2010-01-30

Csak esik és esik



Szakad a hó nagy csomóban,
veréb mászkál lenn a hóban
Veréb! Elment az eszed,
hisz a hóesés betemet!
Nem is ugrálsz, araszolsz
a hóesésben vacakolsz!
Fölfújtad a tolladat?
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked, fatető?
Fatető! Deszka madáretető.

(Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben)


Nudli kutyám is élvezi a havat, majdnem hogy ellepi őt, de úgy látom, nem igazán zavarja.

2010-01-21

19+1 kérdés a könyvekről

Ha jól emlékszem, volt már a múltban könyves körkérdés, igaz, nem ennyire részletes, mint amilyenre most Messzenéző Minyon invitált.

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Igazából már nem emlékszem pontosan, de a középiskolai ajánlott olvasmányokat nem igazán szerettem (a kötelezőkkel soha nem volt bajom).

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
Leon Uris: Exodus című könyve, amely számomra jelenleg is a number one helyen áll. Tudom, hogy kényes téma, de a főiskolán volt egy olyan tantárgyunk, hogy "A XX. századi zsidóság", amelynek keretében kötelező olvasmányként volt feladva. Mióta elolvastam (többször is), azóta változott a világszemléletem. Hatására több, hasonló témájú könyvet olvastam el, amelyek segítettek megérteni a zsidó hitvallás egyes elemeit. A római katolikus vallásról azonban nem fogok áttérni...

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?
Robin Cook és Stephen King könyvei voltak azok, amelyek után nem szívesen mentem ki a sötét udvarra.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Rendetlen vagyok: sajnos behajtom a könyv szélét. Pedig van több könyvjelzőm is, de erről nem tudok leszokni.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt... hm?
Mostanában egyre kevesebbszer, mert egyszerűen nincs rá időm. Mivel jelenleg (is) tanulmányokat folytatok, így lelkiismeret-furdalás nélkül nem igazán úsznám meg, ha a számvitel tankönyvem helyett valami mást vennék a kezembe.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?
Húhh, nagyon rég volt, nem emlékszem. Talán a Pöttyös könyvek valamely kötete... hmmmm Pöttyös Panni.... ha nem is a legelső, de az elsők közt szerepel, az biztos.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)
Ez nálam nem mérvadó.

8. Mit olvasol most?
Reizingerné Ducsai Anita-dr. Vörös Miklós: Könyvviteli alapismeretek :-))

9. És hányadik oldalon jársz?
Sajnos még csak a 65. oldalon, pedig már a következő könyvet, a Vállalkozói könyvvitel I-et kellene olvasnom.

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?
A "normál" könyvön soha, viszont a tankönyv jellegű könyvet színessé szoktam tenni: kiemelem a lényeget vagy filccel, vagy aláhúzással.

11. Befolyásul a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
Nem.

12. És az oldalszám?
Az sem.

13. Hátra lapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?
Igen, sokszor előfordult már.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Még fiatal koromból a Charlotte Brontë: Jane Eyre (Minyon, ez ismerős, ugye?), valamint a már fentiekben említett Leon Uris: Exodus, valamint ugyancsak Leon Uris: Mila 18 című könyvei.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Közvetlenül még soha, de közvetetten igen: egyszer régen, amikor az 5 polcból álló könyvespolcom az ágy felett volt a falon, sajnos egy alkalommal kiszakadt a falból tiplistől együtt. Még szerencse, hogy nem az egész rám esett, hanem a könyvek többsége az ágy mellé, így viszont az ágy mellett lévő 50 literes akvárium és a benne lévő halacskák estek áldozatul. :-(

16. Eladod, -ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk akkor is, ha nem tetszik?
A könyveimet soha nem ajándékozom el, sőt: kölcsönbe sem adom. Egyszer kivételt tettem, na azóta sem láttam viszont (a személyt sem, akinek kölcsönadtam).

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?
Nem viszem magammal a budiba. A legeslegjobban tavasztól-őszig a kertben szeretek olvasni, a napozóágyon, vagy szabi alatt a tengerparti homokban.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
Soha nem olvasok a mosdóban, sem könyvet, sem egyéb nyomtatott sajtót, még akciókat hirdető reklámújságot sem... Az emberlánya nem azért megy oda, hogy ott olvasson...

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót?
Nem. Utálok írni :-)) már kézírással. Még bevásárlólistát is csak nagy ritkán írok, egy évben egyszer: a karácsonyi nagybevásárlás alkalmával.

+1: még valami hendikep?
Nagyon szeretem a könyvek "szagát", legyen az vadonatúj, vagy akár 100 éves. A regényeken kívül imádom a művészettörténeti sorozatokat, tele gyönyörű, színes képillusztrációval. Nem véletlenül volt a főiskolai szakdolgozatom címe: "A gótikus építészet Magyarországon".

Messzenéző Minyonhoz hasonlóan én is szívesen invitálok bárkit, aki szeretné megosztani velünk a könyves válaszait. Viszont két blogger-társam válaszaira - amennyiben tudnak időt szakítani e játékra - én is kíváncsi lennék, ők: Bodzazsuzsa és Vályogvető.

