési szabályok, mint Magyarországon, így ez sem okoz különösebb gondot.

Utam során sokszor találkozom az út mentén élelem után keresgélő gólyákkal, a kukoricaföldekről kiugráló vadnyulakkal, az utat keresztbe átszelő vaddisznó nyájjal és őzekkel. Párafelhőben úszó rétek és erdők váltják egymást, a települések közelében néhol szántó, kukorica és napraforgó földek váltakoznak. A porták rendezettek, virágosak, az emberek már megismernek, kedvesen intenek, köszönnek. Hosszú emelkedők és lejtők váltják egymást éles kanyarokkal, amely most nyáron még nem okoz gondot, viszont télre igen fel kell készülnöm vezetéstechnikailag is, továbbá 4 új téligumival, és a hólánc használatának elsajátításával.

A keskeny szerpentinen sokszor dejavu érzésem támad: az általam oly nagyon kedvelt Görögországban tett kirándulásaink jutnak eszembe, s már-már várom, hogy egy-egy kanyar után a völgyben mikor bukkan fel a tenger... aztán lassan elérem az országhatárt, ahol a határőrség régi, elhagyott épületének látványa juttat vissza a valóságba, amely esetemben nem is szomorú.

Falunap

2011-08-08T16:57:00.003+02:00

Kercaszomor község Önkormányzata 2011. augusztus 12-14. között rendezi meg a már hagyománnyá vált Falunapokat,

amelyre sok szeretettel vár minden kedves érdeklődőt!

FALUNAPI PROGRAMOK

2011. augusztus 12. (péntek):

21:00 Videodisco

2011. augusztus 13. (szombat):

10:00 Fortissima-kupa kispályás labdarúgó torna

12:00 - 14:00 Hajdinából készült ételek, valamint a paraszti gazdálkodás régi szerszámainak bemutatója a Pongrácz-portán (Fő út 105.)

16:00 A Legbátrabb Község Ünnepe - megemlékezés a szomoróci haranglábnál. Ünnepi beszédet mond: Bebes István országgyűlési képviselő

16:30 Integrált Közösségi Szolgáltató Tér épületének ünnepélyes átadása (Fő út 57.). Avató beszédet mond: V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár

17:00 Kézdi Anna fotókiállításának megnyitója a Faluházban. A kiállítást megnyitja: V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár

19:00 Radiowaves koncert

21:00 Falunapi bál - A kellemes hangulatról a KO-DO együttes gondoskodik.

2011. augusztus 14. (vasárnap):

10:00 Ünnepi Istentisztelet a Református Templomban

14:00 órától színes gyermekprogramok és kulturális műsor (helyszín: focipálya)
Fellépők:
Bajánsenyei Színjátszók
Lábaspajtások Néptáncegyüttes

18:00 órától Zsoldos „Báró” Zoltán és Zenekara játszik

20:00 órától a Hétrét Együttes zenél

Szombaton és vasárnap gyermekprogramokkal (ugrálóvár, csúszda), állatsimogatóval, kocsikázási lehetőséggel,

és az Őrség Egyesület támogatásával íjászatra várjuk
az Őrséget, a családias hangulatú, színes programokat kedvelő érdeklődőket!

Egy éve már...

2011-07-06T13:55:00.003+02:00

...hogy Szomorócon lakunk. Milyen gyorsan eltelt ez az egy év! Mintha csak tegnap költöztünk volna! Ez az egy év kellett ahhoz, hogy újra tudjunk mindent szervezni magunk körül, hogy újra felépítsük az életünket. Nehéz hónapok állnak mögöttünk (anyagi téren), bizony nem könnyű ezekről beszélni, így írni sem. De mostanra megtaláltuk mindketten önmagunkat, és a munkánkat is. És ami a legfontosabb, hogy egyikőnk sem bánta meg, hogy elköltöztünk a fővárosból. Itt más az élet. Bizony nem hiányzik a reggeli és délutáni csúcsforgalom, az utcán velem szemben jövő emberek közönyössége, a szmog, de nem hiányoznak a bevásárlóközpontok, a tömegközlekedés és egyéb más városi dolgok sem, amiről mások talán azt gondolják, hogy nem lehet létezni nélkülük.

Itt vidéken jól érezzük magunkat, mi egy éve hazaérkeztünk...

Kritikusan az Őrségi Vásárról

2011-07-02T19:39:00.008+02:00

Az idén 31. alkalommal rendezték meg az Őrségi Vásárt, amely a térség kiemelt rendezvénye, és hagyományosan mindig június utolsó hétvégéjére esik. Ilyenkor nyáron errefelé mindig sok a program, szinte minden második hétre jut valami csemege. Most is nagy érdeklődéssel vetettük bele magunkat a vásári forgatagba, de sajnos csalódnunk kellett. Már tavaly is feltűnt, de az idén méginkább, hogy sokan vannak olyan "vásározók", akiknek köze sincs az Őrséghez - sőt a hagyományőrzés és a kézműves fogalmakat is csak hírből ismerik-, de még távolról sem ütik meg azt a színvonalat, amit elvárna az ide látogató. Az csak egy dolog, hogy a városi Önkormányzat autónként 500 Ft belépőt szedett, de nincsenek rendes parkolóhelyek, mindenki ott állt meg, ahol éppen helyet talált. Viszont a kipakolókat elnézve ez a régi, hagyományokkal és múlttal rendelkező vásár kezd teljesen elbazárosodni: a roma kisebbség az osztrák Fetzenmarkt-okon fillérekért összeszedett bútorokat és egyéb hulladék holmikat árulta, hegyekben állt náluk a használtruha, amelyhez senki nem nyúlt. Fogalmam sincs, hogy egy ilyen rendezvényen mit keresnek a román nemzetiségű cipőárusok, a Stihl fűrész-utánzatot és egyéb noname barkácsgépet, vagy alkatrészt árulók, valamint a csupa giccset, bóvli cuccot kipakolók, hiszen a helyi főszervező, a városi Önkormányzat által is a rendezvény fő célja idén is a hagyományok ápolása és őrzése volt, s azoknak az értékeknek a bemutatása, amelyeket a helyi kézművesek képviselnek. Természetesen az Erdélyből, Korondról érkező, ízléses, értékes kerámiákat kínáló és a székelyföldi, csodaszép kézimunkákat, terítőket, faliszőtteseket áruló nénik ellen semmi kifogásom nincs, sőt csodálattal adózom kézügyességük, árukínálatuk előtt. Viszont amit mi kerestünk volna, a kópickötőt -amely ugye abszolúte helyi érték lenne-, sehol sem találtuk. Pedig Lacát akartam volna meglepni 1-2 db kópiccal, hogy kenyérsütés alkalmával a második kelesztést már igazi, fonott szakajtóban végezhesse. Én megértem, hogy az Önkormányzatnak minden bevétel számít, így a helypénz is sokat jelent, de egy ilyen volumenű rendezvényen igenis ki kéne szűrni, akinek a portékája nem idevaló. Ahogy a vásározók felhígultak, ugyanúgy a közönség soraiban is lehetett látni nem egy látogatót, akik ha aznap távol maradtak volna, akkor többeknek megmaradt volna a táskája, pénze, mobiltelefonja. Mert itt nálunk az Őrségben a bűnőzés fogalma szinte ismeretlen volt... eddig...

Megérkeztek!

2011-06-26T20:02:00.003+02:00

Szombaton elmentünk végre a kiskacsákért Szalafőre, arra a portára, ahonnan az egész őrségi létünk ered. Ezek még egészen pici kacsák, most 1 hónaposak. Így aztán Laca sem igyekezett befejezni az elkezdett kacsagarázst, mert még egy nagyobb ketrecben is kényelmesen elférnek jó ideig. A leendő helyük kb. 20 nm-es bekerített terület, amely felülről is védve lesz tyúkhálóval. Természetesen lesz majd benne egy kacsaól és Laca már leásta nekik a kiszuperált zuhanytát is. Úgy ítéltük meg, hogy a kacsák mellett még igazán elférne 4-5 db csirke is - kizárólag tojástermelési céllal! - így eldöntöttük, hogy hamarosan beszerzésre is kerülnek, és a kacsagarázs onnantól kezdve mint baromfiudvar fog üzemelni.

A kiskacsák nagyon cukik, tegnap órákat ültem mellettük és gyönyörködtem bennük. Amúgy pedig állandóan éhesek, és nincsen az a vízmennyiség, amely ne fogyna el percek alatt. Krisztáék figyelmeztettek is bennünket, hogy vigyázzunk a vízzel, mert képesek úgy eláztatni magukat, hogy utána hajszárítóval kell őket megszárogatni. Ők jártak már úgy, hogy a nagy pocsálásban az egyik kiskacsa teljesen elázott és meg is fázott, aminek nem lett jó vége. Egyelőre csirkeindító tápot vettünk, amit dúsítunk apróra vágott új hagyma szárával, csalánnal, vagy egyéb zölddel, de adtam már nekik a tápba lereszelt főtt tojást is. Persze szívesen fogadok bármilyen jótanácsot a táplálásukkal kapcsolatban, úgy hogy akinek van valamilyen kipróbált menüje a kacsáim számára, azt kérem, hogy ossza meg velem!

Újra a közt szolgálom

2011-06-19T12:05:00.005+02:00

Hosszú idő eltelt azóta, amióta utoljára írtam, de mostanában nincs túl sok időm blogot írni és sajnos olvasni sem, amiért a kedvenc blogjaim szerzőitől elnézést is kérek. Történt egy s más, amit most próbálok tematikusan összeszedni:

Suli fronton az idei vizsgázásokat befejeztem, májusban volt az utolsó számvitel-szervezés vizsgám, amely sikerült is, a legközelebbi vizsga már csak jövőre lesz. Suli kipipálva.

Munkahely terén viszont óriási változások történtek, ugyanis szerdától új munkahelyem van: egy közeli körjegyzőség pénzügyi ügyintézője lettem, és egy év kihagyás után újra köztisztviselői jogviszonyom lett. Amióta tervezgettük, hogy ideköltözünk, azóta vágytam egy ilyen típusú munkára, hiszen én előtte Pesten 12 évet töltöttem a közszolgálatban. A féléves munkanélküliségem alatt általában ilyen, vagy hasonló munkaköröket pályáztam meg, s most sikerült végre! Lám a türelem valóban rózsát, esetemben jó állást teremt(ett), csak ki kellett várni. Most úgy érzem, hogy nem hiába tanultam, illetve még tanulok is, ráadásul azt is csinálhatom főállásban, amit jelenleg tanulok. A turisztikában eltöltött 4 hónapra jó szívvel emlékszem vissza, csupa kellemes emlékem van, sokat tanultam a környék nevezetességeiről . Jó kitérő volt számomra, ráadásul sok embert ismerhettem meg, akik közül egy-kettővel remélem, hogy hosszabb barátság is létrejön.

Idehaza a kemence nagyon szépen üzemel, Lacám a kenyérsütés nagy mestere lett. Szebbnél-szebb, illatos frissen sült cipók kerülnek ki a kezei közül, már volt, hogy az osztrák szomszédunk megrendelésére egyszerre 12 kg kenyeret is sütött. A szomszéd és 60 fős vendégserege igazán elismerően nyilatkoztatták ki tetszésüket, Lacám ezáltal egyre bátrabban és egyre nagyobb kedvvel fog hozzá azóta is a héten egyszeri kenyérsütésnek, így mi is egyre kevesebb bolti kenyeret eszünk.

Idén tavasszal - kísérleti jelleggel - csináltunk egy pici konyhakertet, és bár nem mondhatnám mintakertnek, de a gazon kívül a növények is szépen fejlődnek benne. Ültettünk hagymát (az újhagymát már majdnem teljes egészében sikerült elpusztítanunk), fokhagymát, borsót, rukkolát, petrezselymet, mákot, uborkát, paradicsom-paprika palántákat és babot. Kedvet kaptunk ahhoz, hogy egyre több mindent saját magunk termeljünk meg, így el is terveztük, hogy jövőre az idei területnek a háromszorosa lesz a veteményes és több mindennel fogunk próbálkozni. Bár a földünk -ami inkább agyag - nem éppen termőföld, de úgy gondolom, hogy egy őszi alapos előkészítésnek jövőre meg lesz az erdeménye. Én annyira nem értek az ilyen dolgokhoz, hiszen pesti lány vagyok, ráadásul a rosszabbik fajtából: a lakótelepi 10. emeleti lakásban csak a cserepes dísznövényeket tudtam tutujgatni, de amióta itt lakunk, szorgalmasan tanulgatjuk a falusi lét szükséges összetevőit. Ráadásul amitől féltem, hogy esetleg tönkretehetik a veteményt, a spanyol csigáknak nyoma sincs, pedig az indiai futókacsáim a jövő hét végén érkeznek. Laca már építgeti nekik a kacsagarázst.

Pont a héten beszélgettünk Lacával arról, hogy annak ellenére, hogy egy-két emberrel kapcsolatosan ért bennünket nem kevés csalódás, nagyon szeretünk itt lakni, és semmi pénzért nem költöznénk vissza a fővárosba. Építgetjük, fejlesztgetjük a magunk kis 3000 nm-es birodalmát, és nagyon jól érezzük magunkat.

Kemencés nap

2011-05-08T16:41:00.005+02:00

Szombaton megsütöttük az első igazi kenyerünket! Budapestről érkeztek hozzánk barátaink, és együtt próbáltuk ki a még novemberben elkészült kemencét. A búbjában kenyeret, a grillező részén pedig finom husikat sütögettünk. Jó idő lévén szinte egész nap a szabadban voltunk, élveztük a verőfényes napsütést, és a kemence irányából áradó finom illatokat. A sült hús mellé görög salátát készítettem és befejezésül csipkebogyó borral öblítettük le az ebédet.

Egy hete Laca már próbálkozott a kenyérsütéssel, amely még nem volt az igazi (de attól még hipp-hopp elfogyott). Ezt is tanulni kell, kitapasztalni, milyen legyen a tészta, meddig keljen, meddig fűtsük a kemencét, meddig süssük a kenyeret... sok-sok összetevője van egy ilyen kenyérsütésnek, amely mind befolyással bír az eredményre. A mostani kenyereink igazán jól sikerültek, helyes kis cipók lettek, és nagyon finomak. Rájöttünk, hogy egy ilyen kenyérsütési akciót szinkronba kell hozni egyéb más kemencés tevékenységgel is, hogy megfelelően ki legyen használva a felfűtött kemence. Gondolok itt pld. akár egy székelykáposzta főzésre, vagy más kelt tészta vagy sütemény sütésre, gyümölcs aszalásra... stb. A grillező részén akár kürtös kalácsot is lehet sütni. Próbálkozni kell, hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, hisz a gyakorlat teszi a mestert. Lehet, hogy minket ezek után már nem igen fog érinteni a kenyéráremelés?

És a főszereplő: amely most már nem csak kert dísze:

Egy újabb szerelem :-)

2011-04-14T12:39:00.003+02:00

A címet olvasván nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, hiszen Lacát nem cserélném fel senkire sem. Egyszerűen arról van szó, hogy állattartás fronton egy újabb szerelem van nálam kialakulóban: ez a kacsaőrület, és nem is akármilyen: az indiai futókacsa. A munkahelyem előtt reggelente szoktam látni a kis csapatot, ahogy szinte futnak a tóka felé. Bájosak, s mindamellett nagyon hasznosak is: ez a kacsafajta a spanyol csiga természetes ellenszere.

Már tavaly megfigyeltem a kertünkben, hogy ezek a randa vöröses-barna dögök napról-napra többen vannak, és annyira gusztustalan jószágok, hogy összeszedni sincs nagy hajlandóságom. Most, hogy az idén veteményeztünk is, fokozottan figyelnünk kell majd erre a veszélyre. Hallottam már olyanról is, hogy sózzák a csigákat, de az már nem használ nekik, a sózás egyébként sem egy környezetkímélő megoldás. Marad a kacsabeszerzés, és már van is ajánlatunk, nagyon drukkolunk, hogy mielőbb kikeljenek a kacsatojások. Lacámnak addig is lesz ideje, hogy megépítse a kacsa-lakot.

Pityerszeri Húsvétváró

2011-04-14T10:58:00.010+02:00

KATT a képre!

TEszedd! - Önkéntesen a tiszta Magyarországért

2011-04-06T20:07:00.004+02:00

2011. április 4-től lehet csatlakozni az ország legnagyobb szemétszedési akciójához.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a Vidékfejlesztési Minisztériummal és az Önkéntes Központ Alapítvánnyal együttműködésben

2011. május 21-én

országos hulladékgyűjtési akciót szervez. A szervezők nemcsak a gyűjtésben, hanem az illegális hulladéklerakóhelyek feltérképezésében is számítanak az akcióhoz csatlakozók segítségére.

Április negyedikétől a teszedd.hu online regisztrációs felületen jelezhetik részvételi szándékukat mindazok, akik résztvevőként, vagy támogatóként szeretnének hozzájárulni az akció sikeréhez. A honlapon a csatlakozók több kategóriában, a gyűjtés helyszínének meghatározásával regisztrálhatnak. Az egyes településeken önkéntesen szerveződő csoportok munkáját megyénként helyi önkéntes koordinátorok segítik.

A szervezők az Önkéntesség Európai Évének keretein belül, Magyarország eddigi legnagyobb hulladékgyűjtő akciójával kívánják felhívni a figyelmet az önkéntes tevékenység és a környezettudatos viselkedés fontosságára. Számos sikeres külföldi példa bizonyítja, hogy a helyi közösségek hulladékgyűjtő munkáján alapul az országos akció sikere.

Az akcióval kapcsolatos aktuális információk a www.teszedd.hu honlapon már elérhetők.

Magnólia

2011-04-06T19:21:00.002+02:00

Végre tavasz van!

2011-04-01T18:40:00.006+02:00

Ezt nemcsak a rügyező fák, a kertben kibújó hagymás növények bizonyítják, hanem az is, hogy kis falunkba megérkezett az első gólya!

A telken a fű között különböző vadon nőtt virágok bújtak ki:

Berki szellőrózsa - Salátaboglárka

Bársonyos tüdőfű - Réti kakukktorma

És vannak olyanok is, amelyeket már mi ültettünk:

Jácint - Barkafűz

Na meg persze a tulipánokból meg a liliomokból is napról-napra több látszik. Kikerültek a leanderek is, a járda mellett vannak sorba kiültetve a kerti földbe. A trombitavirág már a helyén fejlődhet, a hétvégén kikerül a yukka is. Sajnos muskátli-fronton nagyon nagy veszteségeim vannak a teleltetés miatt, így azokat szinte egytől-egyig pótolnom kell.

A körtefák rügybe borultak, akárcsak a vadrózsa bokrom is. Az egyik magnóliafámon 15 nagy bimbót számoltam össze, és ebből mind virág lesz!

Lacám kapott ajándékba kb. 50 tő ezüst fenyő csemetét, annak felét már el is ültettük, a másik felét elvermeltük, majd a mostani hétvégén kerülnek beültetésre. Kijelöltük a konyhakert helyét is, holnap hozunk rá szerves trágyát, majd következik a veteményezés. Már majdnem egyes zöldségfajokkal késésben is vagyunk.

Fűtési szempontból megvizsgáltuk a mögöttünk álló, első telünket: Laca szerint kb. 6 köbméter fa fogyott el tavaly szeptember eleje óta, igaz, úgy, hogy a télen mindketten itthon voltunk, tehát reggeltől fűtöttünk két kályhába. Egy biztos, hogy soha nem fáztunk, az egész házban kellemes, 24 fokos átlaghőmérséklet uralkodott. Igaz, a tavasz beköszöntével a fűtésnek még korán sincsen vége, hiszen úgy számolunk, hogy legalább májusig esténként még fűteni kell.

De jönnek az egyre kellemesebb, tavaszi illatokkal teli, napsütéses, madárcsicsergős reggelek...

Menjünk világgá!

2011-03-15T22:36:00.003+01:00

Ezt a felhívást nem kell komolyan venni, csak a miskolci Utazás Kiállítás ez évi szlogenje. Holnap - ha nem is indulok világgá -, de jócskán az ország másik felébe visz a munkám, 500 km-t teszek meg másodmagammal, és majd csak szombaton késő este térek haza.

Ma éppen egy hónapja dolgozom. Nagyon könnyen és hamar belerázódtam a mindennapi munkába, olyan, mintha egyetlen nap kihagyás sem lett volna, nem hogy fél év munka nélkül. Pár mondatban azért megemlítem, hogy egy természetvédelmi szervezetnél dolgozom, annak is a Tourinform irodájában. Igazi nekem való munka ez, népszerűsítem a lakóhelyem környezetét, közben ismerkedem a természettel, az általam oly nagyon szeretett állatokkal, növényekkel. Kiajánlom a programjainkat, a szálláshelyeinket, ügyfelekkel foglalkozom (és emberek közt vagyok!). Fel sem tűnik, ha esetleg egy-egy hétvége is becsúszik, mint a legutóbbi budapesti Utazás Kiállítás, vagy a mostani 4 napos hétvégéből egy nap, amikor ügyeletet kellett tartani Pityerszeren, ahol a Nemzeti Park Népi Műemlékegyüttese várta a szép időben az odalátogatókat. Szeretem amit csinálok, és noha nem sok köze van a számvitelhez, annak ellenére szívesen teszem. Egyetlen bajom van vele, az a határozott idejű munkaszerződés, amely november végéig szól. De bízom benne, hogy lesz tovább, ha nem itt, akkor máshol. Szerencsésen túl vagyok egy pénzügy vizsgán is, még egy évem van hátra, és akkor akár önállósodhatok is könyvelésileg, bár ügyfeleket szerezni sem könnyebb, mint mondjuk egy cégnél munkát találni.

És végre itt a tavasz! A kedvenc évszakom. Mint ahogyan a művészettörténetben a reneszánsz, úgy az évszakok között a tavasz az, ami az újjászületést jelképezi.

Mint minden évben, most is némi dilemmában vagyok, hogy a leandereket mikor is telepítsem ki a szabadba. Miután áttanulmányoztam az időjárás előrejelzést, ma úgy döntöttem, hogy megpróbálom őket kint hagyni, hiszen -5 fokot bírnak. Ma volt a második nap, hogy korán reggel 12 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, így szerintem túl nagy baj nem lehet. A hagymás növényeim már kezdenek előbújni, a bokrok, cserjék rügyeznek, de amire nagyon kíváncsi leszek, az a magnólia. Akkora bimbók vannak az egyik fácskán, vajon mindből virág lesz? Közben tervezzük a konyhakertet is, hol és mekkora legyen, mi legyen beleültetve, stb.

Hát már ideje, hogy véget ért a "téli álom", a tavasz meghozta számomra a munkát, a zsongást, a pezsgést. Sajnos a blogírásra sem jut mostanában annyi időm, mint szeretném - ezt gondolom rendszeres olvasóim tapasztalhatták. Aki aggódott értem, annak itt is megköszönöm, nagyon jó érzés, amikor "idegen" emberektől kapok hogylétem felől érdeklődő e-maileket. Ha hazatértem a miskolci kiküldetésből, igyekszem jelentkezni.

Tavaszváró programajánló: tőzike túra

2011-02-26T12:05:00.014+01:00

Gondolom, már mindenkinek jócskán elege van a télből, de bízom benne, hogy "jégtörő Mátyás" nevéhez és a hozzá kapcsolódó népi hiedelemhez hűen most már valóban eljön a tavasz.

Amíg azonban a tavasz ténylegesen beköszönt, addig is szeretnék ajánlani egy igazi tavaszváró programot az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága szervezésében:

TAVASZI TŐZIKE TÚRA
(KATT ide)

A tavaszi tőzike 10-30 cm magas, hagymás évelő növény, amelynek virágzási ideje március-április. Nyári változata is ismert, azonban a nyári tőzike valamivel magasabbra nő, mint a tavaszi és egészen júniusig virágzik. Virágai széles harangalakúak, fehérek és illatosak. A tőzike általában lomberdők, ligetek, nyirkos, de nem túl nedves rétek, láperdők lakója.
A tőzike védett növény!!

Fotó: Terra Alapítvány

Fotók: Bukor Ferenc

Kellemes tavaszvárást, jó túrázást kívánok!

Napsütés a lelkemben

2011-02-14T16:43:00.003+01:00

Ahogy kinézek az ablakon, igen zord időt látok, ugyanis tegnap délutántól estig szakadt a hó, így a mai napi borús égbolt és a hófehér lepel lepte táj már nem okoz annyi örömet, mint a tél kezdetén, hiszen én már a kikeletet várom.

De mégis az én lelkem napsütéssel van tele, és ennek igen egyszerű az oka: van munkahelyem! Munkahelyem a falunktól 11 km-re lévő kisvárosban található, aminek nagyon örülök. A fő csapásvonal a turizmus lesz, így a blogomban is meg fognak szaporodni az ilyen irányú bejegyzések, programajánlatok.

Öt és fél hónap kitartó munkahelykeresés után végre úgy érzem, hogy kezd kiegyenesedni körülöttem a világ. És még valami nagyon fontos, hogy nem protekcióval kerültem oda és a főiskolai évek alatt tanultakat is fogom tudni hasznosítani. Tehát holnaptól újra dolgozom!

Ez is, az is...

2011-01-28T11:59:00.006+01:00

Itt vagyok újra... voltak olvasóim, barátaim, akik már hiányolták az újabb bejegyzést. Olyan túl sok lényeges dolog, amely pozitív, nem igazán történt velünk, a rossz dolgokról viszont nem írok, mert nem szeretek panaszkodni.

Bár már pont egy hete, hogy vizsgáztam, de kellett néhány nap, hogy kiheverjem. Jogi ismeretek (vegyesen: polgári jog, munkajog, cégjog, közigazgatási jog, uniós jog) tantárgyból volt összesen 50 tételem, 4-est kaptam. Gazdasági és vezetéselméleti ismeretekből 36 tételem volt, mindkét tárgyat 100%-ra teljesítettem, 5-öst kaptam. Amennyit én már vizsgáztam, mostanra rájöttem, hogy a szóbeli vizsgázás mégis csak jobb az írásbelinél (pláne, ha valakinek jó a beszélőkéje és megtalálja a vizsgáztató tanárral a személyes kontaktust). Viszont most felköthetem a gatyámat, mert március 3-án pénzügyből egy három órás, 11 oldalas feladatlap jön sorra. A múlt órai anyagból szinte egy szót sem értettem, no az elméleti részével nincsenek gondjaim, csak a képletekkel és a számításokkal. Majd csak azt is túlélem valahogy. Viszont az a jó, hogy a korábbi vizsgáztatással ellentétben ezek a tantárgyak már nem fognak előjönni a záróvizsgán, így még a vizsga napján elégettem az összes nyomorult tételt (a gépen azért meg vannak). De ha elbizonytalanodom magamban, akkor mindig az jár az eszembe, hogy csinálnom kell, hisz ez lesz az önállósodás első lépése!

Lassan vége a januárnak, és az új év első hónapja számunkra nem alakult túl kedvezően, sőt! Értem én ez alatt az álláskeresési kudarcokat, de az albérlőinkkel is meggyűlt a bajunk, így januárban volt egy futásunk a régi házunkhoz (cirka 640 km oda-vissza). Egyelőre még nem látjuk a fényt az alagút végén, de igyekszünk mindenhez pozitívan hozzáállni és átevickélni az élet nagy buktatóin.

Hangulatomra igen erősen rányomja a bélyegét az időjárás is. Már reménykedtem, amikor láttam a hagymás növényeimet kikelni, hogy lassan vége a télnek, erre tegnap mindent betakart a hó! Holle anyó most is igen alaposan megrázta a dunnáját. Én szeretem a havat, de csak módjával.

Viszont ígértem, hogy ha valamit tudunk Albiról, a 2,5 évig velünk élt dolmányos varjúnkról, akkor azt megírom. Vannak szomszédaink, akik állítják, hogy reggelente a kéményükön üldögél és még morog is magában, ahogyan azt ő szokta. A házukkal szemben lévő magas fa tetején pedig egy másik varjú ül, akivel pár perc után Szlovénia felé elszállnak. Azóta én is láttam Albit, ahogy alacsonyan szállva ide ül a körtefára, a másik varjú pedig jóval odébb várja őt. A varjukra nem jellemző, hogy ennyire közel szálljanak az emberhez, kivéve Albit, aki velünk élt sokáig. De hiába szólingatom, nem jön közelebb. Valamikor visszafelel, sőt már olyan is volt, hogy itt repült a magasban a portánk fölött és ha kint látott valakit, akkor ideköszönt. Mindig párban repülnek, egyedül sosincs. Ennek azért örülünk, mert igaz, hogy hiányzik nagyon, de tudjuk, hogy sikerült beilleszkednie a madártársadalomba, és szabadon él, hisz ő mégis csak egy madár. Azért jó lenne egy tavaszi reggelen a rekedt károgására ébredni...

Januári tavasz

2011-01-15T10:25:00.005+01:00

Mostanában csudajó időjárásban van részünk. Hó már régen nincs, talán karácsony első napján esett utoljára, a hőmérséklet viszonylag magas, tegnap pld. egy szál pulóver is majdnem sok volt, olyan meleg volt. Mondjuk, ez abszolút nem természetes dolog, hiszen a téli hónapok között talán a január szokott a leghidegebb lenni. De mivel már nagyon várom tél végét, így ennek a januári tavasznak kifejezetten tudok örülni. Természetesen annak is, hogy így spórolni lehet a tüzelővel, hiszen elég, ha csak délután gyújtunk be.

Ősszel, amikor bekerültek a kinti növények a házba, a kálámnak a fürdőszobában találtam helyet a teleléshez. Ő ezt két gyönyörű virággal hálálta meg:

A kertben is az ősszel eldugott hagymás növények sorra bújnak elő:

Bízom benne, hogy olyan nagyon hideg már nem lesz, hogy elfagyjanak.

Álláskeresési szösszenetek - 1. Nesze neked DIPLOMA!

2011-01-11T10:27:00.007+01:00

Bár bokros teendőim - itt túlsúlyban a tanulás(!) - közepette indítok egy új rovatot, hátha az itt leíartakat más a hasznára tudja majd fordítani.

Felháborodásomban ragadtam most "tollat", mert első reakcióként a telefont letéve sírva fakadtam. Most megpróbálom kiírni magamból a mérget, legalább nem a saját szervezetemet terhelem vele.

Mióta itt lakunk, folyamatosan pályázom az állásokat. Leginkább a közigazgatásban meghirdetetteket részesítem előnyben, de minden lehetségest megpályázok, amire papírom van (és az van jó sok). Történt még decemberben, hogy megpályáztam egy közeli kis falu körjegyzőségén egy pénzügyi-gazdálkodási előadói köztisztviselői munkakört. Amit előírtak végzettséget, azzal én mind rendelkezem, sőt, még annál is többel... Eltelt a pályázati határidő, két ünnep között jött postán egy nagy alakú boríték: visszaküldték a pályázati anyagomat, mindenféle indoklás nélkül, hogy nem nyertem. Jó, hát volt már ilyen a történelemben, meg attól tartok, hogy lesz is még bőven... Nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget, majd akad más. Tegnap este azonban az állások böngészése között felfedeztem megint csak ugyanazt a körjegyzőséget, ugyanazt az álláshirdetést. Most nem bíztam a postára és a véletlenre a dolgot, ma reggel felhívtam a hirdetésben megjelölt kapcsolattartót, aki mellesleg a körjegyző asszony volt. Ugyanolyan vezetéknévvel és hasonló keresztnévvel, mint az enyém, a hangja alapján nálam jóval idősebb (vagy csak dohányzik?) hölgy vette fel a telefont. Én elővettem a legártatlanabb hangszínemet, bemutatkoztam, és elmondtam, milyen ügyben keresem. Ő pedig előadta, hogy középfokú végzettségű embert keresnek, és ha jól emlékszik, akkor nekem felsőfokú végzettségem van. Kérdeztem tőle, hogy hölgyem, ne haragudjon, de mondja már meg, hogy egy középfokú végzettségű munkavállaló mennyivel tud többet, mint egy felsőfokú? Nem tudott rá válaszolni.

2-3 perc hallgatás volt a részéről. Tudta azt is kapásból, hogy kercaszomori vagyok (ezt tudva nem lehetett túl sok jelentkező), mert aztán azt kérdezte, hogy hogy tervezném Kercaszomorról a bejárást. Válaszom: személygépkocsival. És mivel alig 40 km-re van a lakhelyem a hivatalától, így a munkahely vonzáskörzetébe tartozom. Megint nagy hallgatás. Én pedig csak záporoztattam rá a mondanivalómat: tudom, hogy egy kis körjegyzőség anyagi szempontból nem engedhet meg magának egy diplomás ügyintézőt, de legalább hívtak volna be interjúra, és kérdezték volna meg, hogy elvállalom-e a középfokú bérért a munkát? Egyáltalán az első körben miért nem hívtak be személyes elbeszélgetésre, ahol sokkal több információ kiderült volna, mint ami egy személytelen levélben és önéletrajzban szerepelhet? Most akkor én a diplomám miatt lettem elutasítva? - Ő ilyet nem írt. - Nem írt persze, mert támadási felület lenne, hanem most mondta a telefonba. - Rám bízza, hogy hogy ítélem meg. Kérdeztem tőle: és mi van akkor, ha újra elküldöm a pályázatomat, csak nem írom bele a diplomámat? - Szuverén jogom elküldeni, ezt is rám bízza. De a munkáltatói jogkör gyakorlója (aki mellesleg ő) megszabhatja, hogy középfokú végzettségű munkatársat akar kinevezni.

Na tessék, akkor azért lettem elutasítva, mert túlképzett vagyok. Ő ezt nem írta a válaszában, mikor visszaküldte a pályázati anyagomat (nem, csak most mondta, igaz, nem ugyanezekkel a szavakkal). Ekkor már nem igazán tudtam magam tűrtőztetni, ezért jobbnak láttam megköszönni az infomációkat és letteni a telefont.

Most gondolkodom, hogy mit csináljak. Első hallásra hagynám az egészet a francba, mert ha mégis most a második körben esetleg felvételt nyernék, kinek van kedve egy ilyen főnökkel dolgozni, biztos megkeserítené a mindennapjaimat.

Második gondolatom, hogy még sem hagyom, átírom a pályázati anyagomat, kihagyom a diplomámat, hiszen az ide nem is szakirányú, és elküldöm újra. Igazából ha tudnám, hogy hová és kihez lehetne ez ügyben fordulni, akkor megtenném, méghozzá a negatív diszkrimináció miatt. És biztos vagyok benne, hogy igazam lenne, mert ő ugyan a diplomám miatt utasított el, de a munkakörhöz, amelyet el kéne látni, középfokú szakirányú végzettséggel rendelkezem (ahogy azt ő, mint a munkáltatói jogkör gyakorlója a pályázati kiiírásban közzétette), így ez nem kifogás.

Csak már a kedvem is elment attól, hogy ilyen főnökkel a hátamon dolgozzak.

Ha valakinek van valami jó ötlete, szívesen elolvasom.

Szilveszteri memoár

2011-01-08T09:37:00.003+01:00

A 2010-es karácsonyi-sziveszteri ünnepkör igen hamar végetért, pedig nekem január 3-án még csak dolgoznom sem kellett menni (sajnos). A szomoróci első karácsonyunk csendesen telt, egyszem gyerekem meglátogatott és itt maradt velünk pár napot, ez talán kicsit "megédesítette" az ünnepet. Ugyanúgy készültem rá, mind eddig mindig, napokig főztem-sütöttem, előtte nagytakarítás, díszítgetések... stb., mint ahogy ez a rendes házaknál általában karácsony előtt lenni szokott.

A szilveszterünk viszont érdekesen alakult. Mi nem vagyunk egy hú de nagy társaságba járó emberek, az eddigi szilvesztereink is inkább "pizsama-party"-ba torkollottak, mint sem reggelig tartó mulatozásokba, hiszen mindketten elég csöndesek, magunknak (egymásnak) valók vagyunk. A hangos mulatozást ki nem állhatjuk, ha társaságba is megyünk, inkább olyat választunk, ahol jókat lehet csendesen beszélgetni, én meg okosan tudok mosolyogni és bólogatni hozzá. Most viszont szilveszter délelőttjén meglepett bennünket egy régi, budapesti kolléganőm 12-ed magával. Végül is az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyvonalakban tudtuk, hogy majd jönnek, illetve előző este hívott fel megbeszélni a részleteket. Ez a társaság már 2008 őszén járt nálunk, az akkor bizony még csak negyedrészig felújított házban. Most mindent szemügyre vettek, nagyon kedvükre volt, amit láttak, de legfőképpen az tetszett nekik, hogy én ugyanazzal a boldog és őszinte mosollyal fogadtam őket, mint annak idején 2008-ban, amikor még csak terveztük az itteni jövőnket. Így arra a következtetésre jutottak velünk kapcsolatban, hogy túl nagy baj nem lehet és mi azok vagyunk -most független attól, hogy átmenetileg nincsen munkahelyünk - , akik itt megtalálták a helyüket és jól érzik magukat, ergo jól döntöttünk, amikor ideköltöztünk. Hát az egyéb bajoktól eltekintve (bank, hitel és albérlők) igazuk is van.

Ez a társaság a szilveszteri pár napra bérelt egy vendégházat, tőlünk alig 20 km-re. Búcsúzáskor kedvesen invitáltak bennünket szilveszter estére, és ugyan nem beszéltünk meg konkrétan semmit sem, így a pillanatnyi kedvünkre lett bízva, hogy élünk-e a meghívással.

Elérkezett az este és mi erősen vívódtunk azon, hogy útnak induljunk-e egyáltalán. A kényelem majdnem győzedelmeskedett felettünk, hiszen akkor ki kell mozdulnunk a jó melegből, fel kell öltözni, frizura, stb... mégis csak társaságba megy az ember. Aztán végül is úgy döntöttünk, hogy élünk a meghívással, hiszen nincs mindig ilyen alkalom. Legfeljebb maradunk egy keveset, aztán majd még éjfél előtt hazajövünk. De a kedves fogadtatás, a jó hangulat bizony megtette hatását: éjjel kettőkor került sor a búcsúra. Az este volt részünk kemencében sült malachusi evésben, jó beszélgetésekben, karaoke-partyban, tüzijátékban (én ezért annyira nem vagyok oda), egy szóval jól tettük, hogy megtörtük az eddigi hagyományosnak számító otthoni szilveszterezést.

Most viszont azt hiszem egy rövid időre hanyagolni fogom a blogolást, hiszen január 21-én szóbeli vizsgára kell készülnöm jogból, gazdasági és vezetési ismeretekből. Így egy kis időre búcsúzom, remélem, hogy jó hírekkel fogok visszatérni.

Nálunk ilyen volt

2011-01-04T12:35:00.005+01:00

a ma délelőtti részleges napfogyatkozás:

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a hálószobaablakból a laptop előtt ülve ha kinéztem az ablakon, akkor rögvest szembetűnt, így figyelemmel tudtam kísérni a változást. Nem sokkal később a napocska karéja alul látszott, mint egy mosolygós szmájli, majd utána pedig a karéj a jobb oldalon látszódott :-) 10 óra után nem sokkal azonban eltűnt a szemem elől, és csak a felhős égbolt látszódott, ami azóta is erősen tartja magát.

Kint a bejárati ajtó előtt 9 lépcső magasságában -5 fok volt délben. Tegnap azt olvastam, hogy egy népi időjós egész évre közzétette időjárás előrejelzését: a téli nagy hideg január közepéig tart, onnan enyhülés várható. Húsvétkor 20-25 fok meleg lesz, június 5-15 között nagyon meleg lesz, a nyár egyébként esősnek ígérkezik, a nyaralást július közepétől augusztus közepéig érdemes időzíteni. A szeptember eleje nagyon hűvös lesz, de utána pedig szokatlanul felmelegszik az idő. Decemberre erős lehűlést, sok csapadékot jósolt.