2010-01-19

Őrségi népszokások: a rönkhúzás

Új rovattal bővül blogom: megpróbálom olvasóimnak bemutatni a naptári évhez fűződő népszokásokat, kifejezetten az őrségi tájegységre vonatkozóan. Mivel jómagam népművelő, kicsit modernebben fogalmazva művelődésszervezői végzettséggel rendelkezem -noha nem gyakorlom - de ezért nem áll tőlem messze a téma. Bízom benne, hogy új rovatommal közelebb hozom olvasóimhoz hazánk legnyugatibb szegletét, régebbi és újabb írásaim révén motiválom olvasóimat arra, hogy személyesen is meglássák, megtapasztalják azt a csodát, amely révén mi úgy döntöttünk, hogy ezen a vidéken szeretnénk leélni az életünket.



A rönkhúzás a farsangi ünnepkörhöz tartozó, kifejezetten csak erre a vidékre jellemző, a farsang végét jelző népszokás, amelyet új elemekkel gazdagítva napjainkban is megrendeznek a vasi falvakban.

A farsang a mulatozás, a bálok, a lakodalmak ideje. Ha vízkereszttől hamvazó szerdáig nem volt a faluban esküvő, akkor a falu népe férjhez adott egyet a túlkoros lányok közül, és a párt egy szépen feldíszített szégyen-rönkre ültetve húzta a násznép. Hajdanán a rönkhúzással szégyeníteni, büntetni szerették volna a fiatalságot a gyámoltalanságukért, hogy nem tudtak házasodni, férjhez menni. Mára ez inkább egy kitünő alkalom a vidámságra, együttlétre, hiszen a bolondesküvő (maskaralakodalom) nagyon hasonló az igazi lakodalomhoz. A ceremónia - mint például a leány és a legény kikérése, az esketés, az örömapa és örömanya felköszöntése - a tradíciók szerint történik, de az új párhoz évről-évre új szöveget, versikét fabrikálnak. Ezen a napon kifigurázzák a település népének viselt dolgait is.

A szokásokhoz híven a bolondlakodalom után bállal zárul a rendezvény.


Az évenként visszatérő esemény célja a búfelejtés, a szürkeség, a hideg elűzése mellett kiváló közösségteremtő- és formáló hatása is van.


Aki kedvet kapott e jeles esemény megtekintéséhez, a 2010. évi őrségi rendezvénynaptár segítségére lesz a megfelelő időpont és helyszín kiválasztásában.


2010-01-07

Párosan szép az élet!

Bővült kis családunk... méghozzá egy varjúval! Most már minden állat páros számban található nálunk: 2 kutya, 2 cica, 2 törpe Fischer papagáj és most már Albi sem fog egyedül unatkozni! Az akváriumi halakat még nem számoltam meg, de azt tudom, hogy a törpe karmos békáink is ketten vannak :-)) Akik régebbről olvasnak, azok állatállományunkból emlékezhetnek még a tengerimalacainkra, nos, ők sajnos egy gyönyörű nyári délutánon elmentek az örök répamezőkre rágcsálni :-(
Még az új varjúnak nem is adtunk nevet, így hát ha valakinek van valami varjú-név ötlete, szívesen fogadjuk! A hozzánk kerülésének története pedig a következő:
Szilveszter délutánján, miután férjem megjött a gumicsizmás fociból, egyszer csak csöngött a telefonja, és az állatorvosunk volt a vonalban. Elmesélte, hogy a klinikán éppen van náluk egy szárnya-törött vetési varjú, és megkérdezte, hogy nem fogadnánk-e be... Mi természetesen azonnal igent mondtunk, mivel azt valljuk, hogy ahol egy varjúnak van helye, ott van egy másodiknak is. A mi Albink ugyan dolmányos varjú, de csak külsőleg van közöttük különbség, mert a vetési varjú tiszta fekete, a dolmányosnak pedig szürke kis kabátkája van. Nem egy igényes jószág, a röpdében ketten is elférnek, élelmezésük sem egy egetrengető összeg, mivel hol száraz macskatápot, hol meg kutyakonzervet esznek, az meg mindig van otthon. És dióból is van otthon mindig, amit imádnak, szinte csemegeként fogyasztják, a túrós tésztáról meg ne is beszéljünk, mert Albi egyenesen rajong érte. A doktorúr úr rögtön tudta, hogy kire lehet a madarat rábízni, hiszen már régóta jár hozzánk, ismeri az állatainkat, az állattartási körülményeinket. Egy alkalommal mondta is, hogy "ejj Kovács úr, de szívesen lennék én maguknál állat" - azt hiszem ebből az egy mondatból sok mindenre lehet következtetni.
Visszatérve az új varjúhoz, most ő is lábadozik, mint Albika. De szépen eszik és úgy néztük, hogy elég szelíd is. A spajzban tároljuk őt is, mint Albit, ugyanis a spajzunk elég nagy alapterületű, ablakos, így világos is van, no meg tél lévén a Fischerek is itt vannak, így jó társaságban tudják a napot múlatni. Ahogy rendbejön egyiknek a lába, a másiknak meg a szárnya és kicsit jobb idő is lesz, akkor visszaköltöztetjük őket a röpdébe, ahol remélhetőleg békésen éldegélhetnek egymás mellett.