Hát majd meglátjuk. Én viszont már nagyon várom a tavaszt, bele sem merek gondolni, hogy az eljövetele még mennyi idő...

Év végi mérlegelés

2010-12-28T16:35:00.006+01:00

Nevezhetnénk egyfajta számadásnak is, de számviteli szakemberként maradnék a mérlegnél, ahol is az egyik oldalon az eszközök (aktívák) másik oldalon pedig a források (passzívák) szerepelnek.

Ebben az évben a legfőbb projektünknek mindenképpen az ideköltözés tekinthető, amelyet viszonylag rövid idő alatt abszolváltunk. A ház vonatkozásában sok minden elkészült, pld. a kiskonyha felkövezése, a fürdőszoba burkolása-festése, mindkét előszobánk burkolása-festése. A ház körül elkészült mindkét oldalon egy-egy előtető, ahol a téli tüzelőt s miegymást tárolunk, a nyár végére egy fából készült, nádfedél borítású kiülő, mellette pedig a kültéri búboskemence. Mindenképpen nagy beruházásnak mondható, hogy rácsatlakoztunk a falusi csatornahálózatra is. Mivel a pincénkben a rengeteg csapadéknak köszönhetően állandósult a 20-30 cm-es, de volt, hogy fél méteres belvíz, ezért Lacának meg kellett oldania a pince víztelenítését. Ez kezdetben egy búvárszivattyú segítségével történt, aztán rájöttünk, hogy valami komolyabb megoldást kell eszközölnünk. Így történt az, hogy Laca némi jószomszédi segítséggel kiásott egy árkot a pincéből a nem használt (víztelen), 12 méter mélységű kútig, amelyet ügyesen becsövezett, így ami víz megjelenik a pincében, az azonnal ki is tud folyni a kútba. A gazdasági épület körül is történtek munkálatok: le lett szigetelve a teteje, fel lett falazva a kidőlt sarokpillérje, az eleje egy része el lett bontva, ki lett hordva a rengeteg szemét és szét lettek bontva az egykor állatok elválasztására szolgáló betonfalak. Az alját téglával kiraktuk, így a személyautónkkal kényelmesen be lehet állni (még én is be tudok! :-)). A fele részét Laca berendezte műhelynek, és helyet kapott benne a háromkerekű ZDK motorunk is. Közben a kertet is rendezgettük, bár az még sok munkát igényel, hogy igazán mutatós legyen.

Talán ennyi ami történt, illetve amit csinálgattunk 2010 évben. Emberi kapcsolatok terén is történtek változások, talán több jó, mint amennyi rossz: még közvetlen az év elejére (illetve a 2009-es év végére) tehetjük, hogy egy eddig barátnak hitt ismerős (családostúl) többé nem jelentkezett, telefonjainkat nem vette fel... ezt egyrészt némi veszteségnek könyvelem el, másrészt pedig nem volt annyira régi a kapcsolat, hogy a szívem szakadna érte, de mindenesetre bánt a dolog. Viszont ennek ellentételezéseként megemlíthetem, hogy a faluban is egyre több ismerősre - akik között barátok is akadnak - tettünk szert. S hogy ne menjek messzire, itt a blog kapcsán is történt nem egy megkeresés, sőt, a blognak köszönhetően volt személyes látogatás is, amelyek nagyon jól estek és szívből örültem és örülök is minden jó szónak, megkeresésnek.

2011-es terveink: vannak, de mindenképpen az anyagi lehetőségeink szabnak határt. És most a forrás oldalon igen csak hiány mutatkozik azzal, hogy egyelőre mindketten munkanélküliek vagyunk. Hiszem és tudom, remélek és bízom abban, hogy ez az állapot csak átmeneti. Mindent megteszünk azért, hogy munkahelyünk legyen és reménykedem abban, hogy a szorgalmas álláspályázgatásoknak meglesz az eredménye.

Tehát a terveink a jövőre: a házon belül folytatnunk kell az ablakok mázolását, és nem ártana már egy tisztasági festés sem. Amit nagyon szeretnék, hogy meg legyenek: a kilincsek. Viszont amiket kinéztem, párja legalább 7 ezer Ft, amiből kell 6 pár. Most ez egy kisebb vagyonnak számít nálunk. Már az idén megrendeltük a kábelTV, internet és telefon szolgáltatást, amely reményeim szerint talán januárban beszerelésre is kerül. A három közül leginkább az internet hiányzik, hiszen a jelenlegi mobilinternet nagyon lassú, oldalakat nem tölt be, sokszor használhatatlan. Szeretném, ha a ház előtti lépcső be lenne burkolva, a gránitkő már meg van hozzá, tavasszal csak Lacám kedvének kell megjönnie a lerakásához. A gazdasági épület (garázs és műhely) külső-belső rekonstrukciós munkálatait is tovább kell folytatni, illetve a kisteherautónknak tervezünk az épület mellé egy féltetőt megépíteni. Ami nem tűr halasztást, az az útunk a köves úttól a házig, illetve a garázsig. Ugyanis esős időben képtelenség közlekedni rajta nem csak hogy gyalogosan, de még a járműveink is belesüppednek a felázott, agyagos talajba.

És utoljára hagytam a kertet. Szeretném a virágállományomat tovább gyarapítani. Már az idén nyáron is nagyon szép látványt nyújtott a rengeteg leander, muskátli és petúnia, ezeket szeretném gyarapítani, továbbá egy kis konyhakertet is szeretnék kialakítani, ahol egy pár tő paradicsom, zöld paprika, uborka, tök megterem. Ez az agyagos talajnak köszönhetően nem biztos, hogy első évben sikerülni fog, de legalább megpróbálom.

Távolabbi terveinkben szerepel 3-4 kecske tartása is, hát erre nem mernék mérget inni, hogy a tavasszal meg is valósul.

Hát ennyi lenne... remélem, a jó Isten velünk lesz és segíti terveink megvalósítását!

Boldog Karácsonyt!

2010-12-23T08:48:00.004+01:00

Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket

és boldog új esztendőt kívánok

minden kedves Olvasómnak!

Az idei fenyőnk

2010-12-17T10:41:00.003+01:00

Tegnap megtörtént a nagy fenyőfa választás. Az idei fenyőnk sem másabb, mint az eddigiek: számomra lényeges, hogy mindenképpen töves legyen, mert nálunk vágott fenyő szóba sem jöhet. Ugyanis képtelen lennék elviselni a gondolatot, hogy az én ünnepem szebbé tétele miatt kell meghalnia egy fenyőfának. Így ez a legfontosabb szempont, praktikussági okok miatt pedig leginkább ezüstfenyőt választunk. Az ezüstfenyő lényegesen strapabíróbb úgy a szobai hőmérséklet elviselése, mint a kiültetése utáni életképesség tekintetében. Egyik évben norman fenyőt vettünk, de sajnos hiába vigyáztunk rá, hiába ültettük ki, nem bírta és elpusztult. Ezek a töves fák eleve nem túl magasak, talán egy méter körüliek. Viszont az idén fele annyiért sikerült megvennünk a méternél egy picivel nagyobb fenyőt, mint tavaly Pesten, amely még nem volt egy méter sem. Az ünnepek után Vízkeresztkor elbontjuk a karácsonyfát, gondosan ügyelünk arra, hogy a meleg szoba után ne rögtön közvetlenül a hidegbe kerüljön ki, hanem legyen némi átmenet, és ahogy az időjárás kicsit enyhébbre fordul, már ültetjük is ki a kertbe. Így még sok-sok évig gyönyörködhetünk benne, gazdagítva ezzel környezetünket is.

Végre-valahára...

2010-12-14T12:31:00.005+01:00

... két év után elkészült a fürdőszobánk! Nehéz szülés volt ez Laca részéről, tőlem pedig óriási kitartást és türelmet követelt az ügy, mert úgy láttam, hogy minden fontosabb volt a fürdőszobánál. Mondjuk egy cseppet sem csodálkozom rajta, hiszen amikor megvettük a házat, már akkor az egyetlen helyiség volt, ami csapnivalóan nézett ki. Funkcionálisan nem volt vele baj, sőt a tavalyi nagy hidegekben, amikor -7 fokot mértünk a házban, el sem fagyott egyetlen vízvezetékünk sem, de esztétikailag maga volt a borzalom. Akkoriban Laca nagy elánnal nekiállt, össze- és beszerelte a zuhanykabint, kicseréltük a WC-kagylót, sőt fel is csempézte a falakat, mi több: az aljzatot is félig-meddig lelapozta. Mivel tavaly nem laktuk még a házat, a nagy hidegekben egymás után potyogtak le a csempék a falról, a feltett járólap sem volt egyenes (mivel egy 111 éves parasztháznál a falak sem egyenesek), és ezektől a látványoktól Lacámnak teljesen elment a kedve a további munkálatokat illetően. És akkor még nem beszéltem a mennyezetről... Aki jött hozzánk látogatóba, annak nem szívesen mutogattuk a ház ezen részét, mindig úgy szereltem le őket, hogy ez még felvonulási terület, de voltak a nyáron/ősszel ittalvós vendégeink, így hát azok elől nem igazán lehetett bújtatni a helyiséget, mivel mindenkinek vannak alapvető szükségletei, amelynek színterére a fürdőszoba hivatott. Nos hát férjem-uram nagy nehezen nekilátott rendbehozni a fürdőszobát, de a végére már elfogyott a türelme és a fugázásnál már bizony nagyrészt én kellettem. A mennyezetet egyelőre álmennyezettel oldottuk meg, amit nem tudunk, hogy meddig tart, de tavasszal/nyáron tervezzük mindkét helyiségben a mennyezet belambériázását.

Aktuális időjárás-jelentés

2010-12-10T11:38:00.005+01:00

Itt az Alpok-alján tisztára megbolondult az időjárás. A múlt héten ilyenkor 40 cm-es hó hullott, alig lehetett közlekedni. Zalaegerszegre egy állásinterjúra is Laca vitt fel, tekintve, hogy én nem vagyok egy gyakorlott vezető. Míg a Zala megyei utak többsége le volt sózva és nagyjából le volt takarítva, addig nálunk Vas megyében a megyét jelző táblától mintha egy más világba csöppent volna hirtelen az ember. Az utak vastagon havasak, az autók által lejárt rész síkos volt, a közlekedést a hó súlyától az úttestre kidőlt fák nehezítették. A hét elején a nagy hó szinte egy nap alatt eltűnt. De lett helyette nagyon frankón csúszó, bokáig süllyedős agyagos sár, tetézte ezt a két napig tartó kiadós esőzés is és a +15 fokos hőmérséklet. Ma reggel viszont megint csak hullt a hó, amit kezdetben nem is gondoltam volna komolyabbnak, így egy szomszédasszonyom társaságában autóval indultam Őriszentpéterre vásárolni. De mire odaértünk, már 5-6 cm-es is volt és folyton-folyvást szakadt. Így megtörtént az első havas vezetésem is, szerencsére jól vizsgáztam belőle. Aztán dél felé kisütött a nap és elállt a hóesés. Holle anyó most is alapos munkát végzett, a friss hó csak úgy szikrázott a déli napsütésben.

A második gyertya

2010-12-05T17:28:00.005+01:00

Az idén rendhagyó adventi asztaldíszt készítettem. Nem a szokásos kerek, szalmakoszorú alapra díszítettem, hanem még a nyáron kedvenc fazekasmesterünktől beszereztünk egy adventi tálat, és egy szivacs segítségével abba tűzködtem mindenféle örökzöldet. Az adventi tál lényege, hogy körben négy kis gyertyatartója van, a tál közepe pedig mélyített. Abba vizet öntöttem, amit a szivacs jól fel is szívott, így frissen tudom tartani a növényeket. Ha esetleg a rendszeres locsolás ellenére karácsonyig a növények így sem tartanának ki, akkor az elszáradt növényt bármikor ki tudom cserélni egy frissebb ágra.

Boldog gyertyagyújtást kívánok!

Ma reggel

2010-11-29T12:48:00.003+01:00

Ezen a fotón még a tegnap esti hóesést örökítettem meg:

A diagnózis: Babesiosis...

2010-11-23T20:11:00.004+01:00

Jó régen írtam és a kedvenc blogjaim háza táján sem jártam egy ideje, úgy hogy lesz mit olvasnom. Igazából még a blogíráshoz sem volt kedvem. Aki ismeri a címben szereplő diagnózist, az bizonyosan sejti, hogy miért... Kedvenc kiskutyám Nudli megbetegedett és nem is akárhogyan. Vasárnap reggel döbbenten álltam a kutya tányérja felett, ugyanis az tele volt az előző esti vacsorával. Ez nem volt eddig jellemző a kiskutyámra, hiszen ő a tipikus mindenevő, yorkshire terrier létére legalább 8 kg-mot nyom(ott), a 3 kg-mos standard kutyamérettel szemben. Na nem volt sosem kövér, csak jól táplált és a nagysága is meg volt hozzá. Nem értettem a teli tányért, de aztán el kezdtem őt figyelni és láttam, hogy nagyon gyenge, szinte alig áll a lábán. Mivel mostanában sokat elkóborol, arra gondoltam, hogy valamit összeszedhetett, esetleg gyomorrontást kaphatott. Aztán vasárnap este sem evett és még gyengébb lett, olyannyira, hogy fekvés közben már sokszor a fejét sem tudta tartani! Ahogy rámnézett a szomorú szemeivel, összefacsarodott a szívem és rettenetesen aggódtam. Több éjszakán keresztül másfél óránként néztem rá, milyen az orra, hűvös-e és nedves, vagy meleg és száraz. Hál'Isten, nem volt láza, de nem ivott egy kortyot sem. Hétfő reggel azt vettem észre, hogy a vizelete sötétbarna! Tudtam, hogy ez már nagy bajt jelent, Laca azonnal telefonált a régi, budapesti állatorvosunknak, aki a tünetekből szinte azonnal felállította a diagnózist: kullancsfertőzés, Babesiosis! Ha rövid időn belül nem kerül a kutya orvoshoz, már csak az ásóra lesz szükség. Még most is kiráz a hideg, ahogy írom ezeket a mondatokat. Hát nem így terveztük az itteni állatorvosnál a bemutatkozást, az biztos! Laca felhívta a helyi állatorvost, aki késő délutántól rendelt, bejelentkeztünk hozzá. Én, amíg el nem indultunk az orvoshoz, szinte 10 percenként ellenőriztem a kutyát, aki csak a helyén vagy a cserépkályha előtt feküdt és nézett maga elé a szomorú szemeivel...

Az állatorvoshoz érve ő is megállapította azt, amit már sajnos tudtunk. Viszont nagyon jó időben mentünk, a betegség kezdetén, így nem látott a kutyusnál semmiféle elváltozást. Két injekciót kapott szegénykém, bennünket pedig pár jó szóval, tanáccsal látott el.

Nudli ma már szépen evett-ivott, a kedve is kezd visszatérni, így az én hangulatom is megjött a blogíráshoz és olvasáshoz! Ma már nagyot sétáltunk, úgy látom, hogy a kondíciója is a régi, bár a három napi nemevés miatt valamicskét fogyott. Azért azt hozzáteszem, hogy minden állatunk kezelve van kullancs ellen, és mégis megtörtént a fertőzés! Az volt a szerencsénk, hogy nagyon hamar felismertük, hogy baj van és korán megkezdődhetett a gyógyító folyamat.

Lesz még ennek böjtje!

2010-11-14T12:26:00.003+01:00

Nem akarok vészmadárkodni, de ez a mostani időjárás egész biztosan meg fogja magát bosszulni. Egyáltalán nem normális jelenség, hogy novemberben +20 fok van árnyékban! Szeretem ezt az időt, én ki is békülnék azzal, ha így telne el az ősz vége, tél eleje, de nem a forró égövön fekszik Magyarország, így kizárt, hogy megúsznánk a telet nagyobb hideg vagy erősebb havazás nélkül.

A minap olvastam az előttünk álló télre egy népi időjós előrejelzését, és nem túl bíztató, amit a folytatásban ígért: nagyon nagy hideg lesz és sok havat jósolt leginkább januárra. És hogy mire alapozza ezeket a feltevéseket? Megfigyeléseire hagyatkozik, úgy mint arra, hogy a marhák lefeküdtek a földre a pajtában, és az ökörfarkkóró az idén magasra nőtt. Én nem bánom, de ha már hó, akkor reménykedem abban, hogy karácsonyra is lesz, mert annál szebb nincs is.

Tegnap szélmentes nap volt, ugyancsak 20 fokkal, ezért reggeltől késő délutánig nyitva voltak az ablakok. Az elmúlt napokban csak estére kellett befűteni, hiszen a házban tartja magát a 24-25 fok, ami már túlzás is, de a cserépkályha ontja magából a meleget és az 50 centis falak kitűnően megtartják. Főleg most, hogy a régi nyílászáróink egy részét leszigeteltük, a két ablak közé ablakpárnákat tettünk. Előrejelzések szerint még a következő héten is részünk lesz a novemberi tavaszban, bár szerdától már mondja mifelénk az esőt. Ezt kihasználva vásároltam egy kevés fűmagot, amit a hét elején elvetek azokra a helyekre, ahol az autók kerekei mélyen kitaposták, kijárták az agyagos talajt, hiszen ha lassan is, de nemsokára elkészül a felhajtó a gazdasági épületből lesz garázshoz, illetve műhelyhez. Az eddigi 60 méteres feljárat egy részét pedig a gazdasági épületben talált kőládákkal elbarikádozzuk az autók elől, így a házhoz csak gyalogszerrel lehet majd feljönni. Ezek a ládák szolgáltak egykor az állatok itatására. Tervem az, hogy tavasszal teli ültetem a ládákat sok szép színes virággal, hogy portánk még szebb, még virágosabb legyen.

Kosarunk tartalma

2010-11-12T13:31:00.004+01:00

Mint ahogy már azt az előző bejegyzésemben is említettem, a jól sikerült erdei kirándulásunk eredménye egy nagy kosár gomba lett. Találtunk egyetlen darab korallgombát, pár darab fekete tölcsérgombát és a kosarunk telis-tele lett gerebengombával. A gerebengomba számunkra nem ismeretlen, első találkozásunk az Őrségi Tökfesztiválon történt, amikor egy gombaszakértőtől vásároltunk 30 dkg-mot és isteni tejfölös gombapörkölt készült belőle. Igen-igen intenzív illata mellett az íze is nagyon aromás, e mellett pedig a népi gyógyászatban kitűnő méregtelenítő hatást tulajdonítanak neki. Könnyen felismerhető, hiszen kalapszerű felső része domború vagy lapos, hullámos felületű, karéjos szélű, olykor kajla, esetleg tölcsér alakú. Legbiztosabb ismertető jegye a termőrétege, amely puha tüskékből áll.

A kirándulás záróakkordjaként kosarunk tartalmát természetesen megmutattuk egy hozzáértő személynek, mert úgy soha nem főzök meg semmilyen gombát, ameddig azt szakértő szemek meg nem vizsgálták. A korallgombát és a pár tölcsérgombát leszárítottam, a gerebengombákat megtisztítottam a tüskés termőrétegétől, alaposan megmostam, majd kb. a felét összeszelve lefagyasztottam, a másik felét pedig kirántottam és tejfölös dödöllével tálaltam.

A szomoróci erdő

2010-11-07T08:36:00.006+01:00

ilyenkor ősszel megkapó látványt és magával ragadó élményt nyújt:

Szeretem az őszt, főleg, amióta ilyen közel kerültem a természethez. A sok-sok év budapesti panel-élet után bizony testi-lelki és egyben szellemi felüdülés ilyen helyen élni. A novemberi jó időt kihasználva egy kora délután pár órára kisétáltunk a közeli erdőbe. Bokáig jártunk a rozsda színű avarban, a lombkoronájukat elvesztő fák között beszűrődő napfény mosolyt csalt az arcunkra és jókedvet varázsolt körénk. Kosarunk is hamar megtelt gombával, de ez már egy következő bejegyzés témája lesz.

A Vadása-tónál jártunk

2010-11-04T17:40:00.008+01:00

Tombol az őszi szünet. Ez bennünket annyiban érint, hogy az egész hetet nálunk tölti Patrik, férjem 11 éves kisfia. Bizony nem könnyű egy ilyen korú gyereket lekötni, így megpróbáltunk némi programot szervezni. Mi is már két éve idejárunk az Őrségbe, illetve négy hónapja már állandóan itt is lakunk, de még mi sem jártunk az Őrség talán legnevezetesebb tavánál, a Vadása-tónál. Így a novemberi, gyönyörű őszi időjárásnak köszönhetően egyik délután elkirándultunk Hegyhátszentjakabra.

Volt egy varjúnk...

2010-10-28T17:48:00.006+02:00

... igen, sajnos múlt időben beszélhetünk Albiról. Vasárnap óta nem láttuk, hangját sem hallottuk. Az én optimizmusom azt sugallja, hogy talált magának egy párt és együtt mentek el, Lacában viszont felsejlett, hogy valami elkaphatta. De az utóbbi időben olyan magatartásról tett tanúbizonyságot, amely inkább az én verziómat támasztja alá: volt itt a környéken egy pár varjú, úgy három darab, Albi volt a negyedik. A háromból egynek olyan duda-szerű hangja volt, Albert vele barátkozott. Elég sokat repkedtek együtt, még a fáját is megosztotta vele, sőt a vacsorájából is mindig vitt a barátnak. Mióta Albert nincs, azóta a dudahangú sincs, sőt a többit sem igen látjuk-halljuk, így gondolom, hogy együtt vannak. A varjak nem kolóniában, hanem párban élnek. Szerintem Albi mostanra érte el az ivarérettséget és mostanra érezte úgy, hogy az ember közelsége neki már nem elég, neki egy hozzá hasonló varjú kell párnak. Én azért bízom abban, hogy egyszer csak megjelenik a kis csavargó és újra hallhatjuk a nem túl szép, ám a szívünknek annál kedvesebb károgását. Két és fél évet élt velünk és most nagyon hiányzik...

Benépesedett ablakpárkány

2010-10-22T14:06:00.005+02:00

Ma reggel már második napja arra ébredtünk, hogy az ablakon kinézve hófehér dér lepte rét fogadott bennünket. Még szerencse, hogy a fagyra érzékeny növénykéimet még előtte bemenekítettem a házba, így csak a leánderek, muskátlik, egy nagyobb kaktusz és pár cserép kisebb-nagyobb agavé vár arra, hogy megfelelő áttelelő helyet találjunk számukra. A hétvégén erre is sort kerítek. Viszont a betelepült növényekkel egy kis élet költözött a hálószobába, hiszen benépesítették a harminc centi széles ablakpárkányaimat. A yukkámnak kifejezetten jót tett az egész nyári kintlét, gyönyörűen megerősödött, így most ő uralja a teret a többi növény között.

A megfejtés

2010-10-21T17:02:00.005+02:00

Az előző posztomban feltett kérdésre Palócprovence volt az, aki tökéletes választ adott. A felső képen korallgomba volt, amit Messzenéző Minyon és Porta is helyesen tippelt, az alsó képen viszont káposztagomba látható. Mindkét gombafajt én is most láttam életemben először, és igencsak rájuk csodálkoztam, amikor megpillantottam Laca szatyrában őket. Természetesen hozzáértő szemek már előtte megvizslatták, így tudtuk, hogy ehető gombák. Azért én biztos ami biztos alapon a Gombavadász internetes gombászportálon utánanéztem a gombáknak. Ez a portál nagyon hasznos, főleg azoknak, akik szeretik a gombákat, szeretnek gombászni járni az erdőre. Sok mindent leír a gombákról, jelzi a termési idejüket, s egy kis szmájlival tudatja, hogy ehető vagy mérgező gombáról van szó.

Sárga korallgomba: Agancsszerűen ágas-bogas, nagyobb termetű sárga gomba. Ágai hosszúak, többször elágazók. Termőteste egy vastag tőből sokszorosan, vékonyodóan elágazó, 5-21cm nagy. Töve fehér, az ágak különféle sárga, barnássárga színííek, többnyire vöröses rozsdaszínű foltokkal. Az ágak hengeresek, végük többnyire kétágúan villás, az idős gombán barnás. Az egész gomba sárgásfehérre kifakulhat. A spórapora fehér. Jó ízű, de végül kissé kesernyés. Szaga fűszeres. Lomberdőkben, bükkösben, tölgyesben, néha fenyvesekben is a talajon terem. Köves, sziklás helyeken is találhatjuk, helyenként seregesen. Nyári és őszi gomba, amely sokfelé, főleg hegyvidékeinken elég gyakori. Fiatalon ehető, de szívós, merev húsa miatt csekélyebb értékű. Az idős gomba és az ágak vége hashajtó hatású anyagot tartalmaz kis mennyiségben, amely forrázással eltávolítható. Különösen gombás ételben használható, leginkább kirántva. Mivel szívós és kissé nehezen emészthető, azért- is célszerű leforrázni, mert így puhul.

Káposztagomba: A termőtest általában 50-200 mm magas és 60-300 mm széles, de gyakran nagyobb és egyes esetekben a 6 kg-mos súlyt is eléri. A húsa fehér, rugalmas, viaszos. Illata fűszeres. Az íze is hasonló dió enyhén égetett aromával. Augusztustól októberig a tűlevelű erdőkben növekszik. Széles körben elterjedt az egész északi félteke mérsékelt övében.

Mi úgy döntöttünk, hogy mindkét gombát néhány pereszke és rókagomba társaságában alapos tisztítás után a cserépkályha padkáján megszárítjuk, majd üvegben tárolva télen fogjuk felhasználni.

Találós kérdés

2010-10-19T17:45:00.004+02:00

Vajon mi van az alábbi két képen?

Szlovén

2010-10-17T20:07:00.003+02:00

Még nyár volt, amikor tudomást szereztem arról, hogy októberben nyelvtanfolyamokat indítanak Őriszentpéteren, amely ráadásul a hallgatók számára ingyenes. Valamilyen pályázat keretében történik a tanfolyamok szervezése, az óráknak az Őrségi Teleház ad otthont, heti 1 alkalommal, 10 héten keresztül. Már akkor elhatároztam, hogy jelentkezni fogok, méghozzá szlovén nyelvre. És hogy miért pont szlovénre? Azért, mert a házunktól alig 700 méter a szlovén határ, és mert abban bízom, hogy itt a határ mentén esetleg több olyan munkahely van, ahol szükség lehet a szlovén nyelvismeretre. Persze van még több oka is, pld. az, hogy életem során tanultam oroszul, franciául, angolul, németül (ez utóbbiba kétszer is belevágtam), sajnos sikertelenül. Még az orosz ment a legjobban, és a szlovén kísértetiesen hasonlít rá. Sajnos a magyarországi nyelvoktatás olyan, amilyen - nem véletlen az, hogy a négy nyelvből egyetlenegyet sem beszélek (nyelvérzékem sincs). Tönkrevágják a rengeteg nyelvtannal, a helyes szórenddel, ahelyett, hogy arra törekednének az idegennyelv tanárok, hogy a diák megszólalni tudjon és merjen.

Pénteken volt az első óra, amiről vegyes érzelmekkel jöttem haza. Sajnos a nyelvtant itt sem fogom megúszni, de remélem, hogy nem lesz annyira nehéz, mint a németnél.

Hétfőn, azaz holnap kezdődik a mérlegképesem is. Így most már heti két alkalommal, hétfőn és pénteken tanulok, ergo: érzem, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak, hiszen ha nem is dolgozom (mert nincs hol), de legalább az agytekervényeimet használom és nem a lábamat lógatom naphosszat.

Na svidenje!

Erről is, arról is - mindennapjaink

2010-10-07T15:30:00.004+02:00

Húhhh, hát hol is kezdjem... talán a legutolsó projektünknél, a kerti búboskemencénél. Egyelőre szerkezetkész állapotban várja, hogy az utolsó vízzáró vakolatréteg felkerüljön a búbjára, majd vízzáró hófehér speciális festékkel lekenésre kerüljön. A kemence többi részét csiszolni kell, majd lenolajjal bekenni, a kemenceajtót és a bográcstartó kampót pedig hőálló fekete festékkel fogjuk lefesteni. A grillező rész még kialakítás alatt van, ugyanis oda egy kisebb vasajtót terveztünk beépíteni. Laca a héten a fővárosban ismét kályhát épített - egy újabb gyönyörűség került ki a kezei alól. Így a kemencénk várja a nyugalmasabb napokat a folytatásra.

Én pedig szorgalmasan keresgélek a munkahely-piacon, ami nem igen bővelkedik olyan munkahelyben, amelyet én szeretnék. Voltam már egy-két interjún, egyelőre sikertelenül. Már kaptam olyan "kritikát" is, hogy túlképzett vagyok. Ezt a megjegyzést főleg a megajánlott fizetés "nagyságának", helyesebben alacsonyságának tulajdonítottam, hiszen havi nettó 37 ezret (!) szerettek volna fizetni egy 4 órás állásban, amiből havi 18 ezret elautózom. Nem kell nagy matekosnak lenni ahhoz, hogy azt mondtam erre, hogy köszönöm, de a maradék 19 ezer Ft-ért én ki nem teszem a lábam a faluból, inkább várom a munkanélküli segélyt, amely az én esetemben a maximuma az adható összegnek. Nap mint nap megnézem az újabb lehetőségeket, de ha ebben az évben nem találok munkát, akkor itthon telnek majd a napjaim. Viszont olyan nincs, hogy csak lógatom a lábam, így tegnap volt a napja, hogy előző szakképzettségem továbbfolytatásaként beiratkoztam egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra, Zalaegerszegen. Ez heti 1 alkalmat jelent, annyi kibírható, még akkor is, ha ezt a 45-50 km-t vonattal kell megtennem.

Apropó! Ta-ta-ta-tammm!!!! Újra vezetek! Most, hogy Lacám az utóbbi hetekben sokat volt távol, -"magad Uram, ha szolgád nincs"- muszáj voltam autóvezetés-ügyileg önnálósodni. Ez hellyel-közzel sikerül is, persze vannak még hiányosságok, de igyekszem, nagyon igyekszem. Persze ez közel sem azt jelenti, hogy bemerek menni majd hétfőnként Egerszegre a délutáni forgalomba, de itt már a környéken elég jól megy. Aztán idővel egyszer majd azt is megpróbálom. A jövő hét elején Budapestre utazunk több okból is, talán lehet, hogy erőt veszek magamon és megpróbálom a vezetést a fővárosi forgalomban. Elvégre ott tanultam és vizsgáztam úgy 19 éve, tehát mennie kell! Az idén többször már nem szeretnénk a fővárosba menni, így ellátogatunk a régi házunkhoz is, körbenézünk, no meg elhozzuk a költözéskor a nyári konyhába letárolt télikabátokat, csizmákat, karácsonyfa díszeket...

Írtam korábban a fürdőszobánk fűtéséről, a hőpanelről. Úgy néz ki, hogy beválik, reggel és este kellemes meleg van, és mivel már egy hónapja használjuk, így a fogyasztásáról is tudok írni: 1850 Ft-tal lett több a villanyszámlánk. Ha hidegebb lesz, akkor biztos ez azért magasabb összegre rúg majd, de tiszta, kényelmes, praktikus, tehát nekünk megéri.

Ha október, akkor Tökfesztivál!

2010-10-02T16:57:00.005+02:00

A jövő hét végére szeretnék kedves Olvasóimnak egy nagyszerűnek ígérkező programot ajánlani: immáron VII. alkalommal, új helyszíneken kerül megrendezésre az Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál. Aki úgy dönt, hogy eljön, annak kellemes időtöltést kívánok!

A részletes program:

Október 8. (péntek)
Nagyrákos – Tájház
18.00 Múltidéző utazás Eszti nénivel – A tök szerepe az őrségiek mindennapi életében, tökmagköpesztés

Október 9. (szombat)
Őriszentpéter –Sportpálya
Nagyszínpad
11.00 Ünnepélyes megnyitó (V. Németh Zsolt – vidékfejlesztési államtitkár, Őr Zoltán – Őriszentpéter polgármestere, Dr. Markovics Tibor – az Őrségi Nemzeti Park igazgatója, Hutflesz Mihály – a Régiófókusz Nonprofit Kft. ügyvezetője)
11.15 Őrségi Baráti Kör és Petőfi Sándor Népdalkör
11.30 Terményáldás
11.45 Lábas Pajtások
12.00 Őrségi Baráti Kör és Petőfi Sándor Népdalkör
12.15 Lábas Pajtások
12.30 CS.A.T- vidám, zenés gyerekműsor
13.00 Mutassunk szamárfület! - Nagy Bandó András interaktív, verses-dalos műsora gyerekeknek, szüleiknek és nagyszüleiknek
14.00 Gyöngyvirág Tánccsoport, Farkasgyepű
14.30 Ivánci Szakosított Otthon Néptánccsoportja
14.45 Moldva Expressz
15.15 Ivánci Népdalkör
15.45 Viszáki Asszonykórus
16.00 Romungro-fiúk
16.30 Eredményhirdetés: sütőverseny, töklökő- és gyermek rajzverseny, valamint töklámpás faragó versenyek alapján
"Legnagyobb és Legérdekesebb Tök" cím elnyerésének versenye - Tökkirály és töklovagok megválasztása

Folyamatos programok:
10.00-18.00 Játszóház: Gyermekfoglalkoztató programok
10.00-15.00 Gyermek rajzverseny – helyszíni nevezéssel
10.00-15.00 Tökös ételek versenye – helyszíni nevezéssel
10.00-15.00 Töklámpás faragó verseny – helyszíni nevezéssel
10.00-18.00 Nyugat - Pannon Vásározó Céh kézműves kirakodó vására
12.00-13.00 Töklökő verseny

Gasztrosátor
12.00-17.00 Gasztronómiai bemutatók

Fórum Sátor
14.00 „Egészséges étel az egészséges élethez” - előadás
18.30 Töklámpás felvonulás, utána táncház a Művelődési Házban

A Tökfesztivál központi helyszínétől indulva, városnéző Tökvonat közlekedik.

Népi Mesterségek Műhelye Egyesület – Városszer 95.
• kemencés sütés
• kézműves bemutatók (csuhé, fazekas, szövés)

Szalafő
Őrségi Népi Műemlékegyüttes
10.00-17.00 óráig:
- Tökös vetélkedések
- Tökös ételek a Pajta-büfében
- Helyi termékek kiállítása
- Játszóházak:
- Korongozás - Mézeskalács sütés
- Íjászat (Szabados Judit)
- diótörő játék

Műsor
- Őrségi színjátszók darabjai (Őriszentpéter)
- Őrségi mesék Baksa Eszti tolmácsolásában

Egyéb közönségprogramok:
13.00-16.00 (helyszín: pityerszeri nagypajta)
- Az Őrségi Nemzeti Park legszebb portája cím eredményhirdetése
- „Tökjó” rajzok kiállítása
- Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága könyvbemutatója: Őrségi Táj-és Népkutató Tábor Szalafő – Őriszentpéter, 1940-1941.
- Mi a jó pálinka titka? Gyümölcstermesztés és pálinkafőzés az őrségben
(Kovács Gyula előadása tradícionális gyümölcsfajtákról és a pálinkakészítésről)
- szalafői szüreti mulatság

Tök jó túrák, avagy fedezzük fel Szalafőt…
10.00-17.00 minden egész órai indítással (első indulás 10.00. utolsó indulás 16.00-kor): Az Őrségi Népi Műemlék-együttes bemutatása
12.00, 13.00 és 14.00 garantált szekértúra Pityerszerről
11.30 gombaismereti túra
15.00 garantált gyalogtúra Pityerszerről-Felsőszerre (1,6 km-es barangolás a népi építészet emlékeinek és a szerek közti természeti értékek nyomában)

Őrségi tejüzem-Őrszem Fogadó: tökös ételek, tejtermékek
Jakosa Porta: A tökmagolajütés néprajzilag hiteles bemutatása
Ferencz Porta: házi tejtermékek kóstolója és vására

Nagyrákos – Tájház
10.00-17.00 A Tájház látogatható

Apátistvánfalva – Apát Hotel és Étterem
Október 8-10. között szállásból 10% kedvezmény
- tökös ételek kavalkádja
- igény szerint gombatúra vezetővel
- tökfaragás
- tökfelvonulás lámpásokkal

Őriszentpéter – Nemzeti Park Igazgatóság
10 óra 10 perc 10 másodperc Gombász Emlékhely avatás
Petres Lajos tanár úr által készített kopjafa felavatása.

Nagyrákos – Tájház
10.00-17.00 A Tájház látogatható

Magyarszombatfa
- Vadászati kiállítás (egész héten)
- Fazekasház
kulturális programok
játékos vetélkedők
fáskemencés égetés bemutató
a kemence szájánál cserépedényben főzés

Apátistvánfalva – Apát Hotel és Étterem
10.30 Csuhé virág és -bábu készítése
Fazekas bemutató, korongozás

Pontos helyszín:
Városközpont, Sportpálya és más településeken, helyszíneken (lásd a programoknál)

Belépő:
A rendezvény ingyenesen látogatható! Parkolás: 500 Ft/személyautó, 1000 Ft/autóbusz

Információ:
Régiófókusz Kft.
94/500-354
regiofokusz@limexnet.hu

Honlap: www.regiofokusz.hu

Egy újabb remekmű

2010-09-26T12:02:00.002+02:00

Laca a hét második felében Budapesten kályhát épített. Így az itthoni kemencénk elkészülte - persze a közbejött rossz idő miatt is - picit későbbre csúszik. Viszont a héten egy újabb remekmű született, amelyről több fotót az Otthon melege blogban lehet látni.

A fürdőszobánk melege

2010-09-25T17:26:00.007+02:00

Mikor két évvel ezelőtt megvettük a házat, már akkor elhatároztuk, hogy nem fogjuk a gázt bevezettetni. Azóta is mereven tartjuk magunkat ehhez az elképzeléshez (remélem, idővel nem bánjuk meg),

egyrészt azért, mert az előző házunkban nagy általánosságban gázzal fűtöttünk, és amikor megérkezett a havi gázszámla, akkor csak a levegőt kapkodtuk,
másrészt azért, mert nem akartuk a 110 éves ház belsejét radiátorokkal és csövekkel elcsúfítani,
harmadrészt azért, mert eleve nem volt és azóta sincs többszázezer (közel a millióhoz) forintunk a gáz bevezetésére és a hozzávalók beszerzésére,
negyedszer azért, mert ha esetleg Ukrajnában úgy gondolják, hogy elzárják a gázcsapot, akkor ne legyünk ennek kiszolgáltatva,
ötödször pedig azért, mert annyira nincsen a gáznak energiaértéke, hogy sajnálok rá 10 fillért is kiadni.

Azt hiszem, ezek az indokok pont elegek ahhoz, hogy a fűtés tekintetében megmaradjunk a régi, jól bevált fával történő tüzelésnél. Ezt az igényünket tökéletesen ki is elégíti a házban lévő falközi, ülőpadkás cserépkályha (amit Laca hamarosan szándékozik átrakni, de ez egy külön fejezet), ami szinte az egész házat bemelegíti. A hálószoba fűtésére még két éve vásároltunk egy igen csinos, üvegajtós vaskályhát, ami nyomja a meleget rendesen, viszont csak addig van meleg, amíg rakjuk a kályhát. Így ez le lesz cserélve jövőre egy ugyancsak cserépkályhára. A fürdőszoba fűtése viszont megoldatlan volt, általában a havi egyszeri látogatásunk alkalmával összenyitogattuk az ajtókat, plusz van egy olajradiátorunk, így ki lehetett bírni azt a pár percet, amíg az ember kilép a jó meleg zuhany alól. Most, hogy már végérvényesen itt lakunk, találni kellett valamiféle megoldást, mert a fürdőszoba előbbiekben leírt felmelegítése nem igazán nyerte el tetszésünket, illetve nem érte el azt a hőfokot, amely a komfortérzetünket biztosította volna.