2010-01-05

December utolsó teliholdja

Hát megjöttünk! És ez a felkiáltójel a mondat végén inkább a szomorúságunkat tükrözi, mint a jókedvünket. A Szomorócon töltött egy hét valóságos felüdülés volt számunkra, oly annyira, hogy a hazautazás tényét szinte katasztrófaként éltük meg. Egy újév kezdetén sok mindenki valamiféle számvetést, mérleget készít az előző év történéseiből, én ezt most kihagynám; mivel sok jót nem tudok írni, a rosszat meg nem zúdítom olvasóim fejére, hisz gondolom, hogy különféle problémáimmal nem vagyok egyedül... "Ember küzdj és bízva bízzál" - Madách Imre gondolata mostanra személyes jelmondatommá vált, hiszen bízunk abban, hogy a jelenlegi fedélt nyújtó családi házunkat előbb-utóbb sikerül eladnunk és akkor már semmi nem szegi útját a költözésünknek.


A szomoróci egy hetünk fantasztikusan telt, a házunk egyre jobban bizonyítja, hogy igenis lelke van. Meghálálja, hogy ennyit törődünk vele. Leérkezésünkkor 5 fok fogadott a házban, de ez csak is annak köszönhető, hogy kedves barátunk, szomszédunk előzőleg begyújtott. Megérkezésünk után végigjártuk a házat, megszemléltük, hogy esetleg a kemény fagyok hagytak-e maradandó emléket. Szerencsére mindent rendben találtunk, a víz nem fagyott el, a vízcsövek nem repedtek szét, a csapok normálisan működtek. Az igaz, hogy előző ottlétünkkor a vizet az aknában elzártuk, de a boylerből elfelejtettük leengedni. A fürdőszoba annak idején a ház kódisállásába lett beépítve, tehát ez a rész kiugrik a ház síkjából. Szerencsénkre déli fekvése miatt az ablakon keresztül beáramló napsugarak valamelyest melegítik, így megúsztuk a decemberi fagyos napokat.


Két nap kellett ahhoz, hogy a házat fel tudjuk fűteni. Első este mindösszesen 17 fokig kúszott fel a higany szála, de az egészséges alváshoz ez bőven elég. Pedig mind a 4 fűtésre alkalmas eszközbe begyújtottunk, ugyanúgy, mint a második napon. Harmadik naptól kezdve a napi átlaghőmérséklet a házban 23-24 fok, a reggeli 20 fok volt, és mindössze a cserépkályhában és a hálóban lévő vaskályhában tüzeltünk. Jó hír, hogy az összenyitott helyiségeknek köszönhetően a fürdőszobában is megfelelő hőmérséklet alakult ki, pedig ott az első két nap próbáltuk olajradiátorral temperálni a hőt, szinte sikertelenül. Így a harmadik naptól kezdődően már nem is használtuk.


Ebben az egy hétben Laca leginkább a ház körül tevékenykedett. Még amikor megvettük a házat, már akkor mondta, hogy közvetlenül a ház mellett lévő öreg körtefát ki kell vágni, mert szerinte bevezeti a vizet a házba, a gyökerei meg esetleg mozgathatják is a falakat. Így a körtefától érzékeny búcsút vettünk, segítséggel kivágták, összefűrészelték és jó szolgálatot tesz majd jövőre, amikor a hasábjai mellett melegedhetünk.
Erre a sorsra jutott sok más fa is, amelyek a ház mögötti ligetes részen nőttek. Erősen meg lett ritkítva ez a rész, mivel ide tervezzük majd a szabadtéri kemencét, a kiülőt és még egy tókát is.


Bánatunkra mire mi leérkeztünk, már az összes hó elolvadt, így mi csak a felázott, agyagos talajba való "cuppogást" élvezhettük. Mivel a gazdasági épület bontásából származó téglahalmok még ott csúfoskodtak az út mellett, így ezeket a halmokat eltüntettük, bedolgoztuk a téglákat az útba. Másra úgy sem lettek volna alkalmasak, mivel ahogy dobáltam, úgy málltak szét a kezemben. Bár még ez is kevés, de már több a semminél. Erre az útra hozatnunk kell valamilyen kavics-szerűséget, mert a csapadékos időjárás szinte járhatatlanná teszi.


Szilveszterünk igazán kellemesen telt. Férjem délután hivatalos volt egy szilveszteri gumicsizmás focimeccsre, én pedig jót sétáltam a kutyákkal. Az év utolsó napján gyönyörű telihold volt, amelyet meg is örökítettem. A felvétel 16,28-kor készült.


Az estét barátainknál töltöttük a szomszédban, az éjféli koccintást követően pedig hazamentünk.

A következő három nap úgy elillant, mintha csupán három óra lett volna. Vasárnap délben fájó szívvel hagytuk ott a házunkat, és még nagyon sokára lesz, hogy ismételten látni fogjuk.