Barátainktól kaptuk az ötletet, hogy Suntherm hőpanelt szereljünk be, aminek egy termosztátos vezérlő is tartozéka. Náluk az egész lakás fűtését ezzel oldják meg. Ez tulajdonképpen egy infrafűtés: egy tábla alakú fűtőtest, melynek sugárzó oldalán ragasztott kerámiaszemcsék vannak, a hátsó oldalon lévő alufólia bevonatú minőségi hőszigetelés pedig a minimális energiafogyasztásról gondoskodik. Ezt leginkább mennyezetre szokták szerelni, mi azonban a hőleadás szempontjából kedvezőbbnek tartottuk, ha a zuhanykabin melletti oldalfalra szereljük fel. A vezérlőegységben 6 program van gyárilag beállítva, 3 programhely az egyedi igényeknek van kialakítva. Minden napra külön-külön be lehet programozni, hogy mikor kezdjen el a panel fűteni, illetve hogy hány fokra melegítse a helyiséget. Ahogy eléri a beállított hőfokot, akkor kikapcsol. Lehet külön nappali és külön éjszakai hőmérsékletet programozni. Most az átmeneti időszakban az energiaköltséget a külön vezérelt áramkör (úgynevezett éjszakai áram) használatával tudom csökkenteni. Természetesen ha bejönnek a hidegek, akkor át kell dugnom a normál (nappali) áramba, hiszen éjszakai áram nem mindig van. Eddig - már ami az elvárt fürdőszobai hőmérsékletet illeti - bevált. Aztán majd meglátjuk, ha megküldik az elektromos energiaszámlát, akkor mennyire leszünk elégedettek. (A teljesség kedvéért azt is megemlítem, hogy ha valaki náthás, vagy arcüreg-, homloküreg-gyulladása van, a hőpanel elé ülve jótékonyan fejti ki hatását, kiváló kiegészítője a gyógyszeres kezelésnek.)

Ez a termosztátos vezérlő. Látszik rajta, hogy mennyi az idő, hány fok van a helyiségben, a hét mely napja van és hogy mely órákra időzítettük a nappali, illetve az éjszakai hőfokot. A jobb oldalon lévő műanyag fedél elcsúsztatásával láthatóvá válik a kezelőegység, ahol a programozást lehet elvégezni.

Ez pedig maga a panel. Itt a fotón látszik még a fürdőszoba hiányossága, sajnos még a csempézés nagy része hátra van. Mérete: 890*540 (mm), teljesítménye 350W.

Albert és az ölyvek

2010-09-23T12:58:00.006+02:00

Nem igazán vannak nagy barátságban. Eddig szegény Albit két támadás érte részükről, tudjuk, reméljük, hogy ezekből jócskán tanult. Bizony, nagy ára van a szabadságnak! Őrségi életünk előtt az előző házunk mellé épített, zárt röpdében biztonságban élte napjait. Mióta ideköltöztünk, azóta szabadon él. Figyelnünk, vigyáznunk kell rá, hiszen három évvel ezelőtt egész pici fiókaként került hozzánk, és mi nem tudtuk megtanítani neki a veszély felismerését, mint általában a madárfiókáknak a mamájuk. A cicáink, kutyáink már megszokták a jelenlétét, csak nagyon ritkán történik meg, hogy vadásznak rá. De a természet többi lakójával szemben saját magának kell kitapasztalnia, hogy melyik állat békés és melyik az ellenség. Az első támadás alkalmával az egerészölyv a ház tetején csapott le rá, majd megpróbálta elhurcolni, de a földre estek. Ez, és férjem lélekjelenléte volt Albi szerencséje, aki éppen a közelben volt és kiszabadította Albertet, a nagy madarat pedig elzavarta. A második alkalommal egy békés reggelen megint csak támadás érte, de most már Albi kitartóan menekült az erdő felé. Sikerült meglépnie az őt kergető ölyv elől és órák múlva megjelent a körtefán. Ilyenkor csendes, zárkózott, még Lacának sem engedi magát megérinteni. Próbálja feldolgozni a történteket, látszik rajta, hogy gondolkodik, és figyel... nagyon figyel. Kémleli az eget, hátha visszatérnek üldözői... Tegnap is és ma is 5 egerészölyv szállt a légáramlattal a magasban. Gyönyörű jószágok, ha Albira nem lennének veszélyesek, még szeretném is őket. De így, ebben a felállásban legszívesebben venném a légpuskát... bár ez a megoldás kimondottan ellenkezik az elveimmel, ráadásul védett madarak is. Annyit tudok tenni -amíg itthon vagyok -, ha meghallom a magasból a villyogásukat, kimegyek a kertbe, így nem mernek a közelemben lecsapni. Természetesen Albi hallja és látja őket, ilyenkor befogja azt a rekedt hangú csőrét és a körtefa ágai között megbújva figyel.

A jó múltkorában az egyik hétvégi vendég házaspárral elsétáltunk a tőlünk kb. 700 méterre lévő határhoz. Albi fáról-fára követett bennünket. Mikor átértünk Szlovéniába, az első magaslesen mindannyian megpillantottunk egy egerészölyvet. Albert nagyon okosan leszállt az útra és a hazafelé utat közöttünk bandukolva tette meg.

A gazdi és a kis védence - teljes az összhang

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

(Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg)

Épül a kemencénk

2010-09-21T14:11:00.005+02:00

Laca hozzáfogott a saját búboskemencénk megépítéséhez. Ha nem lett volna a múlt héten a négy napig egyfolytában zuhogó eső, akkor már készen lenne. De ráér, hiszen itt nincsen határidő, minden az időjárás és a szabadidő függvénye. Egy biztos: még az idén ki szeretnénk próbálni!

Itt már kész a fatároló íve. A kemence mellett, vele egybeépítve lesz a grillező is.

Laca megálmodta, hogy a kemencébe beépít egy vasból készült kampós végű tartót, amelyre a bográcsot, vagy a láncos serpenyőt lehet majd akasztani. Így válik a búboskemence többfunkcióssá: 1.) kenyér és mindenféle kelt tészta, hús sütés a búbban, 2.) rácson történő hús- és zöldség grillezés, 3.) bográcsozás. A tartóvas végére a kampót is ő maga kalapálta.

Itt már félig kész állapotban. Még hátravan a kémény és a búb megépítése.

Állataink

2010-09-16T17:17:00.004+02:00

Mint ahogy a képekről is lerí, nem csak mi, hanem ők is nagyszerűen érzik magukat...

Elröpült a nyár

2010-09-05T17:01:00.008+02:00

Ilyen gyorsan még egyetlen nyárnak sem lett vége, mint a mostaninak. Ennek talán az is az oka, hogy a nyári időjárás maximum másfél hónapra korlátozódott, meg persze a mi életünkben bekövetkezett óriási változás, a költözködés is nagy szerepet játszott a nyári hónapok gyors elmúlásában. Az elmúlt két hét amúgy is elég zűrös volt számunkra: egyrészt egy, a költözés során és címmódosítás miatt elkallódó, befizetetlen számla miatt a kedves mobilszolgáltató kikapcsolta az alig működő mobilnet és telefon szolgáltatását, így sem netezni, sem pedig hívni nem tudtunk senkit sem. Másrészt, mint ahogy már az előzőekben írtam is, a barátok, ismerősök szinte egymás kezébe adták a kilincset, így nagyon ráérni sem tudtam volna a blogírásra. A vendégjárásnak még korán sincsen vége, hiszen az utolsó vendégek ma mentek el, a következőket pedig péntekre várjuk.

Augusztus utolsó napjaiban meglátogattak bennünket Juditék Újpalotáról, akiktől azt a helyes kis komódot kaptuk. Mi pedig -jó érzékkel rátapintva az utolsó meleg nyári napra- megleptük őket: másnap reggel mindnyájan beültünk az autóba, és irányba vettük a szlovén tengerpartot, Portorožt. Mi már 2008-ban jártunk ott, tehát nem volt ismeretlen a hely, a Lucija kemping strandját látogattuk meg. Jó nagyot fürödtünk az Adriában, majd a délutáni órákban hazaindultunk. Nagyszerű kirándulás kerekedett a hirtelen ötletből, gyönyörű tájakat láttunk és nagyon jól éreztük magunkat. Mellesleg km-re is és időben is annyira van tőlünk a szlovén tengerpart, mint pld. Budapest.

A tengerparti kirándulást követő 4. napon viszont be kellett gyújtanunk a cserépkályhába, mert annyira lehűlt az idő, és az állandó esőben még hidegebbnek éreztük. Az épp akkor nálunk vendégeskedő baráti család is elég fázós volt, így szerintem mindannyiónknak jól esett a kályha melege. Lacával beszélgettük, hogy most már olyan 3-4 naponként muszáj lesz befűtenünk, hogy ne tudjon a ház annyira lehűlni, és a május óta folyamatosan nyitva tartott ablakokat is becsuktuk. Azért nagyon reménykedem abban, hogy a hétvégi vendégeinknek jó idejük lesz, mert esőben és szélben még ez a táj sem annyira vonzó.

A kiülőnk tetejét is téliesítettük, egy nagy fóliával gondosan letakartuk és lekötöztük, így legalább nem áznak a fotelpárnák. Laca elkészítette a kemencénk beton alapját, megrendeltük a szükséges bontott téglát is, a jövő héten indulhat az építés. Bízunk abban, hogy még az idén ki tudjuk majd próbálni. Én szorgalmasan gyakorolom a rég elfeledett autóvezetést, mert ugyan jogsim régóta van, de nem sokat használtam eddig (minek is, amikor nekem van közép-Európa legügyesebb hivatásos sofőrje :-)). Félretéve a viccet, itt, ezen a helyen szükséges, hogy az emberlánya is tudjon vezetni és mozdulni ha kell, hiszen tömegközlekedés alig van. Már szorgalmasan nézegetem az állásokat, és mivel nemsokára lejár a felmentési időm, így pályázni is tudok egy-kettőre.

Még nagyon sok tervünk van az őszre, amit a házban, illetve a ház körül szeretnénk megcsinálni. Persze meglátjuk majd, hogy mire lesz idő. Ami elmarad, azt majd tavasszal folytatjuk...

Nekünk is ilyen lesz!

2010-08-22T17:47:00.003+02:00

Laca elkészült a szlovéniai búboskemencével. A megrendelő elégedett volt, a kemence nagyon szép lett, mutatós darabja a kertnek. Reméljük 2-3 hét száradás után beváltja a hozzáfűzött reményeket. Elterveztük, hogy a mi kertünkben is -ha nem is pont ugyanilyen - de hasonló fog épülni (a miénknek a búbja lesz egy kicsit kisebb és tervezünk mellé egy grillsütőt is). Így a jövő héten kezdjük az alapozást, hiszen a betonnak legalább 2 hetes száradási idő szükséges. Addig beszerezzük a hiányzó téglákat, egyéb anyagokat és indulhat a munka!

Nincs okom panaszra...

2010-08-21T21:00:00.004+02:00

... hiszen az elmúlt másfél hónap alatt - mióta véglegesen itt lakunk- többen látogattak meg bennünket, mint az utolsó másfél évben, amikor még Pest megyében laktunk. És ez jó érzés, nagyon jó. Ahogy elnézem a naptárunkat, egészen szeptember közepéig tele van programmal vagy vendéggel. Ma például unokatesóm látogatott meg kis családjával, no meg a velük együtt pihenő baráti társaságukkal, négyőjükön kívül vagy még 18 emberrel. Sok autóval jöttek, kicsit körbenéztek, aztán kétkerékre pattantak és bebringázták a környéket. Majd vissza hozzánk, ahol jéghideg üdítő, néhány jó szó várta őket. Úgy néztem, jól érezték magukat. Kattogtak a fényképezőgépek, állataink különösen nagy sikert arattak, nem győzték bezsebelni a rengeteg simogatást. A házban szinte tárlatvezetést folytattam, több csoportban jöttek körülnézni, kérdezősködni. Sokszor kellett, sok embernek elmesélnünk idevetődésünk történetét, a ház akkori állapotát, és a jövőbeli terveinket, de szívesen tettem, hiszen jó visszaemlékezni ezekre a történésekre. És bizony majd jó lesz visszaemlékezni a fagyos téli napokon ezekre a nyári látogatásokra is, hiszen télen nehezebben mozdulnak ki az emberek, főleg ilyen távolságra. Ami meglepett, hogy senki sem tette fel azt a kérdést: "Te jó ég, és mit akartok itt csinálni a világ végén?" Mert már ilyet is hallottunk. Vannak olyan emberek, akik nem tudják elképzelni az életüket Budapest nélkül, és akkor nekünk szegezik ezt a bugyuta kérdést. Megjegyzem, csak olyan ember tesz fel ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, aki nem látja meg a természetben megbújó kincseket és aki nem hallja a csend szavát.

Jól sikerült ez a nap is, jövő hétre viszont több napos, ittalvós vendégeket várunk, lélekben már arra készülök.

Tetők, ácsolatok

2010-08-20T20:41:00.008+02:00

Már a múltkor említettem, hogy Laca megácsolta a pince előtti előtetőt, amelyet a kódisállás másik oldalára is szándékunkban áll mielőbb megépíteni. A faanyag már meg van hozzá, néhány spéci csavar még ami hiányzik, és a jövő héten hozzá is lehet kezdeni. Persze a kész tető alatt most még némi rendetlenség uralkodik, ugyanis oda rakunk mindent, amit nem kéne, hogy eső érjen. A tetők a télire való fa tárolására fognak szolgálni.

Igaz, hogy már kifelé megyünk a nyárból, de most készült el a ház előtti kiülő is, amelynek nagyon örülök. Előtte egy pavilonunk volt, amit jó néhányszor elsodort az erős szél oly módon, hogy a vékony anyagot teljesen összegyűrte, használhatatlanná tette. Ennek az állapotnak a megszüntetésére találtuk ki, hogy mindenképpen fából kell ácsolni egy kiülőt, amely ad némi árnyékot, hiszen a ház déli fekvése végett napközben egy szemernyi védelmünk sincs az erős napsütés ellen és az is fontos, hogy ellenálljon a szélnek is. Persze nem ártott volna egy olyan, amely az eső ellen is véd, de ennek a tetőnek bizony története van. Még 2007-ben saját szervezésben voltunk Lacámmal kettesben egy kis Balkán-túrán, ahol átautóztuk Görögországot, onnan Albániába, majd Montenegróba vezetett az utunk. (Aki ráér, és akit érdekel pld. az albán kultúra, szokások, az albán élet, szép fotók az elolvashatja az útról írt beszámolómat IDE kattintva.) Albániában megálltunk a kies tengerpart mellett egy kis kávézónál, amelynek ugyanilyen teteje volt, mint amilyen most a mi kiülőnknek. Egyszerű nádszövetes fedés volt rajta, azon át szűrődött a napfény, olyan hangulata volt az egésznek, hogy azt keressük azóta is. Miután hazatértünk, nézegettük a házunkat, hogy lehetne egy ilyen tetőt hozzászerkeszteni, de közbejött az őrségi ház projekt, így maradt csak az álmainkban, az emlékeinkben. Olyannyira nem ezzel foglalkoztunk, hogy már szinte feledésbe is merült. Most, amikor a kiülő tervezgetésénél tartottunk, egészen más terveink voltak. Nyeregtetőt szerettünk volna, 5 cm-es nádpadlóval a tetején, aztán közbe szólt több dolog: nem volt elég faanyag hozzá, anyagiakban is szűken vagyunk, Laca kicsit óczkodott a nyeregtető elkészítésétől, ugyanis ő ilyet még nem csinált, így azt sem tudta, hogy az oszlopok beásása után hogyan folytassa a munkát. És akkor, amikor mindketten ott álltunk a már beásott oszlopok között és nézegettük, hogy hogyan tovább, szinte egyszerre hasított belénk a közösen szerzett emlék: hát csak egy egyszerű, lapos tető legyen, a tetején egy nádszövettel. Majd október végén téliesítjük (leszedjük a nádszövetet, vagy az egészet letakarjuk az erősebb fóliával), így talán használható lesz a következő szezonban is. Laca betetőlécezte, beszereztük a tetejére a nádszövetet, és ma, amikor a kávénkat kortyolgattuk alatta, mindkettőnknek eszébe jutott az a régi kép… és megtaláltuk a régóta keresett feelinget is. Még kap egy jó lazúros festést és számunkra tökéletes.

Gombák

2010-08-16T20:44:00.007+02:00

A mostani időjárás igencsak kedvez az erdei gombatermésnek. A majd' mindennapossá vált eső és utána a melegen simogató napsugarak kicsalogatják a sűrű avar alól az illatos barna vargányákat, a zöldes vagy lilás kalpagú galambgombákat és az aranyló narancssárga császárgombákat is. Bár a fotókon látható termést nem mi szedtük hanem kedves barátaink, viszont kaptunk belőle jócskán mi is. Így készítettem egyszer egy vegyes gombapörköltet, néhány vargánya és galambica fej bundában végezte, de a nagyja vargánya leszelve a kerti asztalon napfürdőzik, hogy aztán üvegbe kerülve a fagyos téli napokon felhasználva újra szánkban érezhessük az aranyló nyár ízét.

A média középpontjában...

2010-08-13T10:13:00.011+02:00

... legalábbis ami a nyomtatott és elektronikus sajtót illeti.

A köztársasági elnök úr beiktatása utáni első útja Kercaszomorra vezetett, amely nem kis büszkeséggel tölti el a helyi lakosok szívét. Polgármester urunk akkép fogalmazott, hogy idejét sem tudja annak, hogy mikor látogatott el utoljára erre a vidékre közjogi főméltóság, ezért a történelemben szerény kutatást végzett: talán Nagy Lajos idejében járt itt utoljára ilyen magas rangú, említésre méltó személy.

Történelemportál
Kdnp.hu
Népszava
Origo
Vas Népe
Hírszerző
Savaria Info
Rekreátor
Hello City

Én személy szerint boldog vagyok, hogy egy ilyen történelmi múltú kis falu lakója lehetek. Az én gyökereim ugyan nem innen erednek, de betelepült helyi lakosként büszkén ápolom a múltat, őrzöm a hagyományokat, és kürtölöm világgá egy pici falu nagy hírét.

Képes hétvégi összefoglaló

2010-08-13T08:12:00.006+02:00

A fotókért köszönet Bukor Ferenc szombathelyi barátunknak!

Nem hittem volna...

2010-08-02T21:07:00.004+02:00

... hogy itt, a számomra oly ismeretlen helyen egy nagyon távoli rokonra bukkanok, ráadásul teljesen véletlenül. Laca legközelebbi munkája egy szlovéniai kültéri kemenceépítés lesz, és ehhez kerestünk egy olyan díszműkovács mestert, aki a kemence belső ajtaját (úgynevezett "tévő"-jét), valamint a kissé díszesebb külső ajtaját megrendelésre elkészítené. Egyik kedves barátunkat (akitől mellesleg annak idején a házunkat vásároltuk) kérdeztük, hogy nem tud-e nekünk ezirányú hasznos információval szolgálni, és véletlenül tudott. Már amikor diktálta a mester nevét, azt furcsállottam, hiszen ugyanúgy hívták, mint engem, a leánykori nevemen. El is mentünk meglátogatni Őriszentpéterre a kovács mestert, bemutatkoztunk egymásnak, jót derültünk a névegyezőségen. Beszélgetésünk során azonban felfigyeltem arra, hogy említette, honnan származik, és ez nem volt más, mint ahol édesapám szülei és testvérei éltek/élnek, attól egy 10 km-re lévő nagyobb városka. Mondom is neki hamarjában, hogy ez a névegyezőség mégsem lehet akkor olyan véletlen, hiszen édesapám onnan 10 km-re lévő kisfaluban született. Jani bá mondja ám, hogy hát ő is onnan származik, csak azért mondta inkább a város nevét, mert a kis faluét senki nem ismeri, a város viszonylag híres, és így rögtön el tudják helyezni a térképen. Ja, hát akkor vajmi közünk csak van egymáshoz! És elkezdte sorolni a neveket, a helyeket... én egész gyermekkorom összes nyarát abban a Tolna megyei kis faluban töltöttem, de most valahogy hirtelen, egy csapásra megszállt az összes emlék... és azt bántam a leginkább, hogy édesapám mindezt már nem láthatta, nem hallhatta...

Összetettem az információkat és Jani bá korából következtetve arra jutottam, hogy az ő nagypapája és az én dédnagyapám lehettek testvérek. Ezt levezetve tovább: az ő édesapja és az én nagyapám voltak unokatestvérek, Jani bá és az én édesapám lehettek másodunokatestvérek, a Jani bá fia és én lehetünk harmadunokatestvérek... áll is a családfa (egy része) :-)) Mindebből látszik, hogy valóban távoli a rokonság (mellesleg rendkívül hasonlít édesapám egyik öccsére), de én nagyon örültem neki, hogy ilyen távoli vidéken ennyi idő után rokonra lelek. Milyen kicsi a világ! és milyen igaz ez a mondás...

Kercaszomori Falunapok

2010-08-02T18:18:00.000+02:00

MEGHÍVÓ
Kercaszomor község Önkormányzata és a szervezők tisztelettel hívják és várják a XIX. Kercaszomori Falunapok alkalmából, 2010. augusztus 6-8. napjain megrendezésre kerülő

VARGÁNYA ÉS HAJDINAFESZTIVÁLRA

Augusztus 6. (péntek)

18.00 Rendezvény és kiállítás megnyitó ünnepsége
- „Gombák és gabonák az Őrségben” – Bemutató amatőr fotósok képeiből
- Ízelítő a községben állandó jelleggel a közeljövőben megvalósuló Ásvány- és kőzetkiállításból
- Pongráczék ritka eszközökből és szerszámokból álló gyűjteményének bemutatása
- Bemutatkozik az Őrségi Baráti Kar, Boldog András vezetésével

Augusztus 7. (szombat)

9.00 órától Sportprogramok a focipályán
- Kispályás labdarúgó focitorna kistérségi, határon túli és tapolcai csapatok részvételével
- Rögbi bemutatót tartanak a „Battai Buldogok”

13.00 órától Hajdina, valamint mezőgazdasági- és helytörténeti bemutató a Pongrácz-portán

18.00 órától Programok a tábortűz körül
- Tűzoltók találkozója és bemutatkozása Lenti, Bajánsenye, Kapornak, Hodos Tűzoltóinak részvételével
- Fölnagy Csaba, énekmondóval közös éneklés - történetek, anekdoták a tűz körül

21.00 órától Táncmulatság, melyhez az élő tánczenét az Albatross együttes biztosítja.

Augusztus 8. (vasárnap)

10.00 Ünnepi Istentisztelet a Református Templomban
11.00 „Legbátrabb község” – a Szomoróci felkelés 90. évfordulója alkalmából megemlékezés a Faluházban
Díszpolgári cím adományozása

13.00 órától Gasztronómiai, kulturális és egyéb szabadidős programok
- „Kutyák az ember szolgálatában” - a Göcsej Kutyaklub bemutatója
- Kürtöskalácssütés, langalló és egyéb gasztronómiai élmények
- „Vargánya és hajdina az asztalon” ételek és étel különlegességek bemutatója és kóstolója, vendéglátók versenye
- Légvár és csúszda a gyermekeknek

A szabadtéri színpadon fellépnek:
- Harangláb Népzenei Együttes
- Kerka Hagyományőrző Egyesület
- Gradisce Kulturális Egyesület
- Lábaspajtások
- Csesztregi színjátszók
- Kerkabarka Színjátszócsoport
- Domonkosfai Népdalkör
- Fantazy tánccsoport

18.00 órától MAKÁM koncert

Szombaton és vasárnap állatsimogatóval, lovaglási lehetőséggel, kézműves és íjászbemutatóra várjuk az Őrséget, a családias hangulatú, színes programokat kedvelő érdeklődőket!

Már harmadik napja esik

2010-07-30T21:05:00.004+02:00

és a levegő hőmérséklete is jócskán lehűlt. Remélem, mindezek ellenére a szomszédban nyaraló Vidéki portáéknak nem megy el a kedvük az Őrségtől :-) Még szerencse, hogy a csatornázást az elmúlt hétvégén megcsináltattuk, mert ebben a szutyok időben biztos nem vállalták volna. Most viszont a frissen felásott talaj 68 méter hosszan sáros agyagfolyóvá vált, kerülöm is nagy ívben, mert ha rászárad a papucsom talpára, csak vésővel jön le.

Elkészült az előtető is, én voltam a segédmunkás. Fénykép majd legközelebb, mert eddig még nem fotóztam. Közben az elmúlt két hétben Lacám is épített másodmagával két cserépkályhát is, akit érdekel, az meglesheti az Otthon melege blogban. A héten jártunk Szlovéniában is, a megrendelt kültéri kemence alapját készítettük el, építésére majd két hét múlva kerül sor. Természetesen fotódokumentáció készül majd róla, az említett blogban megtekinthető lesz. A hétvégére vendégeket is várunk, így nagy a készülődés, sürgés-forgás. Hál'Isten, a dobozok és zsákok mostanra már elfogytak, így legalább azokat nem kell majd a vendégeknek kerülgetniük.

A rossz idő ellenére is minden kedves olvasómnak nagyon kellemes hétvégét kívánok!

A felújítás folytatása: előszoba és konyha

2010-07-28T21:40:00.012+02:00

Elkészült a belső előszoba és a konyha padlólapozása. Azért írom, hogy belső előszoba, mert van külső is. Ennek az a magyarázata, hogy nem szívesen váltunk volna meg az ódon, 111 éves bejárati ajtónktól, viszont télen rettenetesen húzza ki a meleget a lakásból. Így megfelezve az előszobát, beépítettünk egy kétszárnyas üveges ajtót, amely tavasztól-őszig nyitva van, télen pedig becsukva tartjuk, ezzel mintegy zsilipként működik. Az előszobába valami olyan követ szerettem volna, ami színében illik az ajtókhoz, stílusában az egész házhoz. Én eredetileg azt mondtam Lacának, hogy kisméretű, használt téglának örülnék a legjobban, de ő viszont nem örült túlzottan az ötletemnek, hiszen a téglának van egy magassága, amely ide túlzottan is magas lett volna, a téglákat felszeletelni házi körülmények között pedig szinte lehetetlen. Persze lehet szeletelt öreg téglát kapni, de aranyárban, így maradt a padlólap. Az elképzelésemről nem voltam képes lemondani, minden boltban azt kerestem. Ráadásul kitaláltam, hogy mindenképpen olyan padlólap kell, amelynek a széle nem egyenesen, hanem hullámosan van vágva, hiszen az általam keresett oly tipikus rusztikus hatást az adja vissza leginkább. Megtaláltam!

Ami a konyha padlólapozását illeti, ott nem volt kétséges, hogy az étkezőben lerakott és abból megmaradt padlólap kerül majd lerakásra, hiszen tulajdonképpen a "kiskonyha" az étkező folytatása. Még a pult fölé, a falra is jutott a lapból. Abban megegyeztük Lacával, hogy festeni (illetve meszelni) csak jövő tavasszal fogunk, mivel hogy az idén teszteljük majd a falakat, hogy miképp viselkednek az állandó szellőztetés, és ősztől az állandó fűtés hatására.

Nálunk millió csetresz, kép, tányér, bögre lóg a falon, mennyezeten, ez a fotókon látszik is. De szerintem ettől lesz annyira otthonos, személyes és egyedi egy ház, igaz, takarítani is többet kell. És hogy mennyire jobban haladnak a munkálatok, mióta itt lakunk! Persze azt most sem mondanám, hogy időmilliomosok vagyunk, de mindenképpen érezni azt, hogy nem a hétvégi két nap alatt kell a világot megváltanunk.

Meglepetés

2010-07-27T13:47:00.001+02:00

Tegnap igazán nagy meglepetés ért, amikor is egy idegen úr jelent meg a házunk előtt. Megkérdeztem, hogy segíthetek-e, ő a nevemen szólított, és amikor bemutatkozott, akkor ért csak meglepetés: Vidéki portát, kedves blogger társamat tisztelhettem a vendégben. Kiderült, hogy családjával az Őrségbe jöttek nyaralni, és egészen véletlenül a szomszédunkban töltik az elkövetkező egy hetet. Kívánom, hogy jól teljen a pihenésük, érezzék kellemesen magukat és vigyék magukkal kis falunk jó hírét!

Megkaptam

2010-07-24T14:25:00.004+02:00

végre az általam már nagyon várt felmentési okiratot. A héten a kilépő papírokat intéztem Pesten, így végetért egy hétéves fejezet az életemben. Kicsit nosztalgikusan gondolok vissza a munkahelyemen töltött évekre, összességében elmondhatom, hogy jól éreztem magam. Mivel tudtam, hogy ez a munkahely és beosztás csak a kormányváltás idejéig tart, így nagy meglepetés nem ért, tudtam előre a végkifejletet. A felmentési idő, végkielégítés és egyebek figyelembevételével azonban ebben az évben már nem igazán kell törnöm magam azon, hogy új munkahelyet találjak. Természetesen ha adódik, akkor a jó lehetőségeket nem fogom kihagyni, így ha lakhelyemhez közel eső (~50 km-es körzet), nekem tetsző feladatkör kerül meghirdetésre, arra mindenképpen pályázni fogok. Most viszont kezdődik a 28 év folyamatos munkaviszony utáni jól megérdemelt pár hónap pihenés.

Kókusz és Bambusz

2010-07-20T00:13:00.002+02:00

A poszt címe nem más, mint a két vadonatúj kiscicánk nevei. Kókusz a hófehér, Bambusz pedig a világosszürke-cirmos. Ők még az előző lakhelyünk szomszédjában születtek, először csak egy cicát szerettünk volna, de aztán a szürke-cirmos is annyira megtetszett, hogy kértük a fehér mellé őt is. Így már négy főre rúg nálunk a cicalétszám. A két nagyobb – egy hároméves cirmos és egy egyéves koromfekete – ez idáig végig szobacicák voltak, ugyanis a nagy forgalomra való tekintettel nem mertük őket kiengedni, mivel ő előttük négy cicánkat is elütöttek a házunk előtt. Itt az Őrségben viszont nagyszerű helyük van, legalább 60 méterre van az út a háztól, a közel 3000 négyzetméter terület pedig elég játszó- és vadászó teret ad négy cicának is. A két kiscicát költözésünk előtti este hoztuk át a szembe-szomszédunkból, így úgy terveztük, hogy az első két-három napot ők is bent töltik a házban, amíg meg nem szoknak bennünket. A harmadik nap és egy Frontline-s becsepegtetés után azonban egészen „véletlenül” nyitva felejtettük az addig oly gondosan bezárt ajtót, így a cicák szép sorjában ki-ki kukucskáltak rajta, aztán már a lépcsőn is lemerészkedtek. Viszont kezdetben éjszakára még az összes cicát összeszedtem, de pár nap múlva már az sem volt probléma, ha kint felejtődtek. A kicsik próbálják a nagyokat is bevonni a játékukba, ilyenkor aztán van nagy vircsaft. Szemmel láthatóan kitűnően érzik magukat.

Ha már a cicákról szó esett, akkor a többi állatunkról is beszámolok. A nagy ónémetjuhász kutyusunkat egyelőre – kennel híján – éjszakára megkötjük, hiszen nem szeretnénk, ha elkódorogna. A legnagyobb viselkedésbeli probléma Nudlival, a yorkshire terrier kutyánkkal van. Ahogy kiengedjük, és ha nem figyelünk rá, abban a pillanatban világnak indul, igaz, kis idő elteltével ugyan visszajön, de mivel ő egy nagyon barátkozós kutyus, így bárkivel elmegy. Csökönyössége, konoksága már néha az őrületbe kerget, hiába, a terrier-vér erősen látszódik. A két törpe Fischer papagájunkkal van a legkevesebb gond. A ketrecük a lépcső tetején lévő kis terasz felett van kiakasztva, a friss vizet és a finom mézes-gyümölcsös rudat a reggelenkénti csicsergésükkel hálálják meg.

És akkor maradt még Albi, a dolmányos varjú. Na ő egy külön fejezet. Rettentően ragaszkodó és kedves jószág, bár a hajnali ötórai napocska-köszöntő rekedt hangú károgását egy picit a későbbi órákra időzíthetné. Mióta itt lakunk, Albert szabadon él, Laca kiengedte őt a ketrecből, élvezi a szabadságot. Mindig itt van a ház körül, ha idegent lát, akkor azonnal károgással jelzi. Ha Laca átmegy akár a harmadik szomszédba, ő fáról-fára repkedve utána megy, megvárja, és aztán hazakíséri. Általában nálunk az a jellemző, hogy az összes állat jóban van egymással, bár azért néha akadnak villongások, de aztán elcsitulnak. Leginkább a cicák azok, akiket Albi rettentően érdekel, de ő résen van és időben elszáll előlük. Sokszor van úgy, hogy megyek le a postaládához, hátranézek és egy egész sereg állat kísér. Igazán muris látvány, de nagyon jó érzés is.

Tetőfedő segéderő

2010-07-18T22:21:00.001+02:00

Férjem a kódisállástől jobbra eső előtető lécezésénél egy nagyon hatékony segéderőt kapott. A képen látszik, ahogy Albi, a dolmányos varjúnk a csőrében fogja a mérőszalag elejét, ezzel segíti Lacám munkáját. Én bentről, a nappaliból fotóztam (a képeken sajnos a szunyogháló erősen meghatározó).

Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat

2010-07-15T07:56:00.004+02:00

Egy Ljubljanába tartó nemzetközi gyorsvonaton ülve gyönyörködöm a Bakony erdeiben, a rétek-kaszálók aranysárga szalmabáláiban, zúgó erdei patakocskák medrében, majd Zala megye dombjaiban, végül 4,5 órás vonatút után a nyitott ablakon beáramló levegő illatából érzem, hogy hazaérkeztem.

A múlt hét péntektől a fővárosban tartózkodtam, kezdetben Lacával, majd ő dolga végeztével hazaautózott, én pedig pár napig még tesómék vendégszeretetét élvezhettem. És minderre miért volt szükség? Olvasóim közül többen is érdeklődtek, hogy mi lett a Pest megyei ingatlanunk sorsa, ugyanis éles szemmel észrevették, hogy lekerült az oldalról a hirdetés. Ígértem, hogyha már biztos minden, akkor beszámolok róla, és ennek most van itt az ideje.

Ugyan egyelőre csak félmegoldás részünkről, de ez is megfelelő egy ideig. Jelentkezett egy család, hogy szeretnék az ingatlant bérbe venni, mi pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. A bérleti díj a hiteltörlesztés nagyobb felét fedezi, így is még azért nem keveset hozzá kell pótolnunk, de sokkal könnyebb így, mintha az egész teher nyomná lelkünket. Kinyilatkoztatták azt is, hogy amint lehetőséget tudnak rá keríteni, az ingatlant meg szeretnék vásárolni. Hurrá, így legyen! Mi már július legelején a leköltözésünkkor kiürítettük a lakást, most szombaton többek között a kulcsátadás és a szerződés aláírása miatt kellett felutaznunk. Lacám újra egy megrakott kisteherautóval autózott haza, nekem pedig a kényszerszabadságolás letelte után a hét elején jelentkeznem kellett a munkahelyemen, így én maradtam. Igaz, nem sokáig, ugyanis hétfőn a kezembe nyomtak egy papírt, hogy további 10 napra mentesítenek a munkavégzés alól. Minderre azért van szükség, mert a felmentési papírok még nem készültek el, szabad iroda már nincsen, ahol el tudnának helyezni (az enyémet is már lakja valaki). Így alig vártam a kedd délutánt, hogy felülhessek végre az említett vonatra, és újra itthon lehessek.

Idehaza elég felfordulás van még, több zsák és doboz vár még kipakolásra. Lacámnak beindult most a kályhaépítés is, így az itthoni munkák is csúsznak, hiszen reggeltől-estig a megyeszékhelyen rakja a cserépkályhát. Még a múlt hét végén belekezdett a konyha részét képező főzőfülke padlólapozásába, reménykedem, hogy a hét végéig kész lesz vele. Pesten járva megvásároltuk az előszoba padlóburkolatát is, így tervünkben áll azt is minél előbb lerakni. Közben belekezdett a ház jobb oldalán lévő pince elé tervezett féltető megépítésébe, már az ácsolat készen van, tetőlécezni és cserepezni kell. Ugyanilyen tető fog épülni a kódisállás bal oldalára is, tervünk ezzel, hogy a téli tüzelőt száraz helyen tudjuk majd tárolni, továbbá a bringák is ott fognak lakni. Ezek az előtetők egy picit meg fogják változtatni a ház utcafronti képét, amit nem bánunk, azért sem, mert az eső közvetlenül nem a ház falát veri majd, így abban reménykedünk, hogy sikerül szárazabbá tenni ezáltal a falakat. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a pincét is védjük, mert még azzal Lacámnak nagy tervei valának...
Mindezekről természetesen fotó is fog majd készülni, így ahogy végeztünk egy-egy feladattal, máris fényképezem és közzé is teszem.

Dobozok és zsákok

2010-07-05T22:26:00.003+02:00

közt telnek napjaink. A múlt hét a becsomagolásról szólt, most pedig a kirakodással kínlódok már napok óta. Ráadásul napközben rekkenő hőség van, a levegő páratartalma pedig legalább 90%-os, így a teljesítőképességünket is erősen próbára teszi. Milyen érdekes: pár éve még az Őrség, mint tájegység volt Magyarország legcsapadékosabb vidéke, most meg szinte naponta imádkozom néhány csepp esőért, amely a virágaim szomját enyhíteni tudná - de csak a csapvíz marad nekik, nekem pedig a pénztárcám üresen, hiszen a vízszámlát ki kell majd fizetni.

A költözés kapcsán említeném meg, hogy nem egyszerű egy jóval nagyobb házból egy kisebbe ugyanazon holmikat elpakolni. Jelen esetben 130 nm-ből költözünk a 80 nm-be, ráadásul már a 80 nm-es is be volt bútorozva és fel volt szerelve, így magas szintű logisztikai feladat előtt állunk. Ahogy csomagolom ki sorra a dobozokat, az ötödik pohárkészletnél, a huszonnegyedik villánál és a tizenkettedik mécsesnél azért elgondolkozom, hogy minek ennyi jószág egy háztartásba... kettőnknek sokkal kevesebb is elegendő lenne. Legalább ezekre a javakra már nem kell költenünk, amink van, az életünk végéig kiszolgál bennünket.

A hétvégén lesz egy újabb utazásunk Pestre, hiszen még az egyharmada cuccunkat le kell szállítmányozni.

Aratási ünnepség - programajánlat

2010-07-01T10:40:00.005+02:00

ARATÁSI ÜNNEPSÉG

2010 JÚLIUS 3-ÁN KERCASZOMORON

09.00 A vendégeket köszönti Kapornaky Sándor Kercaszomor polgármestere.

09.05 Az Aratási Ünnepséget megnyitja: Török Károlyné M. Mariann a Zala Megyei Közművelődési Intézmény Szakreferense, Néprajzi Gyűjtő

09.15 Gabonaáldás: Ozsváth Imre, Nagy Dániel Református Lelkész

A régi munkálatok felelevenítése:

Kaszakalapálás, Aratás kézzel, Kötélvetés, Marokszedés, Kéve összehordás

Kepélés- keperakás, Kézi cséplés, Magrostálás 3 féle rostával

Cséplőgép bemutatása és alkalmazása, Részlet a helytörténeti kiállításból

Helyszín: Kercaszomor Szomoróc kezdeténél, az egykori Trianoni határ vonalánál, amelyet Nemzeti színű zászlók jeleznek az úttest mindkét oldalán.

A szervező, és rendező a szomoróci Pongrácz család, akik a helyszínen interaktív módon bevonják a közönséget a munkálatokba.

SZERETETTEL ÉS TISZTELETTEL VÁRNAK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT A SZERVEZŐK!

Szakmai támogatók: Török Károly, Török Károlyné M. Mariann néprajzi gyűjtők

Kercaszomor Önkormányzata, a rendezvény reklámozásában segített az: Őrségi Többségi Kistérségi Társulás.

Még ez a hét...

2010-06-28T10:54:00.004+02:00

..., illetve 4 nap és teljes fizikai valónkban is végleg szomoróciak leszünk. Mivel a munkahelyemen csak július közepén kell megjelennem (addig szabadságoltak) - az elbocsátó szép üzenetért - így van időnk költözni, pakolni. A cuccunk 95%-a már Szomorócon van, de a vége, amit még ráadásul selejtezni is kéne, már nem megy olyan könnyen és látványosan. Pénteken reggel viszont a maradék holmit bepakolva a kocsiba és az összes állatsereglettel ( + két új kiscicával) belevágunk az új életbe. Ujjjjjjé!!!!!

Végre!

2010-06-23T17:34:00.004+02:00

Hát ez a nap is eljött, amikor is levethetem a tanulás és az ezzel járó kötelezettségek súlyos béklyóit! Ma volt a szóbeli záróvizsgám, és boldogan jelentem: egy OKJ-s pénzügyi és számviteli ügyintézői szakképzettséggel lettem gazdagabb. Most, hogy Vas megyében tervezzük további életünket, az álláskereséshez minden papír jól jön.

Így most már én is beállhatok az Uram után a sorba és dobozolhatok. Mert eddig szegénykém csak ő pakolt, én legfeljebb Szomorócon csak a helyére rámoltam a dolgokat. Itthon tábori körülmények vannak: dobozok közt élünk, rezsón készítem a vacsorát az itt hagyott edényben, a maradék két tányérból eszünk. (Remélem, hogy mostanában senki nem jön hozzánk látogatóba, mert már leültetni sem tudjuk.) De majd csak egyszer elköltözünk!

Újra Őrségi Vásár!

2010-06-18T08:38:00.008+02:00

Az idén 30. alkalommal kerül megrendezésre a térség legnagyobb, legkiemeltebb ünnepe, az Őrségi Vásár.

Őrségi vásár 2010 - részletes program

2010. június 24-25-26-27.

június 24. csütörtök
16.00	Kapornaki találkozó - "Méhészet régen és ma" Helyszín: Kapornak (Krplivnik) Szlovénia Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény (Tájház)

június 25. péntek
17.00	Kiállítás megnyitó a bajánsenyei Művelődési Házban „Nem úgy van már, mint volt régen…”- A falusi ember kezemunkái régen és most. Megnyitja: Török Károlyné M. Mariann a Zala Megyei Közművelődési Intézmény művészeti szakreferense.
18.00 - 22.00	Szlovén Nosztalgia est magyar és szlovén zenészekkel Helyszín: Művészeti Iskola udvara
19.00	Kiállítás megnyitó a hegyhátszentjakabi Kultúrházban "Mesélő cipellők" - A suszteráj, mint meseműhely Török Károly és Török Károlyné M. Mariann néprajzi gyűjteményes kiállítása Megnyitja: Kutszegi István VMÖH vezető főtanácsosa
20.00	Nyitókoncert EDDA élőkoncert Helyszín: Őriszentpéter, rendezvénysátor (buszpályaudvar mellett)
22.30	Vásárnyitó utcabál Zenél: "Pexty One" nosztalgia zenekar Helyszín: Őriszentpéter, Művelődési Ház udvara
22.30	Vásárnyitó Delta buli Helyszín: Őriszentpéter, rendezvénysátor (buszpályaudvar mellett)

június 26. szombat
8.30	14. Őrség - Goricko gyalogtúra A túra útvonala: Szalafő - Hodos, Ifjúsági ház - Hodos, régi temető - Kapornak, néprajzi gyűjtemény - Domaföld - Bajánsenye - Szalafő Táv: 22 km Nevezés a helyszínen 8:15-ig! Nevezési díj: 300,-Ft Az indítás és a cél helyszíne: Szalafő, Kultúrház (Info: Pálmai Vencel -főrendező- : 06-20/2335093)
8.30	Térzene Őriszentpéter központjában Közreműködik: Szentgotthárd Város Fúvószenekara
9.00	Kirakodóvásár Őriszentpéter központjában Hazai, vajdasági, székelyudvarhelyi és muravidéki kézművesek bemutatkozása
9.00	XXX. Őrségi Vásár ünnepélyes megnyitója Őriszentpéter Város központjában az őrségi települések polgármesterei, illetve a meghívott vendégek jelenlétében. Vásárt megnyitja: Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter
	A Szentgotthárdi Városi Fúvószenekar és Mazsorett csoport közreműködésében menetzene és tánc a város főutcáján Művelődési Házig
9.30	Kiállítás megnyitó az őriszentpéteri Művelődési Házban "Őrségi kézműves kiállítás" Megnyitja: V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő Közreműködik: Őrségi Baráti Kar
10.00	Balogh István Péter festőművész kiállítása "Őrségi Tájképek" címmel Helyszín: Művelődési Ház, Őriszentpéter
10.00	"Szertúra Őriszentpéteren" mely bepillantást nyújt az Őrség természeti és építészeti értékeibe, a szeres településszerkezet jellegzetességeibe. Indulás: A Művelődési Háztól Táv: 5 km Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága szervezésében Bővebb info: 94/548-034
11.00	Kovács Gábor faautó kiállítása Helyszín: Művelődési Ház udvara, Őriszentpéter
14.00	Kézműves foglalkozás és játszóház Simon Judittal Helyszín: Művelődési Ház udvara, Őriszentpéter


	KULTURÁLIS ÉS SZÓRAKOZTATÓ PROGRAMOK Helyszín: Őriszentpéter, Rendezvénysátor (buszpályaudvar mellett)

15.00	Galaxy Akrobatikus Rock and Roll tánc show
15.30	Tihanyi Vándorszínpad: Legszebb kincs a barátság című zenés mesejáték egy részben. Az erdő lakóit egy titokzatos rém riogatja. A történet végére Kabuki és Slattyogó, a két erdei manó, Kombuchela a pillangó, Vakond anyó és Cicogi rájönnek, hogy legszebn kincs a barátság és a rém is jó útra tér
17.00	Béri Balogh Ádám Táncegyüttes
18.00	Tordasi Szivárvány Együttes
19.00	Zene expressz Mulató Műsor Közreműködik: Fásy Ádám, Sláger Tibó, Mercy Együttes
20.00	Máté Péter emlékkoncert Helyszín: Őriszentpéter, teleház
22.00	Tüzijáték Helyszín: Őriszentpéter, rendezvénysátor mellett
22.00	Fáraó buli Helyszín: Őriszentpéter, rendezvénysátor (buszpályaudvar mellett)

június 27. Vasárnap
9.00	Koronglövő verseny Szombathelyi Erdészeti Zrt. szervezésében Helyszín: őriszentpéteri Bárkás tavi lőtér
9.00	Kirakodóvásár Őriszentpéter központjában Hazai, vajdasági, székelyudvarhelyi és muravidéki kézművesek bemutatkozása
14.00	Kézműves foglakozás és játszóház Simon Judittal Helyszín: Művelődési Ház udvara Őriszentpéter
14.00 órától	"Jó ebédhez szól a nóta" /cigányzene/ Helyszín: Művészeti iskola udvara
	KULTURÁLIS ÉS SZÓRAKOZTATÓ PROGRAMOK Helyszín: Őriszentpéter, Rendezvénysátor (buszpályaudvar mellett)
15.00	P. Nagy Ferenc és Kovács József saját verses - zenés műsora
16.00	Hastánc bemutató
16.30 - 18.00	Őrségi Folklór Gála Fellépnek: Felsőmaráci asszonykórus Lábas pajtások (Őrségi felnőtt néptánccsoport) Körzeti Általános Iskola Őriszentpéter gyermektáncosai Őrségi Baráti Kar Domonkosfai Népdalkör Ivánci Népdalkör Viszáki asszonykórus Vörös Netti Népdalkör
	XXX. ŐRSÉGI VÁSÁR ZÁRÓ PROGRAMJA:
18.00	LORD élőkoncert Helyszín: Őriszentpéter, Rendezvénysátor (buszpályaudvar mellett)

További programajánlatok

"Sétarepülés a város felett"
Felszállási díjként üdülési csekket is elfogadunk

"Fényecset" Természetfotó kiállítás
A fényecset Fotóklub Egyesület alkotásaiból készült kiállítás, melynek során olyan fotográfiai alkotások bemutatására kerül sor, melyek hazánk csodálatos tájait, egyedülálló élővilágát, természeti értékeit ábrázolják.
Helyszín: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (Őriszentpéter, Siskaszer 26/A)
Megtekinthető: 2010. június 21-től határozatlan ideig.
Hétköznap: 8.00 - 16.30
Szombat: 9.00 - 14.00

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK

"Kitépték őket közülünk"
Őrségi kitelepítések gyűjteménye és emlékhelye Kondorfán a volt iskola épületében.

Szikszay Edit Helytörténeti Gyűjtemény
Művelődési Ház, Őriszentpéter Városszer 55.
Nyitva: naponta 10-18 óráig

Őrségi vadászati kiállítás
Gömbös Mátyás magángyűjteményéből
Magyarszombatfa Fő út 9.
Nyitva: naponta 10-19 óráig

Pityerszer Népi Műemlék együttes Szalafő
Fazekas Múzeum Magyarszombatfa
Fa Harangláb Gödörháza
Árpádkori műemlék templom Velemér
Helytörténeti kiállítás Pankasz

Istentiszteletek és szentmisék június 28. vasárnap

8:30 - Szentmise Őriszentpéter, Árpád-kori műemlék templom

10:00 - Szentmise Bajánsenye, Katolikus kápolna

10:00 - Istentisztelet Őriszentpéteri Református templom

10:00 - Istentisztelet Bajánsenyei Református templom

10:00 - Istentisztelet Nagyrákosi Református templom

10:00 - Istentisztelet Kercaszomori Református templom

11:00 - Istentisztelet Őrimagyarósdi Evangélikus templom

11:15 - Szentmise Kondorfa, Katolikus templom

11:15 - Szentmise Ivánc Katolikus templom

Közérdekű információk:

Orvosi ügyelet
Rendezvény ideje alatt: péntek 14:00 – hétfő 7:00
Helye: Őriszentpéter, Városszer 25. (Gyermekorvosi rendelő)
Telefonszám: 94/428-122

Őriszentpéteren a vásár ideje alatt a parkolási díj: 500Ft/nap

A parkolási lehetőségekről a város bevezető útjainál a Polgárőrség tagjai adnak felvilágosítást és a parkolási jegyek is náluk vásárolhatók meg.

Forrás: http://www.oriszentpeter.hu

A komód

2010-06-16T18:10:00.003+02:00

Kaptunk ajándékba egy komódot... de nem akármilyet. Stílusát tekintve leginkább mondjuk a körmendi Batthyány-kastély egyik termében tudnám igazán elképzelni, de most itt írhattam volna bármely más régi magyar kastélyt (a körmendi van hozzánk a legközelebb), a lényeg a komódon van. Igazi kézimunka, lábai és a takaró díszléce kézi faragás, ajtajait intarziás berakás díszíti. Meglátni és megszeretni részemről egy pillanat műve volt: még évekkel ezelőtt jártam látogatóban egy nagyon kedves baráti házaspár panelházbéli otthonában, és ott akadt meg a szemem a komódon (mint általában mindenen, ami régi, ódon, öreg...). Mikor megvettük az őrségi házunkat, Judit és Feri felajánlották, hogy nekünk ajándékozzák a bútort. Többször is megkérdeztem tőlük, hogy jól meggondolták-e, hiszen egyrészt biztos vagyok benne, hogy ez a komód komoly értéket képvisel, másrészt pedig tudom, hogy Judit családi örökségéből származik. Nemrég került rá sor, hogy Szomorócra szállítmányozzuk, ahol is a hálószoba éke lett, mivel nálunk a hálószobában lettek a sötétbarna bútorok összerakva. Tudom, hogy Juditék is olvassák a blogot, így hát itt is, ezúton is hálás köszönetünk a komódért! Tudjátok: nálunk igazán jó helye lesz!

Mozgalmas hétvége

2010-06-15T12:53:00.007+02:00

Mint ahogy már az előző bejegyzésemben is említettem, az elmúlt hétvégénk igen mozgalmas volt. A Parasztolimpiával kezdődött, majd folytatódott a szombat esti sütögetéssel és jóízű beszélgetéssel a helybéli barátainkkal. Még egy baráti párt vártunk a vacsorára, de nem igazán akartak időben érkezni. Így hát nekikezdtünk a sütögetésnek nélkülük. Sajnos most gondoltam rá, hogy a hangulatos estéről nem készültek fotók, pedig még a fáklyákat is meggyújtottuk (igaz, a szúnyogokat ez nem igazán zavarta).

Már jócskán benne voltunk az estében, amikor meghallottuk a Suzuki Hayabusa 1300 cm3-s motor egyenletes, mély hangját: megérkeztek Feféék. Feféről és Krisztiről -azonkívül, hogy amikor még nekünk is meg volt az 1000 cm3-s Kawasakink, együtt motoroztunk- azt érdemes még tudni, hogy ők azok és az egyetlenek a baráti körünkben, akik a ház megvétele után rögvest ajánlkoztak és több napos ittlétükkel és munkájukkal hozzájárultak a belső felújítás megkezdéséhez. Fefe igazi segítség volt Lacámnak: együtt vágták ki az új ajtók nyílásait, együtt bontották le a házbéli padlásfeljárót, hordták ki az embert igénylő nagy gerendákat, együtt állították be a helyükre az új ajtókat. Azóta, azaz 2008. áprilisa óta nem jártak itt nálunk, így most Laca büszkén vezette őket végig a házon. Felidéztük az akkori történéseket, jókat nevettünk. Természetesen a vacsorából nekik is jutott. Volt vagy hajnali 1 óra, mire ágyba kerültünk. Másnap ők úgy tervezték, hogy reggeli után útnak indulnak, Szlovénia hegyeiben szerettek volna kicsit motorozgatni, így a reggeli kávézás közben intenzív térképnézegetés, kérdezősködés folyt. Azóta tudjuk tőlük, hogy Mariboron is túl motoroztak, nagyon tetszett nekik a táj.

Ezen a hétvégén került sor a nappali berendezésére is, polc és asztalfestés, fúrás, szerelés volt soron. Az eredményt két bejegyzéssel ezelőtt lehett látni... ezúton is köszönöm minden hozzászólónak az elismerő szavakat.

Parasztolimpián jártunk

2010-06-14T17:29:00.010+02:00

Igen mozgalmas, jól sikerült hétvégét tudunk a hátunk mögött, amelyről több részletben számolok be.

Szombaton Szalafő-Pityerszeren került megrendezésre az I. Őrségi Parasztolimpia, amelyen az őrségi települések csapatokkal indulhattak. Sajnos kis falunkat egyedül csak polgármester úrunk képviselte a kaszálóversenyen, na de kitűnő eredménnyel: összességében ugyan harmadik helyezést ért el, viszont a technikát és a minőséget figyelembe véve magasan ő vitte a pálmát. (Sajnos erről a versenyszámról lemaradtunk, így fotó sem készült róla.)

Ezen az olimpián csapatokban lehetett a versenyekre benevezni és a tehénfejéstől kezdve a rönkfűrészelésen át a szalmabála görgetésig mindenféle falusi tevékenységet ki lehetett próbálni, illetve a csapatok összemérhették ügyességüket. A programkínálatot hagyományőrző kézművesek, játszóházak, kulturális programok, helyi termékek bemutatása, szekéren vezetett túrák színesítették.

Már a helyszín megközelítése is felért egy gyalogtúrával, ugyanis a szervezők úgy alakították ki a parkolóhelyeket, hogy kb. 1,5 km-t kellett az emelkedőn felfelé menni, így a 30 fokos hőségben alaposan kitikkadt az ember, mire a tett színhelyére ért. Viszont ezt a távot gyönyörű környezetben tettük meg, így nem bántuk, hogy picit gyalogolni kellett.

Az I. Őrségi Parasztolimpia néhány jellemző sportága:

Kézművesek és helyi termékek:

A jól bevált és ezidáig általunk is használt tökmagolaj mellett vásároltunk egy számunkra ismeretlen olajat: ez a mákolaj. Szellemi tevékenység fokozására (ez nekem most igen jól jön), valamint a csontritkulás megelőzésére és gyógyítására ajánlják. Alkalmazása lassítja az öregedési folyamatokat, csökkenti a vérnyomást, normalizálja a vér koleszterinszintjét. Fokozza a szervezet védekező mechanizmusát, jótékony a sebek gyógyulásában, idegerősítő, fájdalom csökkentő, nyugtató és altató hatású. Íze fantasztikusan finom, így önmagában is fogyasztható, de mákos ételekbe belekeverve is ajánlják.

Összességében nagyon kellemes program volt, remélem, hogy az Őrségi Parasztolimpia hagyománnyá fejlődik és az első alkalmat egyre több követi.

Alakulunk I. - a nappali

2010-06-13T18:45:00.007+02:00

Nemcsak a ház külső környezetét, hanem szép lassan a belsejét is szépítgetjük, próbáljuk otthonossá varázsolni. Egyre több bútor és kiegészítő kerül végleges elhelyezésre. Mostanra már a költözés oroszlánrészén is túl vagyunk, még egy-két nagyobb háztartási gép leszállítmányozása szükséges, utána már csak az apró, személyes tárgyak, ruhadarabok, na meg az akvárium és még a maradék szobanövény zárja a sort. Így azt mondhatjuk, hogy megúsztuk mindenféle nagyobb költség nélkül, hiszen amúgy is jöttünk volna, legalább kihasználtuk a kisteherautónk térkapacitását. A nappali már egyre jobban szépül, ugyan lesz még rajta némi változtatás, de ezek a fotók már majdnem a végleges képet mutatják:

Úgy tervezzük, hogy a televíziót egy falikonzol segítségével felszereljük a falra, a kisszekrényen pedig az akvárium helye lesz. Még egy függönycserét mindenképpen szükségesnek látok, így jártamban-keltemben nyitott szemekkel járok, és keresem a színben és minőségben megfelelő anyagot. A függönyök megvarrása a vizsgák utánra marad.

Aki a virágot szereti...

2010-06-11T08:09:00.009+02:00

Váratlan látogatók

2010-06-10T14:23:00.004+02:00

Vasárnap kora délután Lacám éppen a térdig érő fűvel próbált megbírkózni a telek út melletti részén, amikor két kerékpáros megállt mögötte. A biciklisek néztek fel a házhoz, kicsit tanakodtak, majd miután Laca segítőszándékkal érdeklődött, hogy mit vagy kit keresnek, megkérdezték: -Ön írja a házról a blogot? - Én ugyan nem! -hangzott a válasz, de folytatta is rögvest: a feleségem, ő igen!

Kiderült, hogy a két fiatalember olvassa a blogot. Zalaegerszegről érkeztek ide az Őrségbe a Vadása tóhoz, és miután úgy ítélték meg, hogy van még idejük és energiájuk Szomorócra elbiciklizni, így felkerestek bennünket. A srácok mondták, hogy nagyon kíváncsiak a blog alapján a házra és kérték, hogy mutassuk meg. Laca végigkísérte őket a házon, magyarázta nekik, hogy volt régen, körvonalazta, hogy lesz majd ha teljesen kész lesz. Kérdezték a házvásárlásunk és az Őrségbe keveredésünk történetét. Gratuláltak a bloghoz és egy hideg bodzaszörp után el is köszöntek, hiszen Zalaegerszeg tőlünk még vagy 50 km, és szerettek volna sötétedés előtt hazajutni. Laca búcsúzóul adott nekik egy fényvisszaverős mellényt arra az esetre, ha mégis rájuk esteledne, akkor legalább a hátul kerékpározó fiún legyen.

Néha el-elgondolkodom azon, hogy van-e értelme annak, hogy "papírra" vetem a gondolataimat, élményeimet, megosztva azokat sok-sok emberrel. Itt volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy igen, érdemes ezt csinálni, hiszen ha másra nem is, de arra jó a blogírás azonkívül, hogy magunknak mindenképpen egy maradandó emlék, de arra is hasznos, hogy ezáltal bemutatom szűkebb környezetemet, és talán sikerül felkelteni mások érdeklődését e vidék és életforma iránt.

Lendván jártunk...

2010-06-08T17:28:00.006+02:00

... sajnos csak átutazóban. Vasárnap átautóztunk a tőlünk alig 50 km-re lévő szlovéniai kisvároshoz tartozó még kisebb településre, hogy Laca felmérje a helyszínt és megbeszélje a részleteket egy kerti búboskemence építésével kapcsolatban.

Lendva gyönyörű hely, ilyen rendezettséget, tisztaságot ritkán lát a pesti szeméthez szokott szemünk. Egy valamiben azért nekik is fejlődniük kéne, méghozzá az útszéli eligazítótáblák vonatkozásában: kevés is és pontatlan az információ, így aki először jár arra, annak szinte garantált az eltévedés. Ennek ellenére elhatároztuk, hogy a nyáron egy napra visszamegyünk Lendvára és megnézzük a nevezetességeit.

Nemzetközi Simson Motoros Találkozó

2010-06-07T17:11:00.007+02:00

Szombaton, immáron második alkalommal került megrendezésre Kercaszomoron a Nemzetközi Simson Motoros Találkozó és felvonulás. Nemzetköziségét az adta, hogy a szomszédos Szlovéniából is érkeztek vendégek. Ami a motorok típusát illeti, a legtöbb járgány valóban a címben szereplő Simson gyártmány volt, de akadtak olyanok is, akik különböző márkájú, retro motorral jelentek meg. A motoros felvonulás alkalmával körbemotorozták az Őrség falvait, majd a visszaérkezés után egy jó bográcsos mellett felevenítették útiélményeiket.

A napot - számunkra - Zsoldos Báró Zoltán és zenekara tette felejthetetlenné a Steppenwolf együttes Born To Be Wild nagysikerű száma mellett sok más ismert bluesnóta megszólaltatásával.

Helyzetjelentés

2010-06-01T13:30:00.005+02:00

Úgy is mondhatnánk, hogy helyzet az van... főleg mostanában zajlik az élet rendesen körülöttem/tünk. Először is a munkahelyemen van a legnagyobb helyzet: zajlik az átadás-átvétel, sok kolléganőt már ki is ebrudaltak az ország háza-béli irodájából. Várjuk a fejleményeket, és közben nem csinálunk semmit sem, csak az esélyeket latolgatjuk a folyóson. Nekem az egyetlen esélyem az, ha felmentenének, így boldogan költözhetnénk vidékre. Politikából legyen ennyi elég...

Közben túléltem május 31-ét, amely dátum minden, számvitel területén dolgozó részére felkiáltójeles dátum a naptárban. Éves beszámolókkal, társasági- és iparűzésiadó bevallásokkal keltem és feküdtem, pedig nem is volt sok, de valahogy most mégis olybá tűnt, hogy soha nem érek a végére. Közben kaptam egy soron kívüli áfa-ellenőrzést, így két napig az Apehba jártam. Valószínűleg azért tűnt kevésnek az idő, mivel közvetlenül előtte írásbeli vizsgára készültem és eleve későn álltam neki a mérlegösszeállításoknak. Na de letudtam, így rögtön el is felejtem, ki is törlöm a május 31-ét az emlékezetemből.

És akkor itt ez a fránya vizsga is, amely már két hete volt és még mindig nincsen eredménye! Pedig én már a jövő héttől tanulmányi szabira készülök, hogy megfelelően fel tudjak a júniusi szóbelire készülni, de amelyik modulból nem sikerült az írásbeli, abból szóbelizni sem lehet. Na de ki beszél itt kérem sikertelenségről... :-) remélem, hogy pénteken az iskolából csupa jó híreket kapok sms-ben.

Így ennek tudatában péntek késő délután újra indul a mandula, és én újra két hetet töltök nyugalomban és békességben a tételsorommal (kivéve, ha a hivatali mobilon nem keresnek az ügyben, hogy azonnal jelenjek meg, hogy átadják a felmentési okiratot - mert azért képes leszek azonnal felutazni). És addig, amíg Magyarország legkülönbözőbb területein a víz az úr, addig nálunk, Alpokalján - a híreink szerint - csak nagyon kevés eső esett, viszont volt szárazság, forróság. Reményeim szerint az elkövetkező két hétben is jóidőben lesz részem.

Vasárnapra kirándulást tervezünk a szlovéniai Lendvára, illetve Lendva mellé egy kistelepülésre, ugyanis Lacát megkeresték kerti búboskemence építés ügyében, így el kell mennünk megnézni a helyszínt, megbeszélni a részleteket. Ha egy üzlet beindul... (csak már indulna).

Jázmin

2010-05-23T16:57:00.007+02:00

Itthon a legszebb bokrom a kertben. Édeskés illata, amely a parfümipar egy meghatározó illatalapanyaga, szinte belengi a környéket. A fele bokrot már ősszel letelepítettük Szomorócra, azt gondoltam, hogy megsínyli majd, de talán még nagyobb, még sűrűbb lett, mint volt. A szomoróci jázmin is megeredt, egy héttel ezelőtt még csak bimbózott, mivel ott egy kicsit későbbre jár a természet, így remélem, hogy mire 2 hét múlva megyünk, éppen teljes pompájában fogad majd bennünket.

Nudli ül a fűben... yorki kutyusunk élvezi a bokor által nyújtott árnyékot és közben izeg-mozog a nózija: ő is érzi a jázmin bódító illatát, és ahogy elnézem, igencsak tetszik neki. Én is szeretek a bokor közelében időzni: szépségével és illatával nem tudok betelni.

Szürke hétköznapok

2010-05-21T09:34:00.005+02:00

Újra itt... cudar kemény hét áll mögöttem, 5 tárgyból vizsgáztam írásban, a komplex szóbeli majd június 23-án lesz, ami megint nem lesz egy egyszerű feladat, de próbálok vele megbírkózni. Az eredmények kb. két hét múlva lesznek publikusak, a vizsgák sikerességével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Van némi gyakorlatom a felnőttkori tanulás terén, hiszen amióta 18 évesen leérettségiztem és nem mentem tovább főiskolára, azóta szinte folyamatosan tanulok és szerzem a különféle bizonyítványaimat. A 2006. évi államvizsgám után azonban azt mondtam, hogy soha többet nem ülök iskolapadba, aztán tessék... de ez már csak így van jól. Az ember tanuljon ameddig bírja agyilag, energiával és persze pénztárcával.

Szomorócon töltött két hetem is főként a tanulás jegyében telt, a betervezett kerékpározásból nem sok minden lett, egyrészt, mert mindig úgy éreztem, hogy le vagyok maradva az anyaggal, másrészt ez a fránya időjárás sem volt a legalkalmasabb hozzá. A fizikai erőnlétemről már nem is beszélek... edzésbe kell hoznom magam. A két hét alatt kétszer kellett befűtenem, de csakis azért, mert reggeltől estig szakadt az eső, így nem tudtam a levegőn lenni, ami természetesen sokkal melegebb(nek tűnt), mint a házbéli stabil 15 fok. Remélem, hogy a júniusi vizsga előtti két hetem alatt kellemesebb időjárásban lesz részem. A szél szinte állandósult, az utolsó napokban már viharossá is vált, így az ideiglenesen felállított pavilont és a virágaimat is jócskán megtépázta. Viszont a frissen ültetett bokraimnak és cserjéimnek kimondottan jót tett a kissé csapadékos idő.

A második héten kedves látogatóm is akadt Kata személyében, aki szorgalmasan szokott hozzászólásokat írogatni a posztjaimhoz. Róluk azt érdemes tudni, hogy Szomorócon van egy erdő közepi telkük, amelyen az idén nagy erőkkel belevágtak az építkezésbe. Az alap már áll, amelyen egy gerendaházat szeretnének építeni. Katáék is Pest megyében laknak, ám férje felmenői kercaszomoriak voltak, innen a település szeretete és a helyhez való ragaszkodás. Terveik szerint a gerendaház elkészülte után vendégházként fog üzemelni, amelyet én is szeretnék majd itt a blogon népszerűsíteni. Megismerkedésünk sem volt hétköznapi: Kata már jóval előbb olvasta a blogomat, mint ahogy ismertük egymást. Egyszer csak a múlt nyáron egy délután, amikor éppen a betervezett napi 8 km-es bicikli adagomat tekertem le, az út széléről valaki rám kérdezett: Annamari? Ő volt Kata, aki elmondta, hogy a blogról már ismer és elmesélte a történetüket is. Azóta ritka alkalmakkor, amikor éppen egyidőben vagyunk Szomorócon, átnézünk egymáshoz.

Hát nem esett jól hazajönni, főleg nem a hétköznapi mókuskerék továbbhajtására. Lacám a hétvégéket velem töltötte, de a hétköznapokon viszont nagyon hiányzott a jelenléte. A költözködést is elkezdtük: egyre több bútor, holmi kerül a szomoróci házba, ez a Pest melletti viszont egyre sivárabb, igaz nem üres, mert némi bútort azért hagyunk itt is. Júniusra is ugyanez a tervünk (mikor megint csak 2 hétre megyek tanulni a szóbeli előtt). Július elejétől gyakorlatilag Lacám már véglegesen Szomorócon fog tartózkodni, én pedig a munkahelyi eseményektől függően ingázok majd addig (hétközben Pest, pénteken irány Kercaszomor), amíg egy végleges megoldást nem tudunk kieszközölni.

A hétvégére minden kedves Olvasómnak nagyon kellemes pünkösdi ünnepeket kívánok! Pihenjetek, kertészkedjetek, süssetek-főzzetek!

Kormi

2010-05-14T17:29:00.002+02:00

rajta fekszik a tételeimen. Na így tanuljon az emberlánya!

Szeszélyes időjárás

2010-05-13T15:59:00.009+02:00

Mostanában kiszámíthatatlan az időjárás. Az egyik pillanatban még süt a nap, a másikban pedig már szakad az eső. Engem a szél zavar a legjobban, az pedig errefelé nagyon intenzíven szokott fújni. Mindenesetre a letelepített virágaim remekül érzik magukat (velem együtt).

A lépcső - sok minden más mellett - még felújításra szorul...

Ezt a kálát a barátnőmtől kaptam, közel egy hét alatt virágot hozott.

Vasárnap délután

2010-05-09T20:02:00.003+02:00

Újra egyedül vagyok. A hétvége nagyon jól telt, igaz, egyetlen bötűt sem tanultam. No de sebaj, majd a következő héten behozom. Lacám pénteken este 10 órakor indult Budapestről, és igazi meglepetésként magával hozta a fiamat. Ezek ketten a hátam mögött jól összeszövetkeztek és megleptek a hajnali fél hármas érkezésükkel. Nem csak a gyereket hozta magával, hanem meg volt rakva a kisteherautó mindenféle kisebb bútordarabbal, hiszen alig 2 hónap, és nyakunkon a költözés. Így elterveztük, hogy addig amíg jövünk, mindig hozunk magunkkal valamit, így nem kell drága pénzért külön költöztető kocsit fogadni. Kihasználva azt, hogy Laca nem egyedül van férfi, aki emelgesse, cigölje a bútordarabokat, szombaton átpakoltuk a hálószobát. Sort kerítettünk még egy jó kerti hússütésre, kertészkedésre, focira és biciklizésre is. A vasárnap is klasszul eltelt, az időjárás mindenféle előrejelzést meghazudtolva csodás volt, már-már kora nyárnak beillő. A bátrabbak már egy szál fürdőnadrágban nyírták a füvet a szomszédban. Délelőtt Laca a fűnyírás közben talált egy pici vadnyulat, amelyet sajnos eltalált egy csöppet a fűkasza. Lacának sikerült a nyuszit megfognia, a kutyákat gyorsan eltávolítottuk, én pedig lekezeltem a nyuszi sebét. Kis idő múltán elengedtük őt azon a helyen, ahol találtuk. Reméljük, hogy visszatalált a családjához. Miután Lacáék délután hazaindultak, én a barátnőmmel és lányaival átkerékpároztam Szlovéniába. A következő héten szorosabbra veszem a nadrágszíjat, hiszen nemsokára nyakamon az írásbeli vizsga, amelynek témája sajnos nem a reggeli fények, a felhők, a virágok és a természet bámulása. :-))

Az ég kékje

2010-05-06T21:46:00.003+02:00

Reggel

2010-05-06T08:18:00.002+02:00

Teknőséletmentés

2010-05-03T16:44:00.009+02:00

Szombaton kora reggel nekiindultunk a jól megszokott útvonalon egy jól megrakott kisteherautóval. A Fischer törpepapagájokon kívül az összes állatunk velünk volt, így igyekeznünk kellett, hogy még a déli meleg előtt megérkezzünk. A törpepapagájok csak azért nem jöttek velünk, mert éppen tojó időszak van, és nem akartuk őket bolygatni. Laca megpróbált befényképezni az oduba, és innen tudjuk, hogy 8 db tojás vár kikeltésre.

Na de hogy hű legyek a poszt címéhez, ahogy haladunk az M7-es autópályán, a 80-as km magasságában mindketten szinte egyszerre vettük észre, hogy egy öngyilkosjelölt mocsári teknős a sáv szélén a maga komótos tempójával nekiindult keresztben az autópályán. Lacának is picit félre kellett kormányoznia, hogy szegény teknőc életben maradjon. Ezt követően beindult a teknőséletmentő akció: fékbe beletapos, és hátramentben megközelítettük a teknőst, majd óvatosan kiszállt Lacám a kocsiból és felmarkolta. Hazavittük Szomorócra, ahol egy kiszanált zuhanytálcát megtöltöttünk vízzel, és a tekinek ez lett az átmeneti szállása. Kapott enni is, párizsit meg csirkemájat, de mivel nem láttuk őt falatozni, aggódunk, hogy nehogy éhenhaljon. Közös átgondolás után arra jutottunk, hogy holnap Lacám elviszi magával és hazafele menet egy vizes területen kiteszi őt, vissza a természetbe.

Szabira készülök, de

2010-04-30T12:19:00.003+02:00

... ez korántsem jelenti azt, hogy eltűnök a blogok világából. Sőt, tervemben van sokat fényképezni, így lehet, hogy egy időre átalakul a naplóm fotóbloggá. Mindenesetre a munkahelyemen az irodámat kipakoltam, egyetlen kósza ügyirat sincs, a személyes cuccaimat hazaszállítmányoztam, mert ki tudja, mire 21 nap múlva visszatérek, egyáltalán lesz-e hová?

Férjem már második napja pakolássza a kisteherautót, persze nem fér bele annyi minden, mint amennyit szeretnénk magunkkal vinni, de sebaj, majd ami nem fér be, arra majd legközelebb sor kerül. Az a jó, hogy amit most már leszállítunk, az már ott is marad végleg! Mivel hogy tanulmányi szabin leszek, így beosztottam magamnak a napjaimat: Lacám keddig marad velem, utána ő hazajön és majd csak a hétvégére jön újra, nekem tulajdonképpen onnantól kezdve naponta 6 tételt kell megtanulnom! Tanulás melletti testedzésként legalább napi 8-10 km kerékpározást fogok beiktatni, mert a sporttal nemcsak az ember teste, de elméje is felfrissül, s így majd jobban megy a szellemi tevékenység is. Három hét múlva testileg-lelkileg és szellemileg is teljesen frissen és megújulva fogok visszatérni!

Laca és az első kályhája

2010-04-25T16:23:00.004+02:00

Illetve nem is az övé, csak ő építette. A mostani hétvégén - megtoldva egy nappal - került sor Nógrád megyében az első kályhaépítésre, amelyet remélünk, hogy minél több fog követni.

Népszokások: májusfa állítás és kitáncolás

2010-04-23T12:10:00.009+02:00

A májusfát a magyar nyelvterület nagy részén május 1-re virradó ájszaka állították. Két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa. A májusfa a zöld ág, a természet megújhodásának szimbóluma, sok esetben szerelmi ajándék is, hiszen az udvarlási szándék bizonyítékaként is szolgálhat.

Májusfa abból a fából lehet, amely sudár, magas, fiatal, zsenge, ágai zöldek vagy virágosak, fajtáját tekintve lehet nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona stb.

Nyugat-Magyarországon a májusfának letisztítják a kérgét, tetején lombos, vagy magas póznára erősített zöld ág tölti be a májusfa szerepét, amelyet általában virágokkal, szalagokkal díszítenek fel.

A májusfáról még ezt írják: " Sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-jén). ..." (Réső Ensel 1867:198).

Az őrségi legények is májusfa állításra készülnek április utolsó napján, amikor a legnagyobb titoktartás mellett sudár fenyőfákat vágnak ki az erdőben. A fa hajnali feldíszítése is a legények titkos, közös és bizalmas feladata. A lányok csak akkor mehetnek ki a házból, ha már áll a májusfa, ekkor étellel-itallal kínálják a legényeket. A hagyomány néhány őrségi faluban még jelenleg is él, azzal a változtatással, hogy már nem csak a szerelem jelképeként, hanem barátságból és tiszteletből is állítanak májusfát pld. a kultúrház udvarára vagy akár a kocsma elé.

Hol is készülnek a legények májusfaállításra?

április 30-án:

- Bajánsenyén

- Őrimagyarósdon

- Őriszentpéteren
- Szattán
- Szőcén
- Viszákon

május 1-jén: Magyarszombatfán.

Ahol állítottak április végén májusfát, úgy ott május végén ki is döntik. A májusfák kidöntése általában nagyobb ünnepélyességgel, táncmulatsággal jár együtt. A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata a fa körültáncolása, illetve a májusfára mászás. Különösen nehéz egy lehúzott kérgű fát megmászni. Régebben azé lett a májusfa tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. A legények gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.

Májusfa-kitáncolás az alábbi időpontban lesz:

Május 30-án Szőcén,
május 31-én:
- Bajánsenyén
- Magyarszombatfán
- Őrimagyarósdon
- Őriszentpéteren
- Szattán
- Viszákon.

Tanulmányok vége

2010-04-19T13:31:00.007+02:00

Az elmúlt hétvégén Lacám sikeresen levizsgázott fakitermelésből, így ő befejezte egyelőre tanulmányait (legalábbis ezt mondja, de aztán ki tudja, hogy mit talál ki legközelebb :-)).

Ami a saját tanulmányi helyzetemet illeti, éppen úgy állok, hogy én is befejeztem az iskolába járást és már "csak" az írásbeli (május 18-19-20.) és szóbeli vizsgákra (június 22.) kell felkészülnöm. De milyen szerencsés csillagzat alatt születtem, ugyanis ezt a felkészülést kétszer 2 hétben (!) Szomorócon fogom abszolválni :-)) Ennél nyugodtabb, tanulásra alkalmas helyet nem igen találnék. Már alig várom a május 1-jét, amikor leköltözök az első két hétre, június 7-től pedig majd a második két hétre, amikor is a szóbeli vizsgára fogok felkészülni. Viszont én már tudom, hogy ősztől mit fogok tanulni, így rám nem érvényes a poszt címe. Azt hiszem, nálam tökéletesen érvényesül a permanens tanulás elve.

Pártalanul

2010-04-15T08:07:00.003+02:00

... maradt Albi, a dolmányos varjúnk. Tegnap késő délután, mire hazaérkeztünk, a januártól velünk élő vetési varjú sajnos az örök vadászmezőkre költözött. Előzőleg nem láttunk rajta semmi különöset, még evett is, így nem tudjuk, hogy mi okozta a pusztulását.

Most, hogy egyedül maradt Albert, szó szerint kivirult: ugyanúgy kezd viselkedni, mint lábtörése, valamint a vetési varjú érkezése előtt. Ugyanúgy százféle hangot hallat, szinte kacag, többször követeli a gazdi simogatását, közelségét, mint amikor még ketten voltak. Így utólag visszagondolva, amíg élt a másik, Albinak is olyan zárkózottnak, visszafogottnak tűnt a viselkedése. Most viszont kifejezetten felszabadultnak látjuk. Hogy ki érti ezt